Kezdőlap Blog Oldal 65

Highland póni

Highland póni

 

A fajta eredete és története

Hidegvérű pónifajta, a jégkorszakot megelőző időkből származik Skóciából.

A pónit javarészt spanyol, francia és keleti fajtájú lovak alakították ki. Először helyi fajtákat kereszteztek francia eredetű lovakkal, majd spanyollal, és végül keveredett keleti hatás a fajtába. A fajta kialakulásában szerepet kapott a Percheron mely a tömeget adta, nagy hatást gyakorolt a Clydesdale fajta is, mely szintén a tömeget és a méretet örökítette, a Szíriai Arab a finomságot adta és a mozgáson javított.

A fajta jellemzői

Erősek, könnyen kezelhetőek és tanulékonyak, ugyanakkor biztos járásúak. A fej kicsi, az orrlyukak szélesek, szemei élénkek, fülei kicsik, a nyak erős és hosszú. A mar nem kifejezett, törzse mély, bordái íveltek, háta középhosszú és erős, fara terjedelmes. A paták kemények, lábvégüket selymes bokaszőr borítja.

Marmagassága 140-150 cm körül van, minden színben megtalálható, kivéve a tarkát. Hátas-, málhás- és igáslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Észak-Svéd ló – North Swedish Horse

Észak-Svéd ló – North Swedish Horse

 

A fajta eredete és története

Svédországból származik, a XIX. századból. Ezt a fajtát általában igáslónak használják, remek munkaerőt biztosít a mezőgazdaságban. Kis termetű, de zömök és erős.

A fajta két fajtának köszönheti létezését. Az egyik a Döle Gudbrandsdal, mely élénkséget adott, a másik pedig az Erdei ló. Tulajdonképpen ez volt az kiinduló állomány.

A fajta jellemzői

Jó természetűek, kiváló munkaerők, erősek és bátrak, ugyanakkor hosszú életűek és ellenállóak.

A fej és a fülek nagyok, a nyak rövid és széles, a lapockák dőltek, a mellkas jó mélységű, a far csapott és kerek, a végtagok rövidek és egészségesek.

Bármelyik színben előfordulhat, kivéve a tarkát.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Bajor melegvérű – Bavarian – Bayersk

Bajor melegvérű – Bavarian – Bayersk

 

A fajta eredete és története

Ez a nevébõl is látható melegvérű ló a XVI. századból ered, Bajorországból. Fő cél a tenyésztésében itt is a katonaló létrehozása volt. Bajorországban a XVIII. században volt a lótenyésztésnek a virágkora.

A fajta kialakulása angol félvér, anglo-norman, norfolki ló, és arab ló keresztezésének köszönhető. Ugyanakkor a XIX. század megkövetelte a nehezebb típusú lovakat. Szükség volt rájuk a mezőgazdaságban és a különböző munkákban. Így a fajtába Cleveland vérvonal is került.

Mára már a sportló a cél, így a kedvelt Bajor melegvérű vérvonalat frissítették angol telivérrel, Trakhenenivel és hannoveri lóval.

A fajta jellemzői

Kinézetre tetszetős, és nemes. Feje és szemei nagyok. Nyaka középmagasan illesztett, nem túl hosszú. Kifejezett marral rendelkezik, és mély mellkassal. Ugyanakkor a szügye széles, háta nem túl hosszú, de erős, izmos. Fara hosszú, nem csapott.

Marmagassága 170 cm körül van. Súlya 600-650 kg. Legelterjedtebb színe a fekete, de bármilyen színben előfordul, kivéve a tarkát. Intelligens ló, könnyen tanul, könnyen kezelhető, iskolalónak nagyon megfelel.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Pixabay

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hesszeni – Hessian – Hesse

Hesszeni – Hessian – Hesse

 

A fajta eredete és története

Habár kevésbé ismert, mint a Hannoveri, Holsteini vagy a Trakehner, a Hesszeni a német melegvérű lovak “első osztályába” tartozik. Kezdetben a fajta nehezebb típusú volt, de ma a Hesszeni melegvérű egy könnyebb fajtává lett. A Hannoveri méneken kívül Trakehner méneket használtak, melynek következtében egy egyszerű sportló típus alakult ki.

A Hesszeni melegvérű hazája Hesszen. Megbízható eredetű helyi tenyésztés Hesszenben nem létezett, a tenyésztés a helyi farmereknél folyt. A hercegi istálló importált fajtákból állt a korabeli divat alapján és csak a sajátjukat használták. 1866-ban a Hesszeni tenyésztők nem versenghettek a többi jelentős porosz tenyésztővel, ezért a falusi tenyésztők a nehezebb testű lovakra öszpontosítottak, mivel erre volt igény. Kiindulópontul az Oldenburig szolgált. 1960 körül a tenyésztők egy modern hátaslovat szerettek volna kitenyészteni Hannoveri, Westfáliai, Telivér, Trakhener és Arab fajta keresztezésével. Az Arab mént leginkább a finomítás végett használták. Ma Hesszen a 4. legkiválóbb tenyészrégió 4000 tenyészkancával, 60 ménnel, a Hesszeni állami ménes Dillenburgban található.

A fajta jellemzői

Hasonlít a Hannoverire, melegvérű fajta, mely minden lovasnak alkalmas, könnyűsúlyútól a nehézsúlyúig egyaránt. Elegáns, temperamentumos ló, a “nagy sportokon” használják, valamint élménylovaglásban.

Átlagos marmagassága 165 cm. Pej, sárga és szürke színű lehet.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.03.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Szilaj, a vad völgy paripája

Rendezte: Kelly Asbury, Lorna Cook
2002, am. animációs film

Szilaj a vadon élő lovak vezetője és ménese védelmezője. Egy nap idegen hangokat hoz a szél, amelyek felkeltik érdeklődését, és így bukkan rá a betolakodó emberekre. Szilajt elfogják, és a katonai lovasság sorsát szánják neki, ám a vad csődört senki sem tudja betörni.

Fogságából egy ifjú indián segítségével sikerül kiszabadulnia, kalandjaik pedig még csak ekkor kezdődnek…

 

Itt megnézheted a film előzetesét magyarul:

Kalmyk – Kalmykskaya – Astrakhan

Kalmyk – Kalmykskaya – Astrakhan

 

A fajta eredete és története

Eredetileg mongol vonalról származik, a Volga és az Urál folyók környékén tenyésztik. Fizikailag hasonlítanak a kirgiz fajtára, de magasabbak és keményebb felépítésűek.

A Kalmyk nép a 17. században érkezett Oroszországba, Mongol eredetűek voltak és hozták magukkal jószágaikat és lovaikat. A lovak a szívósságukról és kiemelkedő kitartásukról híresültek el, még akkor is, ha nem éppen szemet gyönyörködtetők.

A mezőgazdaság gépesedésével az igény ezekre a lovakra csökkent és 1943-ra szelektív tenyésztésük megtorpant. Később, 1986-ban a Kalmyk-i Marhatenyésztő Egyetem feladatának tűzte ki, hogy megtalálja és megszámlálja az ősi Kalmyk fajtájú állatokat (bár úgy gondolták tisztavérű állatok már nincsenek). Céljuk a legtisztább vérű állatok felkutatása volt és hogy felállítsanak egy tenyészprogramot a fajta megmentésére. A legjobb példányok a keleti területekről kerültek elő, ahol az állatok fizikailag jobban el voltak szigetelve.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 145-152 cm. Feje durva kosfej. Nyaka és háta rövid, lábai szárazak és erősek. Sárga vagy pej színű.

Hátaslónak, hámban, hús- és tejtermelésre használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.05.03.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Szomáli póni – Somali Pony

Szomáli póni – Somali Pony

 

A fajta eredete és története

A Szomáli póni Kelet-Afrikából, Szomáliából származik és számos változata van a fajtának, bár számuk nagyon alacsony. Helyi törzsek tenyésztik, közülük a Dolbanhanta a legnagyobb tenyésztő.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 132-135 cm. Feje nehéz, nyaka rövid és vaskos. Patái nagyon kemények. Sárga vagy szürke színű.

Hátaslónak és málháslónak használják, illetve a törzsek közti harcokban.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.05.03.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Boulonnais – Boulognei

Boulonnais – Boulognei

 

A fajta eredete és története

Ez a hidegvérű fajta az I-II. századból ered. Finom, ugyanakkor nemes kinézetű, főleg a fejét tekintve. Franciaországból, Boulogne-ból származik.

A XIV. században használták őket főként a harcokban. Szükség volt egy erős fajtára. Növelni akarták a testtömegét, és a magasságát, így aztán spanyol lovakkal keresztezték. A XVII. századra a Boulonnais-nek két típusa alakult ki. Egy nehéz igásló és egy könnyebb típus. A fajta a Spanyol, az Arab, és az Erdei lóból alakult ki.

A Spanyol ló főleg a végtagokat javította, és a mozgást. Az Erdei ló a tömeget és méreteket adta. Az Arab pedig finomított a fajtán.

A fajta jellemzői

A feje finom, keleti hatást tükröz. Homloka széles, lapos. Szemek kint ülők. Fülei kicsik. Nyaka vastag, sörénye finom szálú, dús, két oldalra hajló. Bőre vénás rajzolatú. Szügye széles. Marja kifejezett, lapockája meredek, farka magas tűzésű. Bokája nem túl szőrözött. Mozgása akciósnak mondható. Lábszárai vastagok. Marmagassága 155-170 cm, súlya: 500-700 kg. Főleg szürke, de előfordulhat sárga, és pej színben is.

Főleg a szállításban használták a fajtát. Ma is nehéz igáslónak hasznosítják, de főleg húslónak, és most már hobbilónak is szívesen tartják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.03.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Persano

Persano

 

A fajta eredete és története

Olasz hátasló, amelyet a Sele folyó völgyében tenyésztettek, Salerno vidékén (Campania), Toszkánában. A fajtát 1762-ben alapította III. (Bourbon) Károly a Szardíniai és Salernitano lovak Arab és Andalúz fajtákkal való keresztezésével. A nápolyi Bourbonok Dél-Olaszország és Szicília fölött uralkodtak 1734 és 1860 között, 5 királyi ménest birtokoltak: a Carditello ménest, a Venafro ménest, a Persano ménest, a Ficuzza ménest és a Tressanti ménest. Olaszország egyesítésekor, a Savoia dinasztia ideje alatt ezek közül a ménesek közül 3 szétszóródott Dél-Olaszország területein. 1900-ban kísérletet tettek a fajta újratenyésztésére morfológiailag hasonló felépítésű kancákkal, egy tiszta tenyésztésű csődörrel (név szerint: Jubilee), és részben szíriai tenyésztésű csődörökkel. A fajtát “Persano nemzeti fajtá”-nak hívták. 1972-ben befejezték a tenyésztését, és ma már egy majdnem kihalt fajtaként tartják számon. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete 15 kancát és 3 csődört listázott 1995-ben.

A fajta jellemzői

Hátaslóként hasznosítják, gesztenye, sötétpej és világospej színű lehet. A Persano és a Salernitano fajtákban nagyon sok a közös vonás: ugyanolyan eredet, ugyanaz a tenyésztési terület, ugyanaz a kialakulás. Feje finom, egyértelmű spanyol hatással. Nyaka közepesen hosszú, lapockája izmos, hosszú és dőlt. Mellkasa mély és széles, háta rövid és erős. Lábai jó felépítésűek erős ízületekkel, patái jó szerkezetűek.

 

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.05.01.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Boszniai póni – Bosnyák hegyiló – Bosnian

Boszniai póni – Bosnyák hegyiló – Bosnian

 

A fajta eredete és története

A tarpántól származik, ezt a hucullal való hasonlatossága igazolja. Nemes formája arra enged következtetni, hogy keleti vér is csordogál az ereiben. Az állam kezeli a csődörszámot és nem engedélyezi sok kanca eladását magánszemélyeknek. Ez a mezőgazdaságban játszott szerepe és származása miatt van így.

A fajta jellemzői

Józan, mértékletes, kitartó, kezes ló. Marmagasságuk 125-142 cm. Pej, sötétpej, fekete, szürke, vörössárga és sárga színű. Hátasló, teherhordó, mezőgazdasági munkára használják.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.05.01.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hiba bejelentés