Riport Dallos Gyulával:

Huszonötszörös magyar bajnok, tizenegyszeres világkupa győztes, hatszoros világkupa döntős, EB bronzérmes, százötvennégyszeres nagydíj győztes.

A 06.24-én Tatárszentgyörgyön megrendezésre kerülő IV. LOT kapcsán beszélgettünk Dallos Gyulával, Magyarország Örökös Bajnokával.

2006. június 24-én kerül megrendezésre Tatárszentgyörgyön az a lovas találkozó, mely egyedülálló kezdeményezésként kifejezetten az amatőr, hobbi lovasoknak kíván teret adni szakágtól, lovaglási stílustól függetlenül. A kifejezetten nekik szóló programokon keresztül szeretnék bemutatni a nagyközönségnek a lovaglás csodálatos világát és ehhez a legelismertebb, legszakavatottabb országosan ismert, sőt világhírű lovasokat sikerült megnyerniük. Talán a legkiemelkedőbb név Dallos Gyula, Örökös Magyar Bajnok.

Gyula bácsi! Te voltál talán az első, aki a nevével a részvételével támogattad ennek a rendezvénynek a létrejöttét. Egy annyira sikeres ember, egy ilyen neves sportoló miért állt teljes odaadással egy ilyen rendezvény mellé?

Számomra a ló és a lovaglás nem egyszerűen sport. Számomra a lóval való foglalkozás egy életstílus, nem túlzás azt mondani, hogy maga az élet. Egy olyan tevékenység, mely a szellem útján nyitja meg a testet. A lovas ember testét és lelkét minden nap megérintik a lovak, minden nap hoz valami új élményt. Nekem, mint lovas sportolónak kifejezetten fontos, hogy a lovaglás minél szélesebb körben legyen ismert és elfogadott szabadidős tevékenység, hiszen ma már a lovaglás nem egy szűk csoport számára érhető el, hanem reneszánszát éli, és egyre több ember ismerheti meg.

Éppen ezért elemi érdekünk támogatni minden olyan rendezvényt, amely közelebb juttatja az embereket ahhoz az igényszinthez, azokhoz az érzésekhez amit a lovassport szelleme megkíván. Szeretném demonstrálni, hogy mennyire fontos minden lovakkal foglalkozó ember számára, a minőségi kapcsolat ló és ember között. Számomra ez a legfontosabb és szerintem aki ellátogat erre a rendezvényre, az megismerheti ezt a fajta világszemléletet.

A másik fontos dolog a Lóbarátok Találkozójával kapcsolatban, hogy igyekszik eltörölni azokat a határokat, amelyek elválasztják a lovas társadalom egyes rétegeit. Igyekszik bebizonyítani, hogy ez az egész csak két élőlényről szól, amelyek minden lovas stílusban ugyanazok. Nincs westernló, ugróló, voltizsló, stb…, csak ló és ember van. Ez a rendezvény bemutatja ennek a kapcsolatnak a sokszínűségét, és átfogó képet ad a lovastársadalom belső életéből. Szakágakon keresztül, de szakágaktól függetlenül mindenkit megszólít akinek szimpatikus a ló, legyen az tenyésztő, sportoló, hobbi lovas, vagy egyszerűen csak a lovak iránt érdeklődő ember. A nevében benne van: lóbarátok, nem csak sport.

Miért fontos szerinted a ló és az ember kapcsolata?

Az ember legősibb barátja a ló. Közel 6000 éve a társunk. Azt, hogy eddig eljutottunk, a lónak köszönhetjük. Először zsákmány állat volt, vadásztunk rá. Később a segítségével vadásztunk, műveltük a földet, közlekedtünk vele. Gondoljunk csak a lovaskocsira, a lovaglásra, a lóvasútra, de még a bányából is ő hozta fel a szenet, még a csatákat is lóháton vívtuk. Hihetetlenül hálásak lehetünk a lónak. A ló tette az embert emberré, majd az ember a lovat sportolóvá. Ne felejtsük el, hogy mit köszönhetünk a lónak, de a ló is sokat köszönhet az embernek. Ma már az ember felel a ló minőségi képzéséért, a lóval való kommunikáció hatékonyságáért. Az ember az “egyszerű haszonállatból” sportolóvá tette a lovat.

De hát nem lesz minden lóból és lovasból versenyző.

Nem is kell! Sok embernek van jogosítványa, de nem lesz mindenkiből Schummaher. Nem is lenne jó. Mások a lehetőségeink, az adottságaink de annyi elengedhetetlen, hogy minden lovas tisztelettel és jó érzéssel gondoljon a lóra. De ehhez egy nagy fokú alázat, szükséges, hogy tanuljunk és akarjunk tanulni. Nem lesz mindenkiből F1-es pilóta, de törekedjen arra, hogy jó sofőr legyen, hiszen magának és más közlekedőknek is jobb, ha jól tud autót vezetni.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi a jó abban, hogy lovagolok. Miért jobb mint mondjuk a vitorlázás, vagy a foci? Egy ilyen sikeres lovas, mint Te hogyan fogalmaznád meg ezt?

A siker az nem a fő motiváció. Hogy mit szeretek benne? Nekem örömforrás, nekünk ezt a testünk – lelkünk kívánja. Testünket edzi, lelkünket melengeti, elménket tisztítja. Lovon ülve minden bút, bánatot elfelejtek. A pozitív életérzést legjobban a ló hátán érzem. Ha megkérdezed Alonsót, az autó… Ha megkérdezed Ronaldihnot a focilabda… Szereti, mert olyan élményt nyújt számára, amit másban nem talál meg.

De van egy nagyon nagy különbség! Élőlény! Lelki kapcsolat van vele. Mint tudjuk a szem a lélek tükre, és ha ránézel egy ló szemére magadat látod benne. Formálja a jellemet, nevel és tanít. Az élőlény teljesen más, mint egy élettelen anyag. Én jobban érzem magam egy ló hátán, mint akár egy Rolls-Roys-ban érezném magamat.

Miért fontos szerinted, hogy minél többen megismerjék a lovaglás világát, hogy minnél nagyobb legyen a tömegbázis?

A mai fiataloknak talán még nagyobb szükségük van erre a fajta élményre, mint valaha volt nekünk. A mai urbanizált világban, amikor egyre inkább elszakadunk a természettől, a ló egy olyan kapcsot jelent, amit nem szabad elhanyagolni. Talán pont ezért éli ma reneszánszát a lovaglás. Mint említettem a lovaglásnak hatalmas jellem formáló szerepe van és ezt ma már újra nem egy szűk sportoló réteg érheti el, hanem egyre többen. Fontos, hogy minél szélesebb körben tegyük a lovaglást ismerté és népszerűvé!

Az embereket nem kell irányítani egyébként. A történelem hozza közel újra a lovakat. Sajnos a rendszerváltás idejében volt egy komoly törés a lovas társadalomban, de ma már kezdjük kiheverni. Rengeteg lovas, lovarda, lovas rendezvény van, sokkal több mint akár tíz évvel ezelőtt is. Sajnos ilyen jellegű még kevés van, ahol testközelből lehet megismerkedni a lovakkal, de reméljük, hogy hagyománnyá válik.

Ami viszont nagyon fontos, hogy igazi élményt akkor jelent mindenkinek, ha minőségi lovas kultúrát, komoly, nagy tudású lovas embereket lát a fiatal érdeklődő. Megintcsak visszatérünk a ló, a lovaglás tiszteletéhez. Ha megtanuljuk tisztelni a lovakat, megtanuljuk egymást is tisztelni.

Hogyan látod ma Magyarországon a lovaglást és a jövőjét?

A jelent javulónak, a jövőt jónak érzem. Óvatosan kell kezelnünk azt a kifejezést, hogy a magyar az lovas nemzet, de az biztos, hogy lószerető. Sőt! Állat szerető. Magyarország helyzete is biztosítja, hiszen nagyon alkalmas az állat tartásra, állat tenyésztésre. Valószínűleg genetikailag bennünk van a lószeretet.

Azt mutatják a tendenciák, hogy egyre több ember igényli a lovakat, a lovaglást. Egyre többen, egyre jobb, nívósabb lovaglást, lovas tudást igényelnek. A lehetőségeink is javulnak, ahogyan a tömegbázis épül, ezáltal egyre jobb eredmények is születnek. Ez pedig öngerjesztő folyamat, csak össze kell hozzá tartanunk, nekünk lovasoknak.

Nagyon komoly minőségi változás ment végbe a lovaglás területén, ha csak a számokat is nézzük. 20 évvel ezelőtt kb. 130.000 ló volt Magyarországon. Ma csak sportlóból, sportolásra használt lóból több mint 100.000 van. Ez a minőségre való törekvésnek az eredménye.

A felnövekvő generáció (a lányom Zsófi például), már teljesen másképp látja, éli meg ezeket a dolgokat. Számukra már természetes, hogy van lehetőség a lovaglásra és természetes, hogy ha már csinálják, akkor jól csinálják. 20 éve álmomban nem gondoltam volna, hogy Magyarországon ilyen sokféle lovas szakággal fogok találkozni. Régebben volt négy szakág, ma rajtuk kívül itt a western, a voltizs, az egyes fogat, a póni lovaglás és sorolhatnám sokáig. Negyven évvel ezelőtt személyesen ismertem Magyarországon minden lovast. Ma már a saját szakágamon belül is alig az ¼-üket ismerem.

Gyula bácsi! Nagyon köszönjük a segítséget és a nagyon példamutató hozzáállást! Reméljük, hogy a Te szellemiségednek megfelelő rendezvényt tudunk majd látni Tatárszentgyörgyön!

Magyarország örökös bajnoka

Dallos Gyula alighanem egyedülálló jelenség nemcsak a magyar lovasok, de az egész magyar sport világában is. Xenophon (i.e. 434-355) által lefektetett alapeszmék a lovaglás művészetéről,- ami jelenleg is a mai modern lovasművészet egyik alapja,- alakította ki Dallos Gyula gondolkodását és kapcsolatát a lovakkal. A magyar sport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya.

Az egyik legismertebb magyar lovas sportoló eddigi sporteredményei maguk helyett beszélnek. A magyar bajnokságban 25 alkalommal volt első, 11 világkupa forduló győzelme, 6 esetben, a világkupa döntőjében való részvétele, 1991-ben Európa bajnokság egyéni 7. helyezés, 1993-ban Európa bajnokság egyéni bronzérem, 1994-ben világbajnokság egyéni 7. helyezés egyedülálló teljesítmény a hazai díjlovaglás eddigi történetében.

A klasszis versenyző erényéhez tartozik az emberek iránti nagyfokú tisztelet, segíteni akarás, a ló iránti mérhetetlen türelem és alázat. A szombathelyi születésű sportoló tehetségesnek bizonyult a labdarúgásban, műkorcsolyázásban és a futásban, de végül, 1962-ben mégis a lovas sportot választotta. Először a díjugratók majd a military sportolók között tűnt fel szorgalmával, tehetségével, amit akkori eredményei is bizonyítanak. Az 1972-es müncheni olimpiára még a military keret tagjaként készült. Amikor 1974-ben eltörte a lábát, egy korábbi elhatározását valósította meg. A lovas sportok közül a díjlovas szakágat választotta. Döntését így indokolta: ”A díjlovaglásban valami vonzó kettőség van. Egyrészről itt szükséges a legnagyobb elméleti felkészültség, másrészt itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. A lovas részéről a legerősebb akaratátvitelre itt van szükség, hiszen a lovakat gyakran természetes mozgásuk ellen való mozgáskombinációkra kell rávenni. Ez a munka a ló és az ember együvé tartozása egy közös cél érdekében, egy különleges alkotó cselekvés a ló és az ember barátságának szimbóluma.”

Dallos Gyula mesteredző, közel 2O éven keresztül volt a díjlovagló szakág szövetségi kapitánya. Tagja a Nemzetközi Díjlovasok Klubjának, a Nemzetközi Díjlovas Edzők Klubjának, a Magyar Edzők Társaságának. A Magyar Lovassport örökös bajnoka, Vas megye örökös bajnoka, Dunakeszi díszpolgára, Széchenyi Emlékérem és az Ádám Zoltán Emlékérem birtokosa.

Riport Mészáros Gyulával:

K: Mesélj magadról egy pár szót, hogy ki vagy, milyen eredményeket értél el eddig, egyáltalán hogyan kerültél kapcsolatba a lovaglással.

V: Mészáros Gyula vagyok, 1970 április 22én születtem Budapesten. Eredményeim? Kérdés mit nevezünk eredményeknek? Van néhány szalagom és kupám, de ha az eredményekkel kapcsolatban helyezésekre gondolunk akkor vannak olyan emlékeim, amelyek ezen a skálán nem voltak értékelve! Úgy érzem, hogy a valódi eredmény az, hogy megtaláltam azt amit a lovakkal kapcsolatban egész életemben kerestem, amiért sohasem tágítottam az elképzeléseimtől! A megfelelő hozzáállást amelyen keresztül a lovaknak megfelelő partnerei lehetünk, ezen keresztül, pedig ők nekünk.

A lovaglással a lovakon keresztül kerültem kapcsolatban. Viszont számomra sosem a lovaglás volt a legfontosabb, hanem az, hogy tudjam, bármit is csinálok, csinálunk a lovakkal, azt a leghelyesebben csináljuk. Ez irányú útkeresésem néhány évvel ezelőttig tartott. Rátaláltam arra amiben mindig is hittem, amit éreztem, amely nagyon sok jó érzésű lovasban ott van csak nem tudják előcsalogatni. Ez mostantól lehetséges!…. 

K: Mit értesz azalatt, hogy a lovak legjobban egymással értik meg magukat?

V: Azt, hogy a lovak legjobban egymással értik meg magukat! Azt, hogy a lovak a világ minden pontján ugyanazt a nyelvet beszélik, ha pedig mi valamit a legmegfelelőbb módon, a leghatékonyabban, legkönnyebben, partnerségben szeretnénk velük csinálni, akkor ennek érdekében nekünk kell megtanulni az ő nyelvüket, nem pedig nekik a miénket!

K: Miért csatlakoztál a Lóbarátok Országos Találkozójához?

V: Azért, mert a találkozó mottója megegyezik meggyőződésemmel, amely szerint a ló napjainkbeli használata nem rangsorolható aszerint, hogy valaki kedvtelésből tartja lovát vagy valamelyik szakágnak lovasa, versenyzője. Ez nem szabad, hogy mást jelentsen, mint érdeklődési kört. Egy díjlovas nem csinálja az ideálisat a lovakkal egy hobbi, military, ugró, táv vagy western lovassal szemben, amely igaz oda-vissza is. A lovakkal valaki, a számukra egyetlen, a legjobban érthető, legtermészetesebb módon foglalkozik avagy sem! Ez, pedig nem szakág függő!

Továbbá azért, mert: ” A LOVAK TÖBBET ÉRDEMELNEK!” Szeretnék hozzájárulni, ahhoz, hogy a tudás, a hozzáértés fejlesztésével csökkenjenek úgy a lovak, mint lovasaik által átélt, kellemetlen, általuk megmagyarázhatatlannak tűnő pillanatok számai!
Olyan rendezvényeken, pedig ahol ennek propagálásához hozzájárulhatunk ott szívesen veszünk részt! Ilyennek a  Lóbarátok Országos Találkozóját is!

K: Mit fogsz a rendezvényen bemutatni?

V: Megpróbálom bemutatni, hogy mennyivel több minden és mennyire könnyedebben lehetséges ló és ember között, ha a közösen eltöltött időt számukra a legérthetőbb módon tesszük. Megpróbálom bemutatni, hogy a lovak milyen tulajdonságaik miatt lovagolhatóak, miért lehetnek velünk, miért lehetünk mi velük és azt, hogy minden ló kiképzés, lóval való foglalkozás mindig is a lovak természetén, tulajdonságain alapult. Közös együttlétünk, pedig annál könnyedebb, élvezetesebb minél kevésbé térünk el a lovak természetétől. És minél kevésbé vesszük figyelembe tulajdonságaikat, minél kevésbé cselekszünk annak megfelelően, annál erőltetettebbet, erőszakosabb és könnyedségtől lesz mentes kapcsolatunk lovainkkal.  

K: Miért fontos szerinted, hogy az emberek minél szélesebb rétege ismerje meg azt a fajta hozzáállást, amit te képviselsz a lovakkal kapcsolatban?

V: Mert az embereknek meg kell érteni, hogy addig folyamatosan lesznek lovaikkal problémáik, ameddig velük emberi logika és gondolkodásmód mellett, emberszerűen és nem lószerűen foglalkoznak! Csikók nevelésével és a lovak lovagolhatósági problémáinak megoldására csak a lovak etológiájának megismerése nyújt kielégítő megoldást! Semmi más! A lóhoz értő, a lovakkal napi szinten együtt dolgozó emberek, a lovagló tanárok, mind birtokában voltak ennek a tudásnak, ismeretanyagnak.

Tisztában kell lenni azzal mindenkinek, hogy a lóval való foglalkozás mindig is a lovak természetén alapult, így ez a klasszikus kiképzés alapja is illetve csak  a ló természetét, faji, életkori, fizikai tulajdonságait teljes mértékben figyelembe vevő, attól semmilyen módon el nem térő kiképzés nevezhető klasszikusnak.

Továbbá azt is meg kell érteni, hogy a ló az ló és mindig is az lesz, még akkor is, ha a 21. században élünk. Ugyanúgy viselkednek, mint a múlt században vagy az azelőttiben és nekünk ennek ismeretében kell velük foglalkozni.

Sajnos az emberek egyre távolabb kerültek a természettől, a természet, így a ló, mint állatfaj teljeskörű ismeretétől, amely tudással magasabb vagy alacsonyabb szinten mindenki rendelkezett addig ameddig életünk múlt lovainkon, ameddig közösen, partnerként éltük mindennapjainkat. A lovasokat gyakran ez az időszak indíttatja a lovakkal való foglalkozásra. Céljuk ugyanaz a problémamentes együttlét, könnyedség kialakítása, mint amely az említett korszakot jellemezte. Ugyanakkor többnyire figyelmen kívül hagyják, hogy a szóban forgó korszak legfontosabb erénye a lovak teljes körű ismerete és egy bármikor alkalmazható könnyed, hatékony partnerség kialakítása volt. Az elvek és a lovak természetének kizárólagos figyelembevétele segítségével érték el harmónikus együttlétüket. Ma viszont tapasztalataim szerint többnyire csak a végcél elérésével foglalkoznak az emberek, ráadásul mindezt kevesebb közösen eltöltött idővel és a lovakkal kapcsolatos teljeskörű tudás , a lovak teljes ismerete nélkül akarják tenni. Az áhított eredményeket, pedig mindettől függetlenül óhajtják! Minél kevesebb a tudás, az ismeret, annál több a probléma, a nehézség, az ellenkezés!

Egy megszívlelendő mondás jut eszembe ezzel kapcsolatban: “Mindenki a mennyországba akar kerülni!…De meghalni senki sem szeretne!”

Tehát előbb ismerjük meg a lovat, mint állatfajt. Ismerjük meg ahogyan egymással kommunikálnak. Aztán tegyünk mindig ennek megfelelően valahányszor kapcsolatba kerülünk velük! Legyen ez kapcsolatos lovaglással, csikóneveléssel vagy csak közöttük léttel, napi teendők elvégzésével!

K: Véleményed szerint mit tud nyújtani ez a találkozó a lovas társadalom részére?

B: Bízom abban, hogy a célkitűzéseiben megfogalmazottakat nyújtja! Mi is ezt támogatóan leszünk ott!

Ne felejtsük el: “A LOVAK TÖBBET ÉRDEMELNEK!”

Kép: Canva
Frissítve: 2024.05.02.