Gárdonyi Géza – Nagyapó tanulságos történetei
Ne rugdalózz paci!
Vásár volt. Nagyapó lovat akart venni. Kimentek a vásárba, hát csakhamar találtak is egy szép lovat.
– Mi az ára?
– Ötven forint.
Gyanúsan olcsó, gondolta nagyapó. Bizonyosan valami hibája miatt olyan olcsó. Hát csakugyan, amint mögéje kerül és rátapint a hátuljára, felrúg ám a ló.
– Tudom már – mondotta nagyapó -, miért olyan olcsó ez a ló. Azért, mert rugós. No, nem baj, megveszem.
S megvette a gyönyörű lovat, hazavezettette.
– Nagyapó – mondták a gyerekek -, minek vette meg ezt a rugós lovat, még megrúg bennünket, ha közelébe megyünk.
– Majd segítek én rajta – felelte nagyapó. – Meglássátok, nem telik bele egy hét, olyan lesz ez a ló, mint a bárány.
Hogyan szoktatta le nagyapó a lovat a rúgásról? Rajta hagyta a kötőféket a fején, a hevedert a derekán és karikát tett a kötőfékre meg a hevederre. A karikákon át kötelet húzatott és hozzákötötte a lónak a hátulsó bokáihoz. De ez még nem volt elég, egy fűrészporral telt zsákot is akasztatott a lónak a háta mögé. Amint a ló hátulsó lába hozzáért a zsákhoz, kirúgott, de persze valahányszor kirúgott, jól megrántotta a fejét is. Így aztán csakhamar elment a kedve a rugdalózástól és néhány nap múlva már olyan jámbor állat lett belőle, mintha sohase rúgott volna egyet se.
Nagyapó lovai
Hogy a lovakról folyt a beszéd az asztalnál, nagyapó egyszercsak odafordul a gyerekekhez és így szól:
– Melyik ló tud repülni?
– Egyik se – felelik a gyerekek.
– Hát a holló?
Erre persze minden gyerek azt mondta, hogy az csakugyan tud repülni. De nagyapó tovább kérdezett:
– Melyik ló az, amelyik nem istállóban él, hanem a konyhán?
– Szolgáló – kiáltják a gyerekek.
– Melyik ló jár iskolába?
– Tanuló.
– Melyik ló tűri a gyomrában a parazsat?
– Vasaló.
– Melyik ló az, amelyik nem bánja, ha kilógatják a toronyablakon?
– Zászló.
– Melyik ló tud fütyülni?
Erre nem tudtak felelni a gyerekek, míg végre Lacika megszólal az asztal végén: – Én.
A vad ló
Sétálni ment nagyapó a gyerekekkel. Amint a kovácsműhely elé érkeznek, látják, hogy egy lovat akarnának ott megpatkolni. De a ló szörnyű vad: megfogják a lábát, elrúg magától mindenkit.
– Hej – azt mondja a kovács -, már látom, hogy fel kell emeltetni ezt a lovat, úgy, hogy egy lába se érje a földet. De hogyan?
– No – azt mondja nagyapó -, szépen jártunk volna mink huszárkoromban, ha ennyi baj volt volna a lópatkolással.
Azzal odamegy a vad lóhoz, egyet simít a fején, megveregeti a hátát. Hogy mi történt? A vad ló egyszerre olyanná vált, mint a bárány; mind a négy lábát megpatkolhatták baj nélkül.
Másnap beállít a kovácsmester nagyapóhoz és azt mondja neki:
– Tekintetes uram, nem egyébért jöttem én, hanem azért, hogy tanítana meg arra a mesterségre, hogyan kell megszelídíteni a vad lovat. Mert tetszik tudni: én kovács vagyok és sok a bajom az olyan lovakkal, amelyek nem állják a patkolást.
– Szívesen megtanítom – felelte mosolyogva nagyapó -, hát nem tettem én egyebet, csak egy mogyorónyi kis gömbölyű kavicsot nyomtam a lónak a fülébe. A ló el nem tudja találni: mi lelte a fülét s míg ezen gondolkozik, elfelejti, hogy patkolják…
Forrás: http://csicsada.freeblog.hu/
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva
