keresés a lovardák között

A fríz ló jellemzői és fajtastandardja




Az elegancia felsőfoka - a fríz ló jellemzői

A fajta kialakulása a rómaiak idejére vezethető vissza. A „fríz” fajta a nevét egy germán néptörzstől kapta, akik Frízland (Frízföld) északi részén telepedtek le. Ez a törzs használt először olyan lovakat, melyek eltértek a klasszikus hidegvérűektől.

Kb. 150 cm marmagasságúak voltak és az ókori leletek alapján igen mutatós, akciós mozgással bírtak. Ez a fajta lehetett a mai frízek őse, ám kinézetében még jelentősen különbözött a mai típustól. A mai nemesebb vonalakat a spanyol, illetve az arab lovakkal való keresztezés alakította ki. Többek között andalúz lovak voltak hatalmas befolyással a fajtára.

A napjainkban ismert típus a 16-17. század végére alakult ki teljesen. Az idő múlásával többször is veszélybe került a fajta fennmaradása, míg a 19. század elején a kihalás szélén lévő fajták listájára is felkerült. Szerencsére napjainkban már igen szép számban találkozhatunk frízekkel mindenhol. A fajtát a rá jellemző erős csontozat, vastag, stabil lábak illetve a kifejezett izomzat miatt gyakran sorolják a hidegvérűek közé, de valójában melegvérű típusról van szó.

A standard típust magasan illesztett, elegánsan ívelt nyak, erős mellkas, viszonylag rövid hát és kerek, izmos far jellemzi. A kifejezetten izmos, és kissé rövid hátsó lábak miatt fellépése büszke, erőt és lendületet sugároz. Jellemző a kicsi, egyenes, vékony fej és a kis fülek. A hosszú, hullámzó sörény, a dús, gyakran földig érő farok és a markáns bokaszőr a fríz lovak éke. Marmagasság az alaptípusnál 1,55 méter, a mének kissé magasabbak, elérhetik az 1,60 métert is.

A szín mindig fekete, illetve ennek árnyalatai. A tartási körülmények befolyásolhatják a színtónust (nyárifekete), de a standardszín mindig egyszínű fekete. Fajtakizáróak minden esetben a fehér jegyek, mint pl.: a kesely lábak illetve jegyes fej (hóka, csillag stb.). Az egyetlen megengedett jegy a homlokon lévő max. 3 cm kiterjedésű fehér csillag. Egyedi elbírálások alá esnek a szerzett színhiányok, ezekről a szemlén a bírák szoktak dönteni.

Napjainkban, mint minden fajtánál ennél is kissé változott a tenyésztési irány. A korábbi kisebb, zömökebb, robusztusabb úgynevezett „barokk” vonal mellett mindinkább előtérbe kerül egy újabb, kecsesebb, finomabb vonalú „sport” típus. Az új vonalra jellemző a vékonyabb, kecsesebb faj, a hosszabb törzs, a finomabban izmolt test és a hosszabb, vékonyabb lábak mely a mellső végtagoknál még kifejezettebb.

Az újabb típus megjelenésével változott a hasznosítási irány is. Nyugalmuknak és megbízhatóságuknak köszönhetően minden fronton megállják a helyüket. Korábban fogatlovakként, illetve a mezőgazdasági munkában használták őket. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a sportban való felhasználás is, elsősorban fogathajtásban és díjlovaglásban találkozhatunk a fajtával.

Talán a legismertebb az előfordulásuk klasszikus díjlovaglásban, főként a barokk ágban. A küllemből sugárzó elegancia tökéletes összhangot képez a frízekre jellemző nyugodt, magabiztos, tökéletesen alkalmazkodó munkavégzéssel. A díszes, veretes szerszámok, az akciós mozgás és a nemes tartás a régi korok hangulatát hozza vissza. A sportosabb típussal egyre gyakrabban találkozhatunk díjlovas versenyeken is, ahol nagyon jó összhangot képez a látvány, a nemes mozgás és a higgadt precizitás.

A frízek egyöntetűsége lehetővé teszi, hogy szinte bármelyik két fríz egy párt alkosson a fogatban. Az akciós mozgás, típusra jellemző forma és a kis határok között mozgó méretek együttesen adják a fríz fogatok eleganciáját. A fríz ló igen sokoldalú fajta. Nemes vonásai és mérhetetlen megbízhatósága miatt bemutatók és versenyek ideális szereplője, de tökéletes társ hobbilovasoknak is.

Talpag Bálint
Fríz Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete
(A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2008. januári számában.)


A Fríz ló fajtastandardja

Fajtatörténet

A fajta kialakulása a római korra vezethető vissza. Ekkor jelent meg a római birodalom területén egy német törzs, akik magukat frízeknek nevezték. Az általuk tenyészett fajta kisebb zömökebb volt a mai típusnál, de az alapvető fajtajegyeket már magán hordozta. Az ekkor mintegy 150cm marmagas lovat erős testfelépítés, burkolt izomzat és ívelt formák jellemezték.  Az évszázadok alatt sok változáson esett át a típus. Sokat alakítottak a felépítésen a spanyol, andalúz és az arab lovakkal végzett keresztezések. A napjainkban ismert fríz-típus a XVII. század végére alakult ki teljesen.

Tovább a fríz lófajta történetéről szóló cikkhez >>

Fajtaleírás

Harmonikus testfelépítés, tökéletesen arányos ló. Nemes fej, intelligens szemek, kicsi, éber gyakran összeforduló fülek. Nem túl rövid, finoman ívelt nyak. Jól izmolt ház hát, mely nem túl rövid és gömbölyű farban végződik. Válla erős, kellően hosszú, meredek szögelésű. A mellkast meglehetősen hosszú bordaívek jellemzik, magas boltozattal. Lábai erősek, szárazak stabil talajfogással. Könnyed, akciós, fenséges járás, melyet a kellően hosszú csüd, a lehulló sörény és tömött, hosszú farok még jobban kihangsúlyoz. Három éves korban éri el az ideális kb.160 cm marmagasságot. Szín tekintetében a szurokfekete az ideális.

A fajtát a kifejezett erős testalkat miatt gyakran a hidegvérűek közé sorolják, de valójában melegvérű típusról van szó. A standard típust magasan illesztett, elegánsan ívelt nyak, erős mellkas, viszonylag rövid hát és kerek, izmos far jellemzi. A lábak kissé rövidek, erős csontozatúak, kis, kerek patákban végződnek. A rövid hátsó lábak miatt fellépése büszke, erőt és lendületet sugároz. Előnyben részesítik a kicsi, egyenes, vékony fejet és a kis füleket.

A fríz lovak egyik legbüszkébb éke a hosszan leomló, sűrű, hullámos sörényük. Ehhez párosul a dús farok, illetve a kifejezett bokaszőrzet. Színük minden esetben fekete, illetve ennek árnyalatai. A tartási körülmények befolyásolhatják a színtónust (nyárifekete), de az alapszín mindig egyszínű fekete. Korábban a vonalkeresztezésekből megjelentek sötétpej egyedek is, ám ezeket kizárták a tenyésztésből.  Kizárandóak továbbá azon egyedek is, melyeknél fehér jegyek találhatóak a testen mint pl.: a kesely lábak illetve jegyes fej (hóka, piszra, stb.). Az egyetlen megengedett jegy a homlokon lévő max. 3 cm kiterjedésű fehér csillag.

Napjainkban, mint minden fajtánál ennél is kissé változott a standard típus. A korábbi kisebb, zömökebb, robusztusabb úgynevezett „barokk” vonal mellett mindinkább előtérbe kerül egy újabb, kecsesebb, finomabb vonalú „sport” típus. Az új vonalra jellemző a vékonyabb, finomabb faj, a hosszabb törzs, a kecsesebb, izmolt test és a hosszabb, vékonyabb lábak mely a mellső végtagoknál még kifejezettebb.

Típushibák

A leggyakrabban előforduló hiba a szín tekintetében szokott előfordulni. Mint azt már korábban említettük a fríz ló fekete és jegytelen. Sem a kesely lábak, sem pedig a jegyes fej nem megengedett. A legkisebb fehér folt- kivéve a fejen lévő apró csillag - fajtakizáró ok!

Gyakran találkozhatunk lábállásbeli hibákkal, illetve nemkívánatos nyakillesztéssel is. A túl erős, burkolt izületek illetve az alacsonyan illesztett nyak nemkívánatos fajtajegyek. A csapott far korábban negatív megítélés alá esett, ám napjainkban az új típus megjelenésével mindinkább előtérbe kerül.

Mindig pozitív elbírálás alá esik a dús, ápolt, tömött sörény illetve farok, bár e tekintetben nincs standard előírás. Mivel a leomló sörény a fríz lovak éke, így érthető hogy szívesen látják a bírák a kifejezettebb szőrzetű egyedeket.

A fríz lovak helyzete Magyarországon

Napjainkban Magyarországon kb.150-200 egyed található. Számuk folyamatosan bővül. Az impozáns látvány és a kifogástalan habitus együtt járulnak hozzá a fajta szélesebb körben való elterjedéséhez. 2007-ben újraszerveződött a Magyarországi Fríz Lótenyésztők Egyesülete. Az Egyesület eredetileg 2002. október 31-én alakult és célja a magyarországi fríz lovak tenyészértékének megőrzése és növelése illetve a tenyésztés-koordinálás volt. Az új Magyar Egyesület a Holland Királyi Egyesület helyi kirendeltségeként működik. A Holland Központ Egyesületünket bízta meg az itthoni állománnyal kapcsolatos adminisztratív dolgokkal, ezáltal nagyban leegyszerűsítve a távolságból adódó nehézségeket. A 2007. szeptember 10-én megrendezett szemle mérföldkőnek bizonyult az itthoni frízes életben. A holland delegáció elismeréssel nyugtázta a hatalmas érdeklődést és a kiugróan magas állatlétszámot, és bár a szemlén meglehetősen szigorúan bíráltak, biztosították az Egyesületet a teljes körű segítségnyújtásról.

Mivel a Holland egyesület koordinálja a tenyésztést az egész világon, minden egyes tulajdonosnak illetve tenyésztőnek egyesületi tagnak kell lennie, hisz a folyamatos minőségkontrollnak ez alapfeltétele. A zárt tenyésztést mi sem példázza jobban, hogy az egész világon megközelítőleg száz holland fríz tenyészmén van. Ezek az állatok egy nagyon szigorú több hónapos vizsgán esnek át melyben a küllem, a mozgás, a teljesítmény és egyben a habitus is bírálatra kerül.

Ezzel biztosítják, hogy csak a legjobbak-legjobbjai kaphatják meg a tenyészengedélyt. A Magyar Egyesület célul tűzte ki, hogy az itthoni tenyészállomány számára a tenyésszezonban biztosítani fogja a kellő mennyiségű és minőségű szaporító anyagot, hisz e nélkül lehetetlen a színvonalas tenyésztés kivitelezése. Sajnos ma hazánkban nincs engedélyes tenyészmén, így ez csak import szaporítóanyaggal valósítható meg. Terveink között szerepel a magyar frízállomány összegyűjtése és regisztrációja is.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés