Lófajták: A lovasvilág befutói
A lófajtákról beszélve mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy külön csoportba tartoznak a telivérek, a póni-, a hidegvérű és a melegvérű lovak. Pónilovaknak nevezzük azokat a többnyire vaskos törzsű lovakat, amelyek patkoltan nem érik el az 1,48 méteres magasságot. Ezek a kis növésű, rövid lábú lovak vágtára nem alkalmasak, ám annál jobban bírják a hosszú távú, nehéz terepeket. A gyermekek körében különösen nagy népszerűségnek örvendő, szabadidős célokra kitűnően megfelelő lovak legismertebb fajtái között szerepel a Shetlandi, a Dartmoor és az Exmoor is.
A lovak királyainak számító telivéreknek két fajtája van, az angol és az arab telivér. Az egymással közeli rokonságban álló elegáns lovak közül először az arab telivér alakult ki. Törékeny, kecses és gyors mozgású ősei valószínűleg a Közel-Keletről származnak, akikből tenyésztés útján fejlődött ki az arab telivér lófajta. Ezen lovak angol kancákkal történő, úgynevezett “bekeresztezésével” kezdődött el a 18. század elején az angol telivérek tenyésztése. A pompás megjelenésű angol telivérek azóta a világ legjelentősebb versenylovaivá nőtték ki magukat, de nem elhanyagolható a tenyésztésben döntő szerepet játszó nemesítő szerepük sem.
A mai lovassportban a melegvérű lovak domináns mértékben vannak jelen. A melegvérű jelző itt természetesen nem szó szerint értendő. Jelentése tulajdonságaira utal, azaz a hátasló idomíthatóságára, sportosságára valamint kitűnő ugróképességére. Ma már többnyire angol telivéreket vagy különböző lófajtákat bekeresztezve tenyésztik őket. Ebbe a kategóriába sorolják továbbá azokat a lovakat, amelyek nem hidegvérűek, de nem is pónik.
A hidegvérű lovakat ezzel szemben nem sportcélra használják, hanem – adottságaik miatt – elsősorban munkára fogják be őket. Ezek az izmos testfelépítésű lovak a jégkorszaki tundrai lótól származnak.
Magyarország élen jár a lófajták mind minőségi, mind pedig mennyiségi tenyésztésében. Ez nem véletlen, hiszen a magyar lótenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Hazánkban egészen a 19. századig nyúlik vissza a lótenyésztés története, és a kitenyésztett lovak nemesítésére, génállományuk megőrzésére azóta is komoly figyelmet fordítanak a szakemberek.
A melegvérűek közül az egyik legszélesebb körben ismert fajta a lipicai. Magyarországon Szilvásváradon tenyésztik őket, ahol 1950 óta, eredeti tenyészhelyükhöz hasonló természeti viszonyok között élhetnek. Az itt tenyésztett lovak – a lipicai mind a nyolc törzse – megfelelnek a szigorú nemzetközi előírásoknak. E pompás állatok küllemükből és testi adottságukból adódóan akciós mozgásúak, színük többnyire szürke, esetleg fekete vagy pej. A kiváló és jelentős múltú fajta iránt egyre nagyobb az érdeklődés.
A majd 160 éve tenyésztett mezőhegyesi nóniusz eredete meglehetősen regényes. A napóleoni háborúk alatt az emberek mellett lovakat is foglyul ejtettek, így egy Nonius nevű anglo-norman mént is. A császári csapatok Nonius-t a rosierési ménesből zsákmányolták. Mezőhegyesre 1816-ban került, azt követően, hogy ide osztották be fedeztetés céljából. Így született meg egy új, tömeges, széles hátú, jól izmolt magyar lófajta. A kisbéri félvér nemes, elegáns megjelenésű, erős fizikumú, kitűnően lovagolható, egyben könnyed járású, ezáltal a lovassport valamennyi szakágában jól teljesít. De ugyanolyan népszerű a túralovasok és hobbi-lótartók körében is. A napjainkban egyre keresettebb fajtát széles körben szilárd szervezetűnek tartják.
Az angol-arab eredetű gidránt a Mezőhegyesi Állami Ménesben tenyésztették ki szintén a 19. században. ősét, egy kis sárga arab mént, Gidran Seniort Fechtig báró hozta Egyiptomból 1816-ban. Az eredetileg huszárlóként tenyésztett gidrán ma igen népszerű mind sportlóként, mind pedig hobbilóként. Eme értékes régi fajta jellegzetessége, hogy csak sárga színben tenyésztik.
A furioso-north star fajta nevét a két alapító angol telivér ménről kapta. Furioso és North Star, a Mezőhegyesi Állami Ménes angol félvérei saját, külön törzset hoztak létre, amelyek későbbi összeolvadásával létrejött egy új lófajta, a furioso-north star. Ez a fajta megőrizte az angol félvér nemességét és mozgékonyságát, de ugyanakkor erőteljes és tömeges is. Nem véletlen tehát, hogy a szilárd szervezetű furioso-north star a hobbilovaglóknak és a lovassportokat űzőknek egyaránt nagy kedvence.
A magyar sportlovat elsősorban hátas és díjugrató sportra tartják alkalmasnak. A sportos félvért Mezőhegyesen tenyésztették ki, miután a hatvanas évekre drasztikusan lecsökkent a magyar lóállomány. Az új sportló-ménes megalapításának gondolata ekkor fogalmazódott meg, így elkezdtek kisbéri félvér, gidrán és nóniusz kancákat fedeztetni, gyakran angol telivérekkel. A magyar sportló, amelynek színe általában pej, napjainkra meglehetősen elismert lett.
Magyarországon a második világháború vetett véget az addig aranykorát élő, 1883 óta megrendezett ügetőversenyeknek. Azóta újra fellendült a sportág, a jelenlegi hazai ügetőló-állomány pedig túlnyomórészt amerikai vérvonalból származik. A magyar sportló az angol telivér után a második legelterjedtebb világfajta. Szinte minden országban megtalálható, ahol ügetőversenyzés van. Nálunk jelenleg mintegy 300 anyakanca biztosítja e kiváló sportló génjeinek átörökítését a következő generációkra.
Forrás: Deluxe Magazin 2006-03-23
Frissítve: 2024.04.27.
Fotó: Canva
