Kezdőlap Blog Oldal 60

Földről történő munka

Földről történő munka

 

Miért van szükség a földről történő munkára?

A sikeres földről történő munka javítja mind a ló, mind a lovas önbizalmát. Lehetőség nyílik a kölcsönös bizalom, a magabiztosság fejlesztésére, a ló megtanulja tisztelni az embert, az ember pedig megtanulja megérteni a lovat.

Ha a ló kötőféken kezes, akkor minden könnyebben megy: egyszerűbb megfogni, vezetni, a lószállítóra felvezetni, az állatorvosi kezelések, a patkolás során könnyebb vele bánni, nem jelent gondot a nyergelés és a felszállás sem. A ló ember iránti tisztelete és az ember kérésének elfogadása tehát ugyanolyan fontos a mindennapi ló körüli munkák során, mint a gondosan megtervezett lovaglás folyamán. A sikeres földről történő munkával elérhető, hogy a ló készségesebben dolgozzon, ezenkívül feloldja a ló merevségét, így hajlékonyabb lesz, és a lovas kisebb mozdulataira is könnyedén reagál.

A lovasnak a földről lehetősége nyílik arra, hogy lovát munka közben megfigyelje, tanulmányozza reakcióit, így mindig közelebb kerül egy lépéssel ahhoz, hogy lovával kommunikálni tudjon. A lovak nem csak rövid ideig képesek koncentrálni, de ahhoz, hogy figyelmüket ébren tartsuk, a feladatoknak érdekesnek, kihívónak kell lenniük, amik egyben sikerélményt is szerezzenek a lónak. Ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba a földről történő munkát! Teljesen felesleges egy gyakorlattal sokáig sulykolni a lovat, mert annak a következménye az lesz, hogy a ló legfeljebb fizikálisan hajtja végre a gyakorlatot, de mentálisan nem törődik a feladattal.

A földről történő munka segít abban, hogy a ló kezessé váljon, és egyre kellemesebb legyen vele együtt dolgozni. A ló megtanulja tiszteletben tartani az ember személyes auráját, nem fog „átgyalogolni” a lovason, nem lép rá, nem megy neki, tehát egyfajta biztonságot is jelent. A tréning nem a lovaspályán kezdődik! Bármilyen munkavégzés lovunkkal – lóápolás, kötőféken történő vezetés, stb – tréningnek számít, hiszen eközben is alakítjuk a ló tulajdonságait és viselkedési szokásait. Ez nagyon fontos része a tréningnek, hiszen az itt kialakított viselkedésmód megmutatkozik amikor a karámból a lovat bevezetjük, tereplovaglás során, vagy a lovaspályán egyaránt, hiszen a ló úgy viselkedik, ahogyan megtanították számára a különböző dolgokat.

Ha hiba csúszik a „programba”, segítségül visszatérhetünk a földről történő munkához, hogy visszanyerjük a ló munkakészségét, figyelmét és bizalmát, így ismét kontrollálni tudjuk mozdulatait.

“Kapcsolat” a ló lábaival

Nagyon fontos, hogy megértsük a „Kapcsolat a ló lábaival” koncepcióját. Ez annyit jelent, hogy amikor a lovas kézbe veszi a vezetőszárat vagy a szárakat, akkor az egyfajta „összeköttetést” jelent a ló lábaival, hiszen a szárak vagy a vezetőszár mozdulatai többnyire valamilyen irányú mozgást kérnek a lótól.

A cél az, hogy a ló minden testrészében készségesen átengedjen, azaz ne feszüljön meg, laza legyen. Ezek a manőverek a lovaknál a szabadban is megfigyelhetők, tehát a természetes mozdulataikból ered. Most viszont szeretnénk elérni, hogy ezeket a mozdulatokat a mi kérésünkre és készségesen végezzék el. A célkitűzés az, hogy a gyakorlatokat „gördülékenyen”, ellenállás nélkül végezze el a ló, lábai minden kérésünkre szabadon és ne görcsösen mozduljanak. A gyakorlatokat mindkét oldalra, jobbra és balra is egyformán és kiegyensúlyozottan kell végrehajtani.

Ha a gyakorlatok a lovas számára újak, vagy bonyolultnak tűnnek, akkor célszerű a gyakorlatokat először egy engedelmes, hajlékony lóval végrehajtani. Így a lovasnak alkalma nyílik arra, hogy a feladatok lényegét megértse és gyakorolja. A gyakorlott kezek és szemek nagyobb esélyt jelentenek ahhoz, hogy a problémás lovon segítsünk!

A ló lábainak elléptetése

Állj a ló mellé, párhuzamosan a ló oldalával, a marja mögé. Először hajlítsd a ló fejét és nyakát magad felé úgy, hogy a vezetőszárat kb. 70-90 cm-re a kötőféktől fogd meg, hajlítsd be a könyöködet, és az alkarodat tartsd magad elé!

Ha a ló fejét és nyakát ilyen módon kissé meghajlítjuk, akkor könnyebbé tesszük a számára, hogy a nyomás (a kezünkbe tartott vezetőszár és a kötőfék által a ló fejére gyakorolt erő) hatására a hátuljával a hajlítással ellentétes irányba ellépjen. A ló fara felé nézve menj a hátulja felé! A gyakorlat akkor jó, ha a ló a belső – a feléd eső – hátsó lábával előrefelé maga alá lép, és a külső hátsó lába elé teszi a lábát, nem mögé. Engedj utána a vezetőszárnak, ha a ló ellép a hátuljával! Ha a ló a feladatot jól csinálja, dicséretképpen állj meg vele, és engedd meg, hogy kiegyenesedjen.

Ha már jobban megy a gyakorlat végrehajtása, akkor behajlítva a lovad nyakát már tovább is elléptetheted a hátulját. A gyakorlat akkor jó, ha a ló mind a négy lábával ellép, de a hátuljával többet mozdul el.

Ideális esetben megálláskor mind a négy lábával egyszerre áll meg. Nem helyes, ha a ló megálláskor még a belső elülső lába körüli fordulatot tesz, tehát nem áll meg azonnal. A gyakorlat során a lónak egyensúlyban kell lennie.

A ló nyakának meghajlítása közben a vezetőszár laza kell, hogy legyen, ha nem, akkor egy gyors és rövid rántással húzd meg a vezetőszárat, majd teljesen vedd lazára. Így a ló rövid idő alatt megérti, hogy mit szeretnél tőle, de ha folyamatosan húznád a vezetőszárat, akkor csak azt tanulja meg, hogyan kell ellentartani. A ló nem támaszkodhat rád, és nem húzhatja ki a vezetőszárat a kezedből.

Most végezd el a gyakorlatot úgy, hogy a másik kezedbe veszed a vezetőszárat, abba, amelyik a ló farához van közelebb. Hajlítsd a ló fejét és nyakát egy kissé magad felé, ha a ló nem lép el a hátuljával, várj egy kicsit – gondolkodási időt adva ezzel a lónak – majd tegyél pár lépést feléje, esetleg segíthetsz a vezetőszár végével is, amíg el nem mozdul a hátuljával. Ha ellép a hátsó lábaival, engedj utána a vezetőszárnak, majd állítsd meg a lovat. Ahogy a ló egyre könnyebben végzi a gyakorlatot, kérheted tőle, hogy egyre többet mozduljon el a hátuljával. Természetesen ügyelj arra, hogy ne végezd túl sokat a gyakorlatot!

Hajlítás oldalra

Az előző részben szó volt a ló hátuljának elléptetéséről, amihez első lépésben a fejét el kell fordítani oldalra. De mit kell tenni, ha a ló nem hajlítja meg a nyakát, mert ellenáll kérésünknek, vagy nem érti, mit szeretnénk tőle?

Ha a ló a lovas kérésére nem hajlítja a nyakát oldalra, akkor segíteni kell neki, hogy megtanulja. Állj a ló mellé a marja mögé úgy, hogy ugyanabba az irányba nézz, mint a ló. Tedd az egyik kezedet és a könyöködet a ló hátára, és fogd meg vele a vezetőszárat. A másik kezedet csúsztasd egy kissé lejjebb rajta, és hajlítsd be a könyöködet, magad felé húzva a vezetőszárat, és tartsd meg ilyen pozícióban. Így nyomást gyakorolsz a ló fejének külső oldalára, azaz a hajlítás irányának ellentétes oldalára. Ha a ló enged ennek a nyomásnak, és ha csak egy pár centimétert is, de a fejét feléd fordítja, engedd lazára a vezetőszárat, simogasd meg, és kezd el újra a feladatot. Amikor a ló oldalra hajol, tarkóban is átenged, az orrvonala közelít a függőlegeshez.

Ha a ló ellenáll a kérésnek, és nem hajlítja a nyakát oldalra, ne húzd jobban a vezetőszárat, csak tartsd meg egy bizonyos erővel és várj. Amint enged ennek a nyomásnak a ló – tehát a nyakát oldalra hajlította – a vezetőszárat rögtön utána kell engedni. Ügyelj arra, hogy ne húzd tovább a ló fejét, ha ő már eleget tett a kérésnek! A gyakorlatot lépésről lépésre építsd fel addig, amíg kb. 90°-os szögben be nem tudod hajlítani a ló nyakát. Ne feledd, hogy a feladatot jobbra is és balra is el kell végezni.

A ló képes megtanulni, hogy különbséget tegyen a között, hogy csak a nyakát kell oldalra meghajlítania, vagy el is kell mozdulnia közben. Ezúttal kérd meg lovadtól, hogy hajlítsa oldalra a nyakát és lépjen el a hátuljával is (ld. „A ló hátuljának elléptetése”). Bár most azt tanítottuk a lóval, hogy ne lépjen el, de a célunk a ló nyakának oldalra történő hajlításával az volt, hogy mozgását és mozgásának irányát kontrollálni tudjuk.

A ló elejének elléptetése

A ló elejének elléptetése tulajdonképpen egy fordulat a hátulja körül. Meg kell tehát kérni a lovat, hogy lépjen el az elejével. Testbeszédet alkalmazva, határozottan menj a lovad felé, így érezni fogja, hogy el kell lépnie tőled. Egy domináns ló is így kér meg egy engedékeny lovat, hogy menjen arrébb pl. a szénától.

Ha a ló nem lép el az elejével, fordítsd el a fejét abba az irányba, amerre el kell lépnie, és egyúttal egy kicsit hátrafelé is húzd a vezetőszárat. Ez segíti a lovat abban, hogy a súlypontját inkább a hátsó lábak felé helyezze, így az elülső lábakkal könnyebben lép el. Ha több segítségre van szüksége a lónak, akkor az egyik kezeddel fogd meg a kötőfék orrszíját, és úgy fordítsd el a fejét a mozgás irányába, a másik kezeddel – amelyikkel a vezetőszárat fogod – pedig nyomd meg a vállát. Ha ellép, szüntesd meg a nyomást (a kötőfékkel a fejére és a kezeddel a vállára gyakorolt hatást).

A belső elülső – amelyik tőled távolabb van, tehát a mozgás irányába eső – lábával a ló kilép oldalra és egy kissé hátra, így helyet csinál ahhoz, hogy a külső elülső lábával a másik elé lépjen, ahogyan a hátsó lába körül elfordul.

Ha a ló közben hátrafelé kitér, ne hagyd abba a segítségadásokat, mert a ló a súlypontját így már hátrébb helyezte, így az elején kevesebb súly van, tehát könnyebb elmozdítania az elülső lábait és meg fogja találni annak a módját, hogy az elejével oldalra lépjen.

Néhány ló hajlamos arra, hogy ellépjen előrefelé, amikor a feladat az, hogy lépjen oldalra az elejével. Ha előrefele lép el, akkor viszont több súly kerül az elülső lábakra, így nehezebb arra késztetni, hogy azokkal lépjen oldalra. Hogy megakadályozd az előrelépést, egy rövid ideig tartó határozott mozdulattal egyenesen húzd hátra a kötőféket a lóval párhuzamosan, így a súlypontját a hátulja felé tolod el, majd kérd meg, hogy lépjen oldalra az elejével. Másik módszer az, hogy a lovat egyszerűen szembeállítod egy kerítéssel, korláttal, vagy palánkkal, így nem tud előrefelé lépni.

A gyakorlat végrehajtása akkor szép igazán, ha könnyed mozdulatokkal, laza vezetőszáron és a ló megérintése nélkül tudod teljesíteni lovaddal.

Egy másik végrehajtási módja a gyakorlatnak: állj szembe a lóval kb. 30-45°-os szögben tőle. Fordítsd a ló orrát magad felé azzal a kezeddel, amerre a lónak el kell mozdulnia. A kezed a ló csípőjétől számított kb. 45°-os szög felé mutasson, ez elősegíti azt, hogy a ló a súlypontját inkább a hátuljára helyezze, így könnyebben lép el az elejével. Ezután a másik kezedet emeld a nyakának külső oldala felé – a mozgás irányának ellentétes oldala – és menj a nyaka és a válla felé. Ha oldalra ellép az elejével, engedj utána a szárnak és engedd meg a lónak, hogy ellépjen előrefelé. Ezt a kombinációt használjuk fel akkor, mikor el kell vezetnünk magunk mellett a lovat, amiről a következő számban lesz szó.

Bármikor, amikor a ló a legcsekélyebb javulást mutatja, dicsérd meg azzal, hogy a lóra ható nyomást megszünteted és megsimogatod a nyakát és a vállát.

Vezesd a lovat magad mellett!

Ebben a részben arról lesz szó, hogyan tudod a lovadat elvezetni magad mellett anélkül, hogy Te elmozdulnál. Ha megtanulod, hogyan kérd meg erre lovadat, sok kellemetlen szituációt kerülhetsz el.

Állj a ló előtt kissé oldalvást kb. 45°-os szögben. A lovat vezető kezeddel – ebben az esetben a ballal – fogd meg a vezetőszárat kb. a felénél, nyújtsd ki a lovat vezető kezedet oldalra, így utat mutatsz és helyet adsz a lónak ahhoz, hogy ellépjen a kívánt irányba. A vezetőszárnak lazának kell lennie a gyakorlat közben.

Ha a ló nem reagál helyesen erre a testbeszédre, akkor ne úgy próbálj korrigálni, hogy megpróbálod a lovat erővel elhúzni magad mellé, inkább a másik kezeddel nyomatékosítsd kérésedet, mégpedig úgy, hogy a vezetőszár végét emeld fel egy kicsit magasabbra és mozdítsd a ló válla felé.

Ügyelj arra, hogy az ösztönzés mértéke először mindig finom legyen, tehát próbáld ki mindig, hogy melyik az a legkisebb jelzés, amelyikre a lovad már reagál, majd ha a kívánt hatást nem éred el, akkor nyomatékosíthatod kérésedet a ló felé. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy először csak próbáld meg a bal kezedben lévő vezetőszár segítségével elléptetni a lovadat, ha nem sikerül, akkor a vezetőszár végével – amit a másik kezedben fogsz – ösztönözd a lovat a fentebb említett módon. Ha ellép, akkor a jobb kezedet már ne használd, hanem engedd, hogy a ló előre ellépjen úgy, hogy közben engedsz a vezetőszáron, azaz kissé kicsúsztatod a kezedből.

Ha még mindig nem lépett el a ló, akkor legyints egyet a levegőben a vezetőszár végével a ló válla felé. Ha erre sem reagál, akkor ne csak a levegőbe legyints a vezetőszárral, hanem a vezetőszár vége érjen is hozzá a lóhoz, pontosan a válla mögött. Ne teljen el túl sok idő ezek között a mozdulatok között, de adj időt a lónak ahhoz, hogy gondolkodhasson, mit is kérsz tőle.

Amikor a ló elindul, akkor vagy egyenesen megy előre vagy pedig ellép tőled oldalra. Ideális esetben ellép tőled oldalra úgy, hogy közben előrefele is mozog, ezután vagy megáll vagy mozgásban marad, és elkezd körön lépni. Ha megáll, akkor kezdd előröl a gyakorlatot mindaddig, amíg a ló körön nem marad. Ha a ló – annak ellenére, hogy te nem kérted tőle – meg akar állni miközben körön lép (ilyenkor befelé fordul), a vezetőszár végével legyintsd meg a válla mögött, ahogyan azt már fentebb leírtuk. Mikor a ló körön lép, ügyelj rá, hogy a ló annyira legyen meghajlítva, mint amilyen köríven megy.

Úgy állítsd meg a lovat, hogy hajlítsd magad felé a fejét, miközben folyamatosan rövidíted a vezetőszárat. Így a ló egész teste meghajlik ebben az esetben balra, a hátuljával kifelé fordul, majd megáll. Ne siettesd, hogy megálljon, adj időt lovadnak, hogy gondolkozzon, mit szeretnél tőle. Ha megáll, lazítsd meg a vezetőszárat, és engedd meg, hogy kiegyenesedjen, és veled szemben álljon. Ez egyben jó alkalom arra is, hogy megsimogasd lovadat. Hagyd állni és pihenni egy kicsit, így tudtára adod, hogy helyesen cselekedett, ez az, amit kértél tőle.

A vezetőszárnak lazának kell lennie, amikor a ló a körön megy. Ha a lovad rátámaszkodik a vezetőszárra, akkor ne húzd folyamatosan, hanem rövid ideig tartó kis rántásokkal korrigálj. A gyakorlatot végezd el a másik oldalra is! Ha a gyakorlatot el tudod végezni a lóval mindkét oldalra könnyed mozdulatokkal, akkor a következő feladat az, hogy nem hagysz szünetet a bal oldalra végzett gyakorlat és a jobb oldalra végzett gyakorlat között, hanem egy átmenettel összekapcsolod a kettőt. A kettő közötti átmenet pedig nem más, mint a ló elejének elléptetése, amivel „A ló elejének elléptetése” címszó alatt foglalkoztunk. A gyakorlatnak folyamatosnak, gördülékenynek és könnyednek kell lennie, mint a táncnak.

Ezeket a gyakorlatokat többnyire lépésben végezd el. A kis körön való ügetés túlságosan igénybe veszi a ló lábát, különösen a fiatal lovakét.

Hajlítási feladat

Ez a gyakorlat segít hajlékonyabbá tenni a lovadat és érzékenyebb, fogékonyabb lesz a tőle megkívánt munkára. Ha a feladatot helyesen végzed el, akkor segít hozzászokni a lónak ahhoz, hogy akkor is kényelmesen érezze magát, amikor Te nem esel bele a látószögébe, tehát úgy kell dolgoznia, hogy közben nem lát téged. A gyakorlatot egy kb. 3,5 m hosszú vezetőszárral vagy kötéllel a legkényelmesebb végrehajtani.

Állj a ló jobb vagy bal oldalára, és rakd át a vezetőszárat a füle fölött a nyakára. Az egyik kezeddel fogd meg a vezetőszárat a ló vállánál. A vezetőszárat fogd meg a végénél és csúsztasd le a ló csípőjén keresztül pontosan a csánkja fölé.

Hagyd mozdulatlanul a vezetőszárat a csánkja fölött egy kis ideig. Ha a ló ideges lesz tőle, akkor engedd el a vezetőszár végét, hogy leessen a földre a csánkjáról, miközben a másik kezeddel a vezetőszárat a ló nyakánál megfogod, így ezzel a kezeddel vissza is tudod húzni magadhoz. Ha a lovad nyugodt marad, akkor a nyaka alatt engedd el a vezetőszárat az egyik kezeddel – a másik kezedben még tartod a vezetőszár végét – és lépj hátra a ló mellett kb. 45°-os szögben, így olyan távolságba kerülsz a ló hátulsó lábától, hogy ha mégis izgatottá válna a lovad és kirúgna, nem talál el. Mikor hátralépsz, ne húzd egyre erősebben a lovat, hogy forduljon el 360°-ot, hanem adj neki időt, hogy kitalálja, mit szeretnél tőle. Tehát tartsd egy bizonyos erővel kissé feszesen a vezetőszárat addig, míg el nem fordul a ló.

Ha nem fordítja el a nyakát a ló, akkor segíteni kell neki az első néhány alkalommal: a kezeddel told el a ló fejét magadtól a vezetőszár irányába. Amint elkezdi meghajlítani lovad a nyakát, a vezetőszáron rövidíts annyit, hogy ne csússzon le a csánkjáról. Amint a ló fordulni kezd, lépj hátrafelé a fent említett irányba, és mikor a ló már teljesen megfordult és szemben áll veled, hívd magadhoz és simogasd meg. Végezd el a gyakorlatot a jobb és a bal oldalra is.

Ha a lovad ellenkezik, hogy a vezetőszár a csánkja fölött van, akkor annyiszor csúsztasd a vezetőszárat a ló farától kezdve a csánkján át a földre, amíg meg nem szokja azt. Addig gyakorold, míg mind a két oldalról el nem fogadja.

Ez a feladat egyrészt nagyszerű gyakorlat nem csak a lónak, hanem a lovasnak is, hiszen ha helyesen hajtod végre, akkor fejlesztheted azon képességedet, hogy megfelelően tudj időzíteni, kiegyensúlyozott legyél, és határozottan bánj a lóval. A gyakorlat másrészt készségesebbé és hajlékonyabbá teszi a lovat.

Vezesd a lovad magad és a kerítés között

Néhány lónak problémát jelent, ha viszonylag szűk helyen kell áthaladnia lovasa kérésére. Az alábbi gyakorlattal önbizalmat adhatunk a lónak, illetve kezelhetőbbé válik a ló.

Állj szembe a kerítéssel kb. 2-2,5 m-re attól. Kérd meg a lovadat, hogy menjen el melletted úgy, ahogyan korábban már szó volt róla (Vezesd el a lovat magad mellett! címmel). Közben irányítsd a lovad fejét a kerítés felé, majd léptesd el a ló hátulját, és így vezesd el magad és a kerítés között.

A gyakorlatot próbáld meg úgy elvégezni, hogy közben egyhelyben állj, és a vezetőszár lehetőleg ne legyen túl feszes. Mindenképpen ügyelj arra, hogy a ló ne lökjön el vagy toljon félre Téged, amikor áthalad a kerítés és Te közötted. Ha ez mégis megtörténne, akkor valószínűleg a kerítéstől mért távolságot növelned kell, majd amikor így már biztonságosan el tudod végezni a gyakorlatot, egyre közelebb mehetsz a kerítéshez.

Lényeges pontja a feladat gyakorlásának az, hogy amikor a ló áthaladt a kerítés és Te közötted, akkor állítsd meg magaddal szemben, dicsérd meg, tehát ne folyamatosan küldd körbe-körbe a lovadat, hogy újra meg újra monoton végezze el a feladatot. Sokkal figyelmesebb lesz a lovad akkor, ha elvégzitek a gyakorlatot mindkét irányba. Jó próbája lovad engedelmességének és készségességének, ha a megállás után nem ugyanabba az irányba, hanem pontosan az ellenkező oldalra indítod el.

Kapu

Ha az előző gyakorlatot már gördülékenyen és megbízhatóan elvégzi a lovad, akkor az már nagy valószínűséggel nem jelent majd problémát, hogy a kapun is át tudd „küldeni” lovadat. Ezúttal nem csak egyszerűen „átballagunk” a lóval a nyitott kapun, hanem az eddig tanult dolgokat egy kicsit gyakorlatiasabb célra használjuk fel.

Lássuk a gyakorlatot! Vezesd a lovad egy kapuhoz, és állítsd meg kb. 1,5 m-re magad mögött, hogy legyen elég helyed kinyitni a kaput. Ha a kaput már kinyitottad, akkor állj meg a kapu valamelyik oldalán, és a lovadat léptesd be a kapun. (Ebben az esetben nagyon jól alkalmazható az a feladat, amit a „Vezesd el a lovat magad mellett!” című fejezetben olvashattál.) Miután a ló áthaladt a kapun, meghajlítja testét, tesz egy 180°-os fordulatot és veled szemben megáll.

Mint minden földről történő munka, ez a gyakorlat is segít abban, hogy a lovad kezes legyen, és megbízhatóvá váljék kötőféken történő vezetéskor is. Ez nagyon fontos, hiszen a problémák nagy részének oka arra vezethető vissza, hogy a lovat nem lehet megfelelő módon kötőféken vezetni.

Ha nincs lehetőséged, hogy kapunál gyakorolj, természetesen használhatod a kapu imitálására pl. az akadályok kitörőjét is. Gyakorolhatsz fák között is, illetve az egymástól kb. 1-1,5 m-re lerakott bóják is tökéletesen megfelelnek erre a célra. A továbbiakban már csak a Te ötleteiden múlik, hogy mennyire teszed változatossá a feladatot lovad számára. Gyakorolhatod például két hordó között is, ráadásként letehetsz a földre egy rudat is a kapuba… Használd a fantáziádat, hogy minél sikeresebben oldjátok meg az előtettek álló feladatokat!

Kérd meg a lovadat, hogy tartsa alacsonyabban a fejét!

Ha a lovad alacsonyabban tartja a fejét, az segít neki abban, hogy ellazuljon. Amikor a ló nyugtalan, ideges, akkor mindig magasabban hordja a fejét, mint amikor kiegyensúlyozott és nyugodt. A gyakorlat segít a kantározásnál és a kötőfék felrakásánál, mindemellett a ló megnyugszik, és együttműködőbbé válik.

Az egyik kezedet helyezd a ló tarkójára, a másikat pedig az orrára, majd enyhén gyakorolj nyomást először az orrára, majd röviddel utána a tarkójára is. Ennek a műveletnek csak rövid ideig szabad tartania, és már a ló legkisebb jó reakciójára is meg kell szüntetni a gyenge nyomást, tudtára adva így, hogy helyesen viselkedett, ezt szerettük volna kérni tőle. Ha a ló lejjebb viszi a fejét, akkor semmi esetre sem szabad tovább nyomást gyakorolni az orrára és a tarkójára, azaz ne tartsuk lent kényszerrel a fejét! Ha a ló ellenáll, és nem szeretné lejjebb vinni a fejét, akkor az orrán lévő kezünkkel mozgassuk meg lazán jobbra-balra a ló fejét, miközben enyhe nyomást gyakorolunk a tarkójára. Ha csak egy kicsit is megmozdítja lefelé a fejét, szüntessük meg a nyomást és vegyük el a kezünket a lóról.

Vannak lovak, akik először kibúvót keresnek, azaz amikor arra kéred a lovadat, hogy hajtsa lejjebb a fejét, ő előbb hátrálni kezd vagy megpróbál kitérni előled. Nem kell bántani érte, hanem inkább az alábbi módon kell eljárni, és igen hamar meg fogja tanulni, hogy nincs miért félni attól, amit kértél tőle. Tehát, ha hátrálni kezd vagy ki akar térni előled, akkor ne engedd el a fejét, hanem nyugodt léptekkel kövesd, és tartsd a kezeidet az orrán és a tarkóján és az enyhe nyomást továbbra is tartsd fent. Hamarosan meg fog állni. Ilyenkor engedd el, majd kezd előröl a gyakorlatot.

Hagyd, hogy lovad elkövesse a „hibát”, adj esélyt neki, hogy kijavíthassa azt, így rövidebb idő alatt meg tudod értetni vele, mit is szeretnél tőle. Ez a koncepció más esetben is működik, ha meg akarsz tanítani a lovaddal valamit. Ilyen módon megtanul bízni benned, önbizalmat nyer és figyelni fog rád.

A ló vezetése

Ha már az előző gyakorlatokat el tudod végezni lovaddal, akkor az sem lesz bonyolult feladat, hogy kényelmesen tudd vezetni a lovadat. Ha a lovad nem akar utánad menni, mikor vezeted, akkor ne kezdd el „húzni” magad után, mert akkor a ló ebből azt fogja megtanulni, hogyan húzzon Téged visszafelé és csak ellenkezni fog. Ilyen esetben inkább vissza kell térni ahhoz a gyakorlathoz, ami a „Vezesd el a lovat magad mellett!” részben található.

Amikor vezeted a lovadat, mindegy, hogy mögötted, melletted, a jobb oldaladon vagy a bal oldaladon van a ló, a lényeg az, hogy ott legyen, ahol Te szeretnéd! Ezért a legjobb megoldás az, ha nem arra szoktatod a lovadat, hogy csak az egyik oldaladon tudjad vezetni, hanem gyakorlod azt, hogy bármelyik oldaladon, vagy akár mögötted is, laza vezetőszáron is készséges legyen.

Ha a lovadat úgy vezeted, hogy a vezetőszárat közvetlen a kötőféknél fogod – illetve nagyon közel hozzá – akkor egy feszes, tolakodó ló lesz az eredmény. Az sem vezet eredményhez, hogyha lefelé húzod a ló fejét.

Kezdetben úgy gyakorolj, hogy a lovat kb. 1-1,5 m-re vezesd magad mögött, laza vezetőszáron. Ha közelebb megy hozzád, akkor lépés közben lengesd meg a vezetőszár végét a szügye vagy az első lábai felé. Ha ez nem elég, akkor rövid ideig tartó határozott mozdulatokkal húzgáld meg a vezetőszárat srégen hátrafelé.

Amikor Te megállsz, a lónak is meg kell állnia. Ha mégis továbblépne, akkor léptesd egy pár lépést hátra úgy, hogy rövid ideig tartó mozdulatokkal húzgáld meg a vezetőszárat hátrafelé, párhuzamosan a ló testével – ez hasonló ahhoz a hátraléptetési gyakorlathoz, amiről a következő fejezetben lesz szó. Ennek a hátraléptetésnek nem szabad durvának és túl keménynek lennie, hanem legyen kimért és határozott. Ezután ismételd meg a gyakorlatot: indulj el lépésben, majd állj meg. Ügyelni kell arra, hogy az elindulás és a megállás között legyen elég idő. Mint minden gyakorlatnál, ebben az esetben is időt kell adni a lónak arra, hogy feldolgozza az eseményeket. Miután ez a feladat már jól megy, gyakorold úgy is, hogy vezetés közben a ló legyen a jobb, illetve a bal oldaladon is.

A gyakorlat kitűnő lehetőség arra, hogy magadra vond a lovad figyelmét, így készségesebben fog dolgozni, illetve megtanulja, hogy respektálja kéréseidet. Lovad figyelmessége kitűnően lemérhető azzal, hogy amikor megállsz, akkor veled egy időben áll-e meg, illetve veled egy időben indul-e el!

Oldalléptetés

A lovadat a kerítéssel szemben, arra merőlegesen állítsd meg. Állj mellé vele párhuzamosan úgy, hogy a ló felé nézzél. Az oldalléptetés iránya az az irány, amerre nézel. Először a ló hátulját léptesd el oldalra egy lépést, majd az elejét léptesd oldalra egy lépést, majd újra a hátulját, ezután az elejét, majd mind a kettőt egyszerre.

A vezetőszár végével segíthetsz a lónak oldalra lépni, de csak akkor, ha szükséges. Lépésről lépésre haladj mindaddig, amíg könnyedén, gördülékenyen oldalra nem tudod léptetni lovadat a kerítés mentén.

Hátraléptetés

Állj a lovad feje mellé úgy, hogy közben a fara felé nézzél. A ló felé eső kezeddel fogd meg a vezetőszárat közvetlen a kötőfék alatt úgy, hogy a hüvelykujjad lefelé mutasson. Húzd meg a vezetőszárat enyhén hátrafelé, és ha érzed, hogy a lovad megpróbál hátralépni – ha csak egy lépést lépett hátrafelé vagy ha már kifejezetten hátrahelyezte a súlypontját – akkor engedj utána a vezetőszárnak.

Most kérjél tőle még egy lépést hátrafelé. Ha elkezdi felemelni a ló a lábát, hogy hátralépjen, akkor kell a vezetőszárnak utánaengedni és nem akkor, amikor már hátralépett és letette a lábát, mert akkor már túl késő. Ez a gyakorlat kiválóan példázza a lovas részéről az odafigyelés és az időzítés fontosságát. Minél gyorsabban érti meg a lovas a feladat lényegét és a húzás-utánaengedés helyes időzítését, annál gyorsabban tanul meg a ló tisztelettel és könnyedén engedelmeskedni.

Hátraléptetés során ügyelj arra, hogy a lovad egyenes vonalon lépjen hátrafelé. Ha mégsem lép egyenes vonalon hátrafelé, az annak a jele, hogy valamelyik oldalára merevebb a ló.

FONTOS: Ha a lovad nem lép hátra könnyed segítségadásra, akkor ne húzd egyre erősebben a vezetőszárat, mert ettől a ló még inkább megfeszül. Jobb megoldás, ha inkább megmozgatod a vezetőszárat egyik oldalról a másikra, miközben hátrafelé húzod. Így egy kicsit kimozdítod az egyensúlyából, és kevésbé tud ellenállni. Ha megpróbálod egyszerűen csak hátrahúzni a lovat, akkor csak azt fogja megtanulni, hogyan kell ellenállni. Ezzel szemben az, hogy oldalra megmozgatod a vezetőszárat, nem készteti semmilyen új ellenállásra. Amikor a ló már nem áll ellen, és elmozdul hátrafelé, azonnal engedj utána a vezetőszárnak! Ügyelj arra, hogy a ló ne ejtse be a vállát, miközben hátralép.

Fokozatosan építsd fel a gyakorlatot addig a szintig, hogy jó pár lépést megtegyen folyamatosan a lovad hátrafelé, de ne feledkezz meg arról, hogy minden hátrafelé megtett lépésnél engedj utána a vezetőszárnak. A te érzékeden is múlik, hogy milyen gyorsan tanulja meg a lovad a feladatot. Inkább apránként, fokozatosan haladj, mintsem túl sok hátralépést kérj a lovadtól.

Minden alkalommal, amikor ezt a feladatot – vagy bármelyik másikat – kezded a lovaddal megoldani, először csak finom mozdulatokkal kérd meg a lovadat a gyakorlat végrehajtására. Ha a könnyed kérésre nem reagál, akkor fokozd a segítségadás intenzitását, így a lovad megtanulja, hogy a legapróbb mozdulatodra is elvégezze a gyakorlatot. Ha az erősebb ráhatásra sem kezd hátralépni, csak akkor mozgasd oldalra is a vezetőszárat, miközben húzod hátrafelé. A cél az, hogy minél finomabb mozdulatra lépjen hátra a lovad.

Ha a lovad már készségesen lép hátrafelé, akkor elkezdheted nem egyenes vonalon, hanem pl. egy negyed köríven hátraléptetni. Ehhez – miután már elkezdett egyenes vonalon hátralépni – egy kicsit fordítsd el a ló fejét magadtól, így a hátuljával oldalirányba is el fog lépni, aminek eredményeképp egy köríven fog haladni. Természetesen ezúttal is csak egy pár lépést kell először a lótól kérni, majd fokozatosan akár egy negyed körívet is hátraléptetheted.

A földről való hátraléptetésnek egy másik módja, hogy úgy állsz a ló mellé a vállai vonalában, hogy a ló felé nézel. A hátraléptetés iránya felé eső kezeddel húzod hátrafelé a vezetőszárat. A lónak most is egyenes vonalon kell hátralépnie úgy, hogy közben ő is egyenes maradjon. Ezért, hogy ne hajtsa a fejét feléd, a másik kezedet emeld fel a feje mellé.

Helyes gyakorlással elérheted azt, hogy a ló ne a vezetőszár húzására, hanem csupán a kezed mozdulatára lépjen hátra, azaz hogy testbeszéddel megértesd a lovaddal, hogy mit szeretnél tőle.

 

Csermák István és Csermákné Lócsy Krisztina
Forrás: www.westerninfo.hu
Frissítve: 2023.07.10.
Fotók: Canva

Tarka lovak: A szín nem minden… vagy mégis?

“Csak a bolondok és a divatmajmok lovagolnak tarka lovon” – mondják egyesek, és Rudolf Binding is azt ajánlja Lovaglóleckék a kedvesnek című bűbájos könyvében szíve hölgyének, hogy: “Ahogy lovaglóruhád is egyszínű, úgy lovad is egyszínű legyen. Hagyd a tarka lovakat, a sokjegyű, harisnyás sárgákat a laza erkölcsű, feslett nőknek.”

Ez volt az egyöntetű vélemény régen, a népnyelv pedig kétszáz esztendeje úgy tartja: a tarka lovak cigánylovak. Szerencsére ez a nézet lassacskán szertefoszlik. A napjainkban egyre gyakrabban felemlegetett trakehneni “tarka csapatról” is szégyenkezve hallgattak régebben. Voltak ugyan, de…

A tarka lovak a középkortól egészen a 18. század végéig a nagyurak kedvenc lovai voltak. Persze nem a legfőbb uraké és hölgyeké, ők inkább a nemes pej és fekete lovak hátán örökíttették meg magukat; talán csak azért, mert az egyszínű lovakon jobban érvényesült a pompás ruhájuk… Vagy talán azért, hogy megmutassák az utókornak, ők annyira nemesek, hogy csakis nemes lóra ülhetnek (bár ünnepekkor, a helyi eseményeken a feltűnőbb tarkákat választották). A nemes lovak legtöbbje pedig egyszínű volt, nem pedig foltokkal tarkított.

Pedig eközben az úgynevezett “felsőbb osztály” évszázadokon keresztül mégiscsak előnyben részesítette a tarka lovakat – olyannyira, hogy általában fontosabb volt a ló színe, mint a testfelépítése. A lényeg csak az volt, hogy minél feltűnőbb legyen.

Amerikában is hasonló volt a helyzet. Az őslakos indiánok hamar rájöttek arra, micsoda értéket jelentenek a spanyol hódítók lovainak elvadult leszármazottai. A félvad ménesekben pedig szabadon keveredhettek a lovak – és születtek a musztángok között gyönyörű tarka lovak is, amelyeket az indiánok különösen nagyra becsültek.

Tarka amerikaiak

Az appaloosák voltak Amerika első szisztematikusan tenyésztett tarka lovai. Ezek az állatok a Nez Percé indiánok lovai voltak, akik szigorúan ügyeltek a minőségre.

A pintók szintén a musztángoktól származnak, de méneskönyvük csak 1956 óta létezik. Az állomány (szinte) tisztán színtenyésztettnek tekinthető. Ez abból is látszik, hogy nem csupán többféle mintázat (overo, tobiano, tovero) létezik, hanem különböző típusaik is vannak, öt kategória a pónitól a hunter típusig.

A rossz nyelvek azt mondják a pintókról: fő, hogy tarka legyen – valamelyik kategóriába minden tarka beleillik! Ennyire azért mégsem egyszerű, hiszen az egyes típusok pontosan meghatározottak, és a pinto méneskönyvbe csak azokat a tarkákat veszik fel, amelyek megfelelnek a küllemi követelményeknek.

Hasonló a helyzet a paint lovakkal, a quarter horse tarka rokonaival. Persze csak hasonló, hiszen ritkán, de előfordul köztük egyszínű paint is, amelyik tarka paint szülőktől származik. Ezeket is felveszik a paint méneskönyvbe, mert a tarka színváltozat génjeit magukban hordozzák. Eredetileg ők is quarter horse-ok voltak, de nem kívánatosaknak minősültek a quarterek méneskönyvében. Így nem árt utánanézni egy egyszínű quarter horse esetén annak sem, hogy véletlenül nem egy rejtett paint horse-ról van-e szó – ugyanis ez nem mindig látszik…

A többi amerikai fajtánál a tarka szín nem feltétel, de ugyanolyan színnek minősül, mint bármely másik. Nem növeli a ló értékét, de nem is csökkenti a minőségét vagy az árát. Így lehet például tarka amerikai saddlebred horse, amelynél a látványos mozgást a tarka szín még jobban felerősíti. Egy tarka saddler gyors rack közben olyan, mint egy színes forgószél!

A dél-amerikai “többgangos” fajták között is gyakran bukkannak fel tarkák. A tenyésztők és a lovasok még mindig az egyszínű paso finokat részesítik előnyben, de egyre nagyobb az érdeklődés a tarkák iránt.

A criolloknál, amelyeket gyakorlatilag csak munkalónak tenyésztettek, a szín alapvetően semmiféle szerepet nem játszott. Bőségesen akadnak közöttük tarkák, de ez leginkább a véletlen műve.

Európai színtenyészetek

Az egyik legfiatalabb színtenyészet a lewitzi tarka. Hazája, Lewitz Németország keleti határa mellett fekszik. Az ottani, egykori NDK állami termelőszövetkezet vezetője, Ulrich Scharfenroth vásárolt egyszer két póni csődört azért, hogy az alkalmazottak gyerekei lovagolhassanak rajtuk. Velük kezdte meg a tenyésztést.

1992-ben Paul Schockemöhle az állomány jó részét megvásárolta, és a tenyésztést azóta kibővítve folytatja. A fajta még nem eléggé egyöntetű, de ez ilyen fiatal fajta esetén nem is várható el. A lewitzi tarka nem nagytestű hátasló fajta, hanem egy lovaglópóni, főként a fiatalabb korosztály számára. A pintók is egyre nagyobb számban vannak jelen Európában.

Ezzel szemben megszilárdult fajtának tekinthető a knapstrupper; a fajta ugyanis majdnem kétszáz éves múltra tekint vissza és változatos tenyésztői munka áll mögötte. Kialakításakor a színes pettyek megtartásához szinte minden lovat kereszteztek, amelyik párductarka volt. Ez persze ahhoz vezetett, hogy rövid időn belül a fajta “csak párductarka” lett. Az utóbbi évtizedekben azonban sikeresen fáradoztak a fajta minőségének javításán, így manapság találunk a knapstrupper fajtán belül az eredeti típusból, de vannak kiváló minőségű, modern sportló-típusú, csinosan “pettyezett” egyedek is.

A tinkerek is egyre divatosabbak manapság. A tarka cigánylovak erősek és rendíthetetlen a nyugalmuk. Mivel több mint száz éven át csak a tarka színre és a megbízhatóságra tenyésztették őket, ez nem is csoda. Őseik között találhatóak nemes, fajtatiszta tarka egyedek is, amelyek a színük miatt nem kerülhettek be saját fajtájuk méneskönyvébe, és az utazók ezért olcsón megvásárolhatták őket. Az angol és az ír “tinkerek” (vagyis üstfoltozók) szívesen tartottak ilyen lovakat, és lóállományuk minőségének javítására használták őket. Így alakult ki lassan a tinker “póni”, amelyik nem is igazán fajta, hanem inkább egy használati típus nevének tekinthető.

A színen nem lehet lovagolni

Ez nagyon is igaz! Aki szereti a tarka lovakat, annak nincs könnyű dolga, amikor fajtát választ, hiszen a tarkaság még nem jelenti azt, hogy egy ló jó is. Ezért nagyon fontos, hogy a vásárlás előtt próbáljuk meg “szín nélkül” magunk elé képzelni a kiszemelt lovat. Szinte hihetetlen, hogy egy szép vagy egy előnytelen színezettség mennyit tud emelni vagy rontani a lóról alkotott összbenyomáson. Gondoljunk csak a csókaszemre, mennyire más arckifejezést kölcsönözhet egy lónak. Vagy egy sötét foltra a szem környékén, amely néha egész ördögivé varázsolhatja egy ló tekintetét, amely persze semmilyen összefüggésben sincs a ló valódi természetével.

Tarka lovat vásárolni kétségtelenül nehezebb feladat, mint egyszínűt, hiszen több fantáziára van szükség ahhoz, hogy észrevegyük, mi is rejtőzik a szín alatt.

Évtizedeken keresztül élt Nyugat-Európában is az a nézet, hogy tarka lovon “ciki” lovagolni. Ez szerencsére ma már nem igaz. Még az élvonalbeli sportban is látunk tarkákat, pedig néhány díjlovagló bírót is meg tud téveszteni a végtagok szabálytalan rajzolata, mert nem lehet eldönteni, hogy a ló szabályosan lép-e vagy sem…

És még egy dolog, amit nem árt tudni, mielőtt tarka lovat szeretnénk venni: külön öröm a feketetarka lovak tulajdonosainak, hogy egyszerre kell egy fekete és egy szürke lovat tisztán tartaniuk… Akinek pedig voltak valaha ilyen színű lovai, az tudja, hogy ez tényleg nem könnyű feladat – ez azonban a tarka lovak kedvelőinél mégsem lehet akadálya egy igazán szép ló megvásárlásának!

 

Szöveg: Uta Over, Fotók: Lothar Lenz, Pinterest.com
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001. januári számában
Frissítve: 2023.05.08.
Fotók: Canva

Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság

Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság

 

A szilvásváradi Állami Ménesgazdaság 1950 óta ad otthont Európa legrégibb kultúrló fajtájának, a lipicainak.

Az Állami Ménesgazdaság legfőbb feladata, hogy a lipicai lovat tiszta vérben génmegőrzés céljából tartsa és nevelje, és fenntartsa a magyarországi lipicai törzstenyészetet.

Szilvásvárad és környéke (a Bükk-hegység) a mai Magyarországon belül az a tájegység, mely természeti adottságaiban leginkább hasonlít a kitenyésztés eredeti helyéhez, Lipicához. Talajviszonyaiban, növényzetében, tengerszint feletti magasságában, klímájában itt sikerült megtalálni azt a helyet, mely hosszú távon garantálja e tradicionális fajta környezet által befolyásolt jellegének megőrzését.

A lipicai fajta tenyésztése 427 éve szigorúan a tradícióknak és a hagyományoknak megfelelően történik, zárt törzskönyves formában.

A fajtának nyolc élő törzse van (Pluto, Conversano, Favory, Maestoso, Neapolitano, Siglavy Capriola, Incitato, Tulipan), amelyek hosszú évek átlagában nagyjából azonos arányban vannak jelen a ménesben.

A ménes létszáma évtizedek óta a 250 körül mozog, ebből a tenyészkancák száma 60-70 körül van.

A lovak három külön ménest alkotnak, az anyakanca-, az évjárati mén- és kancacsikó ménest. Az anyakanca ménes a szopós csikókkal Szilvásváradon van. Az 1–3 éves korú csődörcsikók ménese a Bükk-fennsíkon, Csipkéskúton található, ezen kívül a növendék kancacsikók alkotnak még egy külön ménest Szána-völgyben.

A vegetációs időszakban mindhárom ménes a hagyományoknak megfelelő módon napi 12-14 órát tölt a szabadban a legelőkön mindenféle karám és villanypásztor nélkül. A Bükki Nemzeti Park magasan fekvő több száz hektáros hegyi legelői változatos terepviszonyaival és növényzetével biztosítja a lovak egészséges felnevelését és természetes táplálását.

A ménes saját termesztésű szálas- és abraktakarmányt etet, melyet koncentrátumokkal, kiegészítőkkel komplettál a tökéletes ásványi anyag-, vitamin- és fehérjeellátás érdekében.

Valamennyi megszületett csikót – kivétel az abszolút selejt – három és fél éves koráig felnevelnek. Ebben a korban egy tenyésztői bizottság által kerülnek kiválogatásra a tenyészállat jelöltek. A kiválogatás legfőbb szempontjai a vonalak és kancacsaládok fenntartása, a klasszikus fajtajegyek megőrzése és a minőségi mozgás erősítése. A válogatást követően munkakészség és teljesítményvizsgálat eredményeként döntenek a jelöltek végleges tenyésztésbe állításáról.

A válogatáson kiszelektálódott egyedek a minden ősszel (általában október utolsó hétvégéjén) megrendezett árverésen kerülnek felvezetésre, illetve értékesítésre. Az árverésen el nem kelt lovakat egész évben folyamatosan „listáról” árulják.

Sok esetben azok a fajták, amelyek eredeti hasznosításukat vesztették, egyben elvesztik népszerűségüket is és leértékelődnek. Ez a veszély fokozottan fennáll azoknál a tradicionális fajtáknál, melyeknél a szigorú standard előírások mellett a tenyésztési eljárások korlátozott lehetősége is gátat szab a fajta „modernizálásának”.

Napjainkban azonban döntően a sport jelenti azt a hasznosítást, illetve objektív összehasonlító kipróbálást, ahol a ló a mai kor emberének élményt szerezve népszerűsödik, valamint a tenyésztő olyan információkra tesz szert, amely iránymutatást ad a tenyésztői munkában. Hazánkban jelenleg a lipicainak, mint hagyományos fajtának a kipróbálása és népszerűsítése a fogathajtáson, mint modern lovassporton keresztül megoldott.

2004. évig az intézmény saját fenntartású 4-es versenyfogatot működtetett majd 2005-től Lázár Zoltánnal kötött megállapodást egy világszínvonalú, szilvásváradi lovakból álló 4-es fogat felépítéséről. A 4-es versenyfogat mellett 2-3 országos, illetve regionális szintű 2-es fogatot működtet, melyek szintén a tenyészállat kipróbálás céljait szolgálják, illetve „előversenyeztetik” a későbbi 4-es fogat lovait.

A fogatversenyzésen túl 2004. évtől díjlovaglásban is indítanak lovakat, melyek hazai szinten gyorsan a mezőny első harmadába sorolódtak.

Örvendetes, hogy a ménes életében egyre fokozódik a turizmus jelentősége, amely összekapcsolódva Szilvásvárad természeti szépségeivel, varázslatos és egyedülálló turisztikai élményt biztosít az idelátogatóknak. A ménes tradicionális épületeiben a tenyészállatok mellett Lipicai Múzeum, Kocsi Múzeum, a ménes 50 éves történetéről fotókiállítás is gazdagítja a látnivalókat, amiket egy hangulatos kocsikázással, méneslátogatással, lovaglással is érdemes összekötni.

Az Állami Ménesgazdaság 1976-óta minden évben rendez országos és nemzetközi fogathajtó versenyeket, egyéb lovas programokat, mint például néhány éve a Lovas Világtalálkozó, vagy a leghíresebb, 1984-ben a magyar szempontból roppant sikeres négyesfogathajtó-világbajnokság. Az intézmény nem titkolt célja, hogy lehetőleg a közeljövőben ismét négyes- vagy kettesfogathajtó világbajnokságnak adjon otthont.

 

Frissítve: 2023.08.18.
Fotók: Canva

Tarpán

Tarpán

 

A fajta eredete és története

Ennek a fajtának ma már csak visszatenyésztett példányai élnek különböző állatkertekben. A múlt század elején azt feltételezték, hogy ez egy önálló vadlófaj, amely DK-Európában élt és őse a lengyel, orosz balkáni, perzsa és arab lovaknak. Ez a feltételezés megdőlt és ma már úgy tartják, hogy a tarpán a Przewalski lónak egy alfaja.

A fajta jellemzői

A Przewalski lónál könnyebb testű, finomabb fejű, vékony szőrzetű. A hátán mindig sötét hátszíj húzódik a faroktőig. Az első és hátsó lábak felső részén gyakran sötét harántsávozottság, ún. “tarpán csíkok” láthatók. Nyaka rövid és széles, teste ívelt. Bátor, független ló, sok esetben kezelhetetlen. Alkalmazkodott a kedvezőtlen éghajlati körülményekhez, ellenálló. Marmagasságuk 130 cm.

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.05.08.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Luzitániai – Lusitano

Luzitániai – Lusitano

 

A fajta eredete és története

Melegvérű fajta, mely a XVI-XVII. századból származik Portugáliából. Eredetileg a portugál lovasság használta, de mára mutatós fogat- és hátasló lett.

Az Andalúz ló portugál változatának tartják, mellyel bikaviadalokon előszeretettel vettek részt. A fajta kettő, illetve három fajta keresztezéséből alakult ki. Került a fajtába legnagyobb részt Berber, mely az erőt adta, Sorraia, és némi Arab vér is.

A fajta jellemzői

Nagyon sok hasonlóság fedezhető fel az Andalúz és a Lusitano között. Sokszor össze is tévesztik őket. Ám némi különbséget mégis találhatunk bennük. A fej finom, némileg kosfej jelleget mutat. A nyak rövid és vastag, a vállak erősek és szélesek, a mar alacsony, a hát izmos és rövid, a végtagok hosszúak.

Marmagassága 155-165 cm körüli, súlya 450-500 kg. Bármilyen szín megengedett, kivéve a tarkát. Ugyanakkor a leggyakoribb színe a szürke. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.08.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Holland melegvérű – Holland Sportló – Dutch Warmblood

Holland melegvérű – Holland Sportló – Dutch Warmblood

 

A fajta eredete és története

A fajta a XX. századból ered. Hazája Hollandia. Kiváló sportló.

Két fajta keresztezésének köszönheti létét. Ez a Groningen, mely az erős fart örökítette, és a Gelderlandi, mely a méretet és az akciós ügetést örökítette. Végül a fajtát nemesíteni kellett, ehhez az Angol telivér járult hozzá. Tulajdonképpen a testalkaton javított, mivel a Groningen és a Gelderlandi alapból egy kissé nehezebb testű lófajta. De a fajtába ezen kívül került némi francia és német melegvérű vérvonal is.

A fajta jellemzői

Kitűnően alkalmas és elismert is mint díjló, illetve ugróló. Nyugodt vérmérsékletű. A fej kissé telivéres, lábai jó szerkezetűek, patái jó alakúak.

Körülbelül 170 cm marmagasságú, minden szín elfogadott, kivéve a tarkát. Hátaslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.08.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Iskolaállj: A magyar lovaskultúra feltámasztása

Iskolaállj

A magyar lovaskultúra feltámasztása

 

Komárom központjában található a Radeczky huszárok piavei és isonzói hősi halottjainak emlékműve. A dombormű furcsa, szinte érthetetlen helyzetben ábrázo​lja az ezred lovasát – gondolhatná napjaink akár legmagasabb műveltséggel rendelkező lovasszakembere is.

Ám a lovas természetesen magasiskolai feladatban, iskolaálljban került ábrázolásra. Ez fejezi ki az akkori lovas szakemberek lovaskultúrájának színvonalát, szakmai hozzáértésük vitathatatlan erősségét.

Míg az iskolaállj alig száz évvel ezelőtt evidens része volt a magyar lovaskultúrának, mára a szakma művelése színvonalában olyannyira visszaesett, hogy magát a feladatot sem ismerik fel, még a magukat legkomolyabb szakembernek tekintő lovasemberek sem! (Hogy magának a feladatnak a végrehajtásáról ne is beszéljünk…)

2013.04.04.
Forrás: zablaeskengyel.blog.hu
Frissítve: 2023.08.29.

Karinthy Frigyes – Margitka álma II.

Karinthy Frigyes – Margitka álma II.

 

Az országút megint fehér volt és ragyogó, de most szelíd, ezüstös fény ömlött rajta el. Az akácos árnyéka sem volt éles és kemény, hanem olyan, mintha rálehelték volna a csöndes utcasorra. A hold pedig besütött a zsalugáterek közé, reszkető sávokat rajzolt a padlókra és tetőzetekre. Margitka nem aludt, hanem kinézett a zsalugáterek között az ibolyaszínű égre. Aztán felhúzta a redőnyt, és a holdsugarak tolakodva és hancúrozva özönlöttek be a kis szobába.

Egyszerre összezavarodott minden. A könyvek bólintani kezdtek a faliállványon, és az ibolyaszínű égen szakállas manók szaladoztak végig, zagyvatag, zavaros harmonikaszóval. Margitka egy ideig behunyt szemmel hallgatta, de egyszerre csak az ablakra nézett és összerezzent. Hosszú, keskeny, sörényes fej bólingatott befelé, éles körvonalakba vonva el az égbolt sugaras hátteréből. Szó sincs róla, első percben nagyon megijedt Margitka, de nem kiáltotta el magát, csak befelé remegett. Aztán látta, hogy csak a Ló az, aki idejött az ablakhoz, az bólingatott. A Ló nem is akarta őt megijeszteni, és nagyon udvariasan mentegetődzött:

– Bocsánat, bocsánat – mondta -, azt hiszem, itt lakik Margitka kisasszony. Nappal nem tehettem tiszteletemet, mert tudni tetszik, alkalmazva vagyok, hát most kellett jönnöm, hogy hálás köszönetet mondjak délelőtti közbenjárásáért.

Margitka már nem félt egy cseppet sem. Odajött az ablakhoz, és csodálkozva nézte a lovat. A Ló egy kicsit zavarba jött, de azért tovább beszélt.

– Tetszik tudni, nemigen tudom magamat kifejezni, rossz beszélő vagyok, de mondhatom, nagyon, végtelenül hálás vagyok. Ugye nem haragszik, hogy megzavartam békés nyugalmát?

És ezt olyan gyöngéden mondta a Ló, és könnyek ragyogtak mélabús, szürke lószemeiben.

– Sőt, ellenkezőleg! – felelte Margitka, és mosolyognia kellett a Ló zavarán. – Nem is tudtam, hogy ilyen művelt lovak is vannak.

– Ó – mondta a Ló lelkesülten -, vannak nálam sokkal, sokkal műveltebbek is. Hát nem olvasta Swift Jonathán úrnak a könyvét, amelyikben leírja a Lovak országát?

– Bizony, már nem emlékszem rá.

– Az pedig szép könyv. Én különben hálámat kifejezni jöttem ide, és azért, hogy egy picit beszélgethessek Margitka kisasszonnyal. Megengedi, hogy idetámaszkodjam?

Azzal ráhajtotta a hosszú, keskeny fejét az ablakpárkányra. Margitka még mindig mosolygott, és ő is rákönyökölt az ablakra, és úgy néztek, szembe egymással. A hold bevilágította őket.

– Mert kérem, valami fényes sorsom nincsen. Az emberek gonoszak, kegyetlenek, megutáltam őket. Ma délelőtt azt hittem, ott pusztulok el a forró kövezeten. Gondoltam, átkot mondok az egész világra, és különösen az emberekre, és aztán meghalok. Ekkor jött Margitka. Megmentett, megsimogatott pici kezeivel. Akkor úgy éreztem, hogy talán mégis tévedtem, mikor gonosznak neveztem az embereket.

– Szegény Ló! – mondta Margitka, és most is megsimogatta a Ló barna, csontos fejét.

– Köszönöm! – mondta a Ló. – Nem hagyná itt kacsóját a fejemen?

Margitka szívesen otthagyta.

– Hát igen – folytatta a Ló -, a mi véreink országáról akartam beszélni. Swift Jonathán írta le könyvében. Ó, az gyönyörű ország! Fényes szőrű, méltóságteljes paripák bírják ott a földet, ők uralkodnak. Réges-régen, emberemlékezet előtt az övék volt már a kék mező és a sugárzó rengeteg.

Szabadon, lobogó sörénnyel barangolják be a réteket. Sátrakat építenek, és együtt élnek azokban, meleg szeretetben és barátságban. Nem ismerik a versengést és a hazugságot. Büszkék és mégis jóságosak, hatalmasok és mégis nemes szívűek. Egyszer közéjük került egy ember, Gullivernek hívták, ugyanaz volt, aki bejárta az óriások és törpék országát. Sok rosszat beszélt nekik, a lovaknak, az emberi nemről, de ők azért jósággal és szeretettel bántak vele, úgyhogy mikor vissza kellett térni hazájába, sírva és zokogva búcsúzott el, és szomorúan járt később az emberek között, örökösen visszaáhítozva a Lovak nyugodalmas birodalmát. Ó, az nagyon szép ország, nagyon szép ország…

Hosszú szünet következett. A Ló révetegen bámult bele a holdvilágos éjszakába, azután hirtelen visszafordult.

– Margitka kisasszony – mondta halkan és szomorúan -, a jó, a nemes, a karcsú és szép lovak országáról beszélek magával. Emberek nem laktak még ott soha, azért nincs ott bűn, nincs hazugság, nincs harc, irigység és bosszúállás. Az emberek kegyetlenek: ne adja az ég, hogy valóban bejuthassanak a mi álmaink országába!…

Ezüstfelhő húzódott át a hold karikáján, mikor megint világos lett, a Ló hirtelen odahajolt Margitkához, és remegő hangon kérdezte:

– Margitka kisasszony, nem volna kedve megnézni a mi országunkat?

Margitka csodálkozva nézett rá:

– Igen – folytatta a Ló gyorsan és hevesen -, maga eljöhetne, maga nem olyan, mint a többi ember, maga nem zavarná meg a mi békénket. Így gondoltam, igen, így gondoltam. A hold gyönyörűen süt, Margitka fölül a hátamra, és elvágtatunk. Ó, oly gyorsan fogunk menni, mint a szélvész, és oly lágyan, mint a szellő. Elviszem királyunkhoz, a Paripához, és Margitka megsimogatja a nyakát. És mindegyik Ló szeretni fogja és imádni fogja és kedveskedni fognak neki, de én fogom őt szolgálni. Puha mohából fekhelyet hordok hűvös, illatos barlang közepére, azon fog aludni Margitka. Virágos erdőből mézet hozok és friss tejet a mezőkről. Minden csupa béke lesz, és csupa boldogság. Ó, a Lovak nemesek és jók, ott nem ismerik a haragot és a bánatot…

Margitka tágra nyitott szemekkel hallgatta ezt a beszédet. Aztán elmosolyodott, és lassan, gondolkodva rázta meg a fejét. A Ló egyszerre elhallgatott, és lesütötte nagy lószemeit. Darabig hallgattak.

– Bolondokat beszélsz, Ló komám! – mondta végre Margitka. – Én ember vagyok, és te ló. Mit keresek én köztetek? Nem mehetek ám oda.

A Ló csak dobogott, zavartan és csüggedten, a lábaival.

– Maradjon csak mindenki ott, ahol lennie kell – folytatta Margitka. – Látod, én kedvellek titeket, lovakat, és kedvelni is foglak mindig. Amit a lovak országáról meséltél nekem, az nagyon szép volt, köszönöm neked. Te okos, művelt lovacska vagy. Menj el, keresd föl azt az országot, és légy boldog ott, mert bizony megérdemelted. De amit tőlem kívántál, az bolondság volt.

– Igaz – mondta a Ló, és fölütötte a fejét. – Isten vele, Margitka kisasszony!

– Hová?

– A gazdámhoz.

– Hát nem a lovak országába, a zöld mezőkre, a nemes Paripák közé?

– Nem. A gazdámhoz, aki kínoz és ver. – Fölemelte egyik mellső lábát, és elkeseredetten lódította el.

– Igaza van, Margitka kisasszony. Maradjon mindegyikünk ott, ahol lennie kell. Az Isten úgy akarta. Aztán mit is kezdjek el egyedül? Lovak országa? Zöld mezők? Nemes Paripák?… Eh, Swift Jonathán beszél csak róluk. Talán nem is igaz. Talán nem is igaz…

Hosszan, búsan, kétségbeesetten nézett bele a csillagos éjszakába. Aztán lassan megfordult, és vissza sem tekintve indult neki a holdsütötte útnak. Lehorgasztott fejjel, szánalmasan döcögött keresztül rajta, és beleveszett a láthatárra boruló homályosságba.

 

Forrás: http://vmek.oszk.hu/
Frissítve: 2023.05.09.
Fotó: Canva

Taishu

Taishu

 

A fajta eredete és története

Japán Tsu szigetén fejlődött ki. Hátas- és könnyű igásló. Régi fajta, a 8. századra nyúlik vissza eredete. Több, mint 4000 egyedet tartottak nyilván 1920-ban, de mára csak 79-65 példány maradt.

A fajta jellemzői

Erős és kemény fajta, erős lábakkal. Szelíd természetűnek és szolgálatkésznek írják le. Ezeket a pónikat gyakran farmerek asszonyai és gyerekek lovagolják. Közepes magasságú póni, 12 marok, vagyis 125 cm körül van.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.09.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Fajtaismertető lóvásárláshoz III.

Fajtaismertető lóvásárláshoz III.

Sportlófajták

 

Korunkban a lóhasználat megváltozása során a tenyésztés iránya is a sportló-tenyésztés felé fordult. Cél a nemzetközi versenyeken, világ kupákon, olimpiákon eredményesen szereplő lovak tenyésztése, illetve a sportolók ilyen lóval való kiszolgálása.

A különböző szakágak bizonyos mértékben más-más lovat kívánnak, ezért a sportló fajtákon belül kialakultak különböző típusok, illetve egyes fajták valamely szakágra “specializálódtak”. Emellett, még jobban egyedekre bontva, vannak úgynevezett ugróörökítőként, mások díjló örökítőként nyilvántartott mének. A díjugrató szakágban nyilvánvalóan elsődleges szempont az ugróképesség, ugrókészség és stílus, lovagolhatóság. A díjlovaknál elsődleges a jó mozgás, a nemes, elegáns megjelenés, de természetesen a lovagolhatóság itt is alapvető. A military lovaktól kitartást, keménységet, bátorságot, feltétlen engedelmességet (idegen, új, ismeretlen akadályok leküzdése), és nagyfokú gyorsaságot várnak a lovasok. A fogatlótól vártak nagyjából hasonlóak a military lóéhoz. Nyilvánvalóan ott az ügetőmunkára tevődik a hangsúly, és nem a vágtázóképességre, viszont szempont a robbanékonyság, a fordulékonyság. Egyes fajták szelekciójuk során előtérbe helyezték valamely szakágat, mint például a hannoveri fajta tenyésztői a díjlovaglást, vagy a holsteiniek a díjugratást, más fajtákban arra törekednek, hogy a fajtán belül több szakág is megtalálja a neki megfelelő lovat.

A military sportban a mai követelményeknek leginkább az angol telivérek felelnek meg, vagy az igen magas telivér vérhányaddal rendelkező sportlovak. A különböző országok bizonyos mértékig más-más módon tenyésztik sportlovaikat, a nyilvánvaló azonosságok mellett. Franciaország például az egész francia melegvérű populációt tekintette a sportló-fajtájuk, a selle français kiinduló anyagának (kivétel természetesen a hagyományosan önálló fajták, mint ügető, telivér, angloarab, arab stb.), és ezen a bázison kezdte meg az állomány sportló irányú szelekcióját.

Németországban fenntartották a tartományok önálló fajtáikat, így ma Németországon belül számos sportló fajta létezik. Kiindulási kanca és mén-anyaguk a hagyományos, általában kifejezetten nehéz, tömeges, mezőgazdasági típusú ló volt (természetesen vannak kivételek, mint a trakehneni), és ezt nemesítették angol telivérrel, esetenként arabbal és trakehnenivel. Közben természetesen szigorú szelekció folyt sport irányba. Ezen a szelekción belül egyes fajtáknál a teljesítmény volt az abszolút döntő érv, esetleg a küllem rovására is (holstein), másutt a korrekt küllem továbbra is szigorú szelekciós szempont volt (hannoveri).

A sportlótenyésztésbe későbben bekapcsolódó országok, mint például Hollandia és Belgium, már a tenyésztésben előrébb tartó országok lovaira alapozhattak, és azok kiváló ménjeit, lehetőség szerint kancáit is, természetesen saját kancáik mellett felhasználták fajtáik kialakításában. Ezen az úton hamar a világ élvonalába kerültek lovaik, viszont elvesztették nemzeti arculatukat. Egy belga félvér például lehet hannoveri apa után, anyja pedig mondjuk francia hátas x holsteini, csak éppen Belgiumban született és ott törzskönyvezték. Vannak olyan országok, amelyek ma is inkább felvevő piacai a sportlovaknak, mint pl. Olaszország vagy Görögország, vagy az Egyesült Államok.

Az egyes országok sportló-fajtáinak részletezésébe nem megyünk most bele, hiszen a fent leírtak általában érvényesek rájuk, de felsorolás szerűen említést teszünk róluk. Németország legjelentősebb sportló fajtái: hannoveri, holsteini, trakehneni, bajor félvér, westfáliai, oldenburgi. Ezek a fajták egy-egy tartományhoz, illetve annak központi méntelepéhez kötődnek. Franciaország sportlova a selle français, vagy francia hátas, Hollandiában tenyésztik a holland félvért, míg Belgiumban a belga melegvérűt.

Hazánkban a fenti kategóriába tartozik a magyar sportló (elődjének tekinthető a mezőhegyesi sportló). Elmondható rá, hogy csakúgy, mint több más sportló fajtánál a kiindulási kanca-alapanyag az ország hagyományos fajtáiból került ki (kisbéri félvér, furioso-north star, gidrán, kisebb részben nóniusz), és ezeket a kancákat keresztezték nyugat-európai sportlovakkal, illetve szelektáltak az állományon belül a teljesítmény irányába. A fajtában elfogadott bármely melegvérű lófajta, (a hidegvérű nem) és a származás igen csekély hányada lehet ismeretlen a kancák törzskönyvezhetőségéhez.  A fajta fenntartásáért és fejlődéséért a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete a felelős, egyre szélesedő tenyésztői bázissal, és egyre jobb lovakkal. A tenyésztés során elsődleges szempont a teljesítmény, illetve az azt meghatározó tulajdonságok, (ugróképesség és stílus, készség, lovagolhatóság, alapmozgás) de szigorúan szem előtt tartják a korrekt küllemet is.

“Hobbiló szempontból” a modern sportló fajták bizonyos szempontból lehetnek előnyösek, más szempontból nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek. Lovagolhatóság szempontjából bizonnyal általában megfelelnek, hisz azt tartják, hogy a jó sportlovat “már az apja belovagolta”. Ez annyit tesz, hogy önmagától szívesen hordja a lovas súlyát, azzal együtt is könnyen megy egyensúlyban, a zablán szívesen megtámaszkodik, jó az öntartása, a lovas segítségeit könnyen elfogadja. Nem kell betörni, elég belovagolni. (Bár ez minden fajtánál cél.) Természetesen, amelyik egyedre ezek igazak, arra öröm ráülni.

Ezzel szemben viszont szelekciójuk abba az irányba hatott, hogy a nap 24 órájából átlagosan egy órát dolgoznak, és ebben az egy órában van néhány perc, amíg igen nagy teljesítményre képesek (mondjuk egy 140 cm magas ugrópálya teljesítése körülbelül másfél perc, a melegítés 15-30 perc.) Az idejük többi részét általában a boxban, pihenéssel töltik. Nem biztos tehát, hogy ha a családi lovunkat fél, egész, vagy több napos túrákra (is) akarjuk használni, akkor ez a legalkalmasabb fajta. Erre a célra inkább merem ajánlani hagyományos fajtáinkat. Azok általában ellenállóbbak is, kevesebb pataproblémával rendelkeznek, kevésbé igényesek.

 

Novotni Péter
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva

Hiba bejelentés