Az 1900-as évek elején az emancipáció csírái már kezdtek előbújni az európai társadalmakban. A szüfrazsettmozgalmak – főleg Angliában – kezdték elérni csúcspontjukat, amikor már erőszakos akciókkal hívták fel magukra a figyelmet. Párizsban nem voltak ilyen atrocitások, de a nők ott is kezdtek beszivárogni az addig kizárólag férfiak által uralt munkakörökbe. Ilyen volt például az utcai konflis-hajtó.
600.jpg)
Ezek a kocsik akkoriban a mai taxiknak feleltek meg, szabályos taxaméterrel felszerelve, százával járták a nagyváros útjait. 1900-ban született rendelet engedélyezte a nők hivatásos kocsihajtását a fővárosban, azonban csak 1906-ban jelentkezett az első három hölgy az addig férfiaknak fenntartott néhány hónapos tanfolyamra. A tanfolyamon a hajtás és a lovak szakszerű ellátása mellett, alapvető állatorvosi ismereteket is szereztek és Párizs valamennyi negyedével megismerkedtek, utcanevek százait memorizálták. Az első hölgyek 1907 februárjában ültek a bakra.
1907 nyarára már 40 nő dolgozott taxisként, köztük három arisztokrata is, ők valószínűleg “lóbolondok” voltak. Mindhárman hamar lemorzsolódtak. Lütgen grófnő családja nyomására hagyta ott hajtást, a másik arisztokrata hölgy megörökölte ősei jussát és más elfoglaltságai miatt hagyott fel a taxizással, a harmadiknak vőlegénye ragaszkodott a felmondáshoz. A következő évre mindössze huszan maradtak a hölgyek az utcákon, akik közül néhányan az autótaxik megjelenése után átpártoltak a pöfögő járművekhez.
Frissítve: 2022.08.06.
