Altai
A fajta eredete és története
Az Altai fajtát régóta hasznosítja az emberiség. Erre a fajtára jelentős hatással volt a hideg-mérsékelt övi éghajlat és környezet (tajga).
Sok évszázadon keresztül tenyésztették ezt a fajtát az Altai hegyekben, Oroszországban, ahol jól alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez. A lovak ebben a hegyvidékes térségben mindig is fontosak voltak az itt élő törzseknek és nomádoknak, akiknek izmos, ellenálló, biztos léptű lovakra volt szükségük. Az ügyesség nagyon fontos, hiszen meredek, sziklákból kivágott hegyi ösvényeken kell közlekedniük, gyors folyású patakok és folyók között. Az Altai fajta egy ilyen terepre tenyésztett állat, hiszen az itt élőknek szükségük volt egy igénytelen, de hasznos lóra.
A fajta jellemzői
A normális Altai ló feje átlagos hosszúságú, széles és némileg durva; a nyaka vastag; a háta hosszú, és egy kicsit mély; a lábai rövidek és igen erősek. A testi felépítésében lehetnek “hibák”, mint például: ferde csüd vagy ívelt csánk.
Az átlagos méretei (centiméterben): csődörnél: marmagasság-140, övméret-170, szárkörméret-19; kancánál: rendre 137, 170 és 18. A színük lehet gesztenyebarna, pej, fekete, szürke és néha pettyes.
Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.05.24.
Fotó: Canva
