A bőség zavara – mikor egy fajta nem garantál típust is

Komolyabban el szeretnél kezdeni díjugratni, amihez lovat keresel magadnak? Jól nézz körül, és szakemberrel válassz lovat… Ugyanis könnyű eltévedni a modern lótenyésztés útvesztőjében fajták és típusok közt… A tudatos szelekció nemcsak különböző fajtákat, de különböző típusú lovakat is eredményezett fajtákon belül. A különböző teljesítmény-igény meghatározó egy-egy típus kialakulásánál, hiszen egy adott feladatot az arra optimalizált alkatú egyedek tudnak a legsikeresebben végrehajtani, így amint felismerésre kerül, hogy mik ezek az alkati tulajdonságok, célzottan megindul a szelekció akár fajtán belül több célnak megfelelően is.

Régen adott feladatra adott fajtákat tenyésztettek, így könnyedén meg lehetett állapítani mely fajtába tartozik a ló, illetve honnan válasszunk, ha a legalkalmasabbat szeretnénk. A modern tenyésztésben azonban már nem munkára kell lovakat előállítani, hanem globális versenykövetelmények mentén. Ahogy változik a versenykövetelmény egy-egy szakágon belül, úgy vonja ez maga után a fajták eredményességét is, tehát a tenyésztési célok is változnak – nem a fajtákhoz alkalmazkodnak a versenyek.

Néhány generációs távlatban is óriási változásokat figyelhetünk meg fajtákon belül, ugyanakkor a típusok konvergálása fajtákat átívelően is mindig a célnak megfelelően történik. Felvetődik a kérdés: a régebbi típusok közül melyiket érdemes fenntartani egy-egy fajtában, és mitől marad meg a fajta, ha már teljesen átalakított modern egyedeket tenyésztünk, amelyek már csak nevükben hasonlítanak a régiekre?

Egy fajtán belül több típus előfordulhat, és ugyanazt a típust több fajtában is meg lehet találni. Egy hazai példát vegyünk elsőként: a furioso fajta, melyen belül ismerünk egy hátas és egy inkább fogatmunkára alkalmasat, csakúgy mint a lipicai fajtánál.

És mi a helyzet külföldön?

A német melegvérű lovak (mecklenburgi, holstein, hannoveri, oldenburgi) egymástól és a francia fajtáktól (normann, charolais, stb.) is jól elkülöníthetőek voltak akár külső jegyeik alapján. Ahogy azonban a tenyészcél azonossá vált – sportban elért eredményesség jegyében – az egyedeket már szakember sem tudná minden esetben besorolni. Mindegyik fajtában előfordul mindenféle tehetség, előfordulásának valószínűsége az, ami változó. A franciák ezért csoportosították 1958-ban a melegvérű sportlovaikat (az anglo-arab kivételével) a selle francais (francia hátasló) gyűjtőnév alatt. A németek ezzel szemben megtartották fajtáik külön nevét és önálló tenyésztését.

Nem is néznénk ki a német melegvérű lófajtákból manapság, hogy kitűnő gazdasági munkalovak voltak a második világháborút megelőző időkben, ugye? Mára teljesen megváltozott a karakterük, és világszerte kényességükről – és persze eredményeikről – híresek. A mai német lófajták már nem volnának alkalmasak ekét húzni és boronálni a gazdaságokban. Néhány évtizeden belül radikális eredményt sikerült – nagy részben az angol telivér bevonásával – elérni, a fajta és a típus teljesen megváltozott, csak a fajta neve maradt ugyanaz.

Mi lehet a hátránya az egységes típusok kialakulásának?

A fajták változása és fejlődése normális és pozitív folyamat. Figyelembe kell azonban venni ebben a tekintetben a hosszú távú génveszteségeket is. Hol lesznek az igás munkára is használható melegvérű lófajták, ha majd a világ olajkészletének kimerülésével ismét az állati igaerő használata kerül előtérbe? Nem is beszélve olyan szempontokról, amelyek fontosságát napjainkban kezdjük még csak érezni, például a foglalkoztatási kérdések és a természetes környezetvédelme. Elsősorban az észak-európai erdészek vették már észre azt, hogy a faközelítés munkájában rendkívül hasznos a gépek helyett lovakat használni. (Bodó Imre)

2019.04.01., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Dr. Németh Csaba A típus szerepe a sportlótenyésztésben c. előadása;
Bodó Imre (DE ATC MTK Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszék, Debrecen), A fajta és a típus szerepe a genetikai sokféleség fenntartásában
Képek forrása: Canva
Frissítve: 2022.08.16.

Hozzászólások