keresés a lovardák között
Főoldal   »   Híres lovak


Tenyésztés: Cordalmé Z

Négyláb-kesely sikersztori

Az oldenburgi Cordalmé Z méltán sorolható Európa legjobb ugróörökítői közé. A mén egy ivadéka, Corghano rövid ideig hazánkban is versenyzett és fedezett, ám ez esettől eltekintve Cordalmé Z vérével nem igazán találkozunk magyar lovak pedigréjében. Miután a magyar tenyésztők számára is nyitva áll a lehetőség arra, hogy külföldi mének örökítőanyagához jussanak, úgy gondoltuk, hogy e kitunő mén bemutatása hasznos lehet olvasóink számára.

Kevés mén "tudhatja" magáénak azt a sikert, hogy már életében legendává válik. Cordalmé Z közéjük tarozik. Lássuk tehát a sárga mén fordulatos történetét!
1985 őszén egy Almé Z apaságú kanca, Aleska Z érkezett a belgiumi Zangersheidéből Böckmannék lastrupi ménesébe. Anton Böckmnann és fia, Tönne, fiatal mént szerettek volna vásárolni, így vették meg Royal Z-t. Anyja, Aleska alatt egy pej méncsikó volt, a kanca maga pedig vemhes volt Corde la Bryere-től. A megvásárolt méncsikó (Royal Z I.) eredményes fedezőmén lett, a pej kiscsikó pedig a Royal Z II. nevet kapta, s szintén letette névjegyét a sportló tenyésztésben. Megmaradt a vemhes kanca, Aleska Z. Bár Böckmannék méncsikókra "vadásztak", mégis megtartották Aleskát, amely 1986-ban megellte a Corde la Bryere csikót: a későbbi Cordalmé Z. Az anyja pej volt, az apja "Corde", szintén, a csikó viszont sárga színu, a négy láb kesely, hókával! Ráadásul már az anyja alatt eléggé szemtelenül viselkedett, így Böckmannék úgy döntöttek, hogy megválnak a méncsikótól. Az értékesítés színhelyéül a vechtai őszi aukciót választották, s meglehetősen magas árat szabtak meg, hiszen mégiscsak Corde la Bryere ivadékáról volt szó! Ám az üzletből semmi nem lett. A Coram Publicóért (ekkor még így hívták Cordalmét) érkező ajánlatok nem egyeztek az eladók elképzeléseivel, így a sárga méncsikó hazatért a családi ménesbe. Dupla szerencse, egyrészt tenyésztési szempontból, másrészt pedig sportszempontból: Cordalmé Z -t Gilbert Böckmann kezdte lovagolni, s máig e lónak köszönheti legnagyobb sikereit. Cordalmé Z anyját, Aleskát pedig egy náluk felállított fiatal ménhez, Rolandóhoz vezették, az eredmény pedig egy szintén kitűnő ugróló, a Rolanda nevű kanca lett.

Cordalmé 1988-ban került körüngbizottság elé, s a bírálat színhelyét, mint premizált mén hagyta el. Megkezdődött sportkipróbálása, s megszólaltak a mindenhol jelen lévő "mindent jobban tudók": nem rossz, de az igazán nagy pálya nincs benne... Gilbert Böckmann azonban bízott a lóban, és szépen sorban jöttek is az eredmények: kétszeres döntős a Bundeschampionaton, majd egyenes út a világ legjobb ugrólovai közé. Cordalmé Z számtalan Nemzetek Díja versenyben szerepelt, számos nagydíjat nyert, és elsőszámú tartalék volt 1996-ban az atlantai olimpián.

Kitűnő pedigré
Az ugróképesség Cordalmé Z esetében sem a véletlen muve, hiszen származásának minden generációjában találunk meghatározó ugróörökítőt. Apja, Cor de la Bryere párját ritkító hatást gyakorolt a világ lótenyésztésére: Corlandus, Margit Otto Crepin díjlova, Calando I. (Karsten Huck alatt korának egyik legjobb ugrólova), Calypso I. és II., valamint Caletto I., II. pedig mint apaállatok hagytak maradandót. "Corde-ról" sokszor és sokan írtak már, kitunő utódait szinte lehetetlen felsorolni. Cordalmé Z anyai nagyapja, Almé Z Francois Mathy és Johan Heins alatt futott be eredményes sportkarriert. Csikói a 70-es években uralták a világ ugrópályáit: Galoubet, I love you vagy Jalisco B neve mindenki által ismert. Bár Almé soha nem tevékenykedett Németországban, Ahorn Z, Aloubet Z és Athlet Z nevu fiai domináns szereplők az ugrópedigrékben. Cordalmé Z származásának harmadik generációjában Lavendel nevével találkozhatunk. Apja, a trakehneni Lateran határtalan képességű utódokat produkált. Szintén garancia a teljesítményre a negyedik generációban található Senat is.

Hullámvölgyek a karrierben
A tenyésztésben folytatott pályafutás Cordalmé Z számára nem kezdődött zökkenőmentesen. Körűnggyőztes ménként sok tenyésztő vitte hozzá kancáját, ám az első csikók világrajövetele után a lelkesedés alábbhagyott. A csikók túl "tarkák" voltak, ezt pedig a helyi tenyésztők nem díjazták. Így bár Cordalmé Z egyre jelentősebb sportsikereket ért el, mégis néhány nyugalmasabb fedeztetési szezon köszöntött rá. Ám amikor csikói megkezdték sportszereplésüket, a lelkesedés az egekig ért: kitűnően ugrottak, elasztikusan mozogtak, és rendkívül intelligensek voltak. Corghano nevu fia nem rendelkezett jó karakterrel, azonban képességeit senki nem vonta kétségbe. Couleur Rubin nevű fiát ugrócsodaként emlegették, jelenleg Ludger Beerbaum istállójában áll. Cordijana (Jos Lansink), Calwaro (Martin Dopazo), Careful (Andre Sakakini) és végül a 2002. évi Bundeschampionat győztese Can Fly (Gilbert Böckmann) csak néhány név az utódok közül, akik bizonyítják, hogy Cordalmé Z rászolgált a tenyésztői bizalomra.

Írta: Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003.augusztusi számában. )





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés