Olasz hidegvérű – Italian Heavy Draught
A fajte eredete és története
A 19. század második felében alakult ki Észak-Olaszországban, Ferrara-ban. Neapolitan, Arab és Hackney lovakat kereszteztek, az eredmény egy aktív, könnyűsúlyú igásló lett. Később a nehezebb farmokon szükség volt egy nehéz fogatlóra, így a tenyésztők új vért vittek bele, mely a Boulonnais volt. A fajtát aztán Agricultural Heavy Horse-nak (Mezőgazdasági igásló) is nevezték. Az 1920-as években Bretont is használtak a tenyésztésben, és így kialakult a mai olasz hidegvérű, mely híres az alkalmazkodásáról és az ügyességéről, ugyanakkor a jó gyorsaságáról is kocsihúzás közben. A Ménkönyvet 1961-ben nyitották meg.
A fajta jellemzői
Szemrevaló, izmos. Feje kicsi, szögletes, egyenes profilú; széles homlok, nagy, élénk szemek; kicsi, mozgékony fülek, nagy orrlyukak. Nyaka izmos, kissé ívelt. Lapockája lejtős. Rövid, erős hát, mély szügy, kissé lejtős far. Rövid, nagyon erős végtagok; nagy ízületek, rövid csüd. A paták nagyok, jó formájúak. Sörénye és farka lenszínű. Túlnyomórészt sárga, ritkán sötétpej színű.
A mének 152-162 cm magasak, a kancák 142-152 cm magasak. Jóindulatú, barátságos. Erős, aktív járásmód. Ma az olasz hidegvérű fajtát a kisebb farmokon láthatjuk dolgozni, ugyanakkor húslónak is hasznosítják.
Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva
