keresés a lovardák között


Soós Imre
Út a 300. győzelemig

Soós Imre az előző versenynap 300. győzelmét aratta Hologram sulky-jában. őt kérdeztük, hogy mi történt vele azóta, hogy betette a lábát az ügetőre.

Beleszülettem ebbe a sportba, hiszen az édesapám is itt volt tréner. Bár őszintén a galopp mindig jobban érdekelt, és izgatott, de a súlyom és a magasságom hamar eldöntötte, hogy az én helyem az ügetőn van. A nyári szüneteket non-stop a pályán töltöttem, édesapámnak segítettem. Miután elvégeztem az iskolát, már tudtam, hogy mindenképpen a pályán szeretnék dolgozni.

Eszes Mátyásnál kezdtem segédként 1984-ben, majd három év istállószolgálat után megkaptam a segédhajtói engedélyt. Eszes Mátyás nagyon sokat segített nekem, és támogatta a szakmai előrelépésem. Olyan lovakkal gyakorolhattam munkában, mint Fecsegő, Jágó, Nemecsek, Platina akik az akkori klasszisok közé tartoztak. Eszes Mátyásnál Nadály nőtt leginkább a szívemhez. Utána Gosztonyi Dénes gyalogidomárhoz helyeztek át, ahol együtt dolgozhattam Varga Sándorral, aki akkor már hivatásos hajtóként dolgozott ott. Itt is nagyon sokat tanultam. Omniát szerettem meg nagyon, akivel segédhajtói szinten nagyon szép sikereket értem el.

Ez után az időszak után jött az első nagy kiugrás az életemben. Ekkor kezdődött el a privatizáció, és az ekkor felállított követelményeknek, hogy idomár lehessek éppen megfeleltem. Kelemen Tamás által pedig saját idomítottjaim is lettek. Az igazi nagy lehetőség akkor jött az életemben, akkor jött, amikor dr. Török László egy-két ló kivételével rám bízta az akkori Szászi istállót. Igazi kihívás ekkor a csikók felkészítése volt, hiszen eddig mindig állt mögöttem egy tapasztaltabb tréner, aki segítette a munkámat. Így visszanézve úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy igazán jó származású csikóm sosem volt, mindig sikerült szép eredményeket elérnem, az ifjoncokkal. Volt egy sötétebb része is az itteni életemnek, ez gyakorlatilag az Ámokfutó doppingbotránya után nem sokkal történt, amikor felbuktam Véletlennel, és nagyon súlyos sérülést szenvedtem.

Ezt az időszakot nagyon nehezen vészeltem át, ekkor többször is úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy befejezzem. Végül a családom és az akkori alkalmazottaim segítségével tudtam átvészelni ezt a baljós időszakot.
Segédhajtóként több ló is a szívemhez nőtt, mint például Fölény. ő volt, aki egyszer kiszökött a bokszából, és kisurrant – régi pályán – az úgynevezett focipályára, ahol nekiállt nyugodtan legelészni. Ezek után megpróbáltam rendszeressé tenni nála, ezt a délutáni szabad legelést, ami úgy érzem, nagyban hozzá segítette ahhoz, hogy 13 éves korában új rekordot fusson.

Az istállómról. Úgy érezem, egy teljesen átlagos istálló. A háromévesek közül Imapassz, aki egy kicsit komolyabb reményekre jogosít fel, a csikók közül pedig Julia R. az, aki jövőre eredményes lehet. Jelenleg mindketten téli pihenőjüket töltik.
Zárszóként szeretném elmondani, hogy a mai magyar ügetőversenyzést lehet szeretni, vagy nem szeretni, de én hadd értékeljem egy barátomtól vett idézettel; „mindenképpen más”.

Hajdu Bíborka





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés