A magyar cowboy Montana-t is meghódította

Az igazi cowboyok köztünk élnek – ezt példázza Pénzes Róbert is, aki egészen Amerikáig ment, hogy megvalósítsa az álmait és igazi cowboyként élhessen. Ezúttal montanai kalandjairól mesél:

A kanadai munkám során megtanultak hozzásegítettek egy újabb lépcsőfok megtételéhez és ezúttal a Montana államban található HPR Ranchen kaptam munkát. Montana területe körülbelül négyszer nagyobb, mint Magyarország, a népessége viszont mindössze 1 millió fő. Egy hatalmas, kietlen vidék, melyet egykor az őslakos indiánok laktak.

A ranch 15.000 hektáron terül el, helyet adva ezzel közel 2000 húsmarhának és 60 lónak. A legközelebbi város 70 km-re volt, ahova kéthetente élelmiszerért jártunk be. A helyi általános iskolába összesen 12 gyerek járt, és abban az évben 3 közülük el is ballagott. A birtokon levő összes munkát mindössze négyen végeztük, rendszerint hajnali négytől sötétedésig dolgoztunk.

Mivel egy cowboy munkája rendkívül összetett feladatokból áll, mint például marhák válogatása, leválasztása, jelölése, doktorálása, lasszózása, terelés, ezért a lovaknak sokoldalúnak, illetve jól képzetteknek kell lenniük. A ranch lovaknak hatalmas a munkabírásuk, olykor 20-30 km-t kell megtenniük naponta. A lóháton való munka mellett más feladatok is hozzátartoznak egy cowboy életéhez, mint például a kerítések ellenőrzése és javítása, vagy a lovak patkolása, körmölése.

A hosszú és fárasztó hétköznapok után ranch rodeókra jártunk hétvégente, ahol a cowboyok csapatokban összeállva különböző versenyeken mérték össze tudásukat. Itt rendszerint bikarodeók, vadló rodeók és más látványos lasszós versenyszámok kerültek megrendezésre.

Nagy szerencsémre együtt dolgozhattam számos neves lovasemberrel, köztük Dave Weaver-el, aki óriási hatást gyakorolt rám. Dave a ma élők közül az egyik legtapasztaltabb cowboyok egyike. Már rengeteg embert láttam lovagolni, viszont az ő munkája és tudása egyenesen lenyűgözött. Minden lóból képes volt a lehető legtöbbet kihozni – az adott ló képességeihez mérten. Felfogásbeli különbségek vannak az ilyen jellegű munkalovaglás és show lovaglás között. Míg az egyiknél a ló tényleges munka partner, a másiknál csupán egy eszköz a rövid távú célok eléréséhez, legyen az pénz nyeremény, vagy dicsőség.

A HPR Ranchen bepillanthattam a hagyományos Vaquero lókiképzés elveibe és módszereibe. Ez a fajta kiképzés nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a lovakat azok érzelmi és fizikai fejlettségüknek megfelelő módon kezelje. Sajnos a mai felgyorsult világban ezzel szemben azonnali eredményeket akarnak, miközben egy ló képzése hosszú éveket vesz igénybe.

Manapság nem ritka, hogy 2-3 éves lovaktól is olyan teljesítményt várnak, amire az semmilyen formában nem lehet képes. Erőszakosan és türelmetlenül követelik tőlük az eredményeket, és ez azt okozza, hogy ezek a lovak pár év alatt érzelmileg megrokkannak. A modern felfogás szerint már a 2 éves ló szájába is zablát tesznek és egész életükben így is lovagolják őket. A hagyományos lókiképzés figyelembe veszi, hogy a lovak fogváltása körül (3-4 év) a száj különösen érzékeny, éppen ezért eddig az időpontig szinte kizárólag hackamort (bosal és mecate) használnak. Az ötödik év elején, amikor a ló fogazata már véglegessé vált, térnek át csak zablára, de sokan megmaradnak a bosal vékonyabb és finomabb változatánál (bosalito). A lókiképzés során a vaquero-k a legmagasabb szintű harmóniára törekszenek a lóval, hogy az minden tekintetben kiegyensúlyozott, fizikailag és érzelmileg is stabil partnerük legyen.

Hazatértem után ismét a Buckaroo Ranchen helyezkedtem el Markaly László mellett, ahol a kint megtanultakat próbáltam hasznosítani. Ekkor már Dave segítségével tervezgettem a következő utamat, ami Kaliforniába vezetett.

2015.09.24.
Pénzes Róbert
Frissítve: 2023.02.08.

Hozzászólások