Dr. Elek Sándor meséli
Hortobágyi évek III. rész
A lóval való kapcsolatom akkor sem szűnt meg, amikor (1973) Ároktőről Törökbálintra költöztünk, mert a Bábolna Állami Gazdaság állatorvosa lettem. Igaz, hogy a szakmai munkám mellett szervezési és irányítási feladatokat is el kellett látni. Egri Zoltán és Kappel József társaságában jól éreztem magam. Ők segítettek ahhoz, hogy Mátyus Viktorral együtt egy-egy arab kancacsikót kimenthettünk, megvehettünk a levágásra szánt csoportból! A shagya csikót “Sagya”-nak neveztem el. Majd egy évig szőrén ülve szoktattam a törökbálinti hegyes-dombos területekhez. Kiváló, megbízható ló lett belőle. Amikor a pilisi hegyek között elmentem vele Visegrádra fedeztetni, Gencsy Tibor megkérdezte: “Biztos, hogy lábon jöttetek? Mert ez a ló még most is virgonc!” Kár lett volna érte, ha vágóra kerül! Időközben Burgert Róbert óhajára a Lóverseny Vállalat állatorvosa lettem, és megismertem a telivér és ügető minden nyűgét, baját és értékét, a felkészítés és versenyzés fortélyait. Jól eső érzés volt kezelni, gyógyítani az akkori favoritokat, Bilbaót, Apit és a többi értékes lovat. Az ügetőn ismerkedtem meg Lázár Vilmossal, Vili és Zoli fogatható világbajnokok édesapjával, akinek már akkor saját lovai voltak a versenypályán. Nagyon sok tenyésztővel, trénerrel, zsokéval maradandó barátságot kötöttem.
Négy év után búcsút mondtam a lóversenypályának és az Enyingi Állami Gazdaság főállatorvosa lettem. Természetesen a sáripusztai kerület volt a kedvenc helyem, ahova Magyarországra először Herczog Emil hozott be Holsteini tenyészkancákat és méneket, valamint két Hannoveri kancát. Értéküket a versenysportban és tenyésztésben többszörösen igazolták. A lovakon kívül természetesen (az 1983-as adatok alapján) a gazdaság ötezer szarvasmarháját is el kellett látni.
Enyingen ért utol a MLSZ akkori elnöke, dr. Papóczi László, akivel Bábolnán is együtt dolgoztunk. Felkért engem, mint bejegyzett lóegészségügyi szakértőt, hogy készítsek a ló-törzstenyészetek részére prevenciós programot, javasoljak takarmánykiegészítőket, szaporodásbiológiai – diagnosztikai eljárásokat, felhasználva külföldi tapasztalataimat. Azért, hogy ezt a munkát végezhessem és a tervezett termékek, eszközök forgalmazását megszervezhessem, a Boscoop AKV állományába kerültem, mert ezt a vállalatot jelölték ki a tervezett termékek forgalmazására.
Ez a munka a 80-as évek közepén indult be, előtte természetesen több gazdaságban kellett felméréseket, laborvizsgálatokat végezni és értékelni. Ebben az időben döntöttük el, hogy a családi hagyománynak megfelelően nóniusz kancákat is fogunk tartani. Hosszas keresgélés után Szentesen találtuk meg és feleségemmel, Katicával együtt választottuk ki és vettük meg Borbálát (Borit), akit idősnek, meddőnek minősítettek, s vele együtt Marikát, az egy éves kancát. Róluk később még beszámolok.
Az általam készített ló-egészségügyi programot az FM elfogadta, s rajtam állt, hogy milyen gyorsan kerül országosan bevezetésre. Fél év sem telt el, és már minden törzstenyészet tenyésztője és állatorvosa, de a magán lótenyésztők jelentős része is ismerte, mert személyesen adtam tájékoztatást. Bejárva az országot, sok ismerősre találtam és új barátokat szereztem “lóügyben”. A bevezetett készítmények, gyógyszerek, vakcinák ma is használatosak, igazolták a hozzájuk fűzött reményeket. Egy párat most felsorolok: Equalan pasta, Sistamex pasta, Salvana PS brikett, és egy sor Salvana készítmény. Trivetrin, Tribrisseninjekció, Resequin, DOffilosedan injekció stb. A szaporodásbiológiai programban méhkezelésre szolgáló gyógyszereken kívül méhkezelésre, inszeminálásra alkalmas, fényforrással ellátott speculumot is biztosítottunk.
Az országban először Mezőhegyesen, Bábolnán, Kaposvárott, Tökön mutattuk be a méh vizsgálatára és a korai vemhesség megállapítására alkalmas, lóra specializált ultrahangos berendezést, mely azóta széles körben elterjedt. Az első bemutató lehetőségét dr. Lazáry Sándor barátom, a Berni Állatorvostudományi Egyetem professzora biztosította úgy, hogy saját ultrahang-készülékükkel elküldte hozzám Frederick Barellett kedves kollegámat, és ő végezte a bemutatóvizsgálatokat. Ő biztosította azt is, hogy három fiatal, lócentrikus állatorvos több hetes tanulmányi útra kiutazhatott Bembe és Angliába, New Market-be. “Mindent a lóért!” jelszóval igyekeztem végezni a rám bízott feladatokat 1989. októberéig, amikor Törökbálint nagyközség polgármesterévé választottak, de a lovaim megmaradtak. Ekkor mondta Herczog Emil, hogy: “Lóhoz értő állatorvosnak mi a fenének kell emberekkel foglalkoznia!” Most visszatérek saját lovaimra, Borbálára és a többiekre. Célom az volt, hogy tisztavérben szép nóniusz csikókat neveljek.
A meddőnek ítélt Borbálát sikerült olyan “helyzetbe” hoznom, hogy vemhesült. Időközben megtaláltam egy szem lányát, Ugri Bugrit és azt is megvettem. Annak érdekében, hogy a felépült hat bokszos, lócentrikus istállóm lassan benépesüljön, Szántódpusztáról vettem egy Reit póni kancacsikót, a Rézit, ő lett feleségem kedvence. Borbála ígéretesen szép csődörcsikót ellett 1986-ban, aki apjáról lett elnevezve Ánizsnak. Két év múlva élete legszebb kancacsikóját, Boglárkát hozta a világra. Őt szántam Bori utódjául. A sors kegyetlensége, hogy nyolc hónapos korában a bokszban, lehetetlen helyre, a kötőfékre felakadva csigolyáját törte. Mai napig sem tudom elfelejteni! Boglárka helyébe hosszas keresgélés után Makóról vettem egy kancacsikót, Tücsit Az 1990-es MMI ménfelvásárlásán. Ánizs minden szempontból megfelelt, külön örömöm volt az, hogy a 74 mén szépségversenyén – nóniusz létére – hetedik lett. A 90-es években Boritól, Ugri Bugritól és Tücsöktől még egy-egy méncsikó került felvásárlásra. Rézi 1999-ig hét csődörcsikót ellett, mindet gyerekek részére vették meg. Borbála 1999. május 9-én betöltötte a 30. életévét, összesen 15 csikót ellett, ebből öt került méncsikóként felvásárlásra. Május 15 -én, legnagyobb bánatunkra, kimúlt. Tisztességgel eltemettük!
Vallom, hogy a ló életkorát nagyban befolyásolja a gazda gondossága. Örök igazság, hogy a ló utálja a szegénységet, ezért, mint nyugdíjas, 1999-ben rákényszerültem, hogy megváljak tőlük, egész családom kesergése mellett. Egy arab csődört (Danit) hagytam meg, azóta paripa lett belőle és 70 évesen is három éve egyedül látom el. Barátom, társam lett. Nagyon szeretem. A portán van még racka, mangalica, egyéb aprójószágok, hat darab szolgálati macska és természetesen a Pulika, megboldogult feleségem kedvence.
A lovat csak az ismerheti meg, aki rendszeresen gondozza és foglalkozik vele. Aki csikót vagy lovat nevel, soha ne törekedjen arra, hogy akarata, átvitele félelmet váltson ki belőlük. A lovat soha nem betörni kell, hanem betanítani akkor, amikor a kölcsönös bizalom kialakult és éreztetni kell vele, hogy amit kérünk, elvárunk tőle, azt teljesíteni tudja. A legkisebb dicséret, simogatás tovább növeli gazdája iránti bizalmát. Igazán hűséges társ akkor lesz, ha szívesen teljesíti kérésünket és elfogadja a segítségadást. Megéltem, de túléltem azokat az évtizedeket is, amikor úri nyavalyának minősítették a lótartást, a sárga lovaglócsizmát viselő lovasra, mint véres posztóra néztek.
Egy lócentrikus állatorvos lovas életútját ismerhették meg, ahol a lónak mindig fontos szerepe volt és van. Ha gondolják, kövessék példámat.
Dr. Elek Sándor
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.28.
Fotó: Canva
