Vannak lovasok, akiknek sokkal többet jelent a ló, mint egyeseknek. Ez a “több” sokakat megmozdít, de egyikünket sem mozdította meg annyira, mint amennyire azt a 13 éves fiút, aki apjával és az egész világgal szembeszállva bátran kiállt, és a hangja lett azoknak az állatoknak, amelyek szerintünk nem tudtak beszélni. Monty a világon elsőként vette a fáradtságot és megtanulta a beszélhetetlen nyelvet, melyet Equusnak nevezett el, majd megtanított minket használni azt. Megtanította a világot kommunikálni azzal az állattal, ami előtte megértetlenül, kényszerítve élt az ember mellett. Új dimenziót és új világot alkotott a sportban, a lókiképzésben és a lovasok mindennapi életében, örökké átformálva mindent, amit addig helyesnek véltünk.
Mit jelent az ő alapfilozófiája?
Az erőszakmentesség Monty Roberts olvasatában soha nem egy puha, elvont vagy romantikus vágyálom volt, hanem a legmélyebb szakmai fegyelem és a tisztelet gyakorlati megnyilvánulása. Azt jelentette, hogy az ember végre képes félretenni a saját egóját, leküzdeni a benne bujkáló ragadozó ösztönt, és az uralomvágy fitogtatása helyett valódi partnerséget ajánlani egy olyan partnernek, amelyik alapvetően menekülő prédaállat.
Az erőszakmentesség nála nem a határok hiányát jelenti, hanem azt a felismerést, hogy a bizalom kiépítése soha nem alapulhat kényszerítésen, fájdalmon vagy fizikai megtörésen. Ha megadjuk a lónak a választási lehetőséget, és a maga nyelvén hívjuk elköteleződésre, az így születő kötelék megingathatatlan lesz, mert nem a félelem, hanem a kölcsönös megértés tartja össze.
Kilépve a régi lovasvilág árnyékából
Hogy megértsük Monty munkásságának valódi súlyát, vissza kell tekinteni abba a korba, amelyben felnevelkedett. A hagyományos lovasvilág évszázadokon át a fizikai erőre és a dominanciára épült. A lovakat nem kiképezték, hanem „betörték”, s ez a szó nem túlzás, valóban a ló lelkének és akaratának megtörését jelentette. Monty édesapja is ezt a kemény, kíméletlen tradicionális iskolát képviselte: a kikötés, az ostorok szakszerűtlen használata, az elrettentés és a fizikai kényszerítés mindennapos eszközei voltak a csikók “belovaglásának”. A lovak elméje teljesen megváltozott, mire az ember nyeregbe ülhetett rájuk.
A fiatal, alig 13 éves Monty azonban valami egészen mást látott meg, amikor Nevada vadregényes tájain hosszú napokon át figyelte a vadon élő musztángokat. Rájött, hogy a lovak egymás közötti közösségében nincs ilyen hirtelen fizikai erőszak, mégis tökéletes rend, harmónia és fegyelem uralkodik. A vezérkanca nem kényszerítéssel irányítja a ménest, hanem finom testsúlyáthelyezésekkel, szemkontaktussal,a fülek és a farok mozgásaival és “alárendeltjei” mégis engedelmeskednek neki. Monty ekkor fedezte fel a lovak néma, de kristálytiszta testbeszédét, amelyet elnevezett Equusnak.
Ebből a felismerésből született meg a világhírű “Csatlakozás” módszere is. A körkarámban Monty leutánozta a vezérkanca viselkedését: először elküldte a vele dolgozó lovat, határokat szabott, majd amint a ló a nyitottság és alárendeltség jeleit mutatta (leengedett fej, rágó és nyalogató mozdulatok, felé forduló belső fül), azaz elfogadta vezetőjeként, Monty elfordította a vállát, megszüntette a nyomást, és behívta magához a lovat. A ló pedig önként lépett oda az emberhez.
A módszer hamar kétségbe vonta az eddigi meggyőződéseket. Nem csak a vadlovak szelídítésében hozott forradalmat, hanem a legmagasabb szintű sportlovak kiképzésében és a problémás múltú lovak rehabilitációjában is.
A szemléletformálás rögös útja
Monty útját korántsem kísérte kezdettől fogva elismerés. Évtizedekig tartó küzdelemre volt szüksége ahhoz, hogy a berögzült dogmákat áttörje. Saját édesapja nem hitt neki, sőt értetlenséggel és veréssel válaszolt fia gondolataira, és a tradicionális lovasvilág is sokáig értetlenül vagy kigúnyolva fogadta a fiatalembert, aki azt állította: beszél a lovak nyelvén. Rendkívüli kitartás, törhetetlen hit és szakmai alázat kellett ahhoz, hogy ezt az új szemléletet az egész világon elfogadtassa, amelyben később mérföldkövet jelentett II. Erzsébet brit királynő támogatása és elismerése is!
Monty munkássága alapjaiban formálta át a lovak iránti alázatot és a lovasok morális felelősségvállalását. Rádöbbentette a lovas társadalmat arra, hogy a ló nem gép, nem csupán egy sporteszköz, hanem érző, gondolkodó társa az embernek. Megértette velünk, hogy ha egy ló ellenáll vagy hibázik, a probléma gyökere szinte soha nem a ló rosszindulatában, hanem az ember hibás jelzéseiben vagy a megértés hiányában rejlik. Rávilágított arra, miként kellene valóban foglalkoznunk lovainkkal: tisztelettel, türelemmel és a valódi jólétük iránti elkötelezettséggel, mindezt úgy kommunikálva, hogy lovunk valóban értse azt!
Szakmai összegzés
Munkássága és hagyatéka nem egy része lett a lovas világnak, hanem sok ember és milliárdnyi ló életét változtatta meg.
Monty öröksége ma ott él mindenkiben, aki egy probléma esetén az agresszió és türelmetlenség helyett először mély levegőt vesz, és megpróbál a lova szemével látni. Ott van a modern erőszakmentes lókiképzők alapelveiben, a felelősségteljes sportlovasok edzésmunkájában, a terápiás lovagoltatásban és minden olyan pillanatban, amikor az ember nem dominálni akar, hanem megérteni lovát!
Mérhetetlen hálával tekintünk vissza mindannyian, a Lovasok.hu csapata azokra a pillanatokra, amikor találkozhattunk Vele, vagy csupán nézhettük, ahogyan dolgozik. Ő olyan szakember volt, akitől akkor is tanultunk, ha csupán nézhettük Őt! Köszönünk mindent!
Búcsúzunk!
Monty Roberts életének 91. évében hagyott minket magunkra és csatlakozott nemrég elment legjobb barátjához, Shy Boyhoz.
Shy Boy, a kis vadon született nevadai musztáng Monty munkásságának és életfilozófiájának legfényesebb szimbólumává vált. Monty a nyílt sivatagban, kerítések és kényszerítő eszközök nélkül, pusztán az Equus nyelvén kommunikálva nyerte el a vad ló bizalmát. Ám kapcsolatuk legmeghatóbb pillanata egy évvel később jött el.
Monty visszavitte Shy Boyt a vadonba, az eredeti méneséhez, és megadta neki azt a döntési lehetőséget, amelyet szinte egyetlen háziasított ló sem kap meg: visszatérhet a szabad életéhez, vagy az emberrel marad. Shy Boy megállt, elgondolkodva nézte a távolodó vadlovakat, majd lassan megfordult, és lépésben visszasétált Montyhoz. Shy Boy, gazdája halála előtt néhány hónappal lépte át a szivárványhidat.
Búcsúzunk attól a nagy betűs EMBERTŐL, aki jobb hellyé tette a világot, mind ló, mind lovas számára!
2026.08.09.
Lovasok.hu csapata
Jáger Dorka Anna
