A ló emésztőrendszere a természet egyik legkülönlegesebb alkotása, amely két ellentétes funkciót egyesít magában: egyszerre működik egyszerű gyomrú állatként (mint az ember vagy a kutya), és vastagbélben fermentáló növényevőként (hasonlóan a nyúlhoz).
Ez az evolúciós kompromisszum tükrözi a ló szüntelen, legelésző életmódját, és megértése elengedhetetlen a felelős takarmányozáshoz, mivel a legtöbb emésztőszervi betegség (mint a kólika vagy a gyomorfekély) ennek az érzékeny rendszernek a túlterheléséből fakad.
A felső traktus: A gyenge láncszemek
A táplálék útja a ló szájában kezdődik, ahol a fogak (amelyek folyamatosan nőnek) elvégzik az alapvető őrlést. Egy ló naponta akár 40–80 ezer rágómozdulatot is végezhet, ami nemcsak az emésztést segíti, de az állkapocs és a nyakizmok megfelelő fejlődését is. Innen a nyálkahártyával bélelt nyelőcsövön keresztül jut a táplálék a gyomorba.
Ennek a szakasznak a legfontosabb anatómiai sajátossága a nagyon erős záróizom a gyomor bejáratánál, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a ló számára a hányást. Ez azt jelenti, hogy ha a ló túleszi magát, vagy az emésztés megakad, a gyomor nem tud kiürülni, ami azonnal a bélfalak feszülését, azaz kólikát eredményez.
A gyomor a ló emésztőrendszerének legmeglepőbb része: rendkívül kicsi.
Egy felnőtt ló esetében a gyomor kapacitása mindössze 8–15 liter, ami testméretéhez képest elenyésző (a teljes emésztőtraktus csupán 8–10%-a). Mivel a ló a természetben folyamatosan eszik, a gyomorban a sósavtermelés állandó.
Ha a ló több órára takarmány nélkül marad, a savak elkezdik károsítani a gyomor nyálkahártyájának felső, mirigyes felét, ami rövid időn belül gyomorfekélyhez vezethet. A gyomor mindössze 2 órán keresztül tárolja a takarmányt, mielőtt azt a vékonybélbe továbbítaná. A vékonybél körülbelül 20 méter hosszú, és itt zajlik a legfontosabb, enzimatikus emésztés.
Ebben a szakaszban szívódik fel szinte az összes oldható szénhidrát (a keményítő jelentős része), a fehérje és a zsír. Ez a rész azonban csak korlátozott mennyiségű keményítőt képes egyszerre feldolgozni.
A hátsó traktus: A fermentációs tartály
A ló emésztőrendszerének igazi „gyára” a vastagbél, amely a teljes rendszer kapacitásának mintegy 60%-át adja. Itt játszik főszerepet a hatalmas vakbél, amely egy terjedelmes zsákhoz hasonlít. A vastagbélben laknak azok a mikroorganizmusok (baktériumok, protozoonok), amelyek a ló számára létfontosságú munkát végeznek: lebontják a rostot!
A következtetés a takarmányozásra nézve
A ló emésztőkészülékének ismerete egyetlen, alapvető szabályt sugall: a lovat úgy kell etetni, mint egy folyamatosan legelő állatot. A legfontosabb, hogy a ló bélrendszere sose legyen üres, különösen a gyomra ne!
Ennek a célnak az eléréséhez elengedhetetlen a magas rosttartalmú, jó minőségű széna ad libitum vagy szénahálóval történő etetése, ami megóvja a gyomor nyálkahártyáját és folyamatosan táplálja a vastagbélben élő, létfontosságú baktériumflórát. A ritka, nagy adagokban történő etetés a ló anatómiája miatt hosszú távon mindig súlyos egészségügyi problémákhoz vezet.
2026.01.29.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
