Ártatlannak tűnő orrfolyástól az életmentő műtétig
Európában egyedülálló mellkasműtét az üllői Nagyállat Klinikán
Nem csak hazánkban, de Európában is egyedülálló életmentő mellkasműtétet végeztek az üllői Nagyállat Klinika orvosai 2011 nyarán. Az úttörő jelentőségű beavatkozás kapcsán a Klinika munkatársai számos örökérvényű tartási, edzési és diagnosztikai problémára is felhívják a lótartók figyelmét.
Báró 3 éves angol telivér, akit tulajdonosa kimondottan a Nemzeti Vágtán való részvétel céljából vásárolt 2010 őszén.
Télen orrfolyás jelentkezett a lónál, amelynek nem tulajdonítottak jelentőséget, de kitartott egészen a probléma súlyosbodásáig.
A megszokott vakcinázásra június 15-én került sor, ezt követően 7-10 nappal kólika jelentkezett a lónál.
Báró június 17-én pénteken még dolgozott, de lovasa érezte, hogy valami nincs rendben vele. A munka befejeztét követő lázmérés eredménye 40,5°C, ekkor tehát már magas láza volt a lónak. A még aznap helyszínre hívott állatorvos antibiotikumot adott, amit vasárnap leváltott egy másik készítményre, ezt további 4 napig kapta a ló.
Az időközben elkészült laborvizsgálat gyulladást és vérszegénységet mutatott, ezért Báró Imizolt kapott babézia gyanúja miatt. A gyógyszertől ismét bekólikázott.
Báró június 29-én elfeküdt, gondozói csak nagy nehézségek árán tudták felállítani, egyensúlyát csak a falhoz támasztva volt képes megőrizni, mellkasán ödéma keletkezett. Másnap köhögni kezdett, ekkor egy harmadik fajta antibiotikumot kapott, aminek hatására kicsit lejjebb ment a láza.
Bárót végül július 4-én küldték be a Klinikára 380 kilósra fogyva, ahol pár rutinnak számító röntgen és ultrahang vizsgálat után kiderült, hogy tüdejében egy nagyobb és több kisebb, vastag fallal jól körülhatárolt tályog alakult ki. A legnagyobbat körülbelül 2,5 liter űrtartalmúra becsülték az állatorvosok, ami még egy ló esetében is hatalmas, felszívódására, tehát a ló gyógyulására még a megfelelő gyógyszerválasztás esetén sincs reális esély. A tályog felületi elhelyezkedése miatt azonban lehetségesnek tűnt annak műtéti megnyitása és kitisztítása.
A beavatkozás ugyanakkor rendkívül kockázatos, mert ha rosszul ítélik meg a tályog elhelyezkedését, méretét, vagy nincs megfelelően körülhatárolódva, egy rossz helyen ejtett metszés azonnal a ló életébe kerül.
Éppen ezért rendkívül ritkán végeznek ilyen jellegű műtétet lovakon, világviszonylatban is mindössze évi 50 ló esik át hasonló operáción, elsősorban az Egyesült Államok lóklinikáin.
Báró egyetlen esélye a túlélésre ez a rendkívül kockázatos beavatkozás volt, melyet állva, bódításban, helyi érzéstelenítéssel végeztek.
A herélt állapota sokáig válságos volt, hatalmas kitartásának és akaraterejének, valamint a gondos ápolásnak köszönhetően néhány hét alatt a gyógyulás útjára lépett. Tüdőkapacitásában jelentős csökkenés nem történt, így minden valószínűség szerint teljes életet élhet és munkába állhat, ha nem is a lósportban, de a lovassport valamelyik szakágában.
Miért érdekes és tanulságos ez az eset és mit tanácsolnak a Klinika munkatársai a lótartóknak?
Tartási, edzési és diagnosztikai hibák egész láncolata vezetett odaáig, hogy Báró életveszélyes állapotba került. Nézzük csak szép sorban!
- Egy egészséges lónak nem folyhat az orra és nem köhöghet. Ha teljesítményt várunk el tőle, akkor az első ilyen gyanús jelre reagálni kell, még akkor is, ha túlzott óvatoskodásnak, aggódásnak érezzük.
- A lovat nem csupán magára a versenyere, de a szállításra és más hasonló, fokozott stresszel járó helyzetekre is fel kell készíteni. Báró esetében valószínűsíthetjük, hogy már 2010 tele óta bujkált benne valamilyen kórokozó, ami a versennyel és szállítással járó stressz következtében határozottabban működésbe lépett.
- A vakcinázás pedig tovább rontott ezen a helyzeten. Fontos tudni, hogy vakcinázni kizárólag teljesen egészséges lovat szabad!
- A kólika nem mindig az, aminek látszik. Mint láthattuk, Báró súlyos tüdőgyulladása során többször is kólikázott. Fontos tudni, hogy kiválthat kólikát a stressz, a mellkas-fájdalom, a láz miatti bélsárpangás, de számos más probléma is.
- Fontos, hogy az állatorvos még a legbanálisabbnak tűnő probléma esetén is hallgassa meg a lovat. Akkor is, ha ez istállói körülmények között sokszor nehézkes! A légzés-, a szív- és a bélhangok gyakran sokkal több információt adhatnak, mint egy vérlabor. Jelen esetben a tüdő bizonyos részein hiányzó légzési hangok alapján gyanítható lett volna a mellkasi tályog. Ezzel szemben a kórkép igazolása istállói körülmények között nehézkes, hiszen ahhoz speciális ultrahang készülék vagy nagyteljesítményű röntgen szükséges. A lovat így mindenképpen referálni kellett.
- A gyulladással járó betegségek esetén jellemző tünet a laborvizsgálat által kimutatott vérszegénység, melyre az állatorvosok és lótartók – gyakran és hibásan – vaskészítmények etetésével reagálnak. Kevesen tudják azonban, hogy ez csupán a szervezet védekező mechanizmusa! A különféle kórokozóknak a szaporodáshoz vasra van szükségük. A szervezet védekezésképpen mintegy „elrejti” vaskészleteit, hogy megnehezítse a dolgukat. Ha ilyen helyzetben tehát vaskészítményeket etetünk, a kórokozóknak kedvezünk és a ló dolgát nehezítjük meg, hiszen újra el kell, hogy rejtse készleteit. Lovak esetében ritkaságszámba mennek azok a kórképek, ahol a vérszegénységet vassal kell korrigálni.
- Ismeretlen eredetű, magas lázzal járó állapot esetén babézia gyanúja miatt gyakran alkalmaznak Imizolt (ami nem veszélytelen), ez 2-3 hetet vesz el a tényleges diagnózistól és kezeléstől. A legtöbb ló szervezetében kimutatható a babézia és a Lyme kór fertőzés, ezek megbetegedéseket azonban csak a legritkább esetben okoznak.
- Reagáljunk időben! Ha otthoni körülmények között nem sikerül pontos diagnózist felállítani, illetve a ló lázát levinni 3 napon belül, kórházba kell szállítani, ahol lehetőség van a pontos diagnózis felállítására és az intenzív kezelésre. A lótartók nem kevés bosszúságtól, felesleges költségektől kímélhetik meg magukat, és sokat javítanak lovuk gyúgyulási esélyein a kórházba szállítással. Ne feledjük, hogy lovunk élete múlhat a megfelelő időzítésen!
- Antibiotikum: A sokat vitatott és támadott antibiotikum rendkívül hasznos gyógyszer, bár napjainkban elég rossz a PR-ja. El kell fogadnunk, hogy bizonyos esetekben a túlélést jelentheti. Az állatorvos részéről fontos a megfelelő készítmény kiválasztása, a lótartó részéről pedig az, hogy a gyógyszert megfelelő ideig kapja a ló. Egy ilyen kezelés esetében sokszor nem napokról, hanem hetekről, vagy akár hónapokról beszélünk, amelynek jelentős költségvonzatai vannak.
- Mivel a jól megválasztott antibiotikum rövid időn belül jelentős javulást hoz, sok tulajdonos az állatorvosi utasítás ellenére hamarabb abbahagyja a kezelést, vagy tér át külöféle alternatív terápiákra. Ez sokszor a ló életébe kerül.
- Tályogok kezelése esetén rendkívül fontos a megfelelő gyógyszerválasztás, mert nem minden antibiotikum képes áthatolni a tályogok falán. A tályog pedig nem más, mint egy vastag, kötőszövetes fallal körülvett zsák, kórokozókkal teli folyadékkal.
Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Bárónak szerencséje volt. Bár tulajdonosa lemondott róla, mert nem vállalta a műtéttel járó költségeket, a Klinika vezetőségétől egyedülálló lehetőséget kapott az életben maradásra. Ő az első ilyen beavatkozáson átesett ló nemcsak kis hazánkban, de egész Európában is. Csupán egy apró heg emlékezteti majd őt és új gazdáját arra, hogy egyszer élet-halál között lebegett.
2011. november 21.
Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya
(belgyógyászati részlegvezető, SzIE Nagyállatklinika, Üllő)
Lejegyezte: Magyar Dorottya, Lovasok.hu
