A korábbi tervekkel ellentétben valószínűleg mégsem küld női sportolót a londoni játékokra Szaúd-Arábia.
Az egyik helyi napilap a Szaúdi Olimpiai Bizottság elnökét, Nayef herceget idézve arról számolt be, hogy nem támogatják a nők versenyeztetését.
Szaúd-Arábia mellett Katar és Brunei sem szerepeltetett még soha női sportolót olimpián. Katar februárban jelezte, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól kapott két női kvótát kihasználva az úszó Nada Arkajit és a sprinter Nor al-Malkit nevezi a londoni játékokra.
2012.04.13.
Forrás: Sportgeza.hu
Szaúdi díjugrató hölgy az Olimpián
Dalma Malhas lehet Szaúd-Arábia első olimpián résztvevő női versenyzője.
A 18 éves hölgy Nayef bin Abdul Aziz trónörököstől kapott engedélyt arra, hogy részt vegyen a 2012-es londoni olimpián. Dalma Malhas az első nő, akinek megadatik ez a lehetőség.
Tudósítások szerint Dalma nem edzhetett Szaúd-Arábiában, ezért Ausztráliába költözött. Az ifjú lovasnő a 2010-es szingapúri Ifjúsági Olimpián a bronzérmet nyerte meg, de csak az egyéni versenyszámban állhatott starthoz, mert országa csapata kizárólag férfi lovasokból állt.
Haya hercegnő, a Nemzetközi Lovasszövetség (FEI) elnöke március elején írta az úgynevezett Brighton-egyességet, amely a női egyenjogúságot kívánja elősegíteni a sportban. Habár a lovaglás azon kevés olimpiai sportágak egyike, ahol a nők ugyanazon feltételek mellett állnak starthoz mint a férfiak, az FEI mégis aláírta a dokumentumot, hogy ezzel is nyomatékosítsa a női és férfi lovasok egyenjogúságát.
Hétfőn a díjugrató csapatverseny második fordulójában a 8 legjobb csapat, valamint az egyéni kvalifikációért összesen 45 lovas indulhatott. Nehéz pálya után összevetésben dőlt el az arany sorsa, végül a brit csapat győzelmének örülhetett a londoni közönség.
Viszonylag sok hiba volt az alappályán, főleg a vizesároknál, ami bő távolságra volt építve az előző ugrástól. Először az egyéni indulók versenyeztek, majd a csapatok lovasai következtek. Egyéniben a németek jól mentek, Meredith Michaels-Beerbaum és Bella Donna (Baldini II x Calido I) 1 hibaponttal, Marcus Ehning és Plot Blue (Mr. Blue x Pilot) pedig hibátlannal teljesítettek, így bejutottak a döntőbe is. Janne Friederike MeyerLambrascóval nem ment igazán jól, ezután a lovasnő bejelentette, hogy lova visszavonul a versenyzéstől, bár egy-egy verseny erejéig még visszatérhet.
A csapatversenyben a britek jól kezdtek. Nick Skelton Big Starral (Quick Star x Nimmerdor) ismét hibátlant lovagolt, majd Ben Maher és Tripple X (Namelus R x Catango Z) egy fája után Scott Brash Hello Sanctosszal (Quasimodo van de Molendreef x Nabab de Reve) is hibátlanul ment. Peter Charles már csak a csapatért lovagolhatott, hiszen egyéniben nem jutott tovább, és végül az ő eredménye esett ki, mivel 5 hibaponttal teljesítette a pályát, összességében 8 hibapontja lett a csapatnak.
A tegnapi forduló után vezető szaúdi csapat ugyan nem volt ma annyira szerencsés, de még így is a lovassport-történetük legnagyobb sikerét könyvelhették el. HRH Abdullah Al Saud Davosszal (Carthago Z x Pericles xx) és Ramzy Al Duhami Bayard van de Villa Theresiával (Kashmir van Schuttershof x Camus) egyet ütött, Kamal Bahamdan Noblesse des Tesszel (Cumano x Irak) 5 hibaponttal végzett. Ők hárman bejutottak a döntőbe, csak Abdullah Waleed Sharbatlynak nem sikerült Sultannal (Irco Mena x Voltaire), aki ma is ütött, és még az időért is kapott 2 hibapontot.
Összesen 14 hibaponttal a bronzérmet szerezte meg a szaúdi csapat, és Svájc csak a 4. helyen végzett. Ugyan Pius Schwizer ma hibátlanul lovagolt, de az idei év Nemzetek Díja klasszisa, Paul Estermann és Castlefield Eclipse most ütöttek kettőt.
A hollandok viszont feladták a leckét a brit csapatnak, ugyanis Maikel van der Vleuten Verdivel (Quidam de Revel x Landgraf I) és Marc Houtzager Taminóval (Numero Uno x Farmer) dupla nullát lovagoltak. Jur Vrieling mindkét fordulóban 8-8, Gerco Schröder pedig 4-4 hibaponttal mentek, de összesítésben így a holland csapat is 8 hibaponttal végzett.
Összevetésre került sor a brit és a holland csapat között. Az Olimpián úgy döntik el a csapatversenyt, hogy mind a négy csapattag lovagol a rövidített pályán, és a legjobb három eredmény számít. A britek Nick Skelton és Ben Maher pályáival hibátlanul kezdtek. A hollandoknál Jur Vrieling is hibátlan maradt, de Maikel van der Vleuten már kettőt ütött. Ezután a briteknél is történt egy hiba Scott Brash révén, de a hollandok nem tudtak javítani, mert Marc Houtzager is ütött egyet. Végül Peter Charles lenullázott, ezért Gerco Schröder már nem tudott volna javítani a hollandok eredményén.
A britek még csak 1952-ben Helsinkiben tudtak csapat aranyat nyerni díjugratásban, ráadásul Nick Skelton eredményei közül is szinte már csak ez hiányzott.
Még hátra van az egyéni döntő, amelyet szerdán rendeznek meg kétfordulós versenyszámmal. Az összesített eredmény alapján legsikeresebb 35 páros indulhat nemzetenként legfeljebb három versenyzővel. Az eddig gyűjtött hibapontok azonban lenullázódnak, így tulajdonképpen bármelyik lovas elnyerheti az olimpiai bajnoki címet.
Holnap díjlovaglás, Nagydíj Speciál és a csapatverseny zárása lesz, ahol esélyes az újabb brit arany.
Napjaink legjobb rövidtávú vágtázója egyértelműen az ausztrálok csodakancája Black Caviar. A hatéves sprinter eddigi huszonegy versenyében nem talált legyőzőre, és már tizenegy Group 1-es diadal látható a neve mellett. Egy-egy fellépésére akár százezres tömeg látogat ki a versenypályákra, míg a televízió képernyők előtt több millióan izgulnak Peter G. Moody idomítottjáért.
Sokan úgy vélik Black Caviar nem csak napjaink legjobb sprintere, hanem minden idők legkiválóbbika. Ez a kérdéskör kétségkívül megosztja a lósportszerető közvéleményt, mondhatni két táborra szakította a galopprajongókat. Hogy tényleg ez a gyönyörű telivér lenne a valaha élt legnagyobb sprinter? Nem könnyű objektív választ adni.
Dayjur
A témát feszegetve szeretném most Önöknek bemutatni Dayjur-t, a kilencvenes év legendáját: Dayjur 1987. február 6-án látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban. Neve vélhetően csak az idősebb generáció körében ismert, de még köztük is alig leledzik olyan, aki akárcsak videó felvételről látta volna Sheikh Hamdan bin Rashid al Maktoum lovát.
A Dazing apaságú mén Angliába, William Richard „Dick” Hern istállójába került, aki korábban (a hetvenes évek elején) a csodálatos Brigadier Gerard felkészítését is irányította.
Dayjur 1989. június 15-én futotta első versenyét Newbury-ben 1200 méterre, melyet könnyedén két hosszal abszolvált a skót zsoké, Willie Carson társaságában. Innentől fogva kettejük pályafutása összefonódott, hiszen minden egyes alkalommal Carson ült a ló nyergében.
A balszerencse árja
Napra pontosan egy hónappal később (újfent Newbury-ben) „megbotlik”. Rushmore I mögött csak második a Listed besorolású Manton Rose Bowl Stakes-ben, ezt követően pedig hosszú pihenőre vonul.
Kilencven áprilisában, immáron háromévesen tér vissza a versenypályára Newmarket-ben. A 7 furlong-os, azaz körülbelül 1400 méteres táv azonban nem ízlik neki. A tíz lovat számláló mezőnyben mindössze hetedik, jócskán lemaradva a nyerőtől. Vélhetően ekkor jött a felismerés Hern részéről, Dayjur-t nem szabad 1200-nál hosszabb távon erőltetni.
Május 1-én Nottingham-ben, már 1200-ra visszavéve, könnyű sikert arat egy hároméves lovak számára kiírt versenyben, amit ismét egy fájó vereség követ a hónap közepén. Favoritként fejhosszal kikap a húsz az egyhez adott outsidertől, Tod-tól (a helyszín ezúttal is Newbury).
Ezen a ponton felvetődhet Önökben a kérdés, miről „zagyválok” én itt? Hogy mérhető egy olyan ló Black Caviar-hoz, aki pályafutása első öt versenyében háromszor is kapitulálni kényszerült? Nos, a válaszom a folytatásban rejlik.
Fordul a kocka
Az igazi, szinte mesébe illő sztori ugyanis innentől kezdődik. Május 28-án jön az első elismerése méltó győzelem a Group 2-es Temple Stakes-ben, melyet sorrendben négy másik követ, olyan tradicionális európai sprintfutamokban, mint a King’s Stand Stakes, a Nunthorpe Stakes, a Haydock Sprint Cup, majd pedig a franciaországi Prix de l’Abbaye de Longchamp.
Az önbizalomtól duzzadó tulajdonos benevezi lovát az 1990-es amerikai Breeders’ Cup Sprintre. Dayjur életében először fut homokon, de teljesítményén ez mit sem látszik. A célegyenesre fordulva gyakorlatilag kettészakad a mamutmezőny. A „falon” belül haladó Safely Kept és a mellette közvetlenül vágtázó Dayjur hatalmas iramot diktálva lemorzsolja a többieket. A két ló fej-fejt küzd a finisben, de úgy tűnik az utolsó métereken Dayjur legyűri egyetlen valamirevaló ellenfelét… ami ezután történt minden futtató legrosszabb rémálmában jön csak elő, s minden valószínűség szerint a galoppsport történetének egyik legpechesebb momentuma.
A céltól kb. 50 méterre Dayjur megijed egy árnyéktól, és így a mellette még mindig küzdő Safely Kept egynegyed hosszal előbb ér célt.
A galoppszakmában mérvadó (tegyük hozzá angol) Racing Post magazin szakemberei 136-os RPR (Racing Post Rate) számmal jutalmazták Dayjur legjobb teljesítményét, ami három egységgel több, mint Black Caviar mindenkori legjobbja, míg a szintén nagy hangsúllyal bíró Time Form-nál 141-es képességszámmal jutalmazták a Prix de l’Abbaye után.
A balszerencsés futamot követően már „csak” fedezőménként számítottak rá. Tizennyolc éven keresztül örökített Kentucky-ban a Shadwell Racing Farmon, de ivadékai között nem találunk valódi klasszist.
Ezen iromány után természetesen, adódik a kérdés: Ki a jobb? Az angolok esküsznek Dayjur-ra, az auszik pedig Black Caviar-ra. Jómagam utóbbi mellett teszem le a voksot, de kérem nézzék meg az alábbi rövidke videókat, s döntsenek inkább Önök…
…hölgyeké az elsőbbség. Az eleddig veretlen Black Caviar huszonöt győzelme:
I’ll Have Another győzelmével zárult a százharmincnyolcadik alkalommal megrendezett Kentucky Derby. A messzeföldön ismert amerikai futamot 165 ezeren látták a helyszínen, ami új rekordot jelent a Churchill Downs-i pálya történetében.
A Kaliforniában trenírozott I’ll Have Another április 7-én a Santa Anita Derbyt megnyerve kvalifikált a 2 millió dollár összdíjazású Kentucky Derbyre, ahol aztán, ahogy arra számítani lehetett, a favoritként pályára lépő Bodemeister (Mike Smith) őrületes tempót diktált tizenkilenc riválisának. A korábban többször is kifizetődő taktika most csak a második hely megszerzéséhez volt elegendő, ugyanis a középmezőnyben helyezkedő I’ll Have Another (Mario Gutierrez) az utolsó száz méteren könnyedén lépett el a fogadók bizalmát leginkább élvező Bodemeister mellett. A dobogó legalsó fokáért Dullahan (Kent Desormeaux) és Went The Day Well (John Velazquez) vívott nagy csatát, amiből végül előbbi került ki győztesként.
Az I’ll Have Another nyergében kuporgó, mindössze huszonöt esztendős Mario Gutierrez jól láthatóan a könnyeivel küszködött a versenyt követően, ami nem is csoda annak tükrében, hogy a mexikói zsoké egy évvel ezelőtt még egy kevésbé ismert versenypályán, a kanadai Hastings Parkban lovagolt jóval szerényebb képességű telivéreket. „Fantasztikus ló. Már akkor megmondtam mindenkinek, hogy ő lesz a nyerő, mielőtt először felültem a hátára.” – nyilatkozta Gutierrez.
Az örömittas tréner Doug O’Neill a futam után a folytatásról beszélt. Lelki szemei előtt már az amerikai Hármaskorona versengés második állomása, a Preakness Stakes lebeg, ahol kedvence ismét összemérheti erejét Bodemeister-rel.
„Maryland, jövünk!” – mondta Mr. O’Neill, utalván a két hét múlva sorra kerülő megmérettetés helyszínére.
Az egyedüli európai aspiráns, az ír színekben futó Daddy Long Legs (Colm O’Donoghue) féltávig közvetlenül az élboly mögött helyezkedett, de a hatalmas iram felőrölte minden erejét, így végül kiszakadt utolsóként zárt.
Totilas visszatérése Matthias Rath-tal a múlt hétvégi „Horses & Dreams“-en a németországi Hagenban fergetegesen sikerült: a páros a nyolc hónapos kihagyás után a Nagydíjban és a kűrben is nyert.
Rajongói izgatottan várták Totilas-t a hageni Horses & Dreams versenyen, miután utoljára a 2011-es rotterdami Európa-bajnokságon láthatták a négyszögben. A csodamén sérülése miatt a tavalyi Horses & Dreams-et, valamint két téli versenyt is le kellett mondania Rath-nak. Az EB után – ahol érem nélkül maradtak – pedig csak két kijózanító fellépésük volt a vechta-i ménbemutatókon.
Szombaton viszont végre eljött a várva várt pillanat: Totilas és Matthias Rath bevonult a négyszögbe – a lelátóhelyek kivétel nélkül tömve voltak. A páros 83,809%-kal megnyerte a Nagydíjat és eredményükkel majdnem megdöntötték Totilas Edward Gal alatti 2009-es rekordját, a windsori Nagydíjon megszerzett 84,085%-ot.
A szombati versenyszám második helyén a brit Laura Bechtolsheimer végzett Mistral nevű lovával (82,745%), a dobogó harmadikok fokán a német Kristina Sprehe és Desperados (81,809%) végzett.
Matthias Rath méltó módon mutatta be a fekete KWPN-mént: helyén levő segítségekkel, helyes támaszkodással lovagolták végig a versenyszámot. A piaffe-passage átmenetek gyönyörűen, a sorozatos ugrásváltás pedig egyszerűen tökéletesen sikerült. A melegítő pályán látott edzésmód azonban felháborodást váltott ki a nézőkből: a 12 éves mént állítólagosan túl szűk nyakigazítással (“Rollkur”) lovagolta a fiatal német lovas. Rath és edzője a LDR (Long-deep-round)-metódussal edzi a lovat, amit már korábban is több támadás ért.
A szombati siker után vasárnap is ünnepelhetett a csapat: A 27 éves Rath és Totilas egy Michael Jackson számra lovagolt kűrrel 88,07%-kal megnyerte a versenyt. Laura Bechtolsheimer és Mistral (87,60%) így a második, Kristina Sprehe (83,77%) Desperados-val pedig a harmadik helyen végzett.
Vasárnap a Nagydíj Speciálban a brit Charlotte Dujardin holland származású heréltjével, Valegro-val új világrekordot állított fel – 88,022 százalékkal! Ilyen magas eredményt a Nagydíj Speciálban még soha senkinek nem sikerült elérnie. Hibátlan piaffe-okkal és passage-okkal, lenyűgöző nyújtásokkal és tökéletes ugrásváltássorozatokkal érdemelték ki többször is a legmagasabban adható pontszámot.
Totilas sikeres visszatérése után a Rath további négy versenyre készül és biztos benne, hogy sikerül minősülniük az Olimpiára.
Ismerje meg Mona Lisát, a zonkeyt, aki családi kedvenc lett
A Mona Lisához hasonló zebra-szamár hibridek rendkívül ritkák. A zonkeyt rajongva szereti tulajdonosa, a híres kaliforniai csellista és operaénekesnő, Mara Baygulova.
A művésznő 13 éve egy farmról hozta el az állatot, ahol bántalmazták és fogalmuk sem volt róla, hogy Mona Lisa mennyire különleges. A zonkey-ből azóta igazi családi kedvenc lett.
A zonkeyk (donkra vagy zebroid néven is ismertek) rendkívül ritka állatok, hiszen természetes körülmények között szamarak és zebrák meglehetősen ritkán találkoznak egymással. Zonkey-val még állatkertekben, vagy vadasparkokban is csak a legritkább esetben találkozhatunk, legtöbbjük mesterséges termékenyítés útján fogant.
Mona Lisa testfelépítése a szamarakéra emlékeztet. Fülei is jellegzetes, óriási szamárfülek, azonban színük fekete-fehér. Lábai csíkosak, valamint sörénye és farka is inkább egy zebráéhoz hasonlít.
Mona Lisa személyiségét tekintve majdnem teljesen olyan, mint egy zebra. “Imád együtt galoppozni a lovakkal, ég benne a versenyszellem.” – mondja Mara. – „Olyan okos, mint egy öt éves kisgyerek. Hihetetlenül tanulékony, ha egyszer meglátja, hogyan kell csinálni valamit, megpróbálja utánozni egyedül is. Például, amikor hozzánk került meglátta, hogyan nyitom ki a karám kapuját és öt perc múlva utánam csinálta a száját használva ujjak helyett. Imádja, ha szeretgetik és ő is nagyon sok szeretetet ad, viszont igazi kis csibész, ha nem kap elég odafigyelést.”
Mara annak idején sokat mesélt fiának gyermekkori kedvencéről, egy Mona Lisa nevű szamárról. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdte keresni egykori csacsija utódját, így lelt második Mona Lisára, akit fia ötödik születésnapjára haza is vitt. A zonkey ekkor négy éves volt, most tizenhét. Annak ellenére, hogy kezdetben még félt az emberektől, ma már közvetlen és szeretetéhes. Mara szerint Mona egy igazi díva, kiköveteli a figyelmet, amikor sétálni mennek. „Látom rajta, hogy mérges, ha a környezetében lévők nem veszik észre, hogy ő mennyire különleges. Nagyon sok önbizalma van.”
Bár az operaénekesnő a legkifinomultabb hallgatóságnak énekel, alkalmanként Mona Lisának is dalra fakad, aki olyankor gyönyörködve hegyezi jellegzetes csíkos füleit.
Overdose 2012. január 12-én futott először a dubaji versenypálya mesterséges „tapeta” borításán. Mikóczy Zoltán szerint a lónak az új futófelület szemmel láthatóan nem okozott problémát, de egyetlen alkalomból nem vonnak le messzemenő következtetést. Ezért csak a hétvégi munkáját követően, hétfőn fognak dönteni róla, hogy melyik versenynapon fogja Overdose első dubaji versenyét futni. Ez a január 20-i, 1200 méteres, tapeta borításra kiírt, 100.000 USD összdíjazású, vagy a február 3-i, 1000 méteres, füves pályára kiírt, 175.000 USD összdíjazású futam lehet.
12 start, 12 győzelem: ez a mérlege annak az angol telivérnek, akit a mai idők magasan legjobb versenylovának tartanak.
A Frankel névre hallgató négyéves mén a szaud-arábiai hercegnek, Khalid Abdullahnak a ménesében látta meg a napvilágot és a dúsgazdag tulajdonos színeiben futja versenyeit Anglia elit lóversenypályáin. A 75 éves Khalid 1960-ban kapott rá a lóversenyzésre, no nem mint megrögzött fogadó, hanem mint tenyésztő és futtató. Angliában, Írországban és az USA-ban tart fent első osztályú méneseket, és évről-évre több mint 200 telivért tart tréningben, amelyek rendre ott szerepelnek a magas díjazású futamokban.
Frankel 2008. február 11-én látta meg a napvilágot Angliában. Nevét a 2009-ben leukémiában elhunyt neves amerikait tréner, Bobby Frankel után kapta, aki a herceg lovait is egykor sikerrel trenírozta. Már kétéves korában kiderült, hogy rendkívüli képességű négylábúról van szó, hiszen felhozó versenyeit 10-13 lóhosszal nyerte, majd legjobb évjárattársait simán verte az 1400 méteres Dewhurst Stakes-ben, ezzel 180 ezer fontot keresve gazdájának.
A 2011-es év a további fölényes győzelmek jegyében telt, kivétel ez alól a St. James Palace Stakes futama, ahol csupán félhossznyi előnyt tudott megtartani a célig az őt üldözőkkel szemben, de itt is megőrizte veretlenségét. (Ez a futam egyébként azon a napon zajlott, 2011. június 14-én, amikor Overdose a szenzációs negyedik helyet szerezte meg a top sprintereket felvonultató ascoti 1000 méteres futamban.)
Ugyanebben az évben Frankel megszokott lovasával, Tom Queally-val nyergében 9-re növelte győzelmeinek számát az év végi Queen Elizabeth II. Stakes futamban, ahol nem mellesleg 567 ezer fonttal gyarapította a herceg amúgy sem lapos pénztárcáját.
A ló trénere, Henry Cecil, akit 2011-ben az angol királynő lovaggá ütött, idejekorán felismerte, hogy idomítottja a mérföldes távon (1600 méter) tudja kifejteni kivételes képességét, így ennél hosszabb versenyekben nem is próbálkoztak még vele, bár felmerült, hogy esetleg kipróbálnák 2000 méteren, de ez végül egyelőre elmaradt.
Talán szükségtelen is volna változtatni a stratégián, hiszen a csodaló 2012-ben újabb három győzelmet szerzett zsinórban, amelyből a legutóbbit augusztus 1-én az angliai Goodwoodban. Frankel félelmetes hírének köszönhetően a futamok lassan Kincsem könnyű győzelmeire emlékeztetnek, hiszen ebben a futamban (Sussex Stakes) csupán három ellenfele volt, ebből egyik valójában Frankel istállótársaként indult. Természetesen a favorit győzelmére a bukmékerek szinte semmit sem fizettek, a játékosoknak meg kellett elégedni az 1/20-as odsszal, ami a hazai rendszerben 1,05-ös szorzónak felel meg.
Szuperszonikus gyorsasága és a mezőnyöket szinte semmibe vevő sikersorozata láttán a nemzetközi szaksajtó Frankelt minden idők legmagasabb képességű versenylovának kiáltotta ki, amit megerősít a versenylovak nemzetközi rangsorolását 1948 óta végző Timeform magazin osztályozása is: Frankel 147-es számánál nagyobbat vágtázó telivér még soha nem kapott.
Összehasonlításul az idei Epsom Derby győztes Camelot 130, míg a magyar csodasprinter Overdose 126-os számot (három éve) érdemelt ki a maga kategóriájában.
Az egyik legismertebb telivér árverési ügynökség értékelése szerint Frankel hozzávetőleges értéke ma 100 millió fontra (35 milliárd Ft) tehető, és hozzátették: a becslés meglehetősen „konzervatív”. Khalid Abdullah herceg azonban nincs rászorulva, hogy árverésre bocsájtsa kedvenc versenylovát.
A költöző madarak a hideg beköszönte előtt meleg helyre repülnek, a medvék téli álmot alszanak, mókusok és egyéb kis rágcsálók nyáron és ősszel azzal foglalatoskodnak, hogy élelemraktárukba hatalmas készleteket halmoznak fel a téli hidegre. Hogyan készítsük fel mi, lótulajdonosok lovainkat a télre?
Jó kondíció, jó hidegtűrés
Télen a mezőgazdaság egy része, a növénytermesztés nyugalmasabb időszakát éli, de az állattenyésztésben nincs szünet. A lótartónak is fel kell készülnie a téli időszakra. Még mindig sok tévhit kering a ló hőigényéről, hidegtűrő képességéről. Mindenek előtt azt kell leszögezni, hogy a ló kiválóan bírja a hideget. Megfelelő kondícióban tartva (és ez nagyon fontos!) akár a mínusz 20 Celsius fokos hideg sem jelent neki problémát. Sajnos sokan vannak viszont, akik ennek a mondatnak csak a második részét jegyzik meg, holott az csak az elsővel együtt érvényes. A hideget és az éhezést együtt nyilván a ló sem bírja.
Védekezés a hideg ellen
A külső alacsony hőmérséklettel szemben a ló szervezete alapvetően két módon védekezik. Az egyik a megfelelő téli szőrzet növesztése, a másik a nagy izomtömegek jó vérellátása. Viszont mindkettő csak akkor működik, ha a ló jó kondícióban van, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányozásban részesül, és a télbe fokozatosan megy bele, vagyis ugyanazon körülmények között él, mint ősszel. Van ideje felkészülni a szervezetének a hidegebb napokra. Hiányos takarmányozás esetén a szőrzet nem tud megvastagodni, és nem tud megfelelő izomtömeg sem kialakulni. A rosszul vagy gyengén takarmányozott ló szőrzete a tél közeledtével megnő ugyan, de ritka marad, így feladatát nem tudja ellátni. A jól táplált ló szőrzete kevéssé nő meg, viszont besűrűsödik, egészen dússá válik. Az pedig természetes, hogy a sovány ló hőháztartása nem működik megfelelően, az izomszegény testrészek áthűlnek.
A rossz kondícióban lévő ló immunrendszere fokozatosan legyengül és előbb utóbb nem tud ellenállni valamely betegségnek. Fontos tudni, hogy a ló a patája felől nem fázik, speciális pataszerkezete, annak megfelelően kialakult vérellátása megakadályozza a lábaknak a talaj, a pata felől történő kihűlését.
A felkészülés valósága
A télre való felkészülés tehát nem azt jelenti, hogy az istálló nyílásait bebugyoláljuk, betömködjük, hogy jó meleg legyen, hanem azt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányról gondoskodunk. Télen nyugodtan lehet a szokásosnál nagyobb mennyiségű kukoricát szerepeltetni az abrakban a zab és árpa mellett. Nagyon jó, ha télen rendelkezésünkre áll valamilyen lédús takarmány, cukorrépa, sárgarépa, takarmányrépa, tök, esetleg alma. Ezek segítségével pótolhatjuk a nyári zöldtakarmány kedvező hatását. Nagy gondot kell fordítani a répafélék tárolására, hogy meg ne fagyjanak. Alkalmas erre a verem, a pince.
Az istálló melege
Nem kell azon igyekezni, hogy az istállóban télen kellemes meleg legyen, nem gond a hideg – de a lovat tartsuk lehetőleg boxban, hogy valamennyit tudjon mozogni, hol az egyik, hol a másik oldalát fordíthassa a hidegebb felé. Sokkal több bajt okozunk azzal, ha meleg, rossz levegőjű, szellőzetlen istállóban tartjuk a lovat, és onnan időnként kivisszük a szabadba – akár 30 Celsius fok különbséggel, ugyanabban a szőrzetben!
Télen is nyugodtan kint lehet tartani a lovat a karámban. Ha van olyan hely, ahová különösen zord időben be tud húzódni, akkor akár éjjel-nappal is. Amennyiben úgy van kialakítva az istálló, hogy a ló bármikor ki-be járkálhat, megfigyelhetjük, hogy csak igen rossz időben fogja az istállót választani. Természetesen a ló használata során télen figyelembe kell venni, hogy a vastag szőrzet miatt nehezebben szárad meg a teste munka után, ezért ne sajnáljuk az időt, hogy a lovaglás (hajtás) végén a ló 15 -20 percet sétáljon, amíg az izzadtság megszárad. Összefoglalva tehát: télen is legyen az istállóban jó levegő, szellős, nagy, tágas légtér, de legyen a ló jó kondícióban, bőséges abrakellátás mellett.
Overdose két egymást követő 13-án is sérülést szenvedett, állapota javul, de a rengeteg kiesett idő miatt továbbra is bizonytalan, futhat-e versenyt az idei dubaji versenyszezonban. Mikóczy Zoltán azért is várt a bejelentéssel, mert lova állapota napról-napra változott, megjárta a dubaji lókórházat is, így bár optimisták, de óvatosak. A lovat nem fogják erőltetni, így versenyben csak akkor indítják, ha mind az egészsége, mind a kondíciója megfelelő lesz.
Overdose január közepén szenvedett ínsérülést, később arról beszéltél, hogy ez pár hét pihentetéssel orvosolhatónak tűnik.
Mikóczy Zoltán: Nem vártuk, hogy Overdose úszni fog. Amikor korábbi sérülését Angliában kezelték, ott is próbálkoztak vele, de akkor megmakacsolta magát. Ám itt egészen más körülmények vannak, például nyitott a medence, amiben könnyebben rávehető az úszásra. Ez azt jelenti, hogy Overdose úgy tud fizikai munkát végezni, hogy közben a lábát nem terheli, így, ha ez teljesen nem is lehetséges, de lényegében meg tudtuk őrizni a kondícióját. Az ínsérülése folyamatosan javult, minden jó úton is haladt, egészen február 13-ig.
Ekkor ugyanis azt vettük észre, hogy nem terhelte a jobb első lábát, csak fájdalom árán tudott ráállni. Ezért azonnal átszállították a tréningközpontból a dubaji lókórházba. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy egy versenyló akkor kerül ide, ha nagyon nagy baj van, például kólika, vagy műtét során. Itt viszont az a bevett gyakorlat, hogy a nem mindennapos problémák esetén is a kórházba viszik a lovakat, hiszen ott áll rendelkezésre a szakembergárda, valamint minden műszer és eszköz a gyógyításhoz. Azt állapították meg, hogy begyulladt a patája, és négy nappal később, amikor ez lanyhulni látszott, egy ott alkalmazott – a miénktől eltérő – speciális módszerrel ragasztott patkót kapott. Mi korábban kívülről, a patafalhoz ragasztottuk, ők pedig alulról a talpára.
Ám amikor a lókórházból visszakerült a tréningközpontba, még mindig nem terhelte teljesen a jobb első lábát és a későbbi vizsgálatok meg is találták a tályogot. Mostanra kifakadt, tehát Overdose fájdalmai megszűntek, az a seb pedig, amin keresztül a tályog tisztul, vélhetően napokon belül beszárad és begyógyul.
Ez azt jelentené, hogy újra lábon végezhetne munkát, ami örvendetes, csak megint hetek teltek el.
Mikóczy Zoltán: A rengeteg kiesett idő óriási hátrányt jelent, hiszen két hónapja nem végez munkát, csak próbáljuk a kondícióját minél inkább megőrizni.
Kiutazásotok óta több versenyt is futhatott volna, így viszont már egyedül csak a március 31-i Dubai World Cup jöhet szóba. Látsz esélyt az indulására?
Mikóczy Zoltán: Bízunk benne, hogy mind az egészsége, mind a kondíciója megfelelő lesz, de erőltetni nem fogjuk. Most úgy tűnik, hogy ennek a sebnek a gyógyulásától, és azt követően a patája terhelhetőségétől függ a dubaji versenyzése.
Rajongói izgatottan várták Totilas-t a hageni Horses & Dreams versenyen, miután utoljára a 2011-es rotterdami Európa-bajnokságon láthatták a négyszögben. A csodamén sérülése miatt a tavalyi Horses & Dreams-et, valamint két téli versenyt is le kellett mondania Rath-nak. Az EB után – ahol érem nélkül maradtak – pedig csak két kijózanító fellépésük volt a vechta-i ménbemutatókon.
