Izraeli ló
A fajta eredete és története
Ennek a fajtának a tenyésztése és tartása mélyen Izrael történelmébe nyúlik vissza. Már Salamon király (i.e. 972-932) is 12.000 fős lovasságot és 1.400 harci kocsiból álló sereget hozott létre. A lovakat valószínűleg Egyiptomban vették, vagy a harcok során elfoglalt szomszédos népektől vitték el.
Izrael hanyatlása után a lótenyésztés is elvesztette fontosságát. Az országban megmaradt lovak arab és keleti vérrel keveredett (könnyű lovak voltak).
Az I. világháborúban az ausztrál katonákkal jöttek lovaik a whalerek, de a britek is magukkal hozták telivéreiket, vadászlovaikat és még sok más fajtát is vittek Palesztínába. Ezek nagy hatással voltak a helyi fajtákra. A függetlenség kinyilvánítása után kb. 2.000 lovat inportáltak Európából, és az U.S.A-ból, melyek többnyire quarterek, morganek, shagyák és norvég lovak voltak, és ezek keveredtek az ottani fajtákkal. Így bár sokat módosítottak az ott élő lovakon, a legnagyobb befolyása mégis az arab lovaknak volt. A “LOCAL HORSE STUD BOOK”-ot, amelybe azok a lovak is bekerülhettek, amiknek nem volt Pedigreejük, 1972-ben nyitották. Ez a regisztrálás volt az első lépés, hogy önálló, modern sportlovakat tenyészthessenek.
A fajta jellemzői
Ez egy fiatal fajta, amelynél könnyen felismerhetőek az arab-keleti felmenők vonásai, és amelyből nagyon sok típus létezik. Általában viszont jellemző ezekre a lovakra a viszonylag hosszú, száraz fej, közepesen hosszú nyak, rövid törzs, korrekt stabil állás. A színe legtöbbször szürke, barna vagy vöröses (rókaszínű).
Energikus, barátságos, jó ugróképességű ló.
Fordítota: Glória
Frissítve: 2023.04.03.
Fotó: Canva
