keresés a lovardák között


A ló emésztési sajátosságai

1. Takarmányfelvétel:

• Az ajkak és a nyelv által képzett „cső” segítségével iszik.
• A szilárd takarmányt a felső ajkaival ragadja meg.
• Gyakran ráfúj a takarmányra elfogyasztás előtt.
• Poros, penészes takarmány etetése veszélyes. Javasolt mind az abrak, mind a szálas takarmány nedvesítése.
• A ló lassan, alaposan rág (kb. 1000-1500 rágás/kg abrak; 2000-3000 rágás/kg szálas takarmány).
• A hosszan hátranyúló lágy szájpadlás miatt a ló gyakorlatilag nem tud szájon át lélegezni

• A nyál: túlnyomóan a fültő alatti mirigyben termelődik. Napi átlagos mennyisége kb. 40l, semleges, vagy enyhén lúgos pH. Fő feladata a falat nedvesítése, keményítő bontó hatása elhanyagolható.

2. Tápcsatorna felépítése, főbb jellemzői:

gyomor:
• együregű,
összetett gyomor
• a testméretekhez képest aránylag kis térfogat (12-18l), aránylag gyorsan kiürül (kb.6-8 óra), javasolt a napi többszöri, kis adagok etetése
• nagyrészt enyhén savas közeg (5-5,5 pH), a takarmánnyal érkező baktériumok a keményítőt fermentálják (illózsírsavak, tejsav).
• A fehérjebontás kis hatékonyságú, egyedül a savasabb (2-2,7 pH) pylorusi részen lehetséges
• a magas gyomor pH miatt a ló érzékeny a takarmány eredetű bakteriális megbetegedésekre
• a cardia (gyomorszáj) nehezen nyílik meg, a nyelőcsővel hegyes szöget zár be, a ló gyakorlatilag nem tud hányni
• a pylorus (a gyomor epésbélbe vezető része) könnyen megnyílik, etetést követő hirtelen munkavégzés hatására, valamint a túl hideg, vagy éhgyomorra fogyasztott víz hatására görcsbe rándulhat
• a gyomornedvtermelést a korpa, roppantott zab és kukorica, sárgarépa serkenti, szemes zab, szénafélék csökkentik

vékonybél:
• hossza kb. 18-24 m, térfogata kb.50-70l
• a takarmány áthaladási ideje kb. 2-4 óra
• főleg a magas abrakhányadot fogyasztó sportlovak esetén az emésztés fő helye
• stresszhatásokra a bélösszehúzódások fokozódhatnak, bélelzáródás léphet fel
• a rosthiány, vagy fehérje túletetés mérgezéssel járhat
• emésztőnedvek: 6-8l hasnyál és 100-120l bélnedv jelentős pufferhatás; 4-6l epe. A hasnyál és az epe folyamatosan egy ponton ürül.
• a lónak nincs epehólyagja, a folyamatos epetermelődésnek köszönhetően a ló zsíremésztése kiváló, kb. 90%-os

vastagbél:
• a mikrobiális fermentáció helye, a mikroflóra mennyisége 5-7x109 /gramm (Bacteroides, Streptococcus, Lactobacillus), kisebb létszámban protozoonok is előfordulhatnak

a) vakbél
• kb. 25-30l, a chimus tartózkodási ideje kb. 6-7 óra,
• a mikrobiális rostemésztés kezdete

b)   remesebél
• 80-100l a béltartalom kb. 12-20 órát van itt
• két „U” alakú kacsból áll
• a rostemésztés főként itt megy végbe

3. Táplálóanyagok emésztése

szénhidrátok:
• a szájüregben gyakorlatilag nincs keményítőbontás
• a gyomorban a magas pH lehetővé teszi a takarmánnyal felvett baktériumok számára a keményítő fermentációt, illózsírsavak (ecetsav, propionsav), valamint tejsav képződnek
• az enzimatikus szénhidrát bontás lóban tökéletlen, a hasnyálmirigy α-amiláz termelése elégtelen
• a szénhidrátok 10-30%-a vastagbélben mikrobiális fermentáció útján bomlik le, illózsírsavak keletkeznek (ecet-, propion- és vajsav átlagos aránya 17:5:1)
• az illózsírsavak jelentős szerepet játszanak a ló energia háztartásában

fehérjék:
• a ló fehérjeigénye többi gazdasági állatainkhoz képest relatív alacsony, a fehérje túletetés mérgezéseket okozhat
• a két fő limitáló aminosav a lizin és a metionin
• a fehérjebontás hatékonysága a gyomorban kicsi, egyedül a savasabb pH-jú pylorusi részen van sósavas-pepszines emésztés
• a fehérjebontás fő helye a vékonybél, hatékonysága átlagosan 60-75%
• a takarmány fehérjék vastagbélbe jutó hányadából baktériumfehérjék keletkeznek, melyeket a ló korlátozott mértékben hasznosítani képes
• a vastagbélből aminosavak, rövid peptidláncok felszívódhatnak

zsírok:
• a folyamatos epetermelés miatt a ló zsíremésztése kiváló, átlagosan 90%-os hatékonyságú
• a takarmányadagban 10-15% zsírt is képes tolerálni

növényi rostok:
• a ló vastagbelében (elsősorban a remesebélben) élénk mikrobiális rostemésztés folyik
• a keletkezett illózsírsavak (ecetsav, propionsav, vajsav) felszívódnak
• a mikrobák energiaellátását az enzimatikusan le nem bomlott szénhidrát jelenti
• a ló rostigénye a monogasztrikus állatok között a legmagasabb, a felvett szárazanyag 16-18%-a
• a rostemésztés hatékonysága megközelíti a kérődzőkét, átlagosan 50-55%

ásványi anyagok, vitaminok:
 a legtöbb makro és mikroelem a vékonybélből szívódik fel
• a karotin-A vitamin átalakulás hatékonysága gyenge
• a foszfor a remesebélből szívódik fel, a ló így képes a fitin P hasznosítására
• a remesebélben a mikrobák B és C vitaminokat szintetizálnak, így ezekből a ló nagyrészt önellátó
 

4. Gyakorlati figyelmeztetések:

• az abrak túletetés a vastagbélben tejsavas erjedést okozhat, az ezzel járó pH csökkenés ozmotikus hasmenést válthat ki, a tejsavas erjedés következtében bélrenyheség léphet fel, mely bélcsavarodással járhat
• a túl sok abrak etetésének másik súlyos következménye lehet a savós patairha gyulladás
• a fehérje túletetés mérgezéseket okozhat
• lóval csak jó minőségű takarmány etethető, a poros, penészes takarmányok etetése jelentős teljesítményromlást okozhat, a por súlyosan károsítja a ló tüdejét
• a túlzottan hideg (10 ºC-fokosnál hidegebb), vagy éhgyomorra itatott víz, az abrak etetése utáni hirtelen munkavégzés következtében a pylorusi záróizom görcsbe rándulhat (pyloruspasmus), mely súlyosabb esetben gyomorrepedéssel járhat
• a ló takarmányozásában a „mindent mértékletesen” elv követendő

Kapcsolódó anyagok:
A ló fogazata
Lovak takarmányozási és tartástechnológiai hibákból eredő betegségei


Írta: Dr.Bartos Ádám





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés