Oldenburgi
A fajta eredete és története
Melegvérű fajta, mely a XVII. századból, Németországból, Oldenburgból származik. A tenyészcél egy fogatló kitenyésztése volt. Ugyanakkor nagyon jó díjlovaglásban és díjugratásban.
A kiinduló állományt a Fríz adta. A XVIII. században Angol félvér, majd Angol telivér és Cleveland Bay is került a tenyésztésbe. Végül az alakon Norman lovakkal javítottak, de Hannoveri is került a tenyésztésbe. Törekedtek a nemességre és persze igyekeztek a célnak megfelelő karekterű lovakat kialakítani. A XIX. századra két típus alakult ki. Az egyik tömegesebb volt valamivel, a másik pedig könnyebb kocsilóként volt számontartva. Később még norman lovakkal csiszoltak a fajtán. Négy mén vérvonala stabilizálódott: Agamemnon, Graf Vedel, Emigrant és Norman-Rubico. A fajta virágkorát a két világháború között élte. A mai Oldenburgi Lovat Tenyésztők Szövetsége 1923-ban alakult meg. Az 1920-as évekre az Oldenburgi már univerzális lóvá fejlődött.
A fajta jellemzői
Feje nemes, kedves, egyenes profilú. Szemei élénkek, nyaka hosszú, jól ívelt és erős. Lapockája hosszú, marja nem túl kifejezett. Törzse erős, hosszú, fara csapott, mellkasa mély. Az eredeti nehéz csontozatú, jól ívelt bordázatú, korrekt lábállású ló mára nemesebb küllemmel rendelkezik, az angol telivér és anglo-arab mének befolyása következtében. A háta kissé előremélyedt és rugalmas. Végtagjai szabályosak, és fejlett ízületekkel rendelkeznek. Csánkja erős, patái nagyok épek, jó felépítésűek és arányosak.
Testsúlya 500–550 kg között mozog, marmagassága 160–167 cm között van, övmérete 185–200 cm, szárkörmérete 21–22 cm. Marmagassága 170 cm körüli, súlya 500-550 kg. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát. Hátas- és fogatlónak egyaránt hasznosítják, valamint a fajta képviselői kitűnő eredményeket érnek el díjlovaglásban és díjugratásban is.
Fotó: Canva
