Erőszakos-e a Monty Roberts-módszer?
Pataky Kata hozzászólása a nagy port kavaró cikkhez

Nemrég megjelent a nemzetközi lovas sajtóban – és itthon is – egy cikk, amely arról szól, hogy ausztrál egyetemisták egy iskolai dolgozathoz elvégeztek egy kísérletet, amely a Monty Roberts-módszerrel kapcsolatos.

Az eredményeiket nyilvánosságra hozták és következtetéseket vontak le belőle. Mivel ez egy viszonylag széles körben megjelent publikáció volt, amely a módszerrel kapcsolatos megállapításokat tartalmaz, Monty iskolája és szervezete egy sajtóközleményben reagált, amely magyarul is megjelent a Lovasok.hu jóvoltából.

Több fórumon többen kérték, hogy mint a Monty Roberts-módszer hazai oktatója fejtsem ki én is a véleményemet a cikkel kapcsolatban. Ennek a kérésnek szeretnék az alábbiakban eleget tenni. A Monty Roberts-módszerben az erőszakmentességen a következőt kell érteni: minden feladatot úgy tanítunk, hogy következményként nincs fizikai bántalmazás, illetve nem vesszük el a lótól a szabad választás és a menekülés lehetőségét. Ha azon kezdünk rágódni, hogy a módszer teljesen erőszakmentes-e vagy stresszmentes-e, érdemes az egész eszmecserét az alapoktól indítani, onnan, hogy pontosan mi is az erőszak?

Számomra a legelgondolkodtatóbb megfogalmazás a Svachulay György sportfilozófus által írott „Erőszak” című könyvben szerepel.

„Különböző tanulmányok kutatják a pszichológiától és a pszichiátriától kezdve a szociológián és szociálpszichológián át a jogfilozófiáig, de egyebek mellett a biokémia és az etológia is sokat tud a témáról.”  Filozófiai értelemben „az erőszak: elzárkózás egy konfliktusban. A különböző szándékok ütközésének feltételezése nélkül és a kényszerítés feltételezése nélkül nem beszélünk elzárkózásról és erőszakról. Az erőszak egyfajta konfliktuskezelés, az együttműködés alternatívája. Az elzárkózás a közvetlen vagy a közvetett kényszerítésben jelenik meg, de a kényszerítésben nemcsak az elzárkózás mutatkozhat meg. Az együttműködést kereső ember is rákényszerülhet, hogy kényszerítsen pl. egy gyermeket, egy beteget vagy egy állatot. De nem erőszakos mindaddig, amíg nyitott az együttműködésre, amíg ott minimalizálja a kényszerítést, ahol lehet, és amíg elégedetlen azzal, hogy kényszerít. Az erőszak mindig kényszerítés, de a kényszerítés nem mindig erőszak. Az erőszak elkerülésének előfeltétele az együttműködés, aminek előfeltétele a partneri viszony, azaz a lényegi egyenlőség.”

És akkor nézzük meg azt, hogy a Monty Roberts-módszerben mit értünk erőszak alatt?

A Monty Roberts-módszer arra épül, hogy nincsen verés vagy fizikai fájdalom, mint következmény mert nem az a cél, hogy a ló azért csináljon meg egy feladatot, mert fél a fájdalmas következményektől, hanem egy olyan utat kell találni hozzájuk, hogy ők maguk akarják azt megcsinálni, amit mi szeretnénk. Ehhez ismerni kell a lovak tanulási folyamatait és a pszichológiájukat. A tanulás és az edzés szinte sohasem stressz mentes. A stresszt lehet csökkenteni, és az, hogy egy-egy ember vagy egy-egy ló mennyire stresszel, függ az alaptermészettől, az előző élményektől, de a lovaknál a fajta és a vérmérséklet is befolyásolja.

Tanulás és fejlődés nincs pozitív és negatív következmények nélkül, hiszen hogyan is tudnánk másképp „elmondani” a lovaknak azt, hogy egy-egy viselkedés nem kívánatos, vagy ösztönözni őket arra, hogy egy bizonyos cselekvést megismételjenek, vagy ne ismételjenek meg. Az, hogy kellemetlenséget okozunk a lónak – például nagyobb nyomást teszünk rá vagy hátraléptetjük stb. – nem egyenlő azzal, hogy hátba vágom egy lapáttal, vagy hasba rúgom, arra hivatkozva, hogy ezt egymással is megteszik. Véleményem szerint nem reális azt gondolni, hogy a lovak ugyanúgy veszik az embertől érkező fizikai bántalmazást, mint egy másik lótól érkező rúgást vagy harapást.

Gondoljunk abba bele, hogy már az önmagában egy stressz hatás, ha gyakorlunk a lóval, és valamit nem ért meg rögtön, vagy mi félreértjük a jelzéseit stb. Nemcsak a lónak stressz forrás, hanem nekünk is az. Balgaság lenne azt állítani, hogy egy első nyereg feltétel, vagy akadályokon átléptetés nem jár stresszel a ló számára. Van olyan ló, amelyiknek nem jár stresszel, és van olyan, amelyik az életéért küzd közben. Azon kell dolgozni szinte egy életen át, hogy csökkentsük a stresszt azáltal, hogy mi a lehető legnyugodtabban foglalkozzunk, dolgozzunk a lovunkkal, minél gyorsabban és hamarabb tudjunk reagálni a jelzéseire, ezáltal a ló is hamarabb megnyugszik. Ezt rengeteg gyakorlással tudjuk elérni, és ezt szinte életünk végéig lehet csiszolni, de ez benne a legjobb.

Lovakkal foglalkozni, képezni őket veszélyes dolog, csupán simogatással nem lehet náluk elérni a vezető szerepet, de ahogy írtam, ez nem azt jelenti, hogy fizikailag bántalmazni kell őket, ha nem azt csinálják, amit kérünk. Nekem az a tapasztalatom, hogy bármilyen új feladat tanításakor „fel tudják húzni magukat” a lovak, viszont ha a tréner nyugodt marad, akkor a ló is hamar megnyugszik. Ha a ló fél valamitől és azért az ember még meg is veri, akkor csak megerősíti a lóban azt, hogy van mitől félni.

Én azt gondolom, hogy minden módszert érdemes tanulmányozni, mert mindenből lehet tanulni. Az a lényeg, hogy mindenki választhatja azt, ami hozzá a legközelebb áll. Szerencsére egyik tréner sem hirdeti azt, hogy csak az ő módszere a jó, ez nagyon korlátolt dolog lenne. Én magam is mindig igyekszem más módszereket tanulmányozni, más trénerek munkáját megfigyelni, mert rengeteget lehet tanulni. Ennek ellenére én a Monty Roberts módszer mellett tettem le a voksomat, mert minden elemével egyetértek, de ez nem azt jelenti, hogy nem egészítem ki mástól tanult elemekkel, vagy saját tapasztalatokkal.

Mindenkit és mindent lehet kritizálni, mert még nem született olyan ember, módszer, vagy elvrendszer, amellyel a világ minden egyes embere egyetértett volna. Ezért nem kötelező szeretni vagy fenntartások nélkül szemlélni a Monty Roberts módszert, nem kötelező gyakorolni a Pat Parelli által kidolgozott hét játékot, sőt nem kényszerít minket senki arra sem, hogy Dr. Robert M. Miller által leírt módon lehet csak imprintelni. De felsorolhattam volna másokat is. A lényeg, hogy mindenki azt tudja igazán jól csinálni, amiben jól érzi magát, és amit a magáénak érez.

A tanulmánnyal kapcsolatban azt gondolom, hogy a Monty Roberts-módszer teljes körű ismerete nélkül nem egészen helytálló a kísérletet végzők következtetése, vagy bármilyen más következtetés, hiszen egy távirányítású kisautó egészen más információt és energiát hordoz, mint egy élőlény. Nincsenek tervei, szándékai, amik hatnak a lóra, ennek ellenére a kísérlet maga érdekes, viszont a következtetés bármelyik más képzési módszerről is elmondható. Ha megszűnik a nyomás – legyen az fizikai vagy energetikai –  a ló megnyugszik, akár követi is az adott tárgyat, amitől addig menekült.

A kutatók távirányított játékautókat használtak

A lovak ezen tulajdonságát egyébként használjuk is a  képzésük során. Maga a csatlakozás (Join-Up) ennél sokkal több és mélyebb, de ehhez igazán alaposan ismerni kell a módszert és a kommunikációs elemeket. Monty mindig azt mondja, hogy a foglalkozások során az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy a ló jól érezze magát, de ha igazán jót akarunk a lovunknak, akkor szálljunk le róla és hagyjuk békén.

Mindenkinek további jó lovazást kívánok!

Pataky Kata
2012-08-01.
www.patakykata.hu
Kép: canva
Frissítve: 2024.04.17.