Az idegrendszer az, ami összeköti a lovat a külvilággal és a külvilágot a lóval. Ez a szervrendszer teszi lehetővé, hogy a ló el tudja helyezni magát a világban, érezze az ingereket, és mindezen ingerekre reakcióval tudjon felelni. Az idegrendszer szerepet vállal a külvilággal való összeköttetés mellet a kardiovaszkuláris rendszer és emésztőszerv működésében is. Az idegrendszer úgy, mint a többi szervrendszer képes megbetegedéseket elszenvedni, bizonyos pontjai képesek regenerálódni (leginkább a környéki idegrendszer terén), így a prevenció ugyanúgy fontos itt is, mint a többi szervrendszernél.
Az idegrendszer, felépítésében és működésében is egy igen komplex rendszer, mely a ló minden porcikáját behálózza (lásd az ábrán, mely csak illusztráció, és a főbb idegpályákat mutatja).
Az alapegység, az idegrendszer alfája és omegája a neuron (lásd az ábrán), avagy idegsejt. Az idegsejtek azok a sejtek, melyek képesek az ingerületek továbbítására a szervezeten belül.
A neuronok az ingerületeket a dendrit-en keresztül veszik fel, majd továbbítják az axon terminális végződésibe, mely az ingert a célba juttatja. Egyes neuronok maguk is eljuttathatják az ingert, vagy továbbíthatják következő neuronok számára. Az így létrejött láncolatot hívjuk szinapszisnak.
Ahogy látható, a neuron dendrit-jei igencsak szerteágazóak, ami folyamatos, több pontból érkező ingerületelvezetést tesz lehetővé, ezáltal maximalizálva a neuron hatékonyságát. Lássuk, hogy milyen szerepe van a neuronnak, hogyan is teljesíti a munkáját a szervezetben. Azt a folyamatot, amíg egy inger válaszreakciót kap, reflexívnek nevezzük.
A reflexív (lásd az ábrán) egy ingerrel kezdődik (pl: egy légy száll a lóra). Ezt az ingert a receptorok felveszik, majd érző neuron viszi az infót a központba, a gerincvelőbe, ahol egy átkapcsoló neuron adja meg a válasz reakciót. Ezt a reakciót a motoros neuron viszi az effector-hoz, majd így adja meg a szervezet a választ (pl: a ló csap a farkával, így elhessegeti a legyet). Reflexekből, képzésben lévő lónál, talán legfontosabbak az exteroceptív reflexek, melyek a ló megfelelő egyensúlyozását, ahhoz szükséges minden apró izommunkát hivatottak fenntartani (Pl: amikor egy ló ráterhel az egyik végtagra, akkor megfelelő pillanatban feszüljenek a feszítők, támasztók ahhoz, hogy a ló lába megtartsa a súlyát, engedjenek, amikor a végtagot elemeli).
Az idegrendszer rendelkezik anatómiai felosztással is, mely a következő:
- központi idegrendszer:
- agyvelő, gerincvelő;
- környéki idegrendszer:
- agyvelő idegek,
- gerincvelő idegek,
- idegdúcok,
- intramurális idegrendszer.
Valamint funkcionális felosztással:
- szomatikus idegrendszer:
- vázizomzat beidegződése;
- vegetatív idegrendszer:
- simaizom, szívizom és mirigyhám beidegzése.
Itt általánosságban elmondtató, hogy a központi idegrendszer (anatómiai felosztás szerint) és a vegetatív idegrendszer (funkcionális felosztás szerint) felelnek a létfenntartásért. Ezek a területek felelnek a vegetatív funkciók megfelelő ellátásáért, sérülésük a vegetatív funkciók működési zavarát, akár elhullást eredményezhet.
Szerencsére a szervezet a tőle telhető legmagasabb mértékű védelmet adja a központi idegrendszernek. A környéki idegrendszer, illetve a szomatikus idegrendszer ezzel szemben az akaratlagos és a reflexszerű mozgásokért egyaránt felel, mindezt pedig a vázizomzatban hozza létre, Pl: a ló megmozdul, felkel, üget, vágtázik, stb. A környéki idegrendszer sérülései bizonyos mértékben képesek a regenerációra, szinapszisok helyreállítására a perifériákban (láb, nyak, törsz), amennyiben a sérülés ott helyben történik.
A lovak (ahogy azt minden lovas átélhette már) nagyon gyorsan reagálnak minden a környezetükből érkező ingerre, mivel az ő idegrendszerük gyorsabb válaszreakcióval működik, mint az élőlények java. Ennek evolúciós okai vannak, a ló, mint zsákmányállat fontos hogy minden fenyegetésre a lehető legkevesebb idő alatt reagálhasson. Ez azonban nem úgy megy végbe, hogy az ő reflexíve hamarabb vinné végig az üzenetet, egészen más a gyorsabb reakció létrejöttének oka.
Hogy megértsük a lovak gyors reagálását, először meg kell értenünk a ‘harcolj vagy menekülj vészreakció’ elvét.
A ‘harcolj vagy menekülj’ egy fiziológiai válaszreakció egy vélt vagy valós veszélyhelyzetre. Ilyenkor a veszélyhelyzet felismerése után az élőlény mérlegel, hogy a harc, vagy a menekülés kecsegtet-e jobb túlélési esélyekkel. Ebből indultak ki a lovak is, azonban mindezt a lovaknál az evolúció simán ‘menekülj’ -re redukálta. Ez azért volt különösen hasznos a lovak számára, mert a veszélyhelyzet felismerésének pillanatában a ló nem mérlegelt, nem kellett lényegében a veszély mivoltát sem felismernie, elég a gyanú, és a ló már fut is. Nem mérlegel, nem pazarol időt arra, hogy felmérje a lehetőségeit, hanem egyből, menekül, ezzel rengeteg időt spórolva meg magának. Mindez a vészreakció a mai, háziasított lovaknál ugyanúgy egy való reflex, nem tűnt el belőlük. A lovaknak mai napig megvan ugyan az a gyorsaság a válaszakcióban mint régen, ugyanúgy kérdés nélkül tud megrémülni, amikor egy időjárási viszonyok által tépázott műanyag szék, vagy isten őrizz esernyő fenyegeti az életét.
Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy mindez nem feltétlen hátrány négylábú barátainknál. Ha jobban belegondolunk, ez a gyors reakció nem csak a menekülésben tetten érhető, ez a lónak minden mozdulatát befolyásolja. Többek között ez az oka a lovak remek idomíthatóságának, taníthatóságának. Egy jól idomított lónál a feladat végrehajtás reflexszerű, nem gondolkozik rajta, hanem a segítségre reflexből csinálja (természetesen ehhez kell a precíz segítségadás, valamint jó gyakorlatvégreharjtás esetén a pozitív visszajelzés, és az, hogy mindehhez nyugalom is társuljon, és bizonyosság a ló részéről). Bizonyára sokan nem gondolkodtak még el rajta, de egy teve, vagy egy láma egy kör alatt bontaná le még a díjnégyszöget is, mindennek oka hogy a ló koordinációs készségei kimagaslóak. Tehát annak, aki lovakkal dolgozik, az hogy a ló ilyen ‘érzékeny’ nem hátrány, hanem megfelelő képzés mellett a siker kulcsa. Fontos azonban, hogy ezt az érzékenységet tartsuk tiszteletben, mert pontosan emiatt könnyen kerülnek stresszhelyzetbe túl erőteljes bánásmód, stresszes környezet esetén, ami hosszútávon nagyon nem egészséges a lovaknak sem.
Ahogy minden szervrendszernek, úgy az idegrendszernek is megvannak a maga veszélyforrásai, megbetegedései. Ezen betegségek tünetei/következményei lehetnek az egyensúlyzavar, romló mozgáskoordináció, tartásbeli problémák, fej rázása, -furcsa szögben tartása, rosszabb esetben bénulás, stb. Idegrendszeri problémákat előidézhetnek fejlődési rendellenességek, traumák, fertőzések, vitaminhiány. A prevencióra (mint mindig) itt is nagy hangsúlyt kell fektetni. Mindig figyelni kell (kiváltképp kiscsikónál) a mozgás lehetőségére, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányra, kiegyensúlyozott vitamin bevitelre.
Továbbá nagyon fontos az oltások folyamatos megléte, ha van ismert járvány (pl: Nyugat-nílusi láz) a régióban (versenyző lovak esetében az országban, vagy ahol versenyzik), akkor annak a betegségnek is a vakcináját érdemes beadatni. Figyeljük a lovunkat, és ha szokatlan viselkedést mutat, mindenképp hívjunk szakembert, aki a megfelelő vizsgálatokat el tudja végezni, szükség esetén neurológiai vizsgálatokat is, melyekkel jó arányban lehet szűrni a problémás lovakat.
Neurológiai megbetegedéseknél mindig különösen fontos tényező az idő, a lehető leghamarabb kell a lovat megfelelően ellátni, gyógykezelni ahhoz, hogy ezek ne okozzanak maradandó károsodást, vagy akár rosszabb végkimenetelt.
Fontosnak tartom, hogy minden lovas ismerje meg a lovát, a mozgását, annak helyes, és helytelen mintáit, mert így tudunk velük a lehető legmagasabbra jutni úgy, hogy mindeközben nem teszünk bennük kárt sem fizikálisan, sem mentálisan. Remélem érdekesnek találtátok, és tudtam segíteni a lovas mindennapokban!
2023.11.23.
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
