keresés a lovardák között


Dayjur a sprintlegenda...

...avagy Black Caviar előtt is „volt élet” a Földön 

Napjaink legjobb rövidtávú vágtázója egyértelműen az ausztrálok csodakancája Black Caviar. A hatéves sprinter eddigi huszonegy versenyében nem talált legyőzőre, és már tizenegy Group 1-es diadal látható a neve mellett. Egy-egy fellépésére, akár százezres tömeg látogat ki a versenypályákra, míg a televízió képernyők előtt több millióan izgulnak Peter G. Moody idomítottjáért.

Sokan úgy vélik Black Caviar nem csak napjaink legjobb sprintere, hanem minden idők legkiválóbbika. Ez a kérdéskör kétségkívül megosztja a lósportszerető közvéleményt, mondhatni két táborra szakította a galopprajongókat. Hogy tényleg ez a gyönyörű telivér lenne a valaha élt legnagyobb sprinter? Nem könnyű objektív választ adni.
 

A témát feszegetve szeretném most Önöknek bemutatni Dayjur-t, a kilencvenes év legendáját:

Dayjur 1987. február 6-án látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban. Neve vélhetően csak az idősebb generáció körében ismert, de még köztük is alig leledzik olyan, aki akárcsak videó felvételről látta volna Sheikh Hamdan bin Rashid al Maktoum lovát.

A Dazing apaságú mén Angliába, William Richard „Dick” Hern istállójába került, aki korábban (a hetvenes évek elején) a csodálatos Brigadier Gerard felkészítését is irányította.

Dayjur 1989. június 15-én futotta első versenyét Newbury-ben 1200 méterre, melyet könnyedén két hosszal abszolvált a skót zsoké, Willie Carson társaságában. Innentől fogva kettejük pályafutása összefonódott, hiszen minden egyes alkalommal Carson ült a ló nyergében.

Napra pontosan egy hónappal később (újfent Newbury-ben) „megbotlik”. Rushmore I mögött csak második a Listed besorolású Manton Rose Bowl Stakes-ben, ezt követően pedig hosszú pihenőre vonul.

Kilencven áprilisában, immáron háromévesen tér vissza a versenypályára Newmarket-ben. A 7 furlong-os, azaz körülbelül 1400 méteres táv azonban nem ízlik neki. A tíz lovat számláló mezőnyben mindössze hetedik, jócskán lemaradva a nyerőtől. Vélhetően ekkor jött a felismerés Hern részéről, Dayjur-t nem szabad 1200-nál hosszabb távon erőltetni.

Május 1-én Nottingham-ben, már 1200-ra visszavéve, könnyű sikert arat egy hároméves lovak számára kiírt versenyben, amit ismét egy fájó vereség követ a hónap közepén. Favoritként fejhosszal kikap a húsz az egyhez adott outsidertől, Tod-tól (a helyszín ezúttal is Newbury).

Ezen a ponton felvetődhet Önökben a kérdés, miről „zagyválok” én itt? Hogy mérhető egy olyan ló Black Caviar-hoz, aki pályafutása első öt versenyében háromszor is kapitulálni kényszerült? Nos, a válaszom a folytatásban rejlik.

Az igazi, szinte mesébe illő sztori ugyanis innentől kezdődik. Május 28-án jön az első elismerése méltó győzelem a Group 2-es Temple Stakes-ben, melyet sorrendben négy másik követ, olyan tradicionális európai sprintfutamokban, mint a King's Stand Stakes, a Nunthorpe Stakes, a Haydock Sprint Cup, majd pedig a franciaországi Prix de l'Abbaye de Longchamp.
 

Az önbizalomtól duzzadó tulajdonos benevezi lovát az 1990-es amerikai Breeders' Cup Sprintre. Dayjur életében először fut homokon, de teljesítményén ez mit sem látszik. A célegyenesre fordulva gyakorlatilag kettészakad a mamutmezőny. A „falon” belül haladó Safely Kept és a mellette közvetlenül vágtázó Dayjur hatalmas iramot diktálva lemorzsolja a többieket. A két ló fej-fejt küzd a finisben, de úgy tűnik az utolsó métereken Dayjur legyűri egyetlen valamirevaló ellenfelét...

...ami ezután történt minden futtató legrosszabb rémálmában jön csak elő, s minden valószínűség szerint a galoppsport történetének egyik legpechesebb momentuma
.

A céltól kb. 50 méterre Dayjur megijed egy árnyéktól, és így a mellette még mindig küzdő Safely Kept egynegyed hosszal előbb ér célt.

A galoppszakmában mérvadó (tegyük hozzá angol) Racing Post magazin szakemberei 136-os RPR (Racing Post Rate) számmal jutalmazták Dayjur legjobb teljesítményét, ami három egységgel több, mint Black Caviar mindenkori legjobbja, míg a szintén nagy hangsúllyal bíró Time Form-nál 141-es képességszámmal jutalmazták a Prix de l'Abbaye után.

A balszerencsés futamot követően már „csak” fedezőménként számítottak rá. Tizennyolc éven keresztül örökített Kentucky-ban a Shadwell Racing Farmon, de ivadékai között nem találunk valódi klasszist.

Ezen iromány után természetesen, adódik a kérdés: Ki a jobb? Az angolok esküsznek Dayjur-ra, az auszik pedig Black Caviar-ra. Jómagam utóbbi mellett teszem le a voksot, de kérem nézzék meg az alábbi rövidke videókat, s döntsenek inkább Önök...

...hölgyeké az elsőbbség. Az eleddig veretlen Black Caviar huszonegy győzelme: 


Az 1990-es esztendő szupersztárja Dayjur:


2012.06.15., Alpári Gergő, Lovasok.hu
Fotók: field-galeries.co.uk és pedigreequery.com
Címkék: Dayjur, Black Caviar, Willie Carson, Dick Hern,
Temple Stakes,  King's Stand Stakes, Nunthorpe Stakes,
Haydock Sprint Cup, Prix de l'Abbaye de Longchamp


KapcsoLódó cikkeink:

A csodálatos Black Caviar >>>
Ausztrál csillagok >>>
Kancák a csúcson >>>





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés