Győrság: Egy nap lovakkal, szabad stílusban
Győrság – Jól tették a szervezők, hogy a lovakat állították a hagyományos győrsági falunap középpontjába: a programok több száz embert vonzottak, s a környékbeli falvakból szinte mindenhonnan érkeztek lovasok.
A falunap afféle próba is volt a Győrsági Hagyományőrző és Lovas Egyesület számára, hiszen az önkormányzattal karöltve – a megyei önkormányzat támogatásával – idén először a civil szerveződés felelt a rendezvény lovasprogramjaiért. A próba jól sikerült, hiszen a változatos program sok embert vonzott. Így például a gyorsasági futam is, annak ellenére, hogy megfelelő helyszín hiányában a faluhatáron kívül lehetett csak megrendezni. Itt fair play díjat is osztottak, az egyik versenyző ugyanis az egyik kanyarban „elszakadt a nyeregtől”, s versenyzőtársa inkább lemondott helyezéséről, csak hogy az elszabadult lovat megfogja.
A legnagyobb érdeklődés azonban az ügyességi versenyt kísérte, amely gyerek és felnőtt kategóriában tette próbára az indulókat: ugróakadály, szlalom, bójakerülés, „újságkézbesítés” egyik pontból a másikba volt a feladat többek között, s jó volt látni, mennyi a gyerek induló.
– Öröm nézni, hogy ebben a „technós” világban reggeltől napnyugtáig együtt van ennyi ember, lovak között. Egy ilyen versenyt persze nem lehet összehasonlítani a hivatalos sportversenyekkel, de nem is kell, hiszen itt nem milliós lovakkal állnak rajthoz a versenyzők, hanem például Mancival; ráadásul senki nem születik éllovasnak. Nem muszáj mindig az élre törni, bőven elég, hogy a lovak összehozzák ilyenkor az embereket – mondta a verseny végén Vígh Attila, a zsűri elnöke, s a látottak őt igazolták. A környékbeli falvakból szinte mindenhonnan érkeztek lovasok – volt olyan család, amely Ménfőcsanakról lovagolt át –, s nem számított, hogy valaki kocsis lóval, pónival vagy ugrólóval, klasszikus angol lovasfelszerelésben vagy amerikai western lábszárvédőben, cowboykalapban érkezett. Az örömlovaglás volt a lényeg a versenyszámokban is: akadt lovas, aki féléves kiscsikójával együtt, más zabla nélkül, szabad stílusban teljesítette a pályát, s nem a helyezés, sokkal inkább az önmaguknak való megfelelés hajtotta a versenyzőket. A közönség pedig jól szórakozott, hiszen – ha csak néhány perc erejéig is – még a legkisebbek is belekóstolhattak a lovaséletbe: a fogatok szinte meg sem álltak, sorra vitték „tiszteletkörre” a jelentkezőket, a bátrabbak pedig akár nyeregbe is ülhettek.
2007.08.21. Pomaranski Luca
Forrás: Kisalföld
Frissítve: 2023.06.29.
Fotók: Canva
