A filozófus kaszkadőr
Néhány héttel ezelőtt újabb nagyszabású amerikai fantasy filmet forgatott Christopher Lambert, melynek egy részét Magyarországon vették fel. Az akció jelenetekben Lezsák Levente helyettesítette a népszerű filmszínészt. A lovakkal történő munkáról, a filmes kulisszatitkokról kérdeztem Leventét.
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a főnököm, Unger Béla rám osztotta ezt a szerepet – kezdi a beszámolót. Egyfelől, mert megtiszteltetés egy ilyen nagy világsztárt dublirozni, másfelől jómagam is a Hegylakón nőttem fel. Számomra is legendás színész Christopher Lambert. Nagyon kedves, nyitott ember, mint lovas és akció színész is kellemes meglepetést okozott, azt gondoltuk eredetileg, nagyon sok dublőrmunka van az ő szerepei mögött, de tévedtünk, sokkal több dolgot meg tud csinálni egyedül, mint amire számítottunk, mindazonáltal támaszkodott a véleményünkre, amikor azt mondtuk, ez már veszélyes jelenet, azonnal hagyta, hogy én végezzem helyette a munkát. Igazából nem voltak a filmben nagyon nagy kaszkadőrmutatványok, lóról estem helyette vágtában, lépcsőn gurultam le, magasból estem. Voltak vívás, verekedés koreográfiák, amelyekben néhány elemet nekem kellett végrehajtani, mert sérülésveszéllyel jártak. Természetesen a koreográfiák kidolgozása, betanítása miatt végigkísértük a színészt az előkészületektől a befejezésig.
– A magánéletben lovagol Lambert?
– Gondolom, igen, mert amikor felültettük Szkítára és a kardot a kezébe adtuk, azonnal látszott, hogy rendszeresen gyakorol, teljesen profi.
– Eredetileg más pályára készültél.
– Elég kacskaringós életpályát tudhatok magam mögött, mint ahogyan a legtöbb kolléga, hiszen senki sem készül kaszkadőrnek, ez egy sajátos, varázslatos világ, ami beszippantja az embert, mindenki a civil életben más-más területről érkezett, én filozófiát végeztem az ELTE Bölcsész Karán. A lovas hagyományőrzés felől érkeztem a kaszkadőr szakmába, bár én vagyok a legfiatalabb a csapatban, 1993 óta dolgozom kaszkadőrként. Nagyon érdekesen keveredtem ide.
Az Attila című rockopera szövegkönyvét édesapám, Lezsák Sándor írta, tőle hallottam, hogy lesznek lovasok az Attilában és megkérdeztem, nem lovagolhatnék-e én is a darabban, izgalmas feladatnak tartottam. A kaszkadőrszereplők elfogadhatónak találták a lovaglásomat, így kerültem a színpadra. A fellépések alatt jó kontaktus alakult ki közöttünk, és az Attila befejezése után Unger Béla felajánlotta, hogy maradhatok és folytathatom velük a munkát. Rögtön be is kerültem egy angol középkori krimibe, amiben dublőrként lovagolhattam.
– Szívesen átadták a tudásukat az idősebbek, vagy neked kellett ellesni, kidolgozni a technikákat?
– Hosszú idő alatt alakult ki az a bizalom, amíg teljesen elfogadtak és csapattagnak tekintettek, de az alapvető esési technikáktól kezdve a bonyolult feladatokig rendszeres edzéseken gyakorolunk együtt tornateremben és a lovardában is. Meg kell említenem, hogy volt egy nagyon kedves kaszkadőr kollégám, aki már nyugdíjba vonult, Szimhár István, három éven keresztül minden nap lovardai edzéseket tartott nekem. A szakma fogásait főként Unger Béla tanította.
– Mi jelent élményt számodra a forgatásokon?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon sok hollywoodi sztárral dolgozhattunk együtt. Többek között Brad Pitt, Glenn Close, Whoopy Goldberg, Franco Nero, Salma Hayek volt a partnerünk, természetesen nem csak lovas mozikban. Azonban azt is tudni kell, hogy a kosztümös, lovas kalandfilmek elkészítése általában nagyon sokba kerül, ezért ritkán adódik lehetőség ilyen filmben szerepelni. Ez nagy szívfájdalmam, mert igazából ez áll hozzánk a legközelebb, ebben érezzük igazán jól magunkat, ami nem azt jelenti, hogy egy akciófilmet ne csinálnánk örömmel és szívesen, de mindannyiunk szíve csücske a történelem és a történelmi vívás, lovaglás. Nekem szerencsém volt, mert már a pályám elején egy lovas, vívós, verekedős filmben dolgozhattam, egy középkori történetről szólt, Egy jenki Arthur király udvarában címmel.
– Melyik mutatvány a kedvenced?
– Ami a szívemhez legközelebb áll, azt nemrég dolgoztam ki, lóval együtt felgyújtanak és így vágtázunk körbe. Kevés hasonló produkciót csinálnak a világon. Nagyon nagy bizalom kell a ló részéről, hiszen tudjuk, hogy ösztönösen fél a tűztől. Összeszokott team munka szükséges hozzá, három kollégám segítségével hajtom végre, ők gyújtanak fel, és oltanak el. A lovon és rajtam is védőruha van, ami megvéd a lángoktól és a hőtől kb. 15 mp-ig. A tűztől ez nem látszik, nem zavaró. A meggyújtás álló helyzetben történik, és amikor már látványosan ég, a főnököm megadja a jelzést, ekkor kezdünk el vágtázni. A nagy lendület és légmozgás hatására a ló feje és az én fejem nincs veszélyben, a lángok hátrafelé terjednek. Megállásnál leugrom a lóról, az összes égő ruhát viszem magammal, a lovat elvezetik, engem pedig a kollégák pokróccal eloltanak.
– A ló szempontjából ez nem nagyon antihumánus?
– Egyáltalán nem! Tudnotok kell, hogy nagyon szeretjük a lovainkat, több mint 10 éve dolgozunk velük, számos nehéz helyzetből segítettek ki bennünket, ágyútűzben, csatazajban megállták a helyüket, nagyon jól képzettek, kantár, nyereg nélkül lehet őket lovagolni, így lehet velük ugratni. Sokféle mutatványra be vannak tanítva, ez alatt komoly barátság és bizalom alakult ki közöttünk. Soha nem tudnánk bántani a lovainkat! Igyekszünk minél kevesebb olyan helyzetbe kerülni velük, ahol bármiféle veszély, sérülés érheti őket. Ha a rendező olyan dolgot kér, ami a lóra extrém módon veszélyes, természetesen nemet mondunk. Ugyanakkor igyekszünk úgy dolgozni velük, hogy azok megfeleljenek a klasszikus idomítás alapelveinek. A csapatunk vezetője, Unger Béla maga is ugratott, díjlovagolt az öttusa mellett, és a kollégáim nagy része is a klasszikus lovaglás valamelyik ágát űzték eredetileg. Én is ezeket az elveket követem az ő irányításuk alapján. A kaszkadőr szakmában különösen fontos, hogy a lovak jól képzettek legyenek, nemcsak azért, mert egy szélsőséges szituációban könnyebben lovagolhatóak és fegyelmezettebbek, hanem az összeszedetten lovagolt ló eleje könnyebben koordinálható, a hátulja pedig erősödik. Mind a két dolog nagyon fontos, egyrészt a fordulékonyság miatt, másrészt a hátulsó lábak nagy terhelést kapnak ágaskodásnál, különböző mutatványoknál.
– A tüzes bemutatódhoz visszatérve, milyen módszerrel érted el, hogy Szkíta elviselje a tüzet?
– Ez olyan, mint a nyelvtanulás, minél több nyelvet tanul meg az ember, annál könnyebben megy a következő. A ló minél több mutatványt tanul meg, az új feladat annál egyszerűbb. Ugyanígy van ez a tűzzel is. Először meg kell ismertetni a tűzzel, a kaszkadőr lovaknál ez alapvető feladat, tűzön kell keresztül mennie, égő fáklyákkal lovagolunk. Ezeket a kiképzés első fázisában megtanulják a lovak. Ezután lehet továbblépni. Érdekes dolog, hogy nem is a lángoktól fél, hanem a sejtelmesen susogó hangjától, ezt kell tulajdonképpen megszoknia.
Beszélgetésünk után megtudtam, Levente szemérmesen elhallgatta, hogy Lambert és az ő ügynöke elkérte a címét és elérhetőségét, mert nagyon elégedett volt a munkájával, és szeretné személyi dublőreként alkalmazni Leventét hasonló munkáknál világszerte. Sok sikert kívánunk hozzá!
Mitrov Gabriella
Megjelent: Pegazus I. évf. 3. szám (részlet)
Frissítve: 2023.08.15.
Fotók: Pixabay
