Tudja-e hogy?
A tiszazugi arab félvér tájfajta
I. rész
A lótenyésztő szakemberek ismerik a hazánkban tenyésztett és magyar félvér névvel illetett tradicionális fajtáinkat. Számom-ra meglepő azonban, hogy a kiváló szaktekintélyek által írott szakkönyvek csak említik, de nem részletezik az egykori tájfajták tenyésztését. A tájfajták a XX. században érték el jellemző küllemüket, értékmérő egyedi tulajdonságaikat döntően angol és arab telivér méneknek köszönhetően.
A Magyar Lovas Kör sokoldalú Értesítője már hírt adott a tolnatamási és vidéke angol félvér tájfajtáról. A cikk elolvasása késztetett arra, hogy egykori személyes élményem és akkori fo-tók bemutatásával a tisztelt olvasó figyelmétatiszazugiarabfél-vér tájfajtára irányítsam.
Az olvasó ne keresse hazánk térképén Tiszazugot, mert ez nem egy falu vagy egy város, hanem egy természetes vonalakkal körülhatárolt földrajzi tájegység, amely Szolnok megye déli részén terül el. Északon a tiszaugi vashídtól Kunszentmártonig a 44-es főútvonal határolja. Nyugaton Tiszaugtól a Körös folyó Tiszába ömlő torkolatáig a Tisza bal partja a határvonal. A terület kele-ti határát a Körös jobb partja jelzi. E területen Tiszaug, Tiszasas, Szelevény és a városi joggal bíró Csépa községek találhatóak. Ide sorolandó még a déli részen Csongrád város közigazgatásához tartozó 2100 hektáros Mámai-rét és a Nagy-rét, melyen valaha 286 lakott tanya volt. Ezt az összefüggő és folyók által határolt Tiszazugot egy ma is üzemelő pontonhíd köti össze Csongrád várossal.
A mezőgazdasági termelés szempontjából figyelemreméltó,hogy míg a Csongrádhoz tartozó területre a sűrűn lakott tanya-világ volt a jellemző, addig az említett községek határában kevés tanya üzemelt. A 10–15 holdas kistermelők a falukban laktak, és Dunántúlhoz hasonlóan naponta jártak ki földet művelni. Lovaik napközben a talajon dolgoztak és az oda-vissza 15–20 km-es távolság is jelentős energiát igényelt a lovaktól.
Az említett községektől délre erősen kötött, agyagos szántó-földek terültek el, melyek talajmunkái erős, rámás, szilárdszerve-zetű lovat igényeltek.
1934-ben a községek lótenyésztő gazdái megalakították a Ti-szazugi Arab Félvér Tájfajta Egyesületet. Elnöknek a Csépán lakó nagytekintélyű Dr. Gonda Sándor állatorvost választották. Célul tűzték ki, hogy a meglévő átlag 165 cm magasságú, jó csontalapú, rámás, de fajtajelleg nélküli kancáikat arab telivér ménekkel fedeztetik.
Dr. Gonda Sándort személyes jó kapcsolatok fűzték vitéz Csiszár Jenő ezredeshez, aki azidő tájt a Jászberényi Állami Méntelep parancsnoka volt. Így vált lehetővé, hogy a csépai 4 lovas fedeztetési állomáson a legjobb genetikai értékű arab mének fedeztek.
Dr. Gonda Sándor alapító elnök
A tenyésztés személyi garanciáját az elnökön túl azon kistenyésztők jelentették, akik a lovat munkatársuknak tekintették, szerették, értettek a tenyésztéshez és a csikóneveléshez is.Az arab mének vére tette lehetővé, hogy az említett községek-ben 8–10 év alatt egységes szép küllemű, nemes, szilárd szerve-zetű, jó munkabírású, főleg szürke színű lóállomány alakult ki.
Ornyik Sándor ny. mezőgazda
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
