Míg a lovasok jelentős része csak álmodozik arról, hogy felkerekedjen és világgá menjen négylábú barátjával, vannak olyan félelmet nem ismerő kalandorok, akik lóháton járják be a világot.
A 31 éves Belinda Ritchie közel egy év alatt több mint 5000 kilométert lovagolt az ausztrál Bicentennial National Trail-en. Teljesítményét az Australian Geographic Society a “fiatal kalandor” címmel ismerte el.
A Bicentennial National Trail az egyik leghosszabb, többcélú túraútvonalak egyike a világon, teljes hossza 5330 km. A queenslandi Cooktowntól majdnem Melbourne-ig húzódó út magánterületeken, nemzeti parkokon, vadonon, elhagyatott aranyásó falvakon át vezet. Eredetileg lovasútnak szánták, de kerékpérosok és gyalogosok is használják.
Belinda Ritchie három lóval (Clincher, Trump és Ruben) vágott neki a majdnem egy éves túrának. Napi 5-8 órát töltött a nyeregben, főleg lépésben, a normál gyaloglásnak megfelelő tempóval haladt. Előfordult, hogy útján vendégül látták egy-egy alkalommal, de az éjszakák többségét sátorban töltötte. A civilizációval mobiltelefonja segítségével tartotta a kapcsolatot, melyet egy lóra szerelhető napelem segítségével töltött fel.
A lovasnak Ausztrália legkülönlegesebb tájain áthaladva olyasmire is figyelmet kellett fordítania, ami nekünk itt Európában eszünkbe sem jutna: mivel a legjobb legeltetési lehetőségek a patakok és folyók közelében adódtak, Belinda azt a tanácsot kapta, hogy egyszerre mindig csak egy lovat legeltessen. A krokodilok miatt.
Filipe Masetti Leite: Kanadától Brazíliáig 16.000 kilométer lóháton
Filipe Masetti Leite Brazíliában született, de Kanadában nőtt fel. Amikor még kisfiú volt, apukája a svéd Aime Tschiffely lovas kalandjairól olvasott neki esténként, aki 1925-ben Buenos Airestől egészen New Yorkig lovagolt. Filipe újságírónak tanult, majd az iskola elvégzése után döntött úgy, hogy belefog az ő saját nagy kalandjába és Calgaryből, Kanadából ellovagol egészen a család brazíliai farmjáig. 2012 júliusában vágott neki a 16.000 kilométeres útnak három lovával.
A legkeményebb próbatétel elé Közép-Amerika állította a lovast, ahol a bürokráciával is kemény csatákat kellett vívnia. Panama majdnem az út végét jelentette, mert ahogy korábban más lovastúrázóknak, így neki sem adtak engedélyt arra, hogy keresztüllovagoljon az országon. Filipe végül repülőn menekítette át lovait Peruba, ahol ugyan landolhattak, de a túrát nem folytathatták. A repülőtéren azonnal lószállítóra tették őket és meg sem álltak Bolíviáig.
Végül 240 patkó, és két nyeregben, lóháton töltött év után Filipe megérkezett Brazíliába. Szülővárosa határában több mint 500 lovas gyűlt össze a köszöntésére. Filipe és lovai végül a családi bortokon útjuk végére értek. “Két évnyi vándorlás és fához kikötött éjszaka után lovaimnak most olyan otthona van, aminél nem is kívánhatnának szebbet. Leszerszámoztam és bevezettem őket az istállóba, majd adtam nekik enni. Mikor befejezték, kivezettem őket új, zöld legelőjükre, és mindegyiküknek köszönetet mondtam. Megvalósult életem álma. Megcsináltuk. Itthon vagyunk.”
2014.11.12. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: smh.com.au, thestar.com
