keresés a lovardák között


Varga Sándor
Út a 200. győzelemig

Olaszországból való visszatérése után üstökösként vonult be a magyar ügetőversenyzés történetébe, mert Diktátor és Frankenstein által mindenki rögtön megismerhette, de ő indította útjára Eperjest is. Hogy hogyan is kezdődött az életében a lóverseny, arról Varga Sándor mesél nekünk.

Mivel elég pehelysúlyú gyerek voltam, úgy gondoltam, hogy szerencsét próbálok a galoppon. Szerencsémre rögtön Aperianov mesterhez kerültem, akinél számos hasznos dolgot tanultam a lovakról, loval való bánásmódról. Nagyon szigorú mester volt, de legalább megtanultam a fegyelmet és a tiszteletet. Az akkori abrakmesterétől Maczkó Jánostól is rengeteg segítséget kaptam, ő nagyon sokat foglalkozott velünk.

Sajnos a gyerekkor elmúltával gyarapodni kezdtek a kilók, ami ellen nem is akartam nagyon küzdeni, így átpártoltam az ügetőre. Ügető pályafutásomat Nagy Ferencnél kezdtem, mint lovász. Idomárom támogatta továbblépési ambícióimat, így miután elvégeztem a lótenyésztői iskolát, 1976. január 1-jén megkaptam a segédhajtói engedélyemet. Nem sokkal utána Fischer mesterhez kerültem, akitől nagyon nagy segítséget kaptam, majd Kovács Jenő segítette tovább pályafutásomat, nála arattam a 60. győzelmemet is.

Akkoriban már kaptam mestereimtől némi szabadkezet, így Arizónát és Édeskét már én készíthettem fel egyedül a versenyekre. Rózsalovaggal nyertem első versenyemet, egy segédhajtók számára kiírt rangos futamban. Kovács Jenő után Gosztonyi Déneshez kerültem. Feledhetetlen egy évet töltöttem itt. A mester teljes szabad kezet adott, így 11 lóval foglalkozhattam egyedül. Ez alatt az egy év alatt 40 versenyt nyertem. Ez után az év után jött a nagy változás az életemben, a kollégáimat kísértem ki Olaszországba kíváncsiságból.

Kinn tartózkodásunk alatt egy galopp tréner felajánlotta, hogy szívesen bemutat a jó hírnévnek örvendő Guzzinati ügető trénernek. Így is lett, ő felajánlotta, hogy maradhatok nála dolgozni, én pedig éltem ezzel a hatalmas lehetőséggel. Kicsit nehéz volt, mert mindent előröl kellett kezdeni. Hivatásos hajtóból ismét lovász lettem, mert az akkori politikánk miatt nem hajthattunk Olaszországban profi versenyekben. Nem is inkább a tréning módszerük más, mint a mienk, egészen másképpen állnak hozzá a dolgokhoz, mint mi. Az állatorvosok, a kovácsok, a lovászok sokkal szakképzettek, mint nálunk. Ott a tréner nem nagyon foglalkozik a napi edzéssel, minden lovásznak van hat lova, és nekik kell őket teljesen ellátni, az erőnlétükért, a kondíciójukért, a versenyben való teljesítményükért, az egészségükért mindenért ők felelnek. Az idomár versenyen kívül esetleg még munkában ül fel a lovakra ellenőrzésképpen.

Nekem is volt hat lovam, akikkel foglalkoznom kellett. Ott a trénerek nem nagyon törődnek azzal, hogy az embert tanítgassák, mindenre magunktól kell rájönni. Azért voltak kinti sikereim is, volt egy ló, amit a selejtből mentettem ki, és végül 6 versenyt nyert egymás után. De volt egy másik is, akivel csikókora óta én foglalkoztam, ő 9 versenyt nyert zsinórban. Volt szerencsém Enrico Bellei-vel - aki többszörös olasz sampion - együttdolgozni, de dolgoztam Horgel Elert, német trénernél is, aki több mint 100 nagy versenyt nyert már Európában, és a tavalyi olasz derby nyerő is az ő nevéhez fűződik.

Hasznos évek voltak ezek, megtanulhattam, hogy csak a saját szorgalmad által juthatsz előre. Aztán a honvágy egyre jobban kínzott, így hazatértem. Varga Lajos által rögtön munkához is jutottam, az ő lovaival kezdtem foglalkozni a tanyáján, majd jöttek a többiek. Először Candy Quinn hozta meg a sikert, majd jött Diktátor, Enigma, Erika, Erzsébetváros Frankenstein, Friderika és a többiek. Diktátorra a mai napig nagyon büszke vagyok, hiszen kevés ló tud 5 millió forint körül keresni egy évben, és vele nyertem az első kiemelt versenyeimet is. Frankenstein és Friderika eladása után követtem én is a lovakat Baranyák Lajoshoz, akinél a mai napig is dolgozom. Nála is voltak kisebb nagyobb sikerek, de sajnos a tavalyi év nem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna, viszont most úgy tűnik, hogy Frankenstein gyógyulóban van, így egy hosszú és alapos felkészítés után indulhat majd versenyben. Vannak I betűs csikóink is, aki húzóerői lehetnek 2005-ben az istállónak. Hogy mit várok a jövőtől? Sikert, hiszen ez adja a lendületet az embernek ahhoz, hogy nagyobb lendülettel és kedvvel vágjon bele a munkába.   

Hajdu Bíborka





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés