Mire számíthatunk, ha megvan a diagnózis?

• Obstipáció: Ez bélsárrekedést, a bél valamely szakaszán száraz trágya fölhalmozódását jelenti. A prognózis jó, szondán adott kezeléssel és kellő mennyiségű infúzióval a ló – és a belek- állapotának ellenőrzése mellett a legtöbb esetben konzervatív úton, vagyis műtéti beavatkozás nélkül, biztonságosan megoldható a probléma. Ha azonban egy-két napon belül az intenzív kezelés ellenére sem javul a ló állapota, az érintett bélszakaszt műtéti úton ki kell mosni, ellenkező esetben a pangó bélsárból felszívódó méreganyagok, illetve az obstipált bélszakasz falának túlzott igénybevétele visszafordíthatatlan következményekhez, a ló elhullásához vezethetnek.

• Bal felső tágremese-helyzetváltozás, másik nevén lép-vese szalag okozta lefűződés. A bél-helyzetváltozások közül a legjobb prognózisú kórkép. A vastagbél egy szakasza a ló lépe és bal veséje közötti szalagra csúszik, ott a termelődő gázoktól kissé megduzzad és megreked. Ebben az esetben az óvatos dombra-vezetés, illetve lassú ügetés rendszeres rektális ellenőrzés mellett segíthet, ugyanis az említett szalag a hasüreg bal felső negyedében foglal helyet, vagyis a bél súlyánál fogva hátrafelé visszacsúszhat a helyére. Ha azonban a gázfelhalmozódás olyan mértékű, hogy a bélszakasz a szalag fölött beékelődik, és infúzió, séta és más kezelések ellenére több mint 24 óráig nem mozdul, műtéti megoldásra van szükség.

A ló emésztőrendszere – bal oldal

• Jobb felső tágremese-helyzetváltozás: A vastagbél egy szakasza, itt nem a lép és a vese közé, hanem a vakbél és a hasfal közé türemkedik, jobb oldalra. A kórjóslat rosszabb, ugyanis itt nem csak a felső negyedet, hanem a hasüreg jobb oldalát egészében tölti ki az eltekeredett bél, a gravitáció azt dombozással, ügetéssel sem húzza vissza eredeti pozíciójába. Általában hamarabb vezet beékelődéshez, nagyobb fájdalommal jár, és műtéti beavatkozást igényel.

• Vastagbélcsavar: A vastagbél tengelye körül fordul meg 180, 360, vagy akár még több fokban. A legritkább esetben oldódik meg műtét nélkül. A lefolyás gyorsasága attól függ, a csavar milyen mértékben zárja el a bélszakasz falában futó tápláló-ereket, illetve a bél üregét. Spirális csavarnál a lefolyás hosszabb, akár napokig tarthat, míg egy teljes elzáródás akár 4 órán belül a ló elhullásához vezet.

• Vékonybél csavar, lefűződés, sérv, stb: A vékonybeleket érintő megbetegedések általában a legnagyobb fájdalommal járó, legveszélyesebb kórképek, szinte minden esetben műtéti beavatkozás szükséges a gyógyuláshoz. A döntés gyorsasága nagyban befolyásolja a túlélési esélyeket, ugyanis néhány óra alatt a lefűződött bélszakasz elhal, így a műtét során el kell távolítani. 8-10 méternél hosszabb vékonybél-szakasz műtéti kivágása után a ló életképtelen lenne, de egy ennél rövidebb szakasz eltávolítása is lényegesen rosszabb kórjóslatú, mint mikor egy időben végzett műtét során a teljes bélrendszer épen hagyása mellett, csak kicsavarni és kimosni kell a területet.

A ló emésztőrendszere – jobb oldal

• Bélgyulladások: A tünetek nagyban különböznek a vékony- és vastagbél gyulladásakor, de közös tulajdonságuk, hogy legtöbbször a lovak heves kólikás tünetek helyett inkább bágyadtak, étvágytalanok, sokat fekszenek, esetleg kaparnak, a has tájékát nézik. A probléma megoldása bonyolult, súlyos esetben műtéti beavatkozás is szükséges lehet. Az állat mindenképp intenzív klinikai kezelésre, folyamatos állatorvosi megfigyelésre szorul. A kórjóslat elsősorban a betegség időben történő kezelésén múlik. Későn észrevett vagy későn diagnosztizált bélgyulladás a kezelések ellenére is gyakran az érintett bélszakasz elhalásához, a ló elhulláshoz vezet.

• Elsődleges- és másodlagos gyomormegterhelés: Mivel a ló nyelőcsöve hegyesszögben éri el a gyomrot, így a nyelőcsőbe onnan takarmány-visszaáramlás nem lehetséges. Vagyis a ló fizikailag képtelen hányni. Az elsődleges gyomormegterhelés, mikor a ló nagy mennyiségű takarmányt vesz fel hirtelen, az a gyomorban megduzzad, beékelődik, sem a vékonybelek felé, sem pedig vissza a nyelőcső irányába nem tud távozni.

  Legtöbbször heves fájdalommal járó kórkép, mely kezelés nélkül gyomorrepedéshez, ezáltal biztos elhulláshoz vezet. Beszámoltak már csendesen lezajló esetről, mikor a ló különösebb nyugtalanság nélkül, inkább leverten, bágyadtan állt a gyomorrepedés előtti órákban. Ha ilyen gyanú merül fel, állatorvosi beavatkozás, az orr-nyelőcső szonda gyors levezetése szükséges!

  Másodlagos gyomormegterheléskor a gyomor nem a szájon át hirtelen felvett nagymennyiségű takarmánytól, hanem egy hátsóbb bélszakasz (fent említett bármely) elzáródása vagy leállása miatti takarmány-visszaáramlástól telik fel. A kimenetel hasonló, orr-nyelőcső szonda segítsége nélkül a visszaáramló béltartalom semmilyen irányba nem tud távozni, a gyomor kitágul, majd megreped.

De miért van mindez? Elkerülhető-e a kólika?

A válasz nem egyszrű. Néhány típusú kólika valóban emberi mulasztás, rossz takarmányozás eredménye.

A megfelelő vízellátás elengedhetetlen, sőt figyelni kell arra is, hogy télen sok ló nem hajlandó meginni a túl hideg vizet, ezzel okozva súlyos obstipációt. A megfelelő mennyiségű jól emészthető rosttartalom, vagyis jó minőségű ad libitum szálas takarmány etetése, a fokozott nyáltermeléssel és a mechanoreceptorok ingerlésével segíti az egészséges bélpasszázst.

A bélcsavarok és helyzetváltozások kapcsán a kérdés tulajdonképpen, hogy miért indul el a bél (akár a vastag-, akár a vékonybél) a rossz irányba?

Funkcionálisan a válasz, hogy a ló anatómiailag hátrányos helyzetben van, ugyanis a többi emlősállathoz (és az emberhez) képest lényegesen kevesebb felfüggesztést kapott a béltraktus, a hasüregben szinte szabadon mozog.

A ló emésztőrendszere – bal oldal

Mechanikailag a legtöbbször ilyen esetekben az történik, hogy a bél perisztaltika intenzitása, a béltartalom eloszlása valamilyen okból kiegyenlítetlenné válik. Egyik szakasz intenzívebben mozog, míg egy másik renyhébben, így ezek szép lassan egymásra tolódnak. A renyhébb szakaszban felhalmozódott takarmány súlyánál fogva elhúzza valamerre a béltraktust, míg az üresebb, aktívabb szakasz csak tovább tolja maga előtt azt.

A kiegyenlítetlen működés kiváltó oka sajnos megfejthetetlen. Időjárás, fronthatások, rossz fogazat, a mozgás hiánya, takarmányváltás és számos egyéb ok is szerepet kaphat. Nagy mennyiségű keményítő (pl. kukorica) etetése a vastagbélben élő emésztő baktériumok munkáját és egyensúlyát megbontja, túlzott gáztermelődéshez, primer felgázosodáshoz, majd bármely említett bél-helyzetváltozáshoz vezethet. Emellett az így kialakult metabolikus zavar más szövődmények (pl. savós patairha-gyulladás) okozója is lehet. Ezt a zavart a szintén eltúlzott fehérje (pl. lucerna) etetés csak tovább rontja, ami akár az állat életébe kerülhet.

Összességében a legfontosabb, hogy lovunk energia-felhasználásához (munkavégzés intenzitásához) mérten adagoljuk az energiahordozó abraktakarmányt, míg a tömegtakarmányt lehetőleg ad libitum, de egy átlagos termetű lóval minimum napi 5-6 kg mennyiségben etessük. Emellett minden változtatást, fokozatosan, napokig, akár hetekig tartó átmenettel vezessünk be.

A hasüreg ultrahangos vizsgálata a Nagyállat Klinikán

Összefoglalás

Bár a lovak helyes és tudatos tartásmódja, takarmányozása és mozgatása fontos a kólikás kórképek elkerülésében, sajnos számolni kell azzal is, hogy a lehető legnagyobb odafigyelés mellett is kialakulhat lovunknál szinte bármilyen kólikás megbetegedés.

Ilyen esetben a legnagyobb ellenség az eltelő idő, így bármilyen típusú kólikáról legyen is szó, elsődleges a tünetek időbeni észrevétele, állatorvosi diagnózis felállítása és az időben megkezdett kezelés.

2013.07.17. Dr. Nyerges-Bohák Zsófia, állatorvos, SzIE Nagyállat Klinika, Üllő
Illusztrációk: Horses Inside Out
Frissítve: 2022.08.03.

A kólika szóra szinte minden lótartó szája széle megremeg. Rengeteg rémtörténet kering a világ legelővigyázatosabb módján tartott lovak hirtelen haláláról, mint ahogy sok önjelölt szakértő lova egy lucernaföldön napi öt vödör kukorica mellett is kifogástalan egészségnek örvend. De mi az igazság? Mi az a kólika? Mivel állunk szemben?

A kólika szó orvosi definíciója „hasi fájdalom eredetű tünetegyüttes”, vagyis a kólika nem betegség, hanem számos kórkép közös tünete. Ebben a cikkben leginkább az úgymond „valódi kólikáról” lesz szó, mikor a fájdalmat az emésztőszervek megbetegedése okozza, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hasüregben foglalnak helyet a húgy- és nemi szervek is, illetve hogy mellűri fájdalom, sőt akár idegrendszeri tünetek is összekeverhetők kólikás nyugtalansággal. Az első kihívás tehát, mely elsősorban a tulajdonost vagy a lótartót terheli, a probléma felismerése és helyén kezelése.

Mik tehát a kólikás tünetek? 

Sok helyen olvashatjuk, hogy a kólikás ló kapar, lefekszik-felkel, nyugtalan, izzad, hasa alá rúg, vagy has-tájék felé néz. Valóban ezek a legáltalánosabb tünetek, de a háttérben álló megbetegedés jellege és a ló alaptermészete, fájdalomtűrése nagyon fontos befolyásoló tényezők.

A hasi fájdalom miatt gyakori a reflexes vizelet-visszatartás. Sok ló még a vizelési pózt is felveszi, majd a hasprés fájdalmassága miatt mégsem ürít vizeletet, amit a tulajdonos tévesen, „húgykólikaként” értelmez. A húgyutak megbetegedése lóban nagyon ritka, az ilyen vizelési panasz kólikás lovaknál 99%-ban melléklelet, az alap-probléma gyógyulásával, vagy már fájdalomcsillapító hatására megoldódik.

A legfontosabb összességében, hogy ismerjük saját lovunkat, és a legapróbb vészjeleket is időben felismerjük. Sokszor hallani, hogy a ló már néhány napja „többet pihen”, vagy épp „nem kérte az esti abrakot”, „rosszkedvű”. A leggyakrabban ez is mind kólika, és még csak nem is mondható, hogy egy ilyen kevésbé látványos tünetcsoport kevésbé súlyos vagy kevésbé sürgős bajra utalna…

Mi a teendő, ha kólikát sejtünk?

Mielőtt telefont ragadnánk, (egy-két perc alatt!) vizsgáljuk meg az állatot:

• Látunk-e külsérelmi nyomot, csípést bárhol?
• A ló ajkát felemelve figyeljük meg ínyének színét
• Tapintsuk meg a lábvégeket, hogy hidegek vagy esetleg túlzottan melegek-e
• Tapasztaltabb lótartó a ló pulzusát is kitapinthatja az állkapocs alsó ívén, de ehhez több gyakorlás szükséges.

Ezeket a gyors vizsgálatokat érdemes egészséges lovon begyakorolni, hogy meg tudjuk ítélni a változást.

Az utolsó etetés és az utolsó trágyaürítés időpontját, jellegét jegyezzük fel, gondoljuk át, történt-e takarmányváltás, féregtelenítés az utóbbi időben, illetve, hogy volt-e lehetősége a lónak számunkra ismeretlen, vagy túl nagy mennyiségű takarmányt felvenni (kiszabadult, legelői tartás, stb.).

Ezen információk birtokában hívjuk fel az állatorvost, miközben valaki sétálni indul a lóval.

Amíg várunk az állatorvosra…

Elterjedt hiedelem, hogy ha a kólikás ló meghempereg, azzal megásta a sírját, hiszen a bélcsavarodás attól alakul ki. Tényleg ennyire veszélyes ez? A válasz nem egyértelmű. A hempergés ugyan valóban hatással lehet a belek fizikai helyzetére, de ugyanannyi eséllyel ront, mint javít egy kialakult bélcsavar súlyosságán, legtöbb esetben pedig semmilyen hatása nincs. Mindezzel együtt, biztosabb, ha nem hagyjuk a beteg lovat hemperegni, hiszen nem tudhatjuk, mi van odabenn. Nyugodtan feküdni, pihenni bátran engedjük az állatot.

Szintén gyakori szokás, hogy éjszakákon át sétálnak, ügetnek, dombra fel, dombról le gyakorlatokat végeznek az eleve beteg állattal, majd a szinte végkimerült lovat nem hagyják lefeküdni a tulajdonosok. Fontos tény, hogy a ló nem dolgozhat többet az egyébként végzett napi munkájánál akkor sem, ha kólikázik, sőt inkább érdemes kevésbé kifárasztani, hiszen a szervezetének éppen hogy több energiára van szüksége a „betegség legyőzéséhez”.

Ha a probléma nem oldódik meg néhány óra séta után, állatorvosi segítségre van szükség. Az ügetés diagnózis nélkül egyébként is inkább kerülendő, ugyanis több olyan, a belek kitágulásával járó kórkép ismeretes, amely esetén az ügetés okozta rázkódás bélrepedéshez vezethet. A dombra való felvezetés egy típusú bél-helyzetváltozáson segíthet, minden más esetben csak feleslegesen fárasztja, és szintén a bélrepedés veszélyének teszi ki az állatot.

Etetni, itatni vagy koplaltatni?

Előfordulhat olyan kólikás megbetegedés, mely a ló kiszáradásából ered, de ez állatorvos nélkül elbírálhatatlan. A legtöbbször a fenyegető gyomorrepedés miatt kifejezetten veszélyes a kólikás lónak bármit is adni szájon át. Összességében határozottan mondható, hogy a legbiztonságosabb a teljes takarmány és vízelvonás, azonban fél napnál tovább nem szabad koplaltatni és szomjaztatni a lovat gyógyszeres kezelés nélkül. A kényszeritatás teljes mértékben ellenjavallt.

Miért ne kezdjünk bele a ló kezelésébe laikusként?

Rengeteg istállóban megtalálható a „Buscopan” nevű csodaszer, tű, fecskendő, de még beöntést, orr-nyelőcsőszondázást és rektális vizsgálatot is végeznek lótartók. Mikor állatorvosként az ilyen magánakciók ellen felszólalunk, nem az irigység vagy pénzsóvárság beszél belőlünk, hanem valóban a ló és a lótartó érdekeit tartjuk szem előtt. 

Görcsoldó injekció:
A Buscopan compositum vénás úton beadandó gyógyszer. A precíz, biztonságos vénás gyógyszer-beadás még egy nyugodt lónál is kihívás, így a laikusok 99%-a a véna mellé, orvosi nevén paravénásan adagolja a készítményt. A csalóka, hogy a gyógyszer (ami egyébként görcsoldó) így is hat, csak a ló vénája bánja. Ha a Buscopan nem segít, és végül mégis az állatorvos kezei között vagy a műtőasztalon köt ki a ló, az ép vénák hiánya 50%-al is csökkentheti a túlélés esélyét. A vénagyulladás pedig önmagában is lehet halálos betegség. Az a költség, amit egy ilyen „vénázással” megspórolunk, tízszeresen visszaterhelődik később.

Beöntés: 
A beöntés csak egy speciális típusú, a belek legvégső szakaszát érintő kólikánál hatékony, ami igen ritka. Emellett a szakszerűtlen kivitelezés végbélrepedést okoz, ami a ló elhullásához vezet. A legtöbb sikertörténet, amely a beöntést hirdeti, puszta véletlen, a laikustól beöntést kapó lovak legnagyobb százaléka éppen úgy javult volna beöntés nélkül is.

Rektális vizsgálat: 
A tulajdonos által végzett rektális vizsgálat szintén felesleges és veszélyes. A végbél utolsó (emberi kézzel elérhető) szakaszába ért trágya már nem tud elakadni, idővel magától is távozik, ennek eltávolítása nem segít a lovon. Terápiás cél tehát nincs, diagnózist egy tapasztalatlan vizsgáló pedig úgysem tud felállítani a rektálisan tapintott lelet alapján.

Orr-nyelőcső szonda: 
Az orr-nyelőcső szonda levezetése sok esetben életmentő, de nehéz, sok gyakorlást igénylő feladat. A lónak orrlyukanként három orrjárata van, ezek közül csak az egyiken vezethető le a szonda. Ha a másik kettő valamelyikébe toljuk, súlyos sérülést, a ló elvérzéséhez vezető csillapíthatatlan vérzést okozunk. Ha az orrjáratokon sikerül mégis túljutni, gyakorlat és kellő technika nélkül 90%-ban a nyelőcső helyett a légcsőbe kerül a szonda, ami a kisebb hörgők roncsolásához, tüdővérzéshez, vizes mosáskor félrenyeléses tüdőgyulladáshoz vezethet. Orr-nyelőcsőszondát kizárólag állatorvos vezethet le az állatnak.

Hasi ultrahang vizsgálat a Klinikán

Bár a lovak helyes és tudatos tartásmódja, takarmányozása és mozgatása fontos a kólikás kórképek elkerülésében – következő cikkünkben erről is szó lesz – sajnos számolni kell azzal is, hogy a lehető legnagyobb odafigyelés mellett is kialakulhat lovunknál szinte bármilyen kólikás megbetegedés. 

Ilyen esetben a legnagyobb ellenség az eltelő idő, így bármilyen típusú kólikáról legyen is szó, elsődleges a tünetek időbeni észrevétele, állatorvosi diagnózis felállítása és az időben megkezdett kezelés.

2013.07.17. Dr. Nyerges-Bohák Zsófia, állatorvos, SzIE Nagyállat Klinika, Üllő
Frissítve: 2022.08.03.
Fotó: Canva