A lovak belső paraziták elleni védelme az elmúlt évtizedben radikális szemléletváltáson ment keresztül a lótudományban. Korábban a „naptári” volt az irányadó, amely során válogatás nélkül, negyedévente adagoltak féreghajtó pasztákat az állomány minden egyedjének.
A modern állatorvosi protokollok azonban ma már határozottan elvetik ezt a gyakorlatot, mivel a túlzott és szakszerűtlen hatóanyag–használat globális gyógyszerrezisztenciához vezetett. Bizonyos parazitafajok mára számos elterjedt hatóanyaggal szemben ellenállóvá váltak, ami közvetlen életveszélyt jelenthet a súlyosan fertőzött egyedekre. A felelős lótartás alapja ma már a szelektív féreghajtás, amelynek lényege, hogy a kezelést nem naptárhoz, hanem vizsgálathoz, pontosabban a bélsárvizsgálat során megállapított peteszámhoz kötjük!
A szelektív védekezés alapja az a biológiai felismerés, miszerint egy stabil ménesben a lovak nagyjából 20%-a felelős a környezet parazitaterhelésének 80%-áért. Ezek az úgynevezett „magas ürítők” azok az egyedek, amelyeknek az immunrendszere kevésbé hatékonyan kontrollálja a paraziták jelenlétét, így ők folyamatosan nagy mennyiségű petét juttatnak a legelőre.
A bélsárvizsgálat segítségével pontosan azonosítható, mely lovak szorulnak intenzív kezelésre, és melyek azok az „alacsony ürítők”, amelyeknél elegendő évente csupán egy-két megszokott, rutinszerű féreghajtás.
Ezzel a módszerrel csökkenthető a lovak szervezetének vegyi terhelése, miközben megőrizzük a gyógyszerek hatékonyságát a valóban rászoruló állatok számára.
A gyógyszeres kezelés mellett a féreghajtási stratégia másik, gyakran elhanyagolt pillére a legelőmenedzsment. Egyetlen féreghajtó paszta sem képes hosszú távú megoldást nyújtani, ha a ló a kezelés után azonnal újrafertőződik a parazitákkal teli legelőn.
A lárvák elleni küzdelem leghatékonyabb módja a trágya rendszeres – legalább heti két alkalommal történő – eltávolítása a karámokból és legelőkről, ami bizonyítottan hatékonyabb védekezés, mint bármilyen vegyszeres beavatkozás.
Emellett a szakaszos legeltetés, a területek pihentetése mechanikusan szakítja meg a paraziták életciklusát. A stratégia részeként kiemelt figyelmet kell fordítani az időzítésre is: a galandférgek és a bagócslegyek lárvái elleni specifikus kezeléseket (például prazikvantel és ivermektin kombinációjával) jellemzően a késő őszi, első fagyok utáni időszakra kell ütemezni.
2026.05.26.
Lovasok.hu szerkesztőség
Jáger Dorka Anna
