Kazah ló
A fajta eredete és története
Ez a fajta már a Kr.e. 5. század óta ismert és azóta néhány más fajta is hatással volt rá, beleértve a mongol lovat, a Karabair-t, arab telivért és Akhal-Tekét. Utóbb, a 20. században angol telivérekkel, Orlov ügetőkkel és doni lovakkal nemesítették.
Mint sok orosz ló, ez a fajta is ridegtartást élvez egész évben, főként Nyugat-Kazahsztánban. Két változata fejlődött ki, melyek különböző szükségletekkel rendelkeznek ezen a hatalmas területen – a Dzhabe, ami nagyon ellenálló a hideggel és a fórósággal szemben, és az Adaev, melyet javítottak, kevésbé ellenálló.
A fajta jellemzői
A mongol pónira emlékeztet, de jelentős a doni ló hozzájárulása is a fajta kialakulásához. Ravaszsága közismert, képes élelmet találni sivatagközeli és erősen behavazott területeken is.
Értelmes, kitartó, nagy erejű állat. Nyugodt és együttműködő.
Marmagasságuk 124 – 135 cm. Feje könnyű, háta egyenes, mellkasa keskeny. A következő színekben található meg: – Dzhabe – pej, s.pej, fekete, szürke; – Adaev – pej, szürke, sárga és vörössárga. Hátaslóként, munkára is használják, illetve húsáért és tejéért is tartják.
Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.03.25.
Fotó: Canva
