keresés a lovardák között


"Go West!" Western 1 x 1

Westernlovas leszek!

Ha ön elhatározta, hogy végképp "átnyergel" az angolról a western stílusra, a következőkre lesz szüksége: westernnyereg, western nyeregalátét és western kantár. Ha azon lovasok közé tartozik, akiknek még nincs saját lova, de már eljátszanak a gondolattal, hogy vegyenek egyet, azt tanácsoljuk, alaposan mérje fel a kínálatot. Bár a westernlovak ma már valamivel olcsóbbak Európában, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt voltak, "kezdőként" igen jó lóra lesz szüksége, amely elnézi a hibáit, és jó adag türelemmel rendelkezik. Még ha eddig gyakran lovagolt is - a saját ló egészen más, és kezdetben az ember rengeteg hibát követ el, főleg az új stílusban.

Az újoncoknak vagy "átnyergelőknek", akik még nem szereztek tapasztalatot saját lóval, és a westernlovaglásról sincs vagy nincs sok fogalmuk, a legcélszerűbb, ha először vesznek néhány órát egy westernistállóban. Ha erre nincs lehetőségük, legalább "normál" lovasoktatáson vegyenek részt… A biztos ülést, a nyugodt kezet és a finom segítségadást egy jó, hagyományos stílusban oktató lovasiskolában ugyanúgy megtanulhatja. Ha aztán eljutott odáig, hogy elboldoguljon egy lóval, és önállóan is lovagolni tudja, két lehetőség van: több westernlovas tanfolyamot is meglátogat, amelyeket külön kezdőknek és "átnyergelőknek" tartanak, és ahol a rendező lovakat is bocsát a résztvevők rendelkezésére, vagy egy westernlovardába megy nyaralni, és legalább az alapokat megtanulja. Nem kell rögtön az USA-ba repülni, Európában, főleg Németországban is rengeteg kitűnő westernistálló van, amelyek minden korosztálynak kínálnak ilyen programokat - gyakran nemcsak westernlófajtákkal, hanem például arabokkal vagy andalúzokkal is.

Or just go west!

További lehetőség kínálkozik azoknak, akik rendelkeznek korlátlan mennyiségű idővel, rengeteg pénzzel és jó adag önállósággal: a mélyvíz. Elrepülhetnek néhány hétre az USA-ba, és egy úgynevezett "Working Ranch"-on nyaralhatnak. Igaz, hogy ez nem igazi nyaralás, mert rögtön befogják őket a ranch körüli munkákba. Így tehát naponta hat-nyolc órát ülhet egy igazi ranch-ló nyergében, amelyik valószínűleg már lovasok tucatjainak tanította meg a westernlovaglást.
Sok német utazásszervezőnek vannak is ilyen ajánlatai - de, ahogy mondtuk, ez a fajta tanulópénz nem kevés! Hat hétre nyugodtan lehet legalább hatezer márkával számolni, de inkább tízezerrel. Nagyon drága mulatság, de ha nincsenek személyes kapcsolatai az Államokban, ez is hatékony útja lehet, hogy megtanulja a westernlovaglást. Aztán persze egy ilyen nyaraláson nem lesz gondja vele, hogy további kapcsolatokra tegyen szert. Az amerikaiak nagyon lazák és vendégszeretők - ki tudja, talán legközelebb már egy ismerős ranchán dolgozhat végig egy szezont. Ez pedig aztán igazi westernlovaglás: kerítésjavítás, borjak bélyegzése, a marhák áthajtása másik legelőre, lovak kiképzése… nem könnyű munka, de talán megéri.
Ha tehát van rá lehetősége - például éppen befejezte a közép- vagy főiskolát, egyetemet, vagy más okból van egy kis szabadsága - vágjon bele! Igaz, hogy "greenhorn"-ként vagy "city slicker"-ként nem fogják mindenütt tárt karral fogadni, de először elmehet egy teljesen szimpla nyaralásra is az Egyesült Államokba. Az amerikaiak egyébként ugyanúgy odavannak a mi jó öreg európai lovaglóstílusunktól, mint mi a westernlovaglástól. Ebből mindkét fél számára előnyös együttműködés jöhet létre: Ön elmesélhet új barátainak mindent a díjugratásról, a futószárazásról, a díjlovaglásról, és arról, hogyan kell célszerűen használni a cavalettiket - és ugyanazzal a lélegzettel ki is kérdezheti őket a westernlovaglásról.
Hogy ez mindenhol egyformán működik-e? Sejtelmem sincs - legutóbbi USA-beli utazásomon olyan jól működött, hogy már ahhoz is elég embert ismerek, hogy két évig is gond nélkül utazgathassak hét államban. Ha egyet megismerünk, az már hozza magával a többit. Ez aztán odáig is fajulhat, hogy néhányuk meghívását már le is kell mondani, mert az embernek egyszerűen nincs elég ideje.
Csak egy kicsit fel kell adni európai "tartózkodásunkat", és alkalmazkodni az amerikai életstílushoz (röviden: ha ma nem jövök, majd jövök holnap, ma élek, és nem holnap vagy tegnap!), és hamarosan már azon törheti a fejét, hogyan tud minden meghívásnak eleget tenni.
És ez is hozzátartozik a westernlovagláshoz - mert bármennyire is igyekezzünk mi európaiak, a versenyeink és a westernlovas élet valahogyan mindig "európai" marad. Az a különleges hangulat, amelyet az Államokban kis és nagy rendezvényeken egyaránt tapasztaltam, nálunk mindig kissé más.
Ha lehetősége van egy ilyen útra, nem mulassza el. Ha van internet-hozzáférése, iratkozzon fel egy levelezőlistára, és teremtsen kapcsolatokat. Én még nem küldtem úgy "german girl coming to USA - looking for horsey stuff!" szövegű e-mailt, hogy ne kaptam volna számtalan választ címekkel és ötletekkel. Persze ilyenkor azért óvatosnak is kell lenni, az első alkalommal rögtön egyedül utazni biztosan nem jó ötlet, de az ismerőseim és én minden kezdeti probléma ellenére sem bántuk meg a legkevésbé sem, hogy elmentünk.
Aki valamivel olcsóbban szeretné megúszni a dolgot, az nézzen körül Európában: a más módon ugyan, de szintén igen "laza" olaszok is nagy barátai a westernlovaglásnak, így ott is lehet egy-egy meghívást szerezni a ranch-ekre, akár a hozzánk legközelebb eső, északi részeken is.

Veszek egy westernlovat

Amint már említettem: akkor pénzre van szüksége. Nagyon sok pénzre. Ha "igazi" westernlovat szeretne venni, például egy quarter horse-t, appaloosát vagy paint horse-t, legalább 15 000 márkával kalkuláljon egy megfelelően belovagolt lóért. Versenyeztetett lovat 20 000 márka alatt nem fog kapni, felfelé a határ a csillagos ég. Az európai lópiacon már minden mennyiségben kaphatók amerikai importlovak, de mindenkit óvatosságra intenék. Az USA-ban egy kedves, hobbi quarter horse-t 1000 dollárért megkap - és ez valamivel jobb és bombabiztosabb. Németországban az ilyen lovakat aztán ügyes kereskedők tucatjával hozzák át, és legalább 10 000 márkáért árulják. Ilyesmit jól megfontolnék - és lehet, hogy inkább valamivel drágább lovat vennék német tenyésztésből és jobb minőséggel. Természetesen egy ilyen átszállított lóban is megtalálhatjuk álmaink lovát! Csak az árak gondolkodtatják el azt, aki az Államokban már látott jobb lovakat olcsóbban is.
A saját importról minden újoncot lebeszélnék - túl sok kockázatot rejt magában. Nincs cserejog vagy visszavásárlási garancia, a ló beteg is lehet, a szállítás testi vagy lelki sérüléseket okozhat - ha azonban beleszeret abba a lóba, amely USA-beli tartózkodásán a ranchon olyan türelmesen megtanította a westernlovaglásra, keressen egy céget, amely elintéz mindent. Számítson azonban legalább 10 000 márkás költségekre, mire a ló Európába érkezik.
És jól fontolja meg, hogy a ló nem boldogabb-e ott, ahol van - egy tágas, nyílt földön számtalan fajtársával és napi mozgással, mint Önnél otthon, az istállóban. Tudom, milyen nehéz lemondani a megvásárlásról, én is Nevadában találtam meg egy musztángban a számomra tökéletes lovat - de itt sohasem lett volna boldog, hiszen ez a ló még életében nem látott belülről istállót, mostantól pedig sok órát kellene egy 5x5-ös boxban eltöltenie. Még mindig Nevadában van, és ott is marad - bármennyire nehezemre esett is akkor a döntés, biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekedtem - a ló érdekében.
A ló mellett azonban felszerelésre is szüksége lesz. Megfelelő westernnyerget, akár határainkon túl, akár hazai lovasboltban veszi, 150-200 000 Ft-nak megfelelő összeg alatt nemigen lehet kapni, a jó western nyeregalátétek 12-15 000 Ft-nál kezdődnek, kantárak kb. 15000 Ft-tól, zablák 8-10 000 Ft-tól kaphatók.
De még ha mindenből a legolcsóbbat veszi is - 15 000 márka a lóért, 2000 márka a nyeregért stb., 20 000 márka alatt nem ússza meg.
Olcsóbb, ha más fajtájú, de western stílusban lovagolt lovat vesz, vagy egy "kedves keveréket", ezeknek az ára többnyire ugyanannyi, mint egy "normál" hobbilóé, 4000 márkától már hozzájuthat egy kedves hobbi westernlóhoz, ami azért megbízhatóan van kiképezve.

Néhány gyakorlati jótanács

Mi van, ha egy westernlónak eszébe jut felágaskodni? Akkor Ön valamit nagyon rosszul csinált! Ebben az esetben Ön nem több a lova számára, mint egy játszótárs, akit fel is lehet bosszantani vagy figyelmen kívül hagyni (feltéve, hogy a lova viselkedésének nem testi oka van).
Soha ne hagyja, hogy erejük összemérésére kerüljön sor! A lovának sohasem szabad tudnia, milyen erős - mindig azt kell hinnie, hogy ön az erősebb, és a harc csak az ő vereségével végződhet.
Barátság, haverság a lóval… hölgyeim és uraim - lehet, csak nem így! Hosszú száron, lazán, elengedetten ügetni a mezőn csak olyan lóval lehet, amelynek nem jut magától az eszébe, hogy kicsit "szórakoztatóbbá" tegye a kilovaglást. Minél finomabbak a jelek - bármilyen lovaglási stílusnál -, annál világosabban kell tisztázni az erőviszonyokat. A ló számára csak két dolog létezik a rangsorban: fölötte és alatta. Tehát a ló fölött kell állnia, ha szereti az életét és az épségét. A barátság és a rangsor többnyire függetlenek egymástól, de a kettő kombinációja éppen azt eredményezi, amit a westernlovaglás mítoszának köszönhetünk: a horsemanship fogalmát. Mindig fairek vagyunk a lovunkhoz, megbízhat bennünk, megpróbáljuk megérteni - de nem tűrünk el olyan magatartást, ami az alfa-állatként betöltött pozíciónkat kérdőjelezné meg.
Éppen azért, mivel a westernlovaglásban minden olyan "lazán" megy és lazának kell kinéznie, itt még nehezebb és több időt igényel minden területen tisztázni és megszilárdítani a dolgot.
Sok lovas kezdetben például fél hosszúra hagyni vagy elengedni a szárakat vágtázás közben. És éppen ebből ered a gond: egy alfa-állat, amelyik fél? Ekkor aztán alatta is elkezdenek félni… és rohannak. Vagy a másik lehetőség: egy bizonytalan "alfa" már nagyon régen vált alfává, egy másik ló kihívja, és magának követeli az alfa-pozíciót.
A kétkedés már egy ilyen "banális" dolognál elkezdődik, mint a túl gyors vágta! És a népszerű segítségek - a szár és közvetlen kapcsolata a lóval bármikor - már nincsenek meg a megszokott formában. Korábban esetleg csak "mechanikusan" lovagolta a lovát, vagy húzással és nyomással, ő pedig egyetlen okból engedelmeskedett: csak hogy ez a kellemetlen érzés megszűnjön. Vagyis soha nem volt Ön az alfa-állat.
Ezektől a segítségektől megfosztva a lovasok nagy része kudarcot vall - azokat kivéve, akik tényleg tudnak lovagolni. A ló az ló, mindegy, hogyan lovagolják. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a jó lovaglás nem a stílustól függ.
Vagyis ne "csak" westernlovagolni próbáljon - próbáljon jól lovagolni! Ha mostantól "komolyan" a westernlovaglásnak akarja szentelni az idejét, keressen fel egy edzőt, kiképzőt, aki a továbbiakban segít Önnek és a lovának. Fektessen be szakirodalomba, és látogasson a lovával speciális "átnyergelő-tanfolyamokat".
Sok sikert!

Kép és szöveg: Karin Tillisch
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.októberi számában.  

 





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés