Így is lehet: tereppálya kézen

A military az egyik legösszetettebb szakág, hiszen a lovaknak és lovasoknak a díjlovas négyszögben, terepen, majd pedig a díjugrató pályán is bizonyítaniuk kell rátermettségüket. A három versenyszám közül a terepszakasz az, ami a legnagyobb felkészültséget követeli meg lótól és lovastól egyaránt.

Minden ló- lovas párosnak megvannak a maga jól bevált edzésmódszerei, hogy felkészüljenek egy-egy megmérettetésre. Nem túl gyakran hallani azonban olyasmiről, hogy egy militarylovas kézen készítené fel lovát a tereppálya leküzdésére – ezért is igazi különlegesség a lenti videó.

Nos, ha már egy ilyen érdekességre bukkantunk, megkértük dr. Gőblyös Istvánt, a Zabla és Kengyel című blog íróját és dr. Tuska Pál militarylovast, az üllői Nagyállat Klinika állatorvosát, hogy mondják el véleményüket a felvételről.

“A lókiképzés egyik legfontosabb része a ló mozgáskultúrájának fejlesztése, az egyes típusfeladatok megismertetése” mondta a videó kapcsán dr. Gőblyös István.

“A mozgáskultúra fejlesztése hagyományosan kézen, valamint alacsony iramban történik. Ez egyébként a tanítás legegyszerűbb módja. Amikor a feladat lovas nélkül, alacsony iramban már könyedén megy, akkor lehet ugyanazt a feladatot vagy lovassal, vagy magasabb iramban is gyakorolni.

A videó rendkívül érdekes módszert mutat. A military ló kiképzésének nagyon hasonló módszerét láttam Tuska Pál olimpikon lovasunknál, aki bár lovassal, de lépésből tanítja a típusakadályok leküzdését fiatal lovainak. A fenti lókiképzési elvet fogalmazta meg Nuno Oliveira híres mondásával: A lépés a jármódok anyja!

“Úgy sejtem itt egy tudatosan felépített, több hónapon át tartó munka végeredményét látjuk” mondta dr. Tuska Pál. “A lovas szerintem először kisebb ugrásokon megmutatta, megértette a lóval, hogy mit akar, majd aztán tulajdonképpen bármilyen típusú és nagyságú ugrást meg tudott ugrattatni a lóval.

Hasonló módon tanítjuk mi is a fiatal lovainkat lovas alatt. Eleinte a különböző típusú ugrásokból mindig a kicsiken kell megmutatni és megértetni a lóval, hogy mi is a feladat, ha ez sikerült, akkor jöhet a nagyobb leugró és a nagyobb rönk vagy ezek kombinációja. Ha esetleg valamelyik típussal gondja akad a lónak későbbiekben, akkor gyakran szoktunk visszamenni az adott feladatból a könnyebbekre.

Például, ha egy nagyobb leugró nehezére esett a lónak a versenykörülmények között és hibázott, vagy érezhető volt a bizonytalanság a feladat megoldásánál, akkor soha nem azt a módszert választjuk, hogy innentől kizárólag  nagy leugrót ugrik csak minden nap. Hanem inkább visszamegyünk az alapokhoz és megpróbáljuk visszahozni a kedvét és a bizalmát a lónak és ismételten a kisebb leugrókon gyakorolunk, egészen addig míg el nem hiszi, hogy ez neki könnyen megy majd fokozatosan lehet nehezíteni ismételten a feladatot.

A ló futószárazása közben, ha figyeljük a környezetet, akkor az is feltűnik, hogy egy igen profin, tudatosan felépített military edzőpályáról van szó. Látható a vizes kombinációnál, hogy egymás mellett vannak a különböző nagyságú leugrók, melyekre a futószárazó is a fokozatosság elvét betartva vezette rá a lovat. Először a kisebbet, majd az egészen nagyot is gond nélkül megoldotta a ló.”

2014.01.10. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2014.12.19.

 

Hozzászólások