Kezdőlap Blog Oldal 638

Hargitai József

Írta:
Lovasok.hu

Hargitai József
(1951–2007)

Tragikus hirtelenséggel ment el közülünk Hargitai József őrnagy a kiváló katona, a hagyományőrző, a lovasember, a barát. A Mindenható rövid földi élettel áldotta meg, hiszen csupán 55 évet és 58 napot dobogott igaz magyar szíve. A megrázó hír másnapján József barátunktól a Dóra-majorban búcsúztunk el szűk körben. Mintegy 30 barát, bajtárs és tisztelő hajtott könnyes szemmel fejet annál a karámnál, ahol éveken át a hét minden szerda és szombatján vezetésével zajlott a lovas oktatás és edzés.

A kép illusztráció

A baráti emlékezésen fényképe körül gyertyákat gyújtottunk, majd Kóczán Árpád tábori lelkész alezredes és bajtársa, Hohol István ny. alezredes mondtak búcsúztatót. Egyszerű, szerény, fájó baráti szívvel teli volt a búcsú, pont olyan, ahogy az Jóska szerénységéhez illett. A karámban a Bolyai Honvéd Lovasklub lovai sétáltak, érdeklődően tekingettek. Csak egyikük, a 15 éves szürke mfv. herélt állt kedvetlenül középen. Szattyán, a rajongásig szeretett paripa ösztönösen érezte, hogy gazdája elment örökre. Ezt nem a fájó gyász érzelme keltette bennünk, hanem valóság volt, mert Szattyán immáron 50 nap elteltével sem hajlandó enni, csak mélán szálaz egy keveset.

Hargitai József őrnagy temetési szertartására 2007. február 23- án a Pestszenterzsébeti Köztemetőben került sor katonai tiszteletadással. Ravatalánál dr. Piószeghy János vezérőrnagy búcsúzott a Zalka Máté Nemzetvédelmi Egyetem nevében. Megható mondatai az elvesztett, minden helyzetben megbízható és precíz munkatársat, a mély szellemiséggel megáldott lovas hagyományőrzőt méltatták. Utolsó útjára a 32. Budapest őrezred díszegysége és zenekara, a Nemzeti Lovas Díszegység alegysége, számos hagyományőrző egyesület, rangos katonai és lovas kiválóságok, bajtársak és barátok kísérték gyászoló családját követve. Koporsóját ágyútalpon vontatta négy fekete nóniusz, Szegedi Gábor hajtásával. Utolsóként Hohol István ny. alezredes búcsúzott el a Bolyai Honvéd Lovasklub nevében – Berkesi: Ennyi az egész című versével – szeretett parancsnokuktól. A díszsortüzet követően tisztelegve vonult el síremléke mellett az őrezred és a lovas díszegység. József lovának, Szattyánnak legyengült állapota végett egy másik „tisztihátas” búcsúzott képletesen el örökre gazdájától.

A gyászszertartás a Takarodó elfújásával ért véget. Megközelítőleg ezren vettek részt Hargitai József őrnagy búcsúztatásán, bizonyítva, hogy mennyien tisztelték, szerették. Halálhírére egyetlen hívó szóra szerveződött és gyűlt egybe a katonai- és lovas hagyományőrzők tábora az elment bajtársnak járó utolsó tisztelgésre. Leírhatatlan példája ez az önzetlen baráti  összefogásnak. Köszönet érte a különböző szervezeteknek és az együttérző, segítőkész együttműködőknek, mint többek között: a Lázár testvérek, Szegedi Gábor, Göttler Vilmos. Hargitai József és a Magyar Lovas Kör kapcsolata hét évvel ezelőtt kezdődött és fonódott barátsággá. Párjával, Hajdú Ágnessel és hagyományőrző bajtársaival rendszeresen jelen voltak komáromi ünnepségeinken, egyéb rendezvényeinken és családias  hangulatú kirándulásainkon. Sajnos mindez immáron csak emlék marad, féltve őrzött örök emlék.

Megőrizve őt magunkban és nagyszerűségét továbbadva az utókornak, hogy örökké élhessen példaképként, „mert szívek őrzik, nem szavak”. Nyugodjon békében! Akinek nem volt módja őt ismerni, az most olvassa el rövid életútját, melyet két évvel ezelőtt állított össze élettársával, Hajdú Ágnessel. Majd a végső búcsú mondatok illessék meg Ágnest, az „örök Kedvest”. (Pajlócz)

Természetrajongóból katona – katonából lórajongó Szülei Balassagyarmatról költöztek a fővárosba, így ő 1951-ben már Budapesten született. Gyermekévei – iskoláskorig – vidéken maradt, földművelő nagyszülei felügyelete alatt teltek. Kelés hajnalban, utazás lovasszekéren ki, a mezőgazdasági földekre szántani, a lóvontatású eke után ballagó nagyapa nyakában ülve. A kifordított föld és a réti virágok illata volt első lebilincselő élménye. Utána az iskolapad és vele a városi élet forgataga következett. A természet szeretetével beoltott fiatalembert az élet –  furcsa fintorral – műszaki pályára sodorta. Középiskolában gépipari technikusi,  majd a katonai műszaki főiskolán jármű-gépészmérnöki diplomát szerzett. 1974-ben hivatásos honvédtisztként avatták. Első beosztása Szabadszálláson, a Kiskunságban volt. A beilleszkedés és a családalapítás évei következtek. Ott születtek meg
gyermekei, Ákos és Edit.

A természet – a csodálatos szikes puszta képében – újra elérhetővé vált számára. Szabadidejében kijárt a rétekre, a tavakhoz – fényképezőgéppel a kezében, nemcsak látni, de megörökíteni
is a nyüzsgő élővilágot. A katonai szolgálat 1983-ban újra a fővárosba szólította, ahol a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán tiszti iskolás hallgatók századparancsnoka lett, majd kilenc évre rá átvette a felsőoktatási
intézmény ügyviteli irodájáénak vezetését. Hétvégeken rendszeres időtöltésévé vált a galopp és az ügető
versenypályák látogatása, ahová nem fogadni, hanem lovakat látni járt el. Saját magának fényképeken, ceruzarajzokon, festményeken örökítette meg a versenylovakat, felépítésük, mozgásuk tanulmányozása céljából. Lovaglással is megpróbálkozott, de a bérlovardák világából hamar kiábrándult. Közelebbi kapcsolatba akkor került a lóval, amikor is 1993 májusában társadalmi munkában elvállalta a főiskolai sportegyesületben újonnan létrehozott lovas szakcsoport vezetését. Az azóta eltelt 9 év alatt legkedvesebb időtöltésévé, mondhatni szenvedélyévé vált a lovakkal és a lovasok kiképzésével való foglalkozás. Ez alatt több mint száz tisztiiskolás hallgató és hivatásos katona kiképzésében vett részt, miközben ő maga is megalapozta és fejlesztette lovastudását.

Közben figyelme egyre inkább a lovak megértésére, a velük való kapcsolat kialakításának lehetőségeire irányult. 1999-ben a lovasklub saját lovakat kapott. A róluk való gondoskodás és a közvetlen kapcsolat szinte már családias légkört eredményezett. Sokéves, figyelmes vizsgálódás tapasztalatait a legjobb tudása szerint igyekszik átadni az általa vezetett lovasklub tagságának. A lóval komolyabban foglalkozni kívánó ember részére az alábbi intelmeket fogalmazta meg: „A ló ősi, természettől kapott akarattal, önálló egyéniséggel
rendelkező, a lelke mélyén szabad élőlény. Vannak jó és rossz napjai, lehet vidám és rosszkedvű, friss és fáradt, egészséges és beteg. Ereje lenyűgöző, de nem végtelen, ezt a lovasnak kell beosztani, mert ő nem fog szólni, ha ereje elfogyott. Bánjunk vele szeretettel, határozottan, de sohasem durván. Az erőszakos, durva lovas – embertelen ember. Lóval való foglalkozás közben Indulás a 2004-es emléktúrára a Dóra-majorból minden emberi gyengeség lelepleződik. Nézzünk bele a tükörbe, amit a ló tart elénk: ECCE HOMO!” A felelősség érzésén túl a ló maradandó nyomot hagy az ember lelkében. A gondoskodás, a kölcsönös megértés és az együtt végzett munka örömét az idő ragaszkodássá halmozza, kitörölhetetlen emléket hagyva bennünk a szeretett élőlény elmúlása
után is.

Ez a gondolat vezette arra az elhatározásra, hogy az örökké zöldellő mezőkön nyargalászó kedves lovainknak emlékhelyet tervezzen. Mégpedig olyat, ahol az emlékező ember hajdan-volt lova nevét maradandóan meg tudja örökíteni. Dr. Berek Lajos ezredesnek, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar főigazgatójának – aki „fanyüvőnek” vallja magát, és az országban több városban, településen lévő különböző emlékhelyekre
készített faragványokat – megtetszett az ötlet. Önzetlenül elvállalta és megalkotta azt a hét faoszlopból álló faragványt, amelynek két méter magas központi oszlopába örömében szabadon ágaskodó ló domborművét alkotta, alá pedig harminchárom nyelven a „LÓ” nevet véste. A jobbról és balról félkörívben elhelyezett kisebb oszlopokra híres, kedvenc lovaik nevét tartalmazó réztáblákat helyezhetnek el az emlékező lovasbarátok. Az ötletet 1915-ben a mai Deák téren felállított – tölgyfából Sidló Ferenc által faragott – lovas szobor adta, aminek felületét hamar beborította a fronton harcoló katonák segítésére szánt adományokat jelképező rézlemezek sokasága. Így tudja a jószándékú közakarat a fát, fémmé változtatni. Eddig tart az az önéletrajz, amelyet két éve együtt írtunk. Ennyi volna? Nem ez mind „csak” a történet, az EMBER, az érzések fel-felcsillannak, ám csupán röpke, futó gondolatként.

És nem szól arról, hogy a Nemzeti Lovas Díszegység tagjaként – a hétköznapok fáradságát, minden rossz történését elmosva – mennyi jó érzéssel ajándékozták meg az ott szerzett barátságok és a lovak szeretete. És arról sem mesél, hogy hagyományőrző lovastisztként milyen büszkén viselte a második világháborús egyenruhát, bárhová mentünk is rendezvényre vagy hosszabb-rövidebb lovastúrára. Szívén-lelkén viselte az állatok sorsát, igyekezett biztosítani jól tartásukat, mindig odafigyelt arra, hogy – a lehetőségekhez
képest – ember és ló egyaránt jól érezze magát. Azon fáradozott, hogy mindenkit és mindenkinek segítsen, az sem számított, ha ez esetleg a saját kárára volt. Nem beszélt arról sem, hogy szeretett fotózni, milyen örömmel
töltötte el egy-egy sikerült fotó, egy-egy jól elkapott pillanatfelvétel, s milyen felszabadult, gondtalan életérzéssel ajándékozta meg a természet szeretete, a természetben eltöltött idő.

Mindig úgy élt, hogy saját gondjaival, bánataival ne terheljen senkit, ne okozzon bánatot, sajnos, nagyon ritkán fogadta el a segítséget, mindig erősnek mutatta magát, amit sokáig el is hittem neki. Bíztam benne – és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül –, neki soha semmi baja nem történhet, ám egy baleset ráébresztett, amit addig sejtettem, bár gondosan titkolta – hogy mennyire törékeny is. Jobbján Ágnessel hagyományőrző bajtársaival 2005-ben Komáromban Igazembernek ismertem meg, életem társaként sem csalódtam benne, lényével is igazolva az általa megfogalmazottakat: „a szeretet, az odafigyelés, a gondoskodás, a kölcsönös megértés és az együtt végzett munka örömét az idő ragaszkodássá halmozza”. Távozása feldolgozhatatlan, értelmetlen, hatalmas űrt, kitörölhetetlen fájó emléket hagyott maga után.

Forrás: Magyar Lovas Kör

 

Frissítve: 2024.01.30.
Fotó: Canva

Dobrovitz József

Írta:
Lovasok.hu

Dobrovitz József

Született: 1968. május 4.
Segédhajtók: Dobrovitz Józsefné, Borz Filicel
Nevezett lovak:
Cinkos: 1996, szürke, herélt
Felhő: 1996, szürke, herélt
Maestoso Délceg: 1997, szürke, herélt
Neopolitano XXIV-12: 1992, szürke, herélt
Sagel: 1999, szürke, herélt

A kép illusztráció

Info: A fogatsportot 1992-ben kezdte kettesfogathajtásban. 1994-ben üstökösként tűnt fel Magyarországon a négyesfogathajtók között. Magyar Bajnok lett 1995., 1997., 2001. és 2005. évben, jelenleg is vezet a Magyar Bajnokságban. 1999-ben, 2003-ban és 2005-ben Magyar Derby győztes volt. Részt vett az 1994., 1996., 1998., 2000. és 2002. évi Négyesfogathajtó Világbajnokságokon. A 2004. évi kecskeméti Négyesfogathajtó Világbajnokságon csapat a dobogó legfelső fokára állhatott, míg egyéniben a hetedik helyet érte el. A Fedeles Világkupán 2003/2004. ill. 2004/2005. szezonban a kilencedik, a 2005/2006. szezonban a nyolcadik helyen végzett. A Világranglistán (Top Driver Award) 2004. 2005. évben is a legjobb magyarként ért el ötödik, ill. negyedik helyezést, jelenleg is a legjobb magyarként a negyedik helyen áll. 2006-ban Aachenben a világ 49 legjobb hajtója között a 6. helyezést érte el, csapatban a negyedik helyen végzett. Felesége Kucsera Mónika és Osztertág Márk segédkezik a lovak edzésében és a versenyeken segédhajtóként vesz részt. Édesapja Vecsésen lovasfarmot alapított, ahol a család lovakat tenyészt, Magyarország egyik legjentősebb nemzetközi fogathajtó versenyét szervezi és fogathajtást oktat póni, kettes- és négyesfogathajtók részére. József egy baleset következtében csak egyik szemére lát.
Fogattulajdonos: id. Dobrovitz József
Támogatók:
Dobrovitz család
Osztertág család
Cityline Hungary Kft.
Mr. Stocking
Intervet Hungary Kft.
Béres Ferenc
Vidra Attila

Forrás: Fogatsport.hu

Frissítve: 2024.03.17.
Fotó: Canva

Megszűnhet a somogysárdi lovas bázis

Írta:
Lovasok.hu

Megszűnhet a somogysárdi lovas bázis

Somogysárdi ménes sorsa. Pecsenyecsikóké lehet a jövő sárdi lovasbázison. Lesz még Sárdon lódobogás.

Állattenyésztési és egészségügyi befektetők érdeklődnek a volt somogysárdi lovasbázis területe iránt. Az önkormányzat igényli az állami tulajdont, hogy később maga választhassa ki a hosszú távú bérlőt.

Elcsitulni látszanak a bázis felszámolása körül kialakult viharok Somogysárdon. Az önkormányzat is tovább lépett, hiszen az önsajnálatból nem tud munkahelyeket teremteni. Márpedig a hetven álláshely megszűnésévél több mint harminc százalékosra ugrott munkanélküliség enyhítése sokáig nem halogatható.

– Az a legfontosabb, hogy a kincstár a község tulajdonába adja a Somssich-birtokot, amire önkormányzatunk már jelezte igényét – mondta csütörtökön Csikós-Nagy Márton polgármester. – Nem igazán a tulajdonra van szükségünk, hiszen egymagunk nem tudnánk fenntartni a létesítményt. De csak gazdaként lehet beleszólásunk abba, hogy hosszú távra megoldjuk mind az ingatlanhasznosítást, mind a foglalkoztatási gondokat. A tulajdonátadás optimális esetben tavaszra valósulhat meg.

Mint ismert, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) tizennégy évi működtetés után évi 200 millió forintos veszteségére hivatkozva lemondott a lovas bázis további hasznosításról. A kezdetben több mint háromszázas állomány az évek során a felére apadt. A lovak egy része piacra került, néhányat a polgárőr szövetség kapott meg. Az állatok értékesítéséből 23 millió, az eszközökéből 18 milliós forintos bevételre tett szert a tulajdonos. Ezt, és a lovak egy részének 50-60 ezer forintos, vágóár-környéki értékbecslését sokan alulértékeltnek vélik. Többek szerint azonban a jövő még a 250 éves lótenyésztési hagyománynál is fontosabb, főleg, ha a nemes állatok is szerepelnek benne.

– Eddig két komolyabb érdeklődő jelentkezett a kastély és területének hasznosítására, valamint az olasz lovas szövetség – mondta a polgármester. – Az ő választásuk annyiban lenne megfelelő, hogy ehhez adott a térség képzett munkaereje. A lehetséges befektetők nemcsak sportlovak, hanem pecsenyecsikók tenyésztésében is gondolkodnak.
A másik jelentkező egészségügyi célú hasznosítást tervez. Egy nemzetközi szervezet a világ számos országából down-kóros fiatalok rehabilitációját végezné Somogysárdon egy bio-gazdaság keretében. Ehhez Somogysárd adottságai kiválóak. Ez a szervezet egy szállót is építene a község területén, és az angol vagy német nyelven tudó személyzet képzésében számítana a helyi iskola háziasszony- és szociálismunkásképző terveire. Az állattenyésztési ágazat 70 körüli, az egészségügyi pedig több száz álláshelyet jelentene.

Balassa Tamás
Forrás:Somogy Megyei Online   2007-11-19

Somogysárdi remények. Lovas bázis helyére nemzetközi rehabilitációs intézet?

Down-kóros gyerekek számára hoznának létre nemzetközi rehabilitációs intézetet Somogysárdon, az Országos Rendőr-főkapitányság egykori lovas bázisa helyén. A település önkormányzata már tárgyal a külföldi befektetővel.

Az idén szeptemberben meglehetősen reménytelennek látta Somogysárd jövőjét a Kaposvárhoz közeli község polgármestere, Csikós Nagy Márton. Elkeseredésre az adott okot, hogy – miként arról lapunkban beszámoltunk – a falu híres ménestelepét 1993 óta kezelő, működtető Országos Rendőr-főkapitányság szeptemberben felszámolta a gazdaságot. A döntés súlyos csapásként érte a Somogy megyei települést: a telep megszüntetésével ugyanis gyakorlatilag lezárult a somogysárdi lótenyésztés 250 éves korszaka, a gazdaság hetven helybeli dolgozójának elbocsátása miatt pedig negyvenszázalékosra nőtt a községben a munkanélküliség. Noha az állami tulajdonú gazdaságban ma is kihasználatlanul pusztul a Sommsich család egykori kastélya és több istálló, tárolóépület, a ménes felszámolása miatti elkeseredést lassan óvatos optimizmus váltja fel Somogysárdon.

– Bizakodásra az ad okot, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tájékoztatása szerint önkormányzatunk jó eséllyel pályázik az ingatlan tulajdonjogáért – mondta Csikós Nagy Márton polgármester, s hozzátette: – A telepbezárásról szóló hírek nyilvánosságra kerülése óta több befektető is érdeklődött már a kastély, valamint az azt körülölelő mintegy hatvanhektáros terület hasznosítása iránt.

A polgármester szerint az ajánlatok közül lényegében egy számít komolynak: egy osztrák-német-francia alapítvány vezetője kereste fel az önkormányzatot kora ősszel, s nagyszabású tervekkel állt elő. Az alapítvány – amelynek nevét Csikós Nagy Márton a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva egyelőre nem kívánta elárulni – egy speciális, nemzetközi rehabilitációs intézetet hozna létre Down-kóros gyermekek számára. A tervek szerint a telepen álló Sommsich-katélyt kibővítenék, alkalmassá tennék 750 gyermek elszállásolására, kezelésére, s a világ minden tájáról fogadnák majd itt hosszabb-rövidebb időre a Down-kórban szenvedő fiatalokat. A kastélyt körülölelő területen az alapítvány egy korszerű biofarmot alakítana ki, ahol az idősebb, 15-18 éves gyermekeket is bevonnák a munkába. A befektető hasznosítaná a területen lévő termálvizet is, sőt az istállókban – ha nem is egy egész ménest, de – legalább néhány lovat tartana, mert az állatoknak fontos szerep jut a gyerekek terápiája során. A polgármestertől megtudtuk, hogy az alapítvány tervei között szerepel egy kisebb hotel, panzió felépítése is, hogy a gyerekek szüleit, látogatóit el lehessen szállásolni.

– Milliárdos beruházásról lenne szó, s legalább kétszáz ember jutna munkához, ha megvalósulnának a tervek – mondta Csikós Nagy Márton, de nyomban hozzátette: – Egyelőre csak elképzelésekről van szó, a reménybeli befektetővel éppen csak elkezdődtek az előzetes tárgyalások. Ráadásul ma még az is kérdéses, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság valóban átadja-e az ingatlan tulajdonjogát az önkormányzatnak.

Csikós-Nagy Márton szerint legkorábban a jövő év tavaszán derülhet ki, hogy megépül-e a nemzetközi rehabilitációs intézet Somogysárdon – s ha igen, mikor, és milyen pénzből.

Forrás:  Népszabadság •  Boda András    • 2007. november 19.

A rendőrménes végnapjai

Perek és romok maradtak Somogysárdon a rendőrségi lovasbázis felszámolása után. A helybeliek ingatlanügyletet sejtenek a háttérben.

Horrorfilmforgatásra kiválóan alkalmas jelen állapotában a somogysárdi Somssich-kastély. Az egykori barokk ékszerdoboz rogyadozik, a vakolat pereg róla, parkja kihalt, az istállók, gazdasági épületek szomorú látványt nyújtanak, a lovaspályát gaz verte föl. Holott Somssich Pál – kiegyezés utáni Deák-párti házelnök – családi kastélya nemrég még grandiózus tervek központja volt: 1993-tól a magyar rendőrség itt kísérletezett lótenyésztéssel. Most lakat került az évente több tízmillió (2005-ben és 2006-ban már több mint 200 millió) forintot felemésztő projektnek otthont adó bázisra, amelynek elbocsátott dolgozói beperelték az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK). A gazdasághoz tartozó több mint 500 hektár termőföld és legelő zömén nemrégiben árverésen adott túl a kincstár.

A költséges kísérletnek egyéb oka nemigen volt, mint hogy a térségből származó Boross Péter egykori belügyminiszter-miniszterelnök – főerdészkedő édesapja révén – a kastélyparkban gyermekeskedett, s szerette volna belügyi berkekben tudni az éppen privatizációra meghirdetett ingatlant (a hivatalos indok a lovasszolgálat folyamatos utánpótlásának biztosítása volt). Ma már – mint a HVG kérdéseire adott válaszokból kiderül – az ORFK-n is úgy emlékeznek, a “rendőrség már a vásárláskor is tisztában volt azzal, ami később egyértelművé vált, hogy a gazdálkodással, állattenyésztéssel kapcsolatos feladat nem illeszkedik szakmai profiljába”.

Erről azonban éveken keresztül eretnekség volt beszélni a rendőrségen. Sőt – főképp a ménes egykori vezetőinek környezetében – akadnak, akik ma is úgy látják, indokolt volt a bázis fénykorában száznál is több lovat tartani Sárdon. Egy, még Pintér Sándor országos főkapitány által jegyzett utasítás 170 szolgálati ló tartását írja elő a rendőrségnek. Ami a folyamatos cserélődést – a lovak átlagosan 4-15 éves korukban alkalmasak a rendőri munkára -, lemorzsolódást, illetve azt figyelembe véve, hogy biztonsági megfontolásokból kifejezetten a heréltek alkalmasak rendőrlónak, megmagyarázza a laikus szemmel magasnak tűnő számot. “A ménesről készített szakvélemény szerint a lovasbázison tenyésztett lovaknak nemzetgazdasági, illetve fajtához kapcsolódó örökségvédelmi szempontból nincs genetikai értékük” – állítja most az ORFK. A Somogysárd-lobbisták ezzel szemben cáfolják, hogy – sarkítva a közlemény szavait – sarlatán módon szaporították a selejtet, szerintük a rendőrlovak örökítendő tulajdonságai a civil hasznosításhoz képest speciálisak: elsősorban nyugodtnak, stressztűrőnek, nagy testtömegűnek kell lenniük, márpedig e téren eredményesek voltak. Míg Sárdon 250 éve rangos lótenyésztés folyt (az ORFK-időszakot megelőzően például ügetőlovakat neveltek), a jelek szerint ennek befellegzett.

Mindennek akadnak rendőrszakmai okai is. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy a megyei főkapitányok általában konzervatív kormányok idején eszméltek rá: felfejlesztik “bandériumukat”. Jelenleg a Rendészeti Biztonsági Szolgálathoz (Rebisz) tartozó budapesti patásokat kivéve csak Szabolcsban tartanak fenn lovas egységet. Történetesen azt, amelyiket számos kritika ért szeptemberben a Nyíregyháza-Debrecen labdarúgó-mérkőzés szurkolói elleni fellépés miatt. Ez egyébként a másik indok, ami miatt az elöljárók egyre óvatosabban bánnak a lovak bevetésével: bár papírforma szerint nem kényszerítő, hanem közlekedési eszköz, mégis többnyire tömegoszlatáskor kerülnek elő. Márpedig az utóbbi időben éppen e területen sokat kapott a rendőrség jogvédőktől éppúgy, mint a budapesti zavargók jogi és ideológiai támaszaitól.

Évente elegendő négy-nyolc új lovat beszerezni, aminek költségét 5-8 millió forintra taksálja most az ORFK. Ez egyébként a 200 milliós kiadáshoz képest valóban impozáns megtakarításnak tűnik, lovas honlapokat, hirdetéseket böngészve azonban kiderül, az egyedenként kalkulált 1 millió forint körüli vételár egy még nem képzett járőrlóért igencsak sok. Eladáskor viszont, úgy tűnik, más nagyságrendben gondolkodnak: a Kapospont.hu információi szerint a felszámoláskor értékesített állatok jó része a vágóár alatt, 50 ezer forint körüli összegért cserélt gazdát. Az ORFK közlése szerint az állatok eladásából eddig 23 millió, az eszközértékesítésből 18 millió forint bevétel származott. Figyelemre méltó az is, hogy miközben a rendőrség kénytelen őriztetni az üres istállókat, az onnan elszállított, de el még nem kelt állatok bértartásban vannak Fejér megyében.

A szomszédos választókörzet parlamenti képviselője, Lamperth Mónika (MSZP) szociális miniszter, egykori belügyminiszter a HVG-nek elmondta: törvényhozói minőségében levélben tervezi faggatni utódát, Takács Albert rendészeti minisztert a bázissal kapcsolatos elszámolásról. A Kaposvári Egyetem Pannon Lovasakadémiája átvette volna ugyanis a bázis üzemeltetését – évi 10-12 ló és 30-40 lovas kiképzését – évente 20-25 millió forintért. Márpedig ez a tizede annak, amennyit az ORFK az utóbbi időben a bázisra évente elköltött. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert a rendőrség végül sokallotta az egyetem által kért összeget. Ráadásul szemet szúró, hogy az ORFK már a felszámolás – illetve az agráregyetemmel folytatott tárgyalások – megkezdése előtt lemondott a bázishoz kapcsolódó, addig főképp takarmánytermesztésre, legeltetésre használt birtok haszonbérletéről. A földalap árverésén környékbeli gazdálkodók csaptak le a területekre, olyanok, akiket helyben nemzeti érzelműként ismernek – árulta el a HVG-nek Somogysárd független, jobboldali kötődésű polgármestere, Csikós-Nagy Márton. ő egyébként nagy hanyagságra emlékezik az utóbbi időből, egyebek mellett hektárszámra lábon hagyott termésről számolt be. Kérdéseket szülhet az is, hogy miközben a rendőrség mindent megtesz, hogy szabaduljon a bázistól, párhuzamosan új lovas beruházásra is készül. Úgy tudni, rövidesen istállókat és lovardát építenek az ORFK dunakeszi kutyakiképzője szomszédságába, amit azzal indokolnak, hogy jövőre várhatóan bezár a budapesti Kerepesi úti Nemzeti Lovarda, ahol a rebiszes állomány edzett.

Somogysárd különben sokat veszített a legnagyobb helyi munkáltató bezárásával: a hetven rendőrségi közalkalmazott szélnek eresztésével 40 százalékos lett a munkanélküliség az 1300 lelket számláló, Kaposvártól alig 20 kilométerre fekvő faluban. Ráadásul – az ezúttal szociális miniszterként eljáró Lamperth aktivitása révén – kiderült, az elbocsátás alighanem jogellenes volt. A falu mindenesetre felfogadta ügyvédnek Szép Tamás kaposvári fideszes városi képviselőt, aki arról számolt be a HVG-nek: 18 elbocsátott megbízója nevében benyújtott keresetét januárban kezdi tárgyalni a munkaügyi bíróság. Csikós-Nagy egyébként bizakodik, hátha a polgármesteri hivatalban érdeklődőként megforduló vállalkozók közül valaki komolyan gondolja a ménes megmentését, s ő is hallotta a megyeszerte terjedő híreket arról, pénzemberek figyelmét is felkeltette a kastélyban rejlő lehetőség. A legtöbbet a környékben igen aktív Csányi Sándor bankárt említik, aki azonban a HVG-nek cáfolta, hogy tervei volnának Somogysárdon.

Forrás: Hvg.hu 2007-11-07 RÁDI ANTÓNIA

Titkok lengik körül a somogysárdi lovasbázist

Az ORFK gazdaságossági okokra hivatkozva szeretne mielőbb megválni az évente 150-200 millió forintos veszteséggel működtetett somogysárdi lovasbázistól, amely korábban évtizedekig hírnevet, vonzerőt jelentett a falunak, s megélhetést a helyieknek és a környékbelieknek.

A  lóállományt folyamatosan értékesítik, legalábbis ezt jelzik a kis somogyi településen szinte naponta feltűnő utánfutós járművek. A polgármester és az önkormányzat mentené, ami menthető.

A magyar ügetőló-tenyésztés egyik fellegvára volt évtizedekig az 1953-ban alapított somogysárdi ménes. A legkiválóbb mének és nagy értékű anyakancák jelentették a tenyésztés kifogyhatatlan bázisát, ők adták a hazai és nemzetközi versenyek díjnyertes versenylovait. A rendszerváltás után hamarosan nem várt fordulat következett be az egykori Sommsich-uradalomban működő ménes életében: az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) lett a tulajdonos. Akkor még a lóállomány javát megtartották, a versenylótenyésztés is megmaradt, miközben lovasrendőröket képeztek, s hátaslovakat is tenyésztettek. Számos rangos nemzetközi verseny zajlott és évente több ezren fordultak meg látogatóként is Somogysárdon.

– Akkor került a rendőrség tulajdonába a ménes, amikor Boross Péter miniszterelnök lett – mondta a polgármester. – A korábbi belügyminiszter apja révén kötődött e vidékhez, hiszen itt volt erdész, így nem véletlenül javasolta megvásárlását tárcájának. Ettől azonban még életképes maradhatott volna a ménes. Én  inkább a tudatos tervezés, és az agrárszakemberek hiányát okolom, hiszen a lótenyésztés egy szakma. Egy rendőrnek nem kell hozzá értenie; kiképzik, s jó lovasrendőr lehet. A legelő karbantartásához, a megfelelő takarmányozáshoz azonban más jellegű szaktudás szükséges. Szerintem akkor indult el a ménes a lejtőn, amikor a tulajdonos érezhetően nem fordított megfelelő gondot az agrárszakemberekre.

A polgármester ennek ellenére sem érti teljesen e nagy veszteség okát, hiszen ugyanezen a területen a korábbi gazda, a Kutasi Állami Gazdaság gazdaságosan tudott működni. Volt idő, amikor 600 lovat tartottak itt. Az új tulajdonosnak pedig nem kellett istállókat építeni, csupán egy terményszárítót; azt is az út mentén, ami miatt tiltakoztak ugyan az utca lakói, ám semmibe sem vették felháborodásukat, hiszen lakott területen nem épülhetett volna meg. Csikós-Nagy Márton szerint azok a helybeli mezőgazdasági vállalkozók, akik nem rendelkeztek olyan infrastruktúrával és gépparkkal, mint amilyennel a ménes – nem voltak szárítóik, melléképületeik -, mindig tudtak fejleszteni és talpon is maradtak. Úgy véli: a ménesnek több lábon kellett volna állni. Például baromfi-, mangalica-, birka- és szarvasmarha-tenyésztésre is bátran vállalkozhatott volna, nem beszélve a biotermelésről, hiszen Somogysárd a vízválasztón van, amely a legalkalmasabb a kemikáliáktól mentes földművelésre.

Ami tény: az ORFK nem tudja tovább vállalni a bázis további működtetését, hiszen óriási az éves veszteség. A rendőrló-utánpótlás minimális; évenként jó, ha 8-10 négylábúra szükség van. Ezért sokkal ésszerűbb megvásárolni a lovakat, nem pedig egy egész telepet működtetni e célból.

Az ötszázhatvan hektáros terület most tehát parlagon áll, nem beszélve az épületek fokozatosan romló állapotáról. Már az ágyakat is elszállították a szobákból, ahol szívesen szálltak meg a rendőrökön kívül a különféle alkotótáborok résztvevői is. A somogysárdi lovaspálya pedig olyan kiváló adottságú, amilyennel nem sokan büszkélkedhetnek Magyarországon; nem véletlenül zajlott itt a szlovén és a horvát határőrség lovas rendőreinek a felkészítése is, és került szóba korábban, hogy az Európai Unió tagállamainak valamennyi lovas rendőrét itt képezik majd. Mint megtudtuk: 2006 őszén még rendeztek versenyt a pályán, így egy kis ráfordítással még megállítható lenne az enyészet.

Ebben azonban nemigen bíznak, hiszen valamiféle csodának kellene történnie ahhoz, hogy újra lovasélettel teli legyen a bázis. Hírlik: egy holland alapítvány tájékozódott már; szívesen alkudna a kastélyra, szenvedélybetegek kezelését tervezve. Aztán arról is beszélnek, hogy az ORFK felajánlotta a birtokot az agrártárcának, ám annak nem kellett. Meg arról: mivel a környéken már több ingatlant vásárolt Csányi Sándor, lehet, hogy az OTP-vezér szívesen megvenné a sárdi ménest is.

Titkok, találgatások lengik körül a nemzetközi hírű lovasbázist, amelynek 75 alkalmazottja nem tudni, hol keresi majd a kenyerét a jövőben. Az 1400 lelkes faluban így is tizenöt százalékos a munkanélküliség, ami rövidesen tovább duzzad, ha szélnek eresztik a dolgozókat.

Csikós-Nagy Márton somogysárdi polgármester szerint nagy bűn lenne elkótyavetyélni, netán külföldi tulajdonos kezére juttatni e nagy múltú ménest. Az önkormányzat mentené, ami menthető, ezért a lovasbázis szakembereivel karöltve  kidolgozott egy nullszaldós tervezetet a további működtetésére.

    STOP/MTI

Forrás: Stop.hu 2007-01-18

Mi lesz a rendőrlovakkal?

A rendészeti minisztérium közlése szerint a következő esztendőkben duplájára emelik a rendőrségi lovak számát, ugyanakkor a tárca irányítása alá tartozó Országos Rendőr-főkapitányság gazdasági vezetője cáfolta ezt.

Sipos Gyula szerint ugyanis a lóállomány csökkeni fog, és csupán a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál növelik majd a lovak számát – írja a Magyar Nemzet.

Sipos Gyula a lapnak elmondta, hogy a létszám emelése nincs összefüggésben rendfenntartással, hanem az állami ünnepeken az úgynevezett nemzeti lovas bandérium hagyományőrző feladatait látják majd el.

Az állatok számának növelésével szemben az ORFK a somogysárdi világhírű rendőrménes felszámolását tervezi a magas fenntartási költségre hivatkozva. Mint Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója közölte: évente körülbelül 8-10 új lóra van szükségük, melyeket 20 millió forintért tudnának máshonnan beszerezni, a ménes azonban évente 160 milliós veszteséget termel – olvasható a lapban.

Forrás: RTL Klub, 2007-01-09

Veszteséges a somogysárdi lovasbázis, ezért eladják

Eladná somogysárdi lovasbázisát az Országos Rendőr-főkapitányság. A tizenhárom éve működő kiképzőtelepet még ebben a negyedévben szeretnék értékesíteni. A döntés hátterében a bázis veszteséges működése áll.

Ezen a telepen háromszáz lóval foglalkoznak. Olyan kiképzés zajlott itt, melyet mostanra egész Európa elismert. A tréningek során ugyanis nemcsak a hátasokat, hanem azok leendő rendőrgazdáit is képezték. Eladják a somogysárdi lovasbázist

Jobbik Ákos, az ORFK Somogysárdi Lovas Bázisának vezetője elmondta „A lovasok tekintetében egy öt hónapos bentlakásos alapképzésre épült az egész, utána egy éven belül kötelező kéthónapos továbbképzésen kellett megjelenni.”

Azonban hiába a nemzetközi elismerés: a telep működtetése évente 150-170 millió forint veszteséget termel. Az Országos Rendőr-főkapitányságon azt mondják: ezt a továbbiakban már nem tudják, és számításaik szerint nem is érdemes vállalni.

„A rendőrlovak utánpótlása évente minimális. Tehát öt-nyolc lóra van szükség évente, maximum tízre. Ezt érdemesebb megvásárolni, mint fenntartani a lovasbázist”– mondta telefonon Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője.

Az ORFK a lovakkal és a területen található régi kastélyépülettel együtt értékesítené a bázist. Az itt dolgozó 75 ember pedig a tervek szerint az áthelyezés és a nyugdíjazás közül választhat majd.

Forrás: Híradó, Duna Tv 2007-01-08

Szélnek eresztik a világhírű rendőrménest

Somogysárd – Veszélyben a világszerte híres somogysárdi rendőrménes. Az ügető egykor felállva éljenzett sztárjainak leszármazottjait el akarja adni az ORFK, mondván, nem éri meg a lovarda fenntartása.

A somogysárdi ménest 1953-ban alapították, és 13 éve van a rendőrség birtokában. 300 hátast nevelnek itt, amelyeknek már a nagyvilágban is híre ment. A somogysárdi magyar sportló egyedülálló képességekkel rendelkezik: kiválóan alkalmas rendőri feladatokra, hiszen nyugodtan viseli a különleges fény- és hanghatásokat.

– A lovaink között több, a világban is ismert, fiatal név található, mint például Nyugágy (11), aki a fiatal lovak világkupáján ért el kimagasló eredményeket, valamint Napfény (11), aki a lovastorna-világkupán szerepelt eredményesen – mondta büszkén Jobbik Ákos rendőralezredes, a lovasbázis parancsnoka, aki hozzátette: vittek már tőlük rendőrlovat Koreába, Hollandiába, de még Kanadába is.

Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta: a főkapitányság előterjesztést írt a ménes eladásáról a rendészeti miniszterhez.

Évente 150-200 millió forintba kerül a fenntartása, ezzel szemben legfeljebb 8-10 ló kiképzésére van szükség rendőrségi feladatokra – magyarázta Garamvölgyi. – Érdemesebb egy-egy lovat megvásárolni, mint egy egész ménest eltartani. Elképzelhető, hogy már idén értékesíteni tudjuk a ménest, egyelőre még nem becsültük fel, mennyit érhet.

M. S.-N. Cs.

Forrás: Blikk 2007-01-06

Felszámolják a sárdi lovasbázist

Rossz idők járnak a somogyi méntelepekre; nemrég a marócpusztai gidrán tenyészet eladásának a terve vált egyértelművé.

Felszámolják a somogysárdi lovasbázist is, mert nincs pénze az Országos Rendőr-főkapitányságnak (ORFK) a fenntartására.

A somogysárdi méntelepet 1953-ban hozták létre; tizenhárom éve került a Belügyminisztérium tulajdonába a kastéllyal és a természetvédelmi területtel együtt. Évente százötvenmillió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a lovasközpont fenntartása. Az ORFK most azt javasolta a minisztériumnak: adják el. Ezt Garamvölgyi László, a rendőr-főkapitányság szóvivője is megerősítette. Amellett, hogy itt képezték a lovasrendőröket, tenyésztettek is lovakat; 2001-ben huszonkétmillió forintos beruházás tette lehetővé, hogy mesterséges megtermékenyítő állomásként működjön a sárdi bázis.

A rendőrségnek azonban csak öt-tíz új lóra van szüksége évente. A többit eddig megpróbálták eladni, hogy bevételhez jussanak, de az árveréseken csak egy-két ló kelt el a több százból. A marócpusztai gidrántelepet pedig a földművelési tárca veri dobra; Szilvásváradra költöztetik a lovakat, de az ottani Állami Ménesgazdaságot is privatizálni tervezik.

Fónai Imre
Forrás: Somogyi Hírlap 2007-01-04

Felszámolják az ORFK ménesét?

Évi 10-15 rendőrlóért nem érdemes fenntartani az ORFK csaknem 300 hátasból álló somogysárdi ménesét, ezért a főkapitány azt javasolja Petrétei József rendészeti tárcavezetőnek, hozzon gazdaságossági döntést a megkopott hírű ménes jövőjéről – számol be a Magyar Nemzet.

Az 1953-ban létrehozott somogysárdi ménes, amelynek gyönyörű hátasai ma még a somogyi falu XVIII. századi kastélya istállóiban várják hasznosításukatm, 13 éve került az Országos Rendőr-főkapitányság kezelésébe. A ménest egyszer már eladták volna, de akkor a Sárddal szomszédos faluban született belügyminiszter megakadályozta a privatizációt. Most viszont, miközben a túlszaporodást megakadályozó és a bevételt növelő lóárverések egyre kevésbé sikeresek, a ménes fenntartása évi 200 millió forintjába kerül az ORFK-nak. Évente csak tíz-tizenöt új, különleges tenyésztésű lóra van szüksége a rendőrségnek, és már a horvát, illetve a szlovén határőrség sem Somogysárdon képezteti a lovasait. December közepén a rendészeti miniszterhez írt előterjesztésben a főkapitányság megerősítette: gazdaságtalan a somogysárdi ménes fenntartása, költségvetésükből a továbbiakban nem finanszírozható a lovas bázis – tudta meg a polgári napilap Garamvölgyi László kommunikációs igazgatótól.

Az ORFK ménesének felszámolásától a helybeliek is rettegnek, a bázis ugyanis hetvenöt szakembernek, köztük diplomás tenyésztőnek, állatorvosnak, lovasrendőr-kiképzőnek, illetve növénytermesztőnek, abrakolónak, istállófiúnak ad munkát.

Forrás:  hirado.hu 2007-01-02

Az ORFK eladná a somogysárdi méntelepét

Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis, ahol a rendőrlovakat tenyésztik, és ahol immár nemcsak hazai, hanem horvát és szlovén rendőröket is kiképeztek. Az ok, mint ahogy oly sokszor, a pénzhiány. 

Évente 150 millió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a somogysárdi lovasközpont. Az Országos Rendőr-főkapitányság nem tudja tovább finanszírozni a működését, ezért javasolja a minisztériumnak, hogy adják el – mondta Garamvölgyi László, a rendőr-főkapitányság szóvivője. A somogysárdi méntelepet 1953-ban hozták létre. Része egy XVIII. századi kastély, amelynek kertje természetvédelmi terület. A telep 13 éve került a Belügyminisztérium tulajdonába.

Amellett, hogy itt képezték a lovasrendőröket, tenyésztettek is lovakat. A rendőrségnek azonban csak öt-tíz új lóra van szüksége évente. A többit eddig megpróbálták eladni, hogy bevételhez jussanak, de az árveréseken csak egy-két ló kelt el a több százból.

Garamvölgyi László elmondta: nem olyan az állomány vérvonala, hogy alkalmas lenne esetleg eladásra és ebből visszapótolni a veszteséget.

– Miért nem tenyésztettek olyan lovakat, amelyeknek jobb a vérvonaluk?

– Erre tíz év kevés. 93-ban nyílt lehetőség arra, hogy ezt a bázist hosszú távú elképzelések alapján lehet majd üzemeltetni. A gazdasági vezetésnek fáj a szíve akkor, amikor egy ilyen nemes hagyományokkal rendelkező bázist kell fölszámolni, azonban sok tekintetben megváltozott a gazdasági környezet. Nincs arra fedezet, hogy ezt fönntartsuk – válaszolta Garamvölgyi László.

A lovasrendőrök kiképzését átvenné a budapesti Mosonyi utcai telep. A 75 somogysárdi szakember most a rendőrség alkalmazottja. Hogy máshol szükség lesz-e rájuk, arról később döntenek. Az Országos Rendőr-főkapitányság december közepén nyújtotta be a telep eladásáról szóló javaslatot a minisztériumnak. A tárca még nem döntött.

Nánási Anikó
Forrás: Magyar Rádió Online  2006-12-23

Kevés a pénz lóra…

Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis.

Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis, ahol a rendőrlovakat tenyésztik, és ahol immár nemcsak hazai, hanem horvát és szlovén rendőröket is kiképeztek.

Az ok, mint ahogy oly sokszor, a pénzhiány. Évente 150 millió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a somogysárdi lovasközpont. A telep 13 éve került a Belügyminisztérium tulajdonába. A lovasrendőrök kiképzését átvenné a budapesti Mosonyi utcai telep. A 75 somogysárdi szakember most a rendőrség alkalmazottja. Hogy máshol szükség lesz-e rájuk, arról később döntenek. Az Országos Rendőr-főkapitányság december közepén nyújtotta be a telep eladásáról szóló javaslatot a minisztériumnak. A tárca még nem döntött.

Forrás: PécsTV  2006-12-25

Eladják az ORFK háromszáz hátasból álló somogysárdi ménesét

Évi tíz-tizenöt rendőrlóért nem érdemes fenntartani az ORFK csaknem háromszáz hátasból álló somogysárdi ménesét. Ezért a főkapitány azt javasolja Petrétei József rendészeti tárcavezetőnek, hogy hozzon gazdaságossági döntést a megkopott hírű ménes jövőjéről.

Tizenhárom éve került az Országos Rendőr-főkapitányság kezelésébe az 1953-ban létrehozott somogysárdi ménes, amelynek gyönyörű hátasai ma még a somogyi falu XVIII. századi kastélya istállóiban várják hasznosításukat. A ménest egyszer már eladta volna az ORFK, akkor azonban a Sárddal szomszédos faluban született belügyminiszter megakadályozta a privatizációt.

Most viszont, miközben a túlszaporodást megakadályozó és a bevételt növelő lóárverések egyre kevésbé sikeresek, a ménes fenntartása évi kétszázmillió forintjába kerül az ORFK-nak. Évente csak tíz-tizenöt új, különleges tenyésztésű lóra van szüksége a rendőrségnek, és már a horvát, illetve a szlovén határőrség sem Somogysárdon képezteti a lovasait.

December közepén a rendészeti miniszterhez írt előterjesztésben a főkapitányság megerősítette: gazdaságtalan a somogysárdi ménes fenntartása, költségvetésükből a továbbiakban nem finanszírozható a lovas bázis – tudtuk meg Garamvölgyi László kommunikációs igazgatótól.

Kétségtelenül jórészt már a múlté az a vérvonal, amely a határon túl is ismertté tette a somogysárdi tenyészetet. Ezért korábban kellett volna dönteni az egyébként egészséges lovak sorsáról, viszont mindenképp egyben kellene eladni a ménest – figyelmeztetnek a lovas bázishoz kötődők. Somogysárdról származott a csodaként számon tartott Imperial, itt nevelték az ügető egykori büszkeségei közé tartozó Új-Mexikót és Zsigmondot, vagy az ugróként megcsodált Nefelejcset és Marionettet.

Az ORFK ménesének felszámolásától a helybeliek is rettegnek, a bázis ugyanis hetvenöt szakembernek, köztük diplomás tenyésztőnek, állatorvosnak, lovasrendőr-kiképzőnek, illetve növénytermesztőnek, abrakolónak, istállófiúnak ad munkát.

Magyar Nemzet – Gulyás J. Attila
Forrás: Magyar Nemzet Online  2007-01-02Í
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.18.

Párosan szép póni lét

Írta:
Lovasok.hu

Párosan szép póni lét

Valaha csak Angliában éltek pónilovak, napjainkra világszerte elterjedtek. Míg régen elsősorban igavonó képességüket hasznosították, ma kedves megjelenésük, különlegességük, igénytelenségük, szilárd ellenálló képességük miatt népszerűek.

Szerepük az ember természetbe menekülésében, a szabad idő hasznos eltöltésében, a gyereklovaglásban, és egyes betegségek terápiájában egyre nagyobb. Milyen jó lenne, ha a gyerekeket a számítógép előtti székről mi is valamelyik hátasra tudnánk ültetni!

Nem minden kisméretű ló póni

A fajtacsoport 122 centiméter marmagasság alatti egyedei a pónik, az ennél nagyobbak (148 centiméter marmagasságig) a kislovak. Ezeken kívül vannak még miniatűr lovak, melyek a nemes lófajták kisebb változatai. A tizenéves gyermekek lovas hobbijához és sportjához a 135-145 centiméter magas kislovak a legalkalmasabbak. Az ennél is fiatalabbak lóhoz szoktatásához legmegfelelőbb, nemcsak mérete (89-105 cm), hanem abszolút jóindulata miatt is, a shetland póni.

Nálunk is egyre több a hátas póni, ezek különböző pónifajták arab vagy angol telivérrel, esetleg félvérekkel keresztezett származékai.

A pónik tartásában a legtöbb hibát szeretetből követed el

Küllemük miatt feltételezheted, hogy még a széltől is óvni kell őket, s mivel a gyermekeknek szinte játszótársai, a legjobb falatokat érdemlik. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Természetszerű, ridegtartásban érzik magukat a legjobban, rá sem hederítenek hidegre, szélre, esőre. Ám a nagy meleg őket is megviseli, ezért nyáron árnyékot adó fészerre van szükségük.

A póniló tartásának legideálisabb terepe a karámfával, deszkával, dróthuzallal körülkerített legelő. Fontos, hogy ne legyen egyedül, ezért a kezdő pónitartók legalább két állatot szerezzenek be. Társ nélkül unatkozik, esetleg káros szokásokat vehet fel, sőt agresszívvé is válhat.

A fű a póni legtermészetesebb takarmánya, mely tápanyagszükségletét teljesen fedezheti. Mégis gyakran kell kiegészítés is, ezért jó, ha a legelőn széna- vagy szalmatároló állványokat helyezel el. Abrakot csak csikó korában, vemhesség és szoptatás idején igényel, legjobb neki a zab. A kukoricát nagyon szereti, de besokalhat belőle. Fontos, hogy mindig legyen friss, tíz fok körüli ivóvize. Legelő hiányában elfogadható a fészerrel ellátott, minél nagyobb kifutó is, de talaja ne poros legyen. Gyakran istállóba kényszerül, pedig ez számára a legrosszabb megoldás. Ha már így alakul, az istálló egyszerű, jól szellőztethető, világos, száraz alommal ellátott legyen.

Óvakodj a végletektől: azért, mert pici a ló, nem jó neki a szűk bunker, nem biztosít neki elég mozgásteret a ház előtti kert, de palotát se építs pusztán kivagyiságból! Istállózó tartásnál természetesen alapvető dolog az állatok jártatása.

A gyermekek baleseteinek megelőzésére néhány jó tanács

Az állathoz mindig hangjelzéssel közelíts. Nem szabad hirtelen lehajolni mellette. A gazda jelenléte nélkül ne menj oda hozzá. Kantár, vagy kötőfék nélkül az állatot nem szabad vezetni, vezetéskor a ló vállmagasságában állj, és a zabla alatt legfeljebb 15-20 centiméter hosszú száron vezesd. Az állatok között ne vakmerősködj, de magatartásod legyen határozott. Bánj velük nyugodtan, türelmesen!

Forrás: Dr. Böő István, Szabad Föld 2007
Frissítve: 2012.01.24, 2015.11.23., 2024.04.03.
Kép: Canva

A tenyészértékbecslés lehetőségei Magyarország sportlótenyésztésében

Írta:
Lovasok.hu

A tenyészértékbecslés lehetőségei Magyarország sportlótenyésztésében

“Its pedigree tells us what an animal ought to be,
and its performance tells us what an animal appears to be,
but its progeny tell us what an animal is.”

“A származás arra ad támpontot, hogy az állatnak milyennek kellene lennie,
a saját teljesítmény, hogy látszólag milyen,
az ivadékvizsgálat pedig arra ad választ, hogy a valóságban milyen.”/Rice/

A sportlótenyésztés célja olyan nemes megjelenésű, erőteljes, atletikus alkatú, kiváló mozgású természetes egyensúlyban járó ló tenyésztése, amely a lovassport feladatait magas szinten megoldani képes. (HECKER W.).

Ha egy egyedet tenyészteni akarunk, akkor tudnunk kell, milyen a populáció átlagához viszonyított genetikai értéke, milyen a tenyészállat átörökítőképessége. Ennek kifejezője a becsült tenyészérték, ami azonban csak a vizsgált populáció viszonylatában igaz. Éppen ezért a lótenyésztésben rendkívül fontos a különböző fajták, vagy akár a lovas- és lóversenysportok esetében szakáganként, egy-egy állat tenyészértékét becsülni. Tenyészértéket legmegbízhatóbban az ivadékok alapján becsülhetünk.

Magyarországon 1996 óta rögzítik a lovasversenyeken szereplő lovak adatait, eredményeit. Ezen adatok, ill. az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) által regisztrált saját teljesítmény vizsgák (STV-k), származások együttes feldolgozása lehetővé tenné egy olyan integrált tenyészértékbecslési eljárás kidolgozását, mely segítséget nyújtana a fedezőmének és tenyészkancák értékeléséhez.

Németországban 2001-ben bevezetésre került egy új, egységes tenyészértékbecslési eljárás (összevont tenyészértékbecslés), melynek fő célja az volt, hogy a tenyésztésből, ill. a sportból származó összes információ bevonásával – az ugró, ill. idomíthatósági képességet híven kifejező – tenyészértéket lehessen becsülni.

A Göttingeni Egyetem Genetikai és Állattenyésztési Intézetében folyó kutatások eredményeit felhasználva a modell kidolgozása, ill. a gyakorlatban történő alkalmazása a VIT-ben történt az, FN tenyészértékbecslő munkacsoportjával együttműködve. A változás az eddigi becslési eljárásokkal szemben a feldolgozott adatok mennyiségének, ebből következően egy lényegesen kidolgozottabb becslési modellben van.

Az összevont tenyészértékbecslés:

  •  a versenysportból (nehéz-kategóriáig bezárólag, a mezőnyben elért rangsor alapján)
  •  a fiatal lovak versenyéből
  •  a tenyészkanca-vizsgákból (lépés, ügetés, vágta, lovagolhatóság, szabadonugró pontszámai)
  •  a ménvizsgákból (alapjármódok, lovagolhatóság, szabadon ugró, lovas alatti ugratás pontszámai) származó teljesítményadatokra alapoz

A sportból származó adatok esetében 1995. Január 1. utáni versenyeket a tenyésztésből származó adatok esetében, az 1986 utáni teljesítményvizsgákat veszik figyelembe. Mindezeken túlmenően minden lónál a származási adatokat (legalább 2 generációra visszamenőleg) is felhasználják. Minden adat egy kifinomult statisztikai becslési eljárás (az ún. BLUP-többtényezős, ismételhetőséget is figyelembe vevő állatmodell) során kerül kiértékelésre.

Maga a módszer a tenyésztők, tenyésztő szervezetek számára fontos mert:

  • egy ló genetikai értékének becsléséhez nem csak a saját, hanem rokonainak a teljesítményeit is felhasználja;
  • egy ló teljesítményét más lovak teljesítményéhez is viszonyítja;
  • figyelembe veszi, hogy egy ló azért nyert-e versenyt, mert kiváló lovas lovagolta, vagy mert a mezőny többi lova különösen gyenge teljesítménnyel bírt, vagy pedig ő maga rendelkezett az ehhez szükséges genetikai háttérrel;
  • a modell használatával akkor is becsülhető tenyészérték, ha magának az értékelt lónak nincs sajátteljesítménye, csak a rokonainak.

A hazai lótenyésztők feladata tehát adott. A már meglévő német – esetleg francia, ír – tenyészértékbecslési eljárások adaptálása, a módszer finomítása, a becslés pontosságának növelése. Mindez csak egységes egyedi megjelölési rendszer használatával, állandó adatfelvétel és feldolgozással valósítható meg. Ehhez szükséges a problémamentes információáramlás a különböző lovasszervezetek, tenyésztőegyesületek között.

Dr. Bokor Árpád, PETROVICS Eszter
Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.13.

Cserhalmi Pál

Írta:
Lovasok.hu

Portré – Cserhalmi Pál

Vitéz Cserhalmi Pál neve Körünk tagjainak és az Értesítőt olvasóknak nem ismeretlen, hiszen minden jelentősebb lovas és huszár hagyományőrző rendezvényen jelen van, melyekről minden esetben részletesen beszámolunk Kapcsolatunk hét éve kezdődött és hamar barátsággá formálódott.

Kifogyhatatlan humoros történetei, elismert szakmaisága és szíve a huszár szellem, a lovak és a hölgyek iránt kovácsolt össze minket. Elfogultságomat iránta éppen ezért nem tagadom. Nem lenne tehát etikus és hiteles, ha portréja az én tollammal íródott volna, inkább saját szavai szolgáljanak hitelességgel. (Pajlócz)

Adatok életéről:

Cserhalmi Pál 1947. 01. 25-én született Budapesten. Negyven éve kezdte belügyi szolgálatát sorkatonaként, majd a Katonai Főiskolát elvégezve 1970. 08. 20-án hör. hadnaggyá avatták. Három év csapatszolgálat után 1973-tól 1983-ig a KLKF Hör. Tanszékén, majd az RTF Kollégiumának vezetőjeként dolgozott 2002. 12. 01-én történt nyugdíjba vonulásáig. Főhadnaggyá 1974-ben, századossá 1979-ben, őrnaggyá 1985-ben, majd alezredessé 1989. 08. 29-én léptették elő.

A rendvédelmi tisztek képzésében, nevelésében a tisztavatások, katonai rendezvények előkészítésében, vezénylésében tevékenykedett nagy odaadással és szakszerűséggel az utóbbi harminc évben, de nyugdíjas éveiben sem szakadt meg ezen tevékenysége.

Több diplomás, rendkívül gyakorlatias rendőrtiszt, de elméleti munkája is jelentős, a rendvédelmi, huszár és lovas hagyományőrző témákban kutat, tudományos előadásokat tart, publikál. Társszerzője és szerkesztője a Magyar Köztársaság Lovas Díszegység huszár hagyományőrző alaki szabályzatának.

A magyar Belügy és Honvédelmi miniszterek több ízben kitüntették, jutalmazták kiemelkedő munkájáért, ugyanakkor külföldi miniszteri kitüntetéseket is magáénak mondhat.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1988. évben Budapesten megrendezett Első Nemzetközi Huszártalálkozó szervezésében, lebonyolításában, amelynek vezénylő parancsnoka volt. A Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság alapító tagja, elnökségi tagja és egyben titkára.

 2005. április 24-i hatállyal a Magyar Köztársaság belügyminisztere nyugállományú rendőr ezredessé léptette elő.

 Saját vallomása

“Budán születtem, ott is akarok meghalni. Az életemet végigkísérték a kolostorok és a monostorok. Tizenkét évig a Sas-hegyre, az Arany János iskolába jártam, amely annak idején a Sion rendiek kolostora volt. 1965-ben bevonultam, majd felvételiztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára.

Nálunk családi hagyomány a ló szeretet. Nagyapámnak 12 lova, és a Kék Golyó Eszpresszó helyén istállója volt. Onnan hordta föl a téglát négyes fogattal a Mária Kolostor építéséhez, ami ma a Rendőrtiszti Főiskola épülete. őseim között voltak huszár ezredesek, egyikük a Hunyady János korából ismert Skanderbég, alias Csernovics Péter, aki mint ismeretes több magyar rabot váltott ki a török fogságból. Családi címerünkben vágtató lovas látható, egy prémkalpagos vitéz, kardja hegyén török fejjel.

Mindig génjeimben hordoztam a huszári és a vitézi életmód eszmeiségét , és ilyen nevelést is kaptam: család és hazaszeretet, rend, fegyelem, másokért való kiállás, másokról való gondoskodás. Érdekes módon úgy alakult, hogy a család nagy része rendőri pályán dolgozik.

Sok emléket őrzök. Van angol, portugál, osztrák, görög ajándékom. Kaptam a francia Bercsényi és Eszterházy huszárezredtől emléktárgyakat, az amerikaiaktól kalapot, a vietnámiaktól faragott falovat, a mozambikiaktól pedig mahagóni fából készült teherhordó embert, mert náluk nincs ló. Kollégáimtól csupa lóból álló sakk-készletet, olyan orosz búgócsigát, ahol akadályokat ugrat a lovas, van lengyel nyergesmester címerem, jugoszláv lófejes függönyöm, német kitüntetésem és még sokáig sorolhatnám.

A karkötőm zablából készült, az ágyneműm, fürdőnadrágom, pizsamám, sálam, nyakkendőtűm, órám , cipőm is lovat ábrázol. 24 csizmanadrág, 10 pár csizma, hozzá 20 pár sarkantyú, 19 lovaglópálca, 32 kalap, 1 huszárcsákó, 1 társasági cúgos tiszti cipő, 1 díszmagyar ruha van a ruhatáramban.

Nem véletlen tehát, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán munkatársaim és a hallgatók is csak „Lópalinak” becéztek. A lovak iránti szeretet és a huszár illetve vitézi életmód példamutatást jelent a fiatalok számára. Fontos a hagyományőrzés, mert gyökerek nélkül nem lehet új dolgokat teremteni.

A Magyar Lovas Körnek alapító tagja voltam. Sajnálatos haláláig Menthy Árpád alelnökkel folyamatos munka és baráti kapcsolat kötött össze. Örülök, hogy az ő szellemiségét folytatva tevékenykedik a Kör napjainkban is. A lovas baráti szálak a jelenlegi vezetőséggel, élén Pajlócz Andrással továbbra is erősek, őszinték, segítőkészek és kölcsönösek. Rendkívül sok segítséget kaptam az Alaki Szabályzat szerkesztésében és nyomdai munkájában T. Nagy Ferenc alelnöktől és családjától. Lehetőség szerint igyekszem a Kör minden nagyobb megemlékezésén, ünnepségén jelen lenni, a ceremóniát vezényelni.”

Gratulálunk Cserhalmi Pál ny. r. ezredessé való előléptetéséhez, amely méltó elismerése több évtizedes munkásságának. A Magyar Lovas Kör nevében kívánom, hogy Isten segítségével egészségben, szeretetben, megbecsülésben folytassa áldásos tevékenységét további generációknak átadva tudását, szellemiségét.

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2024.02.23.

Ügető Körverseny 2007

Írta:
Lovasok.hu

Ügető Körverseny 2007.

Az Európa legjobbja címért már februárban a Prix de France-ban megkezdődött a csata Vincennes-ben, és Olaszországban tért véget novemberben a Gran Premio delle Nazioni díjban.

Úgy tűnik, a legjobb cím idén nagy csatákban hívatott eldőlni. A világbajnok hajtót is nagy izgalmak között avattak, az Európai Körverseny utolsó fordulójánál pedig négy ló is pályázott a végső győzelemre.
De mielőtt belekezdenénk a fináléba, nézzük át a már lefutott 13 fordulót.

Az első február 11, Vincennes Prix de France. Gigászi csata a francia pálya két idős klasszisa között, aminek eredménye egy fantasztikus pályarekord. Itt J.M. Bazire Kescaco Phedo-val alul maradt Kool du Caux-szal szemben.
1 KOOL DU CAUX  F. Nivard 1’09”8
2 KESACO PHEDO  J.M. Bazire 1’09”9

A kép illusztráció

A második forduló szintén Franciaország, csak a pálya más. Március 11-én, Cagnes Sur Mer-ben lépnek pályára a legjobbak.
Itt már Jean-Michel Bazire a legjobb.
1 KESACO PHEDO  1609 J.M. Bazire 1’10”7
2 SMASHING VICTORY  1609 B. Goop 1’11”1

A harmadik fordulóra majdnem másfél hónapot kellett várni, április 28-án Finnországban Helsinkiben mérkőznek meg egymással a klasszisok.
1 OPAL VIKING 1609 J.Kontio 1’10”8
2 MR NICE GUY 1609 A.Teivanen 1’11”2

Májusban már mindenki az Elitloppet-re készül, így Olaszországban, inkább a hazaiak lépnek pályára. A negyedik fordulóban újra Jean-Michel Bazire a legjobb, ezúttal Exploit Caf-fal. Nápolyban, május 5-én került sor a versenyre.
1 EXPLOIT CAF 1600 J.M.Bazire 1’12”0
2 EL NINO 1600 E.Bellei 1’12”1

Az ötödik forduló már felvezető verseny Európa második legrangosabb futamára. Norvégiában az Oslo Grand Prix-ben, mindenkinek csúcsformában kell lennie. Az egyik főszereplő ismét J.M. Bazire, bár itt alul maradt. Opal Viking ismét harmadik helyezést ért el, így kilenc pontjával átvette a vezetést Kesaco Phedo-tól.
1 SUPER LIGHT 2100 J. Westholm 1’12″2
2 L’AMIRAL MAUZUN 2100 J-M. Bazire 1’12″4

A hatodik forduló az Elitloppet a Prix d’ Amerique után az egyik legfontosabb ügetőverseny Európában. A tét a halhatatlanság. Ami nem sikerült J.M. Bazire-nek az Oslo Grand Prix-ben két héttel ezelőtt, az sikerült itt. L’Amiral Mauzun-nal hatalmas küzdelemben nyerték a versenyt.
1 L’Amiral Mauzun 1609 J.M. Bazire 1’10”0
2 Mr Muscleman 1609 R.D. Pierce 1’10”0

A kép illusztráció

A hetedik fordulóban J.M. Bazire továbbra sem bír magával. A Copenhagen Cup-ban Kool du Caux-szal ismét legyőzhetetlenek.
1 KOOL DU CAUX 2011 J.M.Bazire 1’12”0
2 KITO DU VIVIER 2011 F.Nivard 1’12”3
Kool du Caux ezzel a győzelmével 10-re növelte pontjai számát, így a listára is előre került.

A nyolcadik fordulóra június 16-án Kymi Gp néven Finnországban került sor. Itt új versenyző száll be a legjobb címért való csatába, bár ekkor Camilla Highness még nem veszélyes a két élenjáróra.
1 CAMILLA HIGHNESS 2100 P.Ingves 1’12”8
2 SPRING RAY 2100  B.Goop 1’13”

A kilencedik fordulóban július 1-jén Norvégiában Kool du Caux és Opal Viking újabb pontokat szereznek, ezzel alaposan elhúznak a többiektől.
1 JETSTILE G.V.Gundersen 1’11”3
2 THAI TANIC O.Goop 1’11”4
3 KOOL DU CAUX J.M.Bazire 1’11”6
4 OPAL VIKING P.O.Midtfjeld 1’11”8

Jägersro-ban megjelenik a negyedik trónkövetelő. Július 31-én Svédországban rendezik meg a 10. fordulót. Ismét Jean Michel Bazire a trónon.
1 Oiseau de Feux Jean Michel Bazire 1.10.9
2 Citation Erik Adielsson 1.11.0

Belgiumban a G.P. Wallonie-ban marad az állás, hiszen az első négyben újabb résztvevők érkeznek.
1 LADY D’AUVRECY       2300 Sébastien Ernault 1:13,8
2 LHASSA               2300 Pierre Levesque 1:13,8
3 L’OCEAN D’URFIST     2300 Junior Guelpa 1:13,9
4 MAGNIFICENT RODNEY   2300 Joseph Verbeeck 1:14,0

A kép illusztráció

Szeptember 1-jén a 12. fordulóban felgyorsulnak az események. Olaszországban a heatversenyben Camilla újabb pontokat szerez.
1) CAMILLA HIGHNESS Peter Ingves 1.17.4
2) TORVALD PALEMA Ake Svanstedt 1.17.5

Ismét egy heat verseny, a helyszín ezúttal Svédország. Oiseau de Feux újabb pontokat szerez, így 8 pontjával ő is indulhat a legjobb címért.
1 GIANT SUPERMAN (F.B.Larsson) – 1’13″5
2 OISEAU DE FEUX (A.Svanstedt) – 1’13″5

A 14. fordulóra a csaták csatájára Olaszországban, Milánóban került sor. Starthoz állt Oiseau de Feux, neki csak győzelemmel volt arra lehetősége, hogy megszerezze a Körverseny végső győzelmét, de csak úgy ha Camilla Highness és Opal Viking nem lesznek másodikok. Mert akkor pont egyenlőség állt volna fenn. Jean Michel Bazire keze azonban most sem remegett meg. Győzelemre vitte lovát, az ellenfelek pedig nem szerezték meg a második helyet, így átvette Kool Du Caux-tól a vezetést, és megnyerte a 2007-es Európai Körversenyt.

Vasárnap 2007. 11.11. Milanó / Olaszország, Gran Premio delle Nazioni
300.300 Euró – 2100 m – Autóstart
1. Oiseau de Feux Jean Michel Bazire 1:12,6
2. Torvald Palema Ake Svanstedt 1:12,7
3. Camilla Highness Peter Ingves 1:12,7
4. Hövding Lavec Massimo Castaldo 1:13,0
5. Giulia Grif Marco Smorgon 1:13,0
6. Algiers Hall Enrico Bellei 1:13,1
7. Magnificent Rodney Joseph Verbeeck 1:13,1
8. Felix del Nord Pietro Gubellini 1:13,3
9. Opal Viking Jorma Kontio 1:14,0
10. Filipp Roc Davide Nuti 1:14,0
11. Gruccione Jet Lorenzo Baldi 1:14,1

A végső sorrend:

I.  Oiseau de Feux 13 pont
II. Kool Du Caux 12 pont
II. Camilla Highness 12 pont
IV. Opal Viking 10 pont
V.  Kesaco Phedo 8 pont

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.07.09.
Fotó: Canva

Láncraverve szabadon

Írta:
Lovasok.hu

Láncraverve szabadon

írta: Kerza

Ráncos kezeim megremegnek, ahogy ujjaim közé veszem a tollat és írni kezdem az Ő történetét. A viharos éjszaka dühöngő szele csapkodja a fák ágait az ablakomhoz, s Én eközben azon merengek, hogy hol kezdjem mesélni életem nagy kalandját: Keoma történetét.

Alig múltam el 14 éves, amikor megtudtam, hogy apám – aki már régóta nem élt velünk – tüdőrákban szenved. Anyámmal minden bosszúság nélkül váltak el és abban a három évben én ugyanúgy imádtam.
Csupán fél év telt el, és azon kaptam magam, hogy talpig feketében állok a sírja mellett, a végletekig kiáztatott szemekkel. Sokáig tartott míg túltettem magam a halállán. Nagyon, nagyon sokáig.

Mivel nem volt meg a megfelelő anyagi hátterünk, költözni kényszerültünk.

– Nagyapádékhoz költözünk egy időre. – mondta anya, mikor én fáradtan érkeztem haza az iskolából, s hírtelen levegőt sem kaptam ettől a hírtől.

–  Floridába megyünk?

– Sajnos muszáj lesz. Én is nehezen válok meg a háztól, de apád segítse nélkül nem engedhetünk meg magunknak ekkora luxust.

Eszem ágában sem volt ellenkezni, hiszen semmi nem volt, ami maradásra késztetett volna. Nem voltak barátaim, egy rokonunk sem élt a városban és a ház szaga is olyan volt, mint a kórházi fertőtlenítőnek. Nyugodtan fordultunk be a sarkon a taxival, ezzel hátrahagyva régi életünket.

Nagyapa egy öreg, kék furgonnal érkezett elénk a reptérre, aminek olyan

hangja volt, hogy két kilométeres körzetben az összes szomszéd tudta, hogy papa merre jár. Ő teljesen más volt mint apa. Magas, kopaszodó óriás homlokkal, szigorú tekintettel. Mindig azt mondta, hogy rajta kívül senki nem bánthat minket, legyen az akár szóban is. Viszont ha segíteni kellett, ő azonnal ugrott még akkor is, ha a takarmányos földön dolgozott.

New Bridge egy kétszáz hektáros birtok volt Kalifornia északi csücskében. Legkedvesebb nyaraimat itt töltöttem a nagyszüleimnél, és boldog voltam ha segíthettem bármiben.
Nagyapa a vidék legnagyobb szarvasmarha tenyésztője volt, az ő pecsétje az állatokon igen nagy márkát jelentett a gazdaságban. De én inkább az istállóban sürögtem reggeltől estig. A tíz- tizenöt ló látványa mindig megnyugtatott, és bár más undorodott tőle, én egyszerűen imádtam a lovak illatát.

Az első állásban ott pihent az én kisajátított szürkém, My Lady.  Nyugdíjas éveiben járt már, tapasztalata felért az összes zöldfülűével együttvéve.  Dióbarna szemeivel úgy nézett rám, mint egy kiskutya a simogatásért. Ragaszkodó és kedves teremtés volt, azt hiszem érthető miért is szerettem annyira.

Amint beléptem a nekem kijelölt szoba ajtaján körbetekintettem. Semmit sem változott a hosszú évek alatt. Az ágy még mindig ugyanabban a sarokban hevert mint tavaly, pedig nagyi mindig megígéri hogy legközelebbi látogatásomra átrendezi a lakosztályomat. A polcon apu képe díszelgett, és a mosolya beragyogta ezt a kicsinyke szobát.

Másnap korán keltem, bár nagyapával senki nem tudott versengeni. A traktor már reggel öt órakor dübörgött a földeken. Az én utam viszont a nyergesbe vezetett.

My Lady kíváncsian hegyezte a füleit, lábával finoman rugdosta a boxajtót, ezzel sürgetve engem. Már alig vártam, hogy újra a hátáról érezhessem a levegő friss illatát…

– Vigyázz vele, régen volt odakint. Biztos tele van energiával. – mondta papa mikor elhaladtunk mellettük.  Én nem vettem olyan komolyan a figyelmeztetést, pedig megszokhattam volna már, hogy papának mindig igaza van.

Jó messzire elbarangoltunk a birtoktól. Életnek semmi jele nem volt körülöttünk, ami nem is zavart egy ideig. Élveztem ezt a fantasztikus csendet, amit eddigi otthonomban soha nem élhettem át. Egymás után másztuk meg a dombokat, magasabbnál magasabb gerinceken ügettünk végig. Beláttuk az egész vidéket.

Olyan gyorsan telt az idő, csak a melegből vettem észre, dél körül járhat az óra. Idejét láttam a visszavonulásnak, hiszen kis portyázásunk sikeres volt.

My Lady gyorsabban kapkodta maga alatt lábait, amint észrevette, hazafelé tartunk. Meglepődtem, mikor nehezemre esett visszafogni ezt a tizennyolc éves quartert.

Pár méter választhatott el New Bridge-től amikor mocorgásra lettem figyelmes kicsit távolabb tőlünk. Alig bírtam kivenni az alakját, teljesen beleolvadt a környezetébe. Közelebb sétáltunk, hogy jobban szemügyre vehessem, ekkor már My Lady is lassan lépdelt az izgatottságtól és nagyokat horrkantott. Míg én vele bajlódtam, hogy tovább haladhassunk, észre sem vettem, hogy már nem rejtőzünk a magas dombok árnyékában, feltűnést keltettünk.

Ahogy ott állt és füleit felénk fordította, bizonytalanul nézett végig bennünket, egyszerűen csodálatos volt. Arany fakó szőrén táncoltak a napsugarak, mintha az egész ló ragyogott volna. Lélegzetemet visszafojtva meredtem rá.

Ő mozdulatlanul figyelt még mindig, nem tudván hogy meneküljön vagy engedjen a kíváncsiságának. Megkönnyítettük a dolgát.

Továbbra is előre hajtottam lovamat és ő megunva az ellenkezést, engedelmesen lépett előre. Több se kellett a fiatal csikónak. Robbanásszerűen rugaszkodott el a földtől és lábai alatt csak úgy remegett a préri. Fekete sörényét felkapta a szél és hosszú dús farkát zászlóként emelte a magasba. Izmait megfeszítette, s egyre gyorsabban tűnt el a szemem elől.

A csodálattól elbambultam, és arra eszméltem fel, hogy lovam idegesen toporzékol. Ekkor jutottak eszembe nagyapa óvó szavai, s nagyot sóhajtva engedtem el My Ladyt. Nem voltam hozzászokva ehhez a vad iramhoz, a nyeregben nem találtam az egyensúlyom, a kalapomat elhagytam és a rázás elviselhetetlen volt.

Csak pár perce vágtattunk a fakó nyomában s én kezdtem élvezni a hajszát. Hírtelen nem számított semmi. Csak a musztángot láttam magam előtt ahogy egész teste remeg a galopptól. Számomra elcsendesült a vidék, s kezdtem érezni, hogy My Lady egyre nagyobbakat szuszog, majd lassabban szedi lábait.

A fakó szép lassan eltűnt a hegyek árnyékában, s én sajnálkozva indultam hazafelé.

Egész éjjel nem tudtam aludni. Folyamatosan a fakó járt az agyamban, s azt terveztem, hogy másnap újra kilovagolok a prérire.

De nem találtam. Már több órája kóboroltam azon a területen, ahol előző nap összefutottunk, de nem láttam sehol. Lehet, hogy csak képzeltem az egésszet? Az nem lehet, hiszen megtaláltam a nyomokat. De akkor merre lehet?

A nap többi felében végig rossz kedvem volt, és ezt sokan észre is vették, de én egy szóval sem említettem a hajszát. 3-4 sikertelen portya után kezdtem lemondani arról, hogy valaha is viszont láthatom.

Jó darabig nem is hagytam el a birtok terültét, odabent foglaltam el magam. Az elkövetkezendő napokban a lovak körül sürögtem. A nagy unalmamban csillogó tisztává varázsoltam a nyergest, és egy ideig a szidalmazó szavakat hallgattam délutánonként, amikor a munkások semmit nem találtak. Lepucoltam a lovakat, hiszen időm, mint a tenger. Az sem zavart, hogy úgy elfáradtam, hogy mozdulni nem tudtam, csak valami terelje el a figyelmemet a történtekről.

Hétvége felé jártunk, amikor nagyapa bejelentette, hogy egy kisebb csoport marhát kell áthajtanunk  a szomszédos farmra, Cast Sire-be.

– Én is segítek! – pattantam fel  a székről.

– Felejtsd el, hogy beleegyezem! Ez nem egy 14 éves kislánynak való feladat.

-Ugyan már anya, mi bajom lehetne?

– Nagyapának biztosan vannak emberei akik elvégzik a feladatot. – anya célzóan tekintett papára, aki eddig némán tűrte kettőnk vitáját.

– Szerintem felesleges az aggodalmad. Lépésben megyünk át, össz-vissz három óra alatt megjárjuk.

– Kérlek anya…

A többi ló még sehogy sem állt, amikor én már a bemelegítő köröket róttam My Ladyvel.

– Rika tedd hasznossá magadat és nyergelj fel még három lovat! – kiáltotta oda papa. – Nekem Poker Jacket hozd!

Poker Jack a birtok legszebb és legtehetségesebb lovai közé tartozott. Ez az öt éves csődör nem mindennapi természettel rendelkezett, rendkívül utálatos volt. A munkásokat sorra harapta, rúgta. Amikor a boxába mentem, még rám is fenyegetően sunyított, és egyszerűen kizavart maga mellől.

Viszont ennél tehetségesebb terelő lovat egész életemben nem láttam. Mire én elszámoltam tízig, Poker Jack elválasztotta a csordától a borjút és nem engedte vissza. A lovasnak semmit nem kellett csinálnia, Jack mindent intézett.

Délre már úton voltunk a harminc marhával Cast Sire felé. Én végig csak hallgattam és azt csináltam, amit papa mondott.

– Lovagolj előre, és fordítsd el őket! – My Lady mintha értette volna az utasítást, és minden jel nélkül már ügetett is. Minden úgy működött, mint a jól olajozott gépezet, leszámítva Poker Jacket. Miután háromszor viaskodni kezdett a mellette haladó herélttel, papa új felállást volt kénytelen készíteni. Mindannyian körbefogtuk a csordát, és Jack leghátul kullogott, egyedül.

Mire az óra pontosan kettőt mutatott, mi átléptük Cast Sire kapuját. Egy kedves, papával egykorú férfi lépett hozzánk és hangosan üdvözölt bennünket.

– Már azt hittem nem is jöttök!

–  Ne viccelődj Tom, tudod, hogy mindig tartom a szavam.

– Tudom-tudom, ne haragudj. Nagyon jól néznek ki.

– Csúnya lenne, ha ilyen takarmány mellett nem így néznének ki.

Én csupán töredékét hallottam annak, amit beszéltek, addig is szemügyre vettem az udvart.

Sokkal kisebb volt, mint a miénk, de nagyon otthonosan érezte magát az ember.

Végre elindultunk hazafelé. Egy pár kilométert néma csendben lovagoltunk végig, majd meguntam ezt a nyomasztó némaságot.

– Aki utolsónak ér a Patkó tóhoz, az takarítja a marhák helyét! – a sarkantyúmat My Lady oldalához érintettem és ő már ugrott is. A többiek alig kaptak észbe, mire mi már szélsebesen vágtattunk a prérin. Arcomon nem sokáig ült a mosoly, hiszen papa és Poker Jack pillanatok alatt elszálltak mellettünk. Messze lehagyott valamennyinket, így én nem is hajtottam tovább öreg lovamat.

– Na akarsz-e még versenyezni?

– Nem papa, te nyertél.

– Nehéz lenne nem nyerni ilyen lóval a fenekem alatt.

A távolba meredtem, s a messzi hegyeket csodáltam. Még soha nem jártam arra. Állítólag veszélyesek arrafelé az ösvények, és keskenyek a felvezető utak.

És akkor újra megpillantottam őt. Megdörzsöltem a szemem, hogy biztos jól látok-e, de valóban nem képzelődtem. Bármikor felismerném arany fakó szőrét és fekete dús sörényét.

Nagyon megörültem neki, de sajnos nem csak én pillantottam meg őt. Alig kaptam észhez, mire nagyapa és a többiek üldözni kezdték.

–  Ne! – kiáltottam, de senki nem figyelt rám. Megsarkaltam a lovamat, és a nyomukba eredtem én is.

Poker Jack magasan tartotta a fejét, füleit hegyezte. Amint felismerte, hogy valaki vágtat előtte, még gyorsabb tempóra kapcsolt. Egyre jobban távolodtak el tőlünk, és mi ha megfeszült sem tudtuk utolérni őket.

Papa lendítette a lasszót és a következő pillanatban a musztáng már a földön feküdt. Elszorult a szívem, ahogy végignéztem a bukást. Arra gondoltam, hogy vége van. Itt biztosan csont törött.

De megkönnyebbülésemre a csikó felpattant és dühösen ellenkezett a szorítás ellen. Vadul ágaskadott, lábait fenyegetően magasra emelte, de mire mi is a helyszínre értünk, már több kötél tartotta fogságban.

– Engedjétek el!

–  Maradj távolabb Rika! – szólt rám papa.

– Ne bántsátok!

–  Tartsd erősen Joe! Vigyázz farol!

Könnyek szöktek a szemembe a vergődésétől. Annyira rossz volt nézni, ahogy esélytelenül harcol a szabadságáért.

– Rika, lovagolj haza és nyisd ki a hátsó karámot! Gyerünk, indulás!

Mérgesen tettem eleget nagyapa utasításának. Végig vágtattuk a maradék távot és My Lady nagyokat szuszogva ügetett be a kapun.

A hátsó karám volt a birtok legjobb szállása a lovaknak, de jelenleg üresen állt. A magas tölgyek még a tűző napsugarak ellen is menedéket nyújtottak.

A musztáng még mindig viaskodott és mikor elengedték a karámban, dühösen vágtatott körbe-körbe. Vadul nyerített, hangjára minden ló felfigyelt.

– 4 év körüli csődör lehet. A színtiszta vadság megtestesítője.

– Jobb ló lesz belőle, mint Poker Jack.

Felejtsd el, hogy bemész hozzá! Eltörné kezed, lábad, ha nem vigyázol, még halálra is tapos! Senki nem megy be az engedélyem nélkül a karámba!

Egész éjszaka a nyerítését hallottam. Libabőrös lettem, ahogy patáit a földhöz veri és egyre erősebbek voltak a koppanások. És bár papa megtiltotta, hogy a közelében legyek, én annál nagyobb késztetést éreztem arra, hogy elnyerjem a bizalmát.

Az első napokban még csak távolról figyeltem így utólag bevallva tartottam tőle.

Most másabb volt, mint amikor először találkoztunk. Dühítette, hogy bezárták. Pont őt, aki ez idáig a préri fia volt, most közönséges kétlábúak zaklatják.

Ahogy felálltam a karámra, a hírtelen mozdulataimtól összerezzent, majd fogait mutatva dobálta a fejét. Farkát ide-oda csapkodta, mint az andalúz spanyol lovak magasiskolázás közben. Nyakát befeszítette, akár egy hattyú, és fekete lábaival rúgta a port. Csodaszép volt.

Ahogy teltek a napok, már nem zaklatta fel a látványom. Amíg csak ketten voltunk, olyan békés és nyugodt volt. Egy percre sem vette le rólam a szemét, de már nem tombolt, ha a közelében voltam. De mások előtt ugyanaz a  szilaj paripa volt, aki eddig.

Papa minden nap megnézte, de ha a musztáng meglátta őt, szinte majd szét robbant a méregtől. Orrlyukai kitágultak és füleit teljesen nyakára simította. Rémisztő volt ez a tekintet.

– Nyugodj meg Keoma. – csitítottam halkan. Zavart, hogy nem volt neve. Mintha nem is létezett volna. A Névtől már nyomot hagyott maga után.

Három hét telt el, és Keoma napjai egyre csendesebbek lettek. Békésen el legelészte azt a maroknyi kis füvet, ami éppen kicsírázott a karámban. Azon a napon először jártam a karám falán belül. Remegtem az izgalomtól ahogy átbújtam a lécek között, s ahogy lehuppantam a földre, kicsit összerezzent.

– Nyugalom Keoma. Csak szépen, lassan.

Suttogtam, közben kicsiny lépteim  egyre közelebb vittek hozzá. Kinyújtottam a kezem hogy megérintsem nedves orrát, de ő hátrálni kezdett. Fejét magasan tartotta, s füleit végig hegyezte. Alig hallottam a szuszogását az alkonyati szélben.

– Rika! – félre kaptam a fejem a kiálltásra. Nagyapa mérgesen közelített felénk. Keoma megrémült. Nyerítve rohant el mellettem, elsodort s én a földre zuhantam. Ágaskodott, s láttam, ahogy papában emghűl a vér.

Vasvillával a kezében ugrott be a karámba, felemelt majd kirohantunk. Keoma továbbra is csak tombolt.

–  Elment az eszed? Megmondtam, hogy ne merészelj bemenni oda! Meg is ölhetett volna!

– Nem akart bántani.

– Láttam amit láttam Rika! Ez egy vadállat! Mindig is volt, és egy kislány kedvéért nem fog megváltozni. Vésd az eszedbe! Ha nem mutatod meg, hogy ki az úr, eltipor!

– Csak megijedt!

– Nem vitázom! Holnap felhívom Peter Clarsont és elvitetem ezt a fenevadat. Rodeózzon rajta aki nyakát akarja törni!

Könnybe lábadt a szemem és könnyeim egymás után hulltak a porba. Nem lehet, hogy elvegyék tőlem. Nem élheti a rodeólovak szörnyű életét. Bele is pusztulna…

Aznap éjszaka kinéztem az ablakon, a amint végignéztem Keomán, ahogy lefeküdt a szalmába és békésen próbált pihenni, elhatároztam magam. Kilopóztam hozzá az udvarra, s már egy cseppnyi félelem nélkül léptem be a karámba. Gyorsan felállt, hogy védekezhessen ha szükség lenne rá, de most inkább volt kíváncsi mint sem riadt, vagy félelemtől fűtött.

Újra kinyújtottam a kezem, s engedtem, hogy Keoma puha orrával szagolgassa. Közelebb léptem, egészen addig míg hallottam a légzését. Izgatott volt. A szíve úgy zakatolt, mint a gyorsvonat, akárcsak az enyém. Végül fejét a kezemhez nyomta.

Alig akartam hinni a szememnek. A kettőnk közti távolság, mely eddig szakadékként éktelenkedett, most végleg eltűnt.

Keoma befeszítette nyakát, ahogy kezem átcsúszott a hátára. Puha, selymes szőrén csak úgy siklott a kezem.

–  Nekem bőven elég ennyi… – suttogtam a fülébe. – De ígérd meg, hogy vissza jössz még hozzám. – a csődör szemei felragyogtak a hangomtól, s mintha azt mondta volna „Így lesz”.

Nyugodt szívvel nyitottam ki a karám hátsó kapuját, mely  a távoli hegyekre nézett. Keoma értetlenül meredt rám, s én könnyeimmel küzködve szóltam hozzá.

-Újra szabad vagy nagy fiú.

Izmait megfeszítve rohant ki a karámból, lassacskán eltűnt a szemem elől a sötétségben.

Én hosszasan tekintettem utána, s mosolyogtam mikor felvidult nyerítését hozta a szél. Aztán megállt, s fejét felém fordította.

Ez minden kincsnél többet ért. Csupán egy pillanatig tartott, Keoma eltűnt, akár az árnyék.

A bizalom olyan erős volt, mely hozzám kapcsolta, akár egy elszakíthatatlan lánc, mely most már örökre összekapcsolt bennünket. De az ő világa a préri, a végtelen szabadság.

A musztáng a nyugat szelleme. Ő vigyázza annak minden kincsét, láncra verve, szabadon…

Vége

Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.17.

Visszatelepítik a lipicai ménest Fenékpusztára

Írta:
Lovasok.hu

Visszatelepítik a lipicai ménest Fenékpusztára

Keszthely, Fenékpuszta – Áldás és átok, öröm, de egyben teher számunkra Fenékpuszta – fogalmazott az egykori Festetics-birtokkal kapcsolatosan dr. Czoma László, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója.

Az apropót az szolgáltatta, hogy elkészültek a rekonstrukciós tervek, s már pontosan tudják, mennyibe kerül majd a teljes felújítás. Ugyanakkor már látják azt is, hogy a lakók elhelyezése nem lesz egyszerű feladat.

A Helikon Kastélymúzeum 1992-ben hatvan millió forintért vásárolta meg a kiskastélyt, a lóállásokat, s az ötven hektárnyi területet. – ismertette az előzményeket az igazgató.

A cél, hogy a majorság, illetve a rommező mely nemrég szintén a kezelésünkbe került ismét régi fényében ragyogjon. A tervek elkészültek, a műemléki hatóságok engedélyét megkaptuk, pontosan tudjuk, hogy a rekonstrukció 1,420 milliárd forintba kerül. Az összegre pályázunk, a kilátásaink jók, a megvalósításra gondolni öröm. A kezdetek óta hordozzuk azonban a terheket is. Sajnos a lakók – harminc család lakja a régi épületeket jogcímmel és tíz família jóhiszeműen. Rossz, mondhatni nyomorúságos körülmények között élnek. Minimális lakbért fizetnek, mi a karbantartásra a többszörösét fordítjuk. Igyekszünk, s azon dolgozunk, hogy a rekonstrukcióval a harminc családot megfelelő, valóban emberi körülmények közé helyezzük.

Dr. Czoma Lászlótól megtudtuk: a felújítást szeretnék jövő év második felében elkezdeni, s 2011-12-re teljes körűen befejezni. Ennek keretében a húsz műemlék épület rekonstrukciója valósul meg, mégpedig úgy, hogy funkciót is kapnak. A kiskastély lesz a fogadóépület, bemutatótermekkel, a lóállások mellé pedig fedeles lovardát, versenypályát építenek. Visszatelepítik a lipicai ménest Fenékpusztára, lesz lehetőség lovaglásra, kocsizásra, s bemutatják az ősmagyar lófajtákat. Építenek apartmanokat, az átvezető utat pedig szeretnék kiváltani.

Ez azonban még nem minden, a Balatoni Múzeummal közös tervünk, hogy az egykori rommezőt is felépítjük. Szó szerint, német példára (ott a romkert felújítását követően 25 ezerről egymillióra nőtt a látogatók száma) szeretnénk újraépíteni a palotákat, az ókeresztény bazilikát, az egykori diadalívet, létrehozva füvészkertet, és egyéb látnivalókat. A költségek a tervek alapján 1,6 milliárd forintra rúgnak, a munkálatokat párhuzamosan kívánjuk majd végezni a Festetics-uradalom rekonstrukciójával.

A kutatások eredményeként, a Helikon Kastélymúzeum gondozásában nemrég megjelent a Fenékpuszta című kiadvány, melyben a település történetének minden mozzanata helyet kapott. Ez egy hiánypótló könyv, remélhetőleg a második kiadásban már a megújult uradalomról készült fotók is helyet kaphatnak – tette hozzá az igazgató.

Szerző: Sámel József
Forrás:  Zalai Hírlap
2007-11-29
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.24.

Ópusztaszeren pünkösdi királyt választottak

Írta:
Lovasok.hu

Ópusztaszeren pünkösdi királyt választottak

A középkor óta a pünkösdi ünnephez kötődő szertartás kezdetben vitézi szokás volt, Balassi is megénekelte. A faluban a legények vezetője lett a pünkösdi király, aki nagyon jól járt, hiszen egy évig minden kocsmában ingyen ihatott, minden mulatságba hivatalos volt.

A felnőttek virtuskodásban mérték össze az erejüket a királyi címért. Három tojással a kézben, majd pedig egy zabos zsákkal kellett körbe lovagolni, ezután pedig egy koszorút kellett megszerezni.

Lóval kell rendelkezni, és természetesen az sem árt, ha megvan hozzá a megfelelő lovaglótudás, hiszen a lovat meg kell állítani, fel kell állni a hátára, és közben a látogatókat sem szabad eltiporni – mondta Törőcsik István, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közművelődési munkatársa.

Sebők Attila több éves pünkösdi királyságát védte meg az idén a lovaspályán. Minden évben más-más feladat bizonyul a legnehezebbnek. Most a koszorúlevétel, mert már nagyon pörögtek a lovak, és nem sikerült időben megállítani – mondta Sebők Attila. A legügyesebb lovas ezúttal egy hordó bort nyert és a virágos koszorút is megtarthatta, a legapróbbak pedig felkérezkedtek a király mellé a lóra.

Forrás: Duna TV
2007.05.28.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.24.

1...637638639...699638. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés