keresés a lovardák között


A magyar fogathajtás története II.

Pettkó-Szandtner Tibor és Kádár László

A lovasmúltjára büszke magyar az egész világon elismert hajtóstílussal és befogási móddal tette gazdagabbá a lovassportot. A világon összesen két nemzet - az angol és a magyar -, amely elismert, tiszta befogási és hajtási móddal, stílussal rendelkezik. A kettő közötti különbséget így jellemezte 1913–ban, egy híres német lovas folyóirat. „Az angol kocsis a konzervatóriumot végzett, kulturált hegedűművész, a magyar kocsis a sziporkázóan ötletes cigányprímás.„

A magyar hajtásmódot Pettkó-Szandtner Tibor 1931–ben Magyar kocsizás című művében foglalta össze, tehát neki köszönhetjük, hogy ma már nem cigányosan rögtönzünk, hanem tudatosan, módszeresen ápoljuk, követjük a nagy hajtó elődöket, azok hagyományát és művészetét.

Pettkó-Szandtner Tibor már az előző század 30-as éveiben Aachen sztárja volt, bábolnai arabs és lipicai fogataival. A német lovas rajongók még a háborút követő évtizedekben is emlékeztek bábolnai arab kanca ötösfogatára, amelyet hajtott. 1960-ban egy müncheni kórházban, a televízión keresztül kísérhette figyelemmel a 24. Aacheni Nemzetközi Fogatversenyt ahol a magyar hajtók kiemelkedően szerepeltek. A súlyosan beteg Pettkó-Szandtner Tibor örömmel látta, hogy minden magyar fogat, hintó, szerszám, úgy van felszerelve, ahogyan ezt 1931-ben a „Magyar kocsizás” című könyvében leírta.

A következő év elején meghalt. München mellett, Lajos bajor királyi herceg Leutstetten ménesbirtokán temették el.

Tehetségével, a nemzetközi versenyeken aratott győzelmeivel, kitűnő elméleti felkészültségével, elismertette a magyar hajtóstílust, megalapozta fogathajtóink sikereit, későbbi elismertségét.

A nagy előd, Pettkó-Szandtner Tibor nyomdokába Kádár László lépett. A magyar fogathajtás egészen kiváló, különlegesen tehetséges alakja volt, aki munkássága, eredményei alapján jelentősen hozzájárult a fogathajtó sport fejlődéséhez.

Kádár László  későbbi sikereiben meghatározó Babits Gyula, méneskari ezredes, aki az 1941–ben katonai szolgálatra bevonuló újoncot segédhajtójává szemelte ki. A háborút követően Kádár László a gyöngyösi méntelep vezetőjeként, kettesben, majd négyesben is egyre jobban bekapcsolódott a fogathajtásba, ami azidőtájt 100 km–es ménkipróbáló versenyeket, fogathajtó versenyeket, bemutatókat jelentett.

Nemzetközi sikereinek is köszönhető, hogy a Nemzetközi Lovas Szövetség 1969–ben szakágaként elismerte és létrehozta a FEI–ben a fogathajtó szakbizottságot.

Kádár László 1960-ban az aacheni Nemzetközi Fogatverseny legeredményesebb hajtója, 1964–ben Magyar Hajtó derby–győztes, 1967-ben személyében magyar versenyző először nyerte meg a híres Hamburgi Hajtóderbit.

1968 őszén megbetegedett, majd egy évvel később végleg leszállt a bakról. Amíg erővel bírta, sokat tett a fogathajtásért. Edzőként tanította, képezte, a fiatal fogathajtókat, közöttük a helyébe lépő Bárdos Györgyöt. Hogy milyen eredménnyel tanította Bárdost, azt Bárdos György eredményei igazolják.
Kádár László 61 évesen, 1981. július 16–án halt meg.

Kádár László a fogathajtás tudományának a professzora volt. Nem csak értette, hanem át is tudta adni mind azt, amit ő egykori tanítómestereitől elsajátított, ezért ma is sokak példaképe. Eredményei követendőek a mai és a jövő lovasai, és fogathajtói számára.

Herneczky Frigyes

A magyar fogathajtás története 1. >>>
A magyar fogathajtás története 2. >>>
A magyar fogathajtás története 3. >>>
A magyar fogathajtás története 4. >>>
A magyar fogathajtás története 5. >>>

A magyar fogathajtás története 6. >>>
A magyar fogathajtás története 7. >>>
A magyar fogathajtás története 8. >>>
A magyar fogathajtás története 9. >>>
A magyar fogathajtás története 10. >>>

 





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés