Anatómiai áttekintés
Az ugrás egy komplex, a ló mozgásszervét erősen igénybe vevő folyamat, így fontos hogy megértsünk ennek az anatómiai követelményeit, előfeltételeit.
Az ugró sport az egyik legelterjedtebb szakág a lovassportban. Hazai versenyeken igen széles palettán mozognak a magasságok, melyen a lovasok és lovak megmérettethetik magukat, a kezdőktől a profi lovasokig, lovakig.
Pont azokból kifolyólag nagyon sok lovat érint ez a szakág, így összeszedtem a fontosabb pontokat, melyeket ismernünk kell ha ugróban versenyzünk a lovunkkal.
Mindenek előtt, mik azok az alap követelmények, melyeknek egy ugró lónak meg kell felelni, ahhoz hogy biztonságosan űzhessük vele ezt a szakágat.
Jól fejlett, megfelelő állapotban lévő mellkasi heveder izomzata, valamint triceps a talajfogás terhének elhordásához.
Fejlett, erőteljes far, biceps femoris, illetve combhajlítók, az elugráshoz szükséges energia leadásához, tolóerő megteremtéséhez.
Megfelelő ízületi elrendezés, szög, a minimális porc és csont kopás érdekében.
Flexibilis gerincoszlop, mivel az ugrás minden szakaszában más és más helyzetbe kerül, valamint rugalmas, laza nyak a megfelelő egyensúlyozás érdekében.
Mindemellett stabil lumbo-sacralis csatlakozás hogy a ló csípője elbírja az elrugaszkodás terhét.
Most hogy látjuk mik az alap kritériumok, nézzük meg pontról pontra a ló ugrásának mechanizmusát.
Az első szakasz az elrugaszkodás szakasza lesz (lásd 1. – 2. ábra).
Ebben a szakaszban a ló az elugrási pontra érve a hátuljára veszi a terhet, ‘beleül’ az elugrásba. Ezzel felszabadítja az elülső végtagokat, leveszi róluk a terhet, és elrugaszkodik.
Ezt a szakaszt lényegében a gerinc hajlító izomlánc viszi véghez.
Ahogy a ló hátulja az elugrási pontra ér, teljesen a hátulsó végtagra helyezi a súlypontját. Ezt első sorban az egyenes, illetve ferde hasizmok összehúzódása eredményezi (M.
Rectus Abdomunis, M. External – Internal Abdominal Oblique). Ezt segíti a csípő – horpasz izom (M. Spoas Major).
Ez a ló csípőjének erőteljes rotációját hozza magával.
Mindeközben a fej és a nyak egyensúlyoz, emelkedik, ezzel vezetve a mozgást, nyaktő nyit.
A teher a hátulsó végtagokon, ahonnan a farizmok, combizmok hatalmas erőkifejtéssel ellökik a ló törzsét a talajtól. Ilyenkor a ló, és a lovas súlya a csípőt terheli legnagyobb mértékben.
A második a lebegő szakasz, amikor a ló az ugrás felett van (3. ábra).
Ahogy az előbb a gerinc hajlító izomlánc volt aktív, úgy az ugrás felett a gerinc nyújtó izomlánc a testtartás fő eleme.
Miután a hátulsó végtagok mint egy rugó rúgták el a lovat a földtől, a ló az elülső végtagokat minél hamarabb a legmagasabb mértékű hajlításba húzza a törzs alá (váll – könyök, lábtő izület hajlik), ezzel az alsó vonalat a lehető legmagasabbra tolva. A thoracalis (háti) és a cervicalis (nyaki) szakasz nyúlik előre az egyensúly megtartásának érdekében, thoracalis szakasz dorsalis tövisnyúlványai távolodnak, hosszú hátizom (M. Longissimus Dorsi) nyúlik.
A harmadik szakasz pedig a talajfogás (4. ábra).
Ez a szakasz hatalmas terhelést helyez a ló két elülső végtagjára, így itt a fejlett mellkasi heveder, illetve háromfejű karizom (M. Triceps Brachii) lesz a legfontosabb.
Amikor a ló a leszálló ágba ér, a két elülső végtag nyúlik és alátámasztja az állatot a talajfogáskor. Ebben a pillanatban a ló teljes tömegének többszöröse terheli az elülső végtagokat, melyet a mellkasi hevedernek kell elnyelnie. A hosszú hátizom (M. Longissimus Dorsi), illetve a szíjizom (M. Splenius) emelik a fejet és a nyakat az egyensúly fenntartása érdekében, nyaktő nyit.
Mindebből látni lehet hogy a ló gerince végig igen aktív és terhelt, a hátulsó végtagok az elugrásnál, az elülsőek pedig a talajfogásnál viselnek nagy terhet.
Mindazon által a helyesen elvégzett ugró gyakorlat remek hatással van a lovak mozgásszervi, illetve idegrendszerére.
Ilyen az izomerő, ruganyosság fejlesztése, a reakció idő, pata-agy koordináció, és propriocepció fejlesztése, valamint javítja a lendület, ütemesség mértékét is.
A fent tárgyalt szakaszok megfelelő kivitelezéséhez szükséges mozgásszervi adottságok fejlesztésére is rengeteg jó gyakorlat van.
A beosztó rúd kihelyezése meg adja a lónak a megfelelő elugrási pontot, jó helyre helyezi a ló hátulját. Ezzel megadjuk neki az 1.-es illetve 2.-es ábrán látható testtartást, melyből mint egy rugó tud kiugrani.
A be-ki akadályok szintén remek fejlesztő gyakorlatok, mivel egy gyors le-fel irányváltás van benne, ami. reakció időt, figyelmességet, gerinc, csípő, hátizom aktivitást, és izomerőt fejleszti.
Valamint bármilyen gimnasztikai sor, is kiváló választás, itt már csak a képzeletünk, és a lóval közös tudásunk szabhat határt.
A ló megfelelő állapotba hozatala, és abban tartása érdekében mindenképp érdemes figyelni a megfelelő izomlazaságra (nyeregből és földről történő nyújtások által), a porcok, illetve ínszalagok épségére (lábak visszahűtése, kiváltképp nagyobb terhelés után, ízületvédő használata prevencióként), valamint mindenek előtt a megfelelő bemelegítésre.
Fontosnak tartom, hogy minden lovas ismerje meg a lovát, a mozgását, annak helyes, és helytelen mintáit, mert így tudunk velük a lehető legmagasabbra jutni úgy, hogy mindeközben nem teszünk bennük kárt sem fizikálisan, sem mentálisan.
Remélem érdekesnek találtátok, és tudtam segíteni a lovas mindennapokban
#vigyazzalovadra
2024.04.03
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
Kiemelt kép forrása: Canva
