Kezdőlap Blog Oldal 484

Dr. Jármy Miklós a lovakra vonatkozó alapvető állategészségügyi feltételekről

Dr. Jármy Miklós a lovakra vonatkozó
alapvető állategészségügyi feltételekről

Beszélgetés Dr. Jármy Miklós állatorvossal, az Új Nemzeti Lovasprogram állategészségügyi témájának kidolgozójával, a Nyeregszemlére érkező lovakra vonatkozó alapvető állategészségügyi feltételekről.

A kép illusztráció

2011. július 15-16-17-én kerül megrendezésre a Nyeregszemle Kárpát-medencei Hagyományőrző Lovas Találkozó és Ismeretszerző Fesztivál, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A rendezvény egyik különlegessége, hogy a résztvevők lóháton, vagy fogattal érkeznek a helyszínre. A szervezők mintegy 300 lovas résztvevőt várnak és ez számos állategészségügyi kérdést vet fel. Ezek tisztázására, a lovasok megnyugtatására és legfőképp az Ópusztaszerre érkező lovak védelmének érdekében kerestük meg Dr. Jármy Miklós állatorvost, hogy tájékoztatást kérjünk a felmerült kérdésekkel kapcsolatban.

Nyeregszemle: Melyek azok a minimum állategészségügyi feltételek, amelyeknek minden a Nyeregszemléhez hasonló méretű rendezvényre érkező lónak meg kell felelnie?

Dr. Jármy Miklós: Rendelkeznie kell, az állat azonosítását szolgáló és az egészségi állapotot bizonyító érvényes Lóútlevéllel. Ez azért fontos, mert így biztosan nyilvántartásba vett egyedről beszélhetünk, ezen kívül minden, a ló által kapott védőoltást is a lóútlevélbe jegyez be a kezelő állatorvos és az oltások megléte így válik ellenőrizhetővé.

 

Nyeregszemle: Milyen védőoltással kell rendelkeznie a lovaknak?

Dr. Jármy Miklós: A Magyar Lovas Szövetség előírása szerint, minden lónak, amely versenyen vesz részt, vagy idegen lovakkal érintkezhet, fél évnél nem régebbi lóinfluenza elleni védőoltással kell rendelkeznie. Sok esetben a kezelő állatorvos ezt a védőoltást, tetanus elleni védőoltással kombinált vakcinával adja be, ami egy lovas túrán részt vevő lónak talán még előnyösebb. Ezen felül jogszabály írja elő, hogy minden, fél évnél idősebb lovat háromévenként fertőző kevésvérűség és takonykór felderítésére irányuló immundiagnosztikai vizsgálat alá kell vonni. Ez vérvétellel történik. A lótól levett vért laboratóriumban vizsgálják és a fertőzöttséget tekintve negatív eredményről, a tulajdonos igazolást kap. Minden olyan rendezvényen szereplő lovat, amelyek idegen lovakkal érintkezhetnek – ide sorolandók a Nyeregszemlére érkező lovak is – évente fertőző kevésvérűség szempontjából szerológiai vizsgálatnak kell alávetni. Összefoglalva: minden olyan lónak amellyel a Nyeregszemlén részt kívánnak venni; rendelkeznie kell fél évnél nem régebbi lóinfluenza elleni védőoltással, egy évnél nem régebbi, negatív vérvizsgálati eredménnyel a fertőző kevésvérűség tekintetében és maximum három éves, negatív vérvizsgálati eredménnyel a takonykórt illetően.

Nyeregszemle: Több lovas érdeklődött, hogy el kell-e hoznia magával a Lóútlevelet, vagy elegendő az okmány vonatkozó oldalainak fénymásolata? Többen jelezték, hogy nem szívesen viszik magukkal a túrára az eredeti okmányt, annak mérete miatt, valamint azért mert félnek, hogy megrongálódik.

Dr. Jármy Miklós: A túra folyamán, az esetleges út közbeni ellenőrzések miatt elfogadhatónak tartom, ha csak a ló és a tulajdonos azonosítására szolgáló, valamint a vakcinázásokat feltüntető oldalak és a negatív vérvizsgálati eredményről kiadott igazolás fénymásolatát viszi magával a túrázó. Azonban a rendezvényre kirendelt hatósági állatorvosnak ellenőriznie kell az előzőekben felsoroltakat és ehhez már az eredeti okmány szükséges. Azt javaslom a vállalkozó kedvű túrázóknak akik a Nyeregszemlére igyekeznek, hogy az őket kísérő autóval, vagy fogattal hozassák a Lóútlevelet, ha mindenképpen óvni szeretnék. Akik viszont kísérő nélkül lovagolnak, azoknak biztosan van nyeregtáskájuk, vagy hátizsákjuk amit ilyenkor használnak, ezekben is biztonságban magukkal hozhatják a Lóútlevelet.
A rendezvény területére való belépéshez, valamint a részvételhez szükséges az eredeti Lóútlevél.

Nyeregszemle: Jelentkezett honlapunkon néhány olyan lelkes lovas, akinek a lova nem rendelkezik érvényes Lóútlevéllel, adott esetben az állat sincs az azonosítását szolgáló sütéssel megjelölve. Létezik számukra megoldás, hogy részt vehessenek a rendezvényen? Értesülésünk szerint, azon lovasok is „hivatalossá” tehetik lovukat, akik mindeddig „sajnálták” lesüttetni kedvencüket.

Dr. Jármy Miklós: Természetesen igen. Egyrészt még mindenkinek van ideje, hogy azonosító sütéssel láttassa el a lovát, a kapott azonosító szám alapján kikérje az állat Lóútlevelét, elvégeztesse a szükséges vérvizsgálatokat és beoltassa a lovát a szükséges védőoltásokkal. Másrészt örömmel számolhatok be arról, hogy a hosszas tárgyalássorozatot követően az MLOSZ tenyésztőtanácsában megszületett döntés értelmében, ezentúl a származás nélküli lovakat is el lehet látni transzponderes (microchip-es) azonosítással, így nem kell az állatot lesütni és mégis azonosítóval lesz ellátva, nyilvántartásba lehet venni és rendelkezni fog a szükséges Lóútlevéllel.

Nyeregszemle: Ez remek hír, de mi a menete a származás nélküli lovak chip-es azonosítóval történő ellátásának és a ló nyilvántartásba vételének?

Dr. Jármy Miklós: Először az állatorvos beülteti az azonosító chip-et és vért vesz a lótól, amit laboratóriumi vizsgáltra küld, a már említett fertőző betegségek vizsgálata miatt. A későbbiekben a területileg illetékes felügyelő feljegyzi a ló ismertető, megkülönböztető jegyeit, valamint a 15 számjegyű chip azonosítót és kitöltik a Lóútlevél igénylő lapot. A vérvétellel egy időben az állatot részesíteni kell a szükséges védőoltásokban, amikről az igazolás bekerül majd az új lóútlevélbe. Ez a gyorsított és leegyszerűsített eljárás arra az átmeneti időszakra került kidolgozásra, amíg a származás nélküli lovak azonosító chip-pel történő ellátásának jogszabályi háttere nem kerül teljes mértékben kidolgozásra, azzal a szándékkal, hogy minél több lovas számára és minél hamarabb elérhető legyen.

Nyeregszemle: Véleménye szerint, hogyan tudnánk segíteni azon lovas barátainknak, akik szeretnének részt venni a rendezvényen, de lovuk nem rendelkezik azonosító sütéssel és Lóútlevéllel? Számukra hogyan lehetne elérhetővé tenni a chip-es azonosítást?

Dr. Jármy Miklós: Javaslom, hogy gyűjtsék össze a chip-re váró lovakat és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségével kellene felvenni a kapcsolatot. A Szövetségben meg fogják mondani, hogy mikor és hol történik meg a lovak chip beültetése. Mindenképpen gördülékenyebbé teszi a dolgot, ha legalább megyénként sikerülne összegyűjteni a lovakat egy adott helyre és időpontban, így egyszerre több ló is megkaphatja az azonosító chip-jét.

Nyeregszemle: Köszönjük szépen a segítségét és az értékes információkat!

Ezúton kérjük a Tisztelt lovasokat akik érdeklődnek az azonosító chip beültetése iránt, hogy honlapunkon vegyék fel velünk a kapcsolatot és a jelentkezők számától függően igyekszünk segíteni megszervezni az azonosítók beültetését.
Akiket mélyebben is érdekel a téma, a hatályos állategészségügyi szabályokról, a 41/1997. (V.28.) az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló FM rendeletben találnak teljes körű tájékoztatást.

 

Frissítve: 2024.01.22.
Fotó: Canva

Panama, Nótás és Tommy Boy

A csontkovács praxisából:

Panama, Nótás és Tommy Boy

Csontkovácsunk Rácz Attila a nyár folyamán csatlakozott a Lovasok.hu csapatához. Tanácsaival nem csupán a Kérdések- Válaszok rovatunkben segíti az olvasókat, de időről-időre felkeres egy szerencsés ló-lovas párost, akik ingyenesen vehetnek részt egy teljes vizsgálaton és kezelésen.

Ezúttal Végh Judit lovai voltak a szerencsés kiválasztottak.

A gazdi szemszögéből:

Panama 11 éves pej magyar sportló kanca, díjugratásban versenyzik. Nyár végén egy verseny után vettem észre, hogy kedvetlen, nehézkesen mozog és sántít. Megvizsgáltam, hátha találok valami elváltozást és észrevettem, hogy gerince nem egyenes, egyik oldalra elferdül a vége, ami ráterhelődik a farbúbja azonos oldalára. Ez pedig ettől nem szimmetrikus. Ezután nem dolgoztam vele többet és megoldást kerestünk a problémára.

Tavaly előtt nyáron szintén lesántult, de akkor a vállából eredően, valószínűleg a legelőn rúgták meg. Azon a problémán senki nem tudott segíteni, igazán azt sem tudták megmondani mi az igazi baja. Már kezdtünk kételkedni, hogy valaha rendbe jön. Aztán ajánlották a csontkovács kezelést. Egy kezelés segített rajta, kezelés után teljesen rendbe jött elég rövid idő alatt. Újra elkezdhettük a versenyzést.

Ezért amikor megint észrevettük, hogy sántít és csontjain elváltozás látható tudtuk, hogy csontkovács kezelés ismét segíthet rajta, így Rácz Attilához fordultunk.

A kezelés előtt egy nappal megsétáltattam, hogy majd a kezelés után össze tudjam hasonlítani, mi változott. Másnap a masszírozást követően is sétáltam vele. A változás teljesen szembetűnő volt és már a kezelést is nagyon élvezte, barátságosan fogadta Attila közeledését. Jókedvűen, nagyokat és tisztán lépett, mozgása nem volt görcsös.

Azóta minden nap megmasszírozom, ahogy Attila mutatta és három napig csak sétáltunk, utána mindig fokozatosan beiktattunk egy kis ügetést, majd egy hét után pedig egy kis vágtát. Úgy tapasztalom, hogy még egy kicsit nehezen mozog, de nem sántít már. Vágtája jó, bátrabban lép.

Nótás 14 éves sárga magyar sportló herélt ugróló volt, már csak könnyű munkát végez. Tavalyelőtt nyáron ő is kapott csontkovács kezelést.

Az ő problémája is szinte ugyanaz, mint Panama esetében: gerince ferde, farbúbja nem szimmetrikus, viszont ő nem sántít, kora ellenére jókedvűen dolgozik.

Vele is ugyanazt tettük, mint Panamával. Kezelés előtt egy nappal léptem, kezelés után pedig őt is masszíroztam, kivittem sétálni. Erős volt és jókedvű, három nap után ügettünk egy kicsit, a hét végén vágtáztunk is.

Tommy Boy 10 éves angol telivér pej herélt, galoppon futott, most már hobbiló. Ő mindig is egy temperamentumos, de megbízható ló volt, szeretett dolgozni és nem volt vele probléma. Régebben a munka során észrevettem, hogy bal kézre nem megy tisztán, vállán megy, nem ugrik be jó kézre vágtába. Hajtóssá vált, és terepen sem ment olyan nagy kedvvel mint eddig. Sok lazító munka kellett, mire újra jó formába került és nem ment többé a vállán. Az elváltozást nála vettem először észre, de ő sem sántított.

A kezelés után jobban ment, nagyobbakat lép, lendületes ügetésben és vágtában is. Sokat segített rajta a csontkovácsolás, masszírozom is mint a többieket. Neki eleinte ez furcsa volt, de már megkedvelte , nem tiltakozik és jól tűri.

A csontkovács szemszögéből:

Mindhárom ló komplett kezelést kapott és egy-egy kiadós masszázst. Nem győzöm hangsúlyozni a tulajdonosoknak, hogy milyen fontos a munka után kicsit átgyúrni az izmokat. Ez segít a felhalmozott salakanyagokat hamarabb kiüríteni és javítja az izmok regenerálódó képességét azáltal, hogy vérbőséget okoz. Nem utolsó sorban nyújtja az izmokat, ami bármely szakágban, és természetesen a hobbilovaknál is kívánatos. Összességében tehát a masszírozás mind a megelőzésben, mind a már meglévő sérülések sikeresebb és gyorsabb gyógyulásában jelentős segítséget jelent.

Panama esete – az, hogy kezelés után egy pár napig nehezen mozog – egy gyakori jelenség. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: az izomláz. A csontkovácsolás után olyan izmok is teljesen munkába lépnek, amelyek addig csökkentett fordulatszámon működtek – hiszen a kimozdult ízület okozta fájdalom hatására minden ló igyekszik a fájó területet tehermentesíteni. Egy pár nap után, ahogy az izmok felvették a ritmust, megszűnik az izomláz okozta probléma.

 

Frissítve: 2024.01.22.
Fotó: Canva

 

Balázs József

Lovak a levegőben…

Bazsi lovas témájú művészettörténeti írásaiból

A kép illusztráció

Kedves Ifjú Olvasó! Kedves Lovas Barátom!

Egy művészeti rovat első cikkét olvashatod most itt. Hiszem és vallom, hogy nem az a jó szakember, lovasemberként sem, aki csak a szakterülete ismereteiben jártas, hanem aki az egyetemes emberi műveltségben és kultúrában is ismeri a lovak a lovaglás helyét, történelemi és az emberi életet formáló, alakító szerepét. Ezért ebben a rovatban igyekezni fogok olyan érdekes alkotásokról írni, ami mindnyájatok figyelmére érdemes.

Bizonyos, hogy különböző lovas rendezvényeken magatok is láttatok olyan bemutatót, ahol a lovas – csikós öt lovat hajt, a két hátsó hátán állva. Ezt nevezik „Puszta-ötösnek”, Lénárd-ötösnek”, „magyar postának” és „Koch-ötösnek” is. Ez utóbbi elnevezés az, ami az eredethez vezet. Ludwig Koch osztrák festőművész egyik grafikája ábrázol egy ilyen bemutatót, cirkuszi környezetben. Most azonban nem erről a grafikáról szeretnék írni számotokra – akit ez a téma esetleg bővebben érdekel, elolvashatja erről a Lovas Nemzet 2006. júniusi számában megjelent cikkemet.

L.N. Junior februári száma a lipicai lovat mutatja be részletesen. Gondolom a lovas hétköznapokon mindannyian találkoztatok ezzel a nemesen szép, magas akciós járással bíró fajta képviselőjével. Talán nem sokan tudjátok, hogy a Habsburgok uralkodásának idején tenyésztették ki ezt a lófajtát az angol vadászló, a „hunter” mintájára. Az angol vadászló egy igazi univerzális fajta. Remek hátasló – természetesen vadászatokon is, és tetszetős külleme miatt alkalmas az udvari hintók vontatására.  Egy ilyen ló típusa lebegett a tenyésztők szeme előtt, amikor elkezdték a lipicai ló kialakítását. A többi cikk ezzel részletesen foglalkozik, ezért most ezzel nem terhellek titeket.
Bizonyosan sokan hallottatok már a IV. Károly alapította Bécsi Spanyol Lovasiskoláról. Talán páran személyesen is látták valamelyik edzésüket a Fichser von Erlach híres építész által tervezett impozáns fedeles lovardában, a Burgban, ami 1729-1735-ig épült.
Tudnotok kell, hogy a klasszikus lovasművészet egyik utolsó bástyája ez a létesítmény. Azokat az időket idézi meg napról napra, amikor a ló még a kézitusákban bővelkedő harcokban a hátán ülő lovasának méltó harci segítője volt.

Az idomító lovaglás sohasem volt öncélú, magának való – mint ahogy tévesen ma ezt hangoztatják azok a lovasok (felnőtt és fiatal egyaránt), akik csak eredményes szereplést várnak el a lovuktól, de ők maguk ezért nem sokat tesznek!
Az idomítás egyenlő a ló fokozatos tornáztatásával, a segítségekre való készségesség kialakításával. Soha nem kér és követel meg olyan mozgáselemeket, mozgássorokat, amelyeket a ló szabad mozgásában nem mutat! A mai díjlovagló versenyeken látható feladatok is ezt a célt szolgálják. Azonban ha láttátok, a spanyol iskolában vannak úgynevezett „föld feletti gyakorlatok”. Ezek az iskolaugrások azt a célt szolgálták valaha a harcokban, hogy a lovas csizma- és üléssegítségére a harci ló meglepő és támadó ugrásai és kirúgásai meglepjék az ellenfelet, és lovasukat megmentsék, de legfőképp győzelemhez segítsék. Ma ebből már csak a látvány maradt, amit a világon még meglévő három klasszikus lovas létesítményben láthatunk. A francia Saumuri Cadre Noirban a selle-france lovakat, a Jerezi Spanyol Királyi lovardában az andalúz lovakat, és a Bécsi Spanyol Lovasiskolában a lipicai lovakat tanítják meg ezekre az iskolaugrásokra.

Az 1920-as években megjelent egy lovas könyv (DIE REITKUNST IM BILDE – lovasművészet képekben), amiben a fent említett Ludwig Koch rajzai és vízfestményei láthatóak. Ez a könyv azonban a művészi színvonalán kívül és túl inkább lovas szakkönyv, mert a lovak mozgásának fázisait mutatja be nagyszerű rajzain. Akkoriban már készültek filmfelvételek, amiken pontosan látszott a lovak mozgásának lábsorrendje. Régebben a vágta lábsorrendjét a hatásosság kedvéjért sokszor hibásan ábrázolták. Több képen, metszeten láthattátok, hogy a lovak nyújtott páros lábbal vágtáznak.

A mellékelt képeken iskolaugrások fázisait mutatom meg nektek. Azt tudnotok kell, hogy az iskolaugrások alapja az a nagyfokú összeszedettség, amikor a ló hétköznapi egyensúlya – amely a négy lábán egyformán nyugszik – itt az „iskolaegyensúlyban” a hátulsó lábak irányába tolódik, és azokat terhelve létrejön az úgynevezett „ültetettség”. A hátulsó lábak hatalmas tolóereje az alapja a ló minden ugrásának, így az iskolaugrásoknak is. Valamennyi feladatsor a piaffe-val, a helyben ügetéssel kezdődik. Ilyet már láthattatok a legmagasabb szintű díjlovagló feladatokban. Ez a feladat az „átjáró” a földön végzett és a levegőben végrehajtott feladatok között. A következő fázis a „levade”. Itt a ló a piaffe végrehajtása közben az „ültetettség” olyan fokához ér, hogy a két hátulsó lábán, mint pilléren megáll, és az eleje a levegőbe emelkedik. Sok lovasszobron is megfigyelhetitek ezt a mozgást. (Pl. II. Rákóczi Ferenc ábrázolásán a Parlament épülete előtt.)

Nos, a levade-ból felugró ló különféle ívű ugrásokat mutat be – fölfelé függőlegesen ez a courbette; vízszintes felugrások sora a crupade; előre szökellve, ami a mezair; majd ami a leginkább az ugró ló lebegési fázisához hasonlít, az a ballotade; és végezetül a legnagyobb iskolaugrás ahol a ló a levegőben hátrarúg, ez a capriole.
Azért azt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezeket az ugrásokat a ló a szabadban, a ménesben, és sajnos néha lovas alatt is végrehajtja. Csak akkor nem iskolaugrásnak, hanem bokkolásnak hívjuk.

Írta: Balázs József/ Bazsi

A cikk megjelent a Lovas Nemzet Juniorban www.lovasnemzet.hu


Frissítve: 2024.01.26.
Fotó: Canva

Debreczeni Zita és a síjöring

Debreczeni Zita és a síjöring

Immáron hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi televíziója, az RTL Klub is felfigyelt a síjöringre, erre a Skandináviában honos, de a Hertelendy Kastély legújabb szolgáltatásaként idehaza is ismertté váló sportra.

A kép illusztráció

A síjöring a skandináv országokból származó sport, lényege, hogy a síelő egy kötélbe kapaszkodik, amelynek a másik végét egy ló, illetve a rajta ülő lovas húzza.

A csatorna az elmúlt héten Debreczeni Zitával, az RTL Klub Havazin című magazin műsorvezetőjével forgatott egy pár perces filmet a síjöringről.

A film február 21-én (vasárnap), 12.10-kor kerül adásba. Ha tehetik, kövessék figyelemmel a műsort!

 

Frissítve: 2024.01.26.
Fotó: Canva

CVI SALA – Lovastorna verseny

CVI SALA – Lovastorna verseny

A június 14-15-i hétvégét a magyar lovastornászok nagy része a szlovákiai Sala városában töltötte az ott megrendezett junior és senior CVI-n. A versenyen 5 junior, 4 senior csapat, és kb. 54 egyéni versenyző indult. Magyarországot 5 egyesület, 15 versenyzője képviselte: Perger Lilla  Török Lovastanya, Skandera Dominika, Bence Krisztina és Somogyi Eszter Pannon Lovas Akadémia, Jakab Sára, Esztergomi Anita és Király Ágnes BLK, Rack Eszter, Ács Kornélia, Karig Luca, Németh Blanka, Németh Ida, Jancsecz Dorottya és Semerédi Alexandra SZLSE valamint Szolomájer Amanda Medinp Kft.

A kép illusztráció

A junior csapatok közt a Szárnyaló LSE csapata, kiegészítve a kecskeméti Szolomájer Amandával, Leányálmon 5. helyezést ért el(edző: Páska Ildikó, futószárazó: Papdi Róbert). (I. hely: SOUP SALA(SVK), II. hely: VG Breitenfurt (AUT), III. hely: Albertovec (CZE) ).

Junior lányok között 28 induló volt, melyből 15 a Vasárnapi döntőben is szerepelt. A Magyar lányok között a kaposvári Somogyi Eszternek (14. hely) és csapattársának, Bence Krisztinának (15. hely) is sikerült döntőbe kerülnie. A döntőtől csak egy hajszál választotta el a 16. helyezett  Skandera Dominika kaposvári versenyzőt. Mindhárom kaposvári lány lova Havanna volt, edzőjük Villányi Krisztina. Juniorok között indult Ács Kornélia (SZLSE, lova Vitéz, futószrazó Papdi Róbert), és Perger Lilla (Török Lovastanya, Lova Mon-Cherry, edző Török Alíz). Ács Kornélia a 21. helyen, Perger Lilla a 23. helyen zárta a versenyt.

A Senior női kategóriában 4 versenyző képviselte Magyarországot, ebből hárman bekerültek a vasárnapi döntőbe is.  A legjobb eredményt a BLK-s Király Ágnes érte el Jászollal, aki az előkelő 4. helyen fejezte be a versenyt. Edző: Török Barbara, edző/ futószárazó: Sándor Natália. Nagyon szép eredményt ért el az Ausztriában edző Esztergomi Anita. Futószárazója Kermer-Berger Edith,  lova Pinot Noir, akivel a 6. helyet sikerült megszereznie. A vasárnapi döntőben láthattuk még Jakab Sára BLK-s versenyzőt, Jászolon, ( edző: Török Barbara, edző/ futószárazó: Sándor Natália), aki a 15. helyen végzett. 16. lett a sóskúti Rack Eszter Vitézen ( edző: Páska Ildikó,  futószárazó: Papdi Róbert).

Frissítve: 2024.01.26.
Fotó: Canva

Álommunka Ausztriában?

Álommunka Ausztriában?

Olvasói levél

Íme egy újabb olvasói levél, mely felhívja a figyelmet a külföldi munkavállalás buktatóira, valamint lerántja a leplet a munkaközvetítők trükkjeiről.

“Egy internetes hirdetés alapján mentem ki külföldre dolgozni. Egy K. Katalin néven futó hirdetésre jelentkeztem, ezt a hirdetést több helyen is megtaláltam. A szövege a következő:

A kép illusztráció

“Ismerőseim kérésére Németországi munkára keresek mezőgazdasági gépeket kezelni tudó munkásokat, lovászokat, lóápolókat, lovasokat, lányokat fiúkat egyaránt. Bejelentett megbízható munkahelyek, szállás, fizetés kiemelkedően jó.
Várom minden dolgozni akaró és az ügynökségek által is megtévesztett rendes, pedáns férfiak, nők jelentkezését. Magyarországi indulással személyesen kísérek el mindenkit a munkaadó céghez. Regisztrációs meg egyéb kitalált költségek nincsenek! Ha dolgozni akar, itt a lehetőség, hogy EU-s fizetésért hosszú távon dolgozzon.
Várom rövid bemutatkozóját szakmai előélettel kapcsolatosan a jelentkezéstől számítva akár 1-2 napon belül is van munkalehetőség. Csak lovardákban-sportistállókban tudok munkalehetőséget, így előny, ha dolgozott már lovak mellett és rutinnal bír. Német-angol nyelvismeret fontos, hogy az alap kommunikáció gördülékeny legyen. Fizetés: 800EUR-1200EUR beosztástól függően.
Kérlek, benneteket csak akkor jelentkezzetek, ha eldöntöttétek, hogy kint akartok dolgozni és akár azonnal is tudtok indulni. 
Nem közvetítő cég hirdetése!”

Nos ebből a hölgyből érdekes módon férfi lett, mire oda értünk, hogy konkrétumokat tudjak meg a dolgokról. A férfi neve Viktor, alias József, és ki tudja, hány neve van még, mint ahogy ez utólag kiderült.

Egyik napról a másikra lett munkám Ausztriában, és egy napom volt, hogy mindent összepakoljak, elintézzek. Semmit nem sejtve hajnal 4-kor indultunk. A találkozási pont Nagykanizsa, ahol egy másik emberrel ismerkedhettem meg Lajossal. Ő volt a németül beszélő ügyintéző.

Hozzá kell tegyem, hogy az indulás előtti utolsó telefonhívásnál említették meg, hogy 160 eurót kell fizetnem útiköltségre. (Jött velem egy srác is, akitől szintén legomboltak 160 eurót.) Bízván abban, hogy majd kint bőven megtérül, természetesen nem csináltam belőle gondot. Útközben eszükbe jutott az is, hogy elfelejtették közölni, hogy saját autó kell, mivel a munka és a szállás nem egy helyen van… Már rég átléptük az osztrák- magyar határt, mire közölték velem ezeket a dolgokat.

12 órás utazás után megérkeztünk a sportistállóba. A munka valós volt, csak épp az ígéretek nem. Viktor (vagy József, ahogy tetszik) a munkaadómig el sem jött, útközben kiszállt egy vendéglőnél. Mint utólag kiderült azért, mert dolgozott ott pár napot, és a tulajdonossal (aki Józsefként ismeri) csúnyán összevesztek, és elküldték.

Tehát Lajos volt az aki “átadott “munkakezdésre”. Szombat éjfélkor indultam utamra, másnap délben értem oda. Fittyet hányva arra, hogy alig aludtam, és mennyit utaztam, csomagjaimat gyorsan kidobták a kocsiból, átöltöztem, és este 8-ig munka… Mivel azonnal munkába kellett állnom, így nem voltam jelen az új főnök és Lajos megbeszélésén sem.

Nyolc nap munka után elegem lett. Minden napom úgy telt, hogy reggel 7-től este 7-ig vagy 8-ig melóztam, amibe 1 órás ebédidő volt beiktatva.

22 ló volt, napi 3 etetés, kétszeres trágyázás, jártatógépezés, délután a főnök dolgozott velük. Ilyenkor a felszerelt lovat kellett kivinni, majd bizonyos idő elteltével visszahozni, másikat vinni, az előzőt leszerelni-betakarni, ha visszaszáradt leápolni, és másik takaróval áttakarni… Nem volt időm semmire, estére hulla fáradtan beestem az ágyba, és kezdtem előröl. Szabadnap nem volt, holott ígéret szerint heti egy nap az lett volna.

Bejelentve szintén nem lettem volna (szóval feketemunkásként tengettem volna életem Ausztriában, és ugye köztudott, hogy ha lebukok, több évig nem vállalhatok munkát kint.)

Szóltam a főnökömnek, hogy én megyek haza, elfogadta a dolgot, és jöttek a kényes anyagiak.
Megpróbálta elmagyarázni, hogy igazság szerint a fizetés az úgy van, hogy az első hónap csak 800 euró (amihez itthon ígértek még 150 euró kaja pénzt, természetesen az sem volt) amiből levonnak 400 eurót, mert hogy azt a pénzt ő kifizette Viktoréknak mert kihoztak. Tehát ha ledolgozom az egész hónapom kemény munkával, napi 12-13 órát dolgozva 400 euró lenne a fizetségem!

Persze próbált megnyugtatni, hogy ez csak az első hónap, és utána megkapom a max. 900 eurómat. Hát hol vagyunk mi az 1200-hoz, amit ígértek? Viktorunk lelépett fele fizetésemmel plusz 160 eurót még tőlem is legombolt.

Mérgemben közöltem főnökkel, hogy engem ez az egész már nem érdekel, adja ide a heti pénzem ami jár, és már itt sem vagyok. 100 eurót tudtam kicsikarni az osztráktól, azt is csak azért, hogy vonatra legyen pénzem, ami 76 euró volt. Szóval eltöltöttem nyolc napot Ausztriában,és hazajöttem pénz nélkül…

Fogalmam sincs, hány embert tudnak még megtéveszteni. Főként úgy lehet felismerni ezt a két embert, hogy nyájasak, kedvesek, megértőek. Szóval az én tanácsom az hogy hallgasson mindenki a régi jól bevált mondásra : Túl szép, hogy igaz legyen…

Lovasok.hu Tipp:

  • Munkavállalóként soha ne fizess munkaközvetítő szolgáltatásért!
  • Személyesen vedd fel a kapcsolatot a leenedő munkaadóval és egyeztesd a részleteket!
  • Tájékozódj a fogadó ország munkaügyi előírásairól.
  • Írásos ajánlat, vagy szerződés nélkül ne indulj útnak.

Frissítve: 2013.11.19.


Frissítve: 2024.01.31.
Fotó: Canva

 

 

Hatalmas egyéni siker az utánpótlás Eb-n

Hatalmas egyéni siker az utánpótlás Eb-n

Európa déli csücskében, a portugáliai Comportában ifjabb Lázár Zoltán gondoskodott arról, hogy az idei évben ismét hallasson magáról a magyar díjugrató utánpótlás.
A kettes- és négyesfogathajtó világbajnok fiát Pirik Zsolt tökéletesen hozta csúcsformába, és a mindössze tizenhárom éves ifj. Lázár Zoltán a verseny öt pályáján nem vétett hibát és bejutott az aranyéremért rendezett összevetésbe.

A kép illusztráció

A gyermek Európa-bajnok a tavaly hazánkban kurzust tartó francia szövetségi kapitány, Henk Nooren holland színekben lovagló lánya, Lisa Nooren lett, megelőzve a francia Paul Delforge-ot és a belga Maxine De Pelsmaekert. Ifjabb Lázár Zoltán az összevetés második legjobb idejét lovagolva az utolsó ugrást verte, így a tavalyi negyedik csapathelyezés után idén egyéniben szerzett negyedik helyet Magyarországnak az Európa-bajnokságon.

A közel kilencvenindulós mezőnyben Szalay Judit is egy-egy verőhibát vétve kitűnően teljesített pályafutása második Európa-bajnoki döntőjében Viador nevű ménjével.

A csapatversenyben a tavalyi bronzérmes John Ledingham kapitány által vezetett Írország idén Németországot és Nagy-Britanniát megelőzve aranyérmes lett. A magyar csapat Lázár Zoltán-Afrodité dupla nullája és Szalay Judit-Viador (4,0) kiemelkedő teljesítménye mellé Varga Ábel (8,8), Hollé Sára (20,14) pályáik nem voltak elegendők a tízbe jutáshoz, a 16-ból 12. helyen zártunk. Egyéni indulónk, Csákányi Dorottya pedig 16-11 hibaponttal állt helyt.

Ifjúsági kategóriában az olaszok vittek mindent! A csapataranyhoz nem fért kétség, de meglepetésre a második fordulóban az esélyesek hibái miatt Dánia szerezte meg az ezüst-, Norvégia pedig a bronzérmet. Egyéniben Virginia Caruso az egyetlen 4 hibapontos összteljesítménnyel nyert. A verseny igazi nehézségét mutatva csak három 8 hibapontos összteljesítmény született, ami után Helena Lundbeck volt toplovával, Madickkel a török Derin Demirsoy lett a második, megelőzve a holland Demi Dijkset.

A magyar csapat legjobbja a kisbéri Rakéta Reménnyel Mráz Tamás lett az összesítésben 46.-ként, egyéni indulónk, a debreceni Szegedi Adrienn Charmennel a csapat második fordulóban a kitűnőnek mondható egy verőhibájával feljött az összetett 55. helyére, míg Burucs Barna, aki a vigaszdíjban hibátlannal nyolcadik lett Prímával, az összetettben a 60. helyen végzett. A 86 indulós mezőny végén zárt Nevelits Laura és Devecseri Krisztián, s a csapatversenyben a görögöket megelőzve 15-ként végeztünk.

A fiatal lovas Európa-bajnokság idén is felnőtt méreteket öltött, hiszen a 60 indulóból a csapatversenyben egy dupla hibátlan lovaglás született, az aranyérmet 23 hibaponttal nyerte Belgium a 25 hibapontos Svájc és a 30 hibapontos Nagy-Britannia előtt. Két egyéni indulónk: Szabó Gábor és Burucs Borbála lovas tudása az élmezőnybe tartozott, de ezekhez magasságokhoz kiemelkedő képességű ló kell! A Burucs Bora-Mama Mya páros azért bizonyította, hogy nem utazott el hiába Portugáliába, mert bár az első kvalifikációban sokat hibázott, a 150cm-es kétfordulós csapatversenyben 4, illetve 3 verőhibájával – magyar díjugrató szemmel nézve – jól teljesítve a középmezőnyben zárt. A vigaszdíjban Szabó Gábor Incellóval harmadik, Burucs Borbála negyedik lett. Az Eb aranyérmet a tavalyi ifi bajnok Nicola Philippaerts szerezte meg, megelőzve szintén egy lovas dinasztia leszármazottját, a svájci Martin Fuchsot.

Gratulálunk a magyar díjugratóknak!

A hír megjelenését a LovasPláza támogatta.

Frissítve: 2024.03.19.
Fotó: Canva

Le a fiákerekkel

Le a fiákerekkel!

Mi lehetne romantikusabb, mint kényelmesen kikocsikázni egy meleg nyári estén? A nyolcvanas évek végén, Whitey, a kilenc éves herélt, összeesett miközben a kocsit húzta egy nyári hőhullám idején New York Cityben…

Egy arra járó ápolónő sóoldatot adott Whiteynek, néhány segítőkész rendőr pedig hideg vízzel locsolta az ájult lovat közel két órán át. A “kezelés” után végül Whiteynek sikerült saját lábára állni. Ugyanennek a hőhullámnak az idején egy másik “kocsiló”, Misty korántsem volt ilyen szerencsés; ő elpusztult a hőség (és a munka) okozta kimerültségben.

Az, hogy Whitey összeesése után a lovaskocsizás ipara a finnyás nemzetközi figyelem központjába került a romantikázni vágyók minden ellenérzése ellenére – egy kis változást hozott a lovaknak.

Nehéz (kocsi)húzás a lovaknak

Sok ló, mely sétakocsit kénytelen húzni a városi utcákon a versenypályákról kerül ki, mint “kivénhedt” vagy “hasznavehetetlen” jószág. A telivéreket, hogy gyorsabb sebességre ösztönözzék őket, gyakran trenírozzák a versenyekre úgy, hogy mögéjük kis kocsit kötnek, így a kocsiló tulajdonosok azt gondolják, hogy ezek a lovak hozzá vannak szokva a teherhúzáshoz. De a telivérek sokkal alacsonyabbak és könnyebbek, mint a tradicionális “kocsilovak” és nem szoktak hozzá a nehéz rakományok húzásához.
Sok kocsiló származik a földművelő amish közösségekből is. Az ő állapotuk már leromlott, így nem alkalmasak a földeken végzett munkára. Amikor a lovak pedig már nem bírják húzni a nehéz kocsikat, eladják őket húsfeldolgozó üzemeknek vagy állateledel gyártó cégeknek.

Szabályok és szabálytalanságok

A kocsihúzás még az egészséges lovaknak sem könnyű kirándulás. A legtöbb város csak minimális előírásokkal rendelkezik a kocsilovak munkakörülményeire vonatkozóan, és ezeket a szabályokat is ritkán tartatják be. A kocsiló-tulajdonosok pedig ismerik az összes kiskaput városuk törvényeiben. A Canadai SPCA egyik tisztviselője szerint “ha a szabályok azt mondják, hogy egy ló kilenc egymást követő órát dolgozhat, de elfelejtik beleírni, hogy ez egy 24 órás periódusra vonatkozik, akkor a hajtók dolgozni fognak a lóval 9 órán keresztül, adnak a lónak egy vagy két óra pihenőt, majd mennek vissza az utcára.” Ez azt eredményezi, hogy sok ló 12 vagy több órát dolgozik naponta, gyakran extrém időjárási körülmények között.

Ahogy Misty esetében is, az időjárási körülmények gyakran végzetesnek bizonyulhatnak a dolgozó lovak számára. A kocsilovak ki vannak téve a száraz hidegnek és a perzselő hőségnek. Az Észak-Amerika Kocsituljadonosai nevű kereskedelmi szervezet szabályzata megengedi például, hogy akocsilovak jóval a fagypont alattihőmérsékleten is dolgozzanak.

A nyári hónapokban a lovak a folyadékvesztéstől szenvednek vagy a hő okozta stressztől néhány óra leforgása alatt elpusztulhatnak. Néhány város megtiltja a kocsihajtást, amikor a hőmérséklet elér egy bizonyos szintet, de gyakran a hivatalos időjárási iroda leolvasása nem pontosan tükrözi az utcákon tapasztalható hőmérsékletet.

Egy tanulmány, amit a Cornell Egyetem adott ki, például azt találta, hogy az időjárási iroda által rögzített levegőhőmérséklet, közel 50 fahrenheit (10 Celsius) fokkal hidegebb lehet, mint az aktuális aszfalthőmérséklet. New York City Közlekedési Minisztériuma úgy találta, hogy az aszfalt felszínének hőmérséklete nyáron elérheti a 200 Fahrenheit, vagyis kicsit több, mint 93 Celsius fokot.

Balesetek készenlétben

A lovak és a sűrű városi forgalom halálos keveréket alkotnak. Igencsak megkérdőjelezhető a kocsihajtók azon állítása, miszerint a legtöbb lónak nyugodt munkát biztosít a kocsik és teherautók közötti munkavégzés. Sok balesetet, sérülést és akár – lovakat és embereket érintő – halálesetet is okoz a lovak “kisértetként” való felbukkanása a forgalomban. A lovak számára normális, hogy “az ijesztő helyzetekre pánikba eséssel és meneküléssel reagálnak.”

A nemzetközi kocsiló-balesetekről készült felmérés szerint a balesetek 85 százalékában a kiváltó ok egy állat hirtelen felbukkanása volt. Az alkalmak 70%-ában történt emberi sérülés, és 22%-ában emberhalál. Ugyanezt a felmérés elvégezték New York Cityben is, ahol a legmagasabb a lovaskocsi-balesetek aránya az országban; ezek során a lovaknak 98%-a sérülést szenvedett. A sérülések és halálos kimenetelű szerencsétlenségek leginkább az autók és lovaskocsik közötti összeütközések következményei majdnem a legtöbb városban, ahol megengedett a lovaskocsival való közlekedés, beleértve Cincinnattit Ohioban; Salt Lake Cityt Utahban; Charlestont Dél-Karolinában; Denvert Coloradoban; Baltimoret Maryland-ben; és Houstont Texasban.

A kocsilovak egészségkárosodása

A füst és a kipufogógázok a városi közlekedésben szintén veszélyesek a lovakra. Jeffie Roszel állatorvos tanulmánya szerint, “a szennyezett légutak és a légzőszervi szekrétumokból (váladékokból) vett minták nagyon nagy tüdőkárosodást mutatnak ezeknél a lovaknál, hasonlót, mint amit egy erős dohányosnál tapasztalhatunk .” A lovak orrlukai általában csak 3 – 3,5 lábnyira (0,9 – 1 méterre) vannak az utca szintje felett, tehát ezek az állatok “valóban “orral-a-kipuffogóban”-életet élnek.”

A kocsilovak rutinosan tűrik az alulképzett kocsis kezeit. Ráadásul, mivel állandóan a kemény aszfalton állnak és mennek, a “sántaság és patakárosodás elkerülhetetlen” a kocsilovaknál. Egy szakértő szerint “a probléma csak rosszabbodik a tulajdonosok és hajtók nagy többségének tapasztalatlansága miatt, akik ugyanúgy alkalmatlanok a sántaság felismerésére, mint ahogy nem hajlandók elszenvedni pénzveszteséget, amiatt hogy a lovat kivonják a szolgálatból pár napra.” Sok hajtó nem tudja, hogy hogyan kell rendesen felszerszámozni az állatot; vagy túl lazára hagyják a szíjakat, amik kidörzsölik és feltörik a ló bőrét, vagy olyan feszesre csatolják a hevedereket, hogy azok szorítanak. Ezen kívül kevés lovat patkolnak olyan gyakran, ahogy az szükséges lenne.

Bizonytalan körülmények

A kocsilovak körülményei akkor sem sokkal jobbak, amikor nem az utcákat róják. A kocsilovak istállóiban végzett razziák bebizonyították, hogy gyakori a szalma vagy egyéb alom nélküli elhelyezés, az állások padlóját húgy és lócitrom borítja, szinte semmilyen szellőzés nincs az istállókban, és a lovaknak vízhez sincs szabad hozzáférése. Sok istállónak emeletes padlója van, – mint a parkolóházaknak, – meredek feljáróval egyik emeletről a következőre. Az emeletek egy istállóban olyannyira elrohadtak, hogy gyakran beszakadtak a lovak súlya alatt, ismételten az állatok lábtörését okozva. 1991-ben, egy kocsiló-tulajdonos két lova New Yorkban belepusztult a rossz szalmával való takarmányozásba.

Nem romantikus

Nem meglepő, hogy a lovaskocsi-tulajdonosok úgy tekintik az iparuk szabályozására tett próbálkozásokat, mint a gazdasági fenyegetést. Olyan megszorító intézkedésekről van szó, melyek olyan szabályokat tartalmaznak, mint pl. hogy hol és milyen hosszan tudnak a lovak dolgozni, hőmérsékleti korlátozások, és kötelező állatorvosi gondoskodás. Egy kocsiló tulajdonos Charlestonban fel van háborodva; szerinte “a törvényhozás nevetséges.”

Anna Sewell írta klasszikus regényében a Fekete Szépségben, “Az az én tanításom, hogy ha kengyetlenséget látunk, vagy rosszabbat, aminek megállítására megvan a lehetőségünk, és nem teszünk semmit, akkor mi is bűnrészesek vagyunk.”

Az emberek szerte a világon egyetértenek és fokozottan kezdik felismerni, hogy a lovaskocsi-ipar az és nem a kocsihajtó az, aki (nam a bakra) felülteti őket. Az érintett lakosság nyomására a lovaskocsikra vonatkozó kitiltásokban egyre több nagyváros vesz részt, például Palm Beach (Florida), Santa Fe (Új-Mexikó), Las Vegas (Nevada), London, Párizs és Toronto. Hazánk vajon mikor követi a jó példát?

Rianna
Forrás: Zoldmagazin.com
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.20.

A Nemzeti Vágta nem ismer határokat

Nem kizárt, hogy Erdély után a Felvidéken és
a Vajdaságban is lehetnek előfutamok

A Nemzeti Vágta szervezői a kezdetektől vágytak arra, hogy a rendezvény egy határokon átívelő fesztivál legyen, mely a világ szeme elé tárja a magyar tradíciókat. Az elmúlt öt évben számos határon túli település lova és lovasa mérettette meg magát sőt, a hétvégén már másodjára rendeztek Elővágtát Sepsiszentgyörgyön.

A kép illusztráció

Geszti Péter, kreatív igazgató számára mindig is fontos volt, hogy a rendezvény szellemisége határon innen és túl egyaránt megszólítsa, összehozza a magyar embereket. A napokban felvidéki polgármesterekkel is találkozott és beszélgetett erről Kocs községben, ahol a kocsitoló verseny előkészületei során őt is felültették, no persze csak a szekérre, a gyakorlatozás kedvéért.

– Az első évtől kezdve az volt a célunk, hogy a Nemzeti Vágta a magyar városok és falvak ünnepe legyen, mely természetesen a határon túli magyarságra is vonatkozik. Amerre csak utaztam a világban, mindig azt láttam, hogy az ott élők abban próbálnak nagyszerűek lenni, ami a sajátjuk, amiről a kultúrájuk szól. Az első évben sokan nem hitték el, hogy a Nemzeti Vágtát meg lehet csinálni, és most tessék, már az ötödikre készülünk. Másodjára rendeztünk Székely Vágtát Sepsiszentgyörgyön, az érdeklődés óriási, és nagyon remélem, hogy a határon túli elővágták helyszíne jövőre gyarapodik. Erre a Felvidékről és a Vajdaságból is tapasztaltam érdeklődést. – mondja Geszti Péter.

Hozzátette, a Nemzeti Vágta nem pusztán egy lovasverseny, itt a lovasok saját településüknek akarnak dicsőséget szerezni. Szól az összetartozásról, és arról, hogy az egyes városok, falvak bemutatkozhatnak ország-világ előtt, felvonultatva sajátos kultúrájukat, hagyományaikat, népművészetüket. Ilyen hagyományőrző program a Nemzeti Vágtán a Kocsitoló Verseny. Az „eredeti” helyszínen, Kocs községben kocsikészítő mesterembereik tiszteletére rendezik meg évről évre a Kocsitoló fesztivált.

Kocs község nevéhez fűződik annak a szerkezetnek a feltalálása, mely a korábbi, nehéz szekerekhez viszonyítva sokkal gyorsabb, de főképp irányíthatóbb mozgásra volt képes. Mátyás király korában a Kocs községet átszelő út mellett készítették el a mesterek azt a könnyű, számos újítással felszerelt, három ló húzta kocsiszekeret, ami a település nevét világhírűvé tette. A helyi gyártók tudománya szerte Európában elterjedt, a kocsi szó pedig számos idegen nyelvben fellelhető, utalva a forradalmi újításra. Nem csoda, hogy a helyiek büszkék a múltjukra, s 14 éve vidám fesztivállal, a település utcáin kocsitoló versennyel ünneplik meg a kocsi bognárok híres találmányát. A Komárom-Esztergom megyei település által levédett extrém sportverseny az elmúlt két évben már a Vágta programjait is színesítette.

Geszti Péter keresett meg bennünket az ötlettel, s bár védett rendezvényről van szó, szívesen mondtunk igent a felkérésre – mondja Bódis Jánosné, Kocs polgármestere. – A Nemzeti Vágta gondolatisága, és az, hogy egy nemzeti találmányról van szó, mindenképpen arra ösztönzött bennünket, hogy részt vegyünk ezen a nagyszerű eseményen, hiszen a ló és a kocsi összetartozik. Ráadásul a közönség számára egy látványos, fizikai erőt megkövetelő versenyről van szó, és az sem mellékes, hogy településünket sokan megismerik ezáltal.

A polgármester asszony hozzátette, fesztiváljuk nemzetközi, olasz, német és felvidéki csapatok is jelentkeztek a versenyre. A kocsitolók egy 1800 méter hosszú, szintkülönbségekkel teli aszfaltos pályán mérik össze erejüket, miközben a 380 kg tömegű szekeret próbálják meg minél rövidebb idő alatt a célba juttatni. A csapat öt fős: négy tolja, egy pedig a rúdnál húzza és kormányozza a kocsit. Az erő mellett a taktika is sokat számít, hiszen az elől lévő ember számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lendülettel fut a szerkezet, azzal hogyan lehet gyorsan és hiba nélkül fordulni, irányt változtatni.

A kocsi legjobb versenyzők idén szeptember 15-én is megmérkőznek majd a művészekből és sportolókból álló csapatokkal a Hősök terén felállított speciális versenypályán. A Nemzeti Vágtán ugyan rövidebb szakaszon, de homokos talajú pályán kell mindezt teljesíteni. A helyiek legjobbjai lelkesen készülnek és edzenek a szeptemberi futamra, hiszen ezúttal is szeretnék megmutatni, hogy lovak (lőerő) nélkül mire képes az emberi erő, ha egy több száz kilós kocsit kell megmozgatnia.


Frissítve: 2024.04.28.
Fotó: Canva

A tenger meséi

A tenger meséi

Néha, ha behunyom a szememet, és szembefordulok a széllel, ma is hallom a tenger hullámait, és a felszálló sirályok rikoltásait. Érzem a nedves homokot a lábujjaim között, érzem, ahogy a habok mossák a lábamat, és a lágy parti szellő simogatja az arcomat. Ujjaimat összekulcsolom a mellette álló Poseidon kantárszárán, és végigsimítom homokos, nedves szőrét, ami közé bőven ragadt a tenger sójából. Selymes sörénye összeragadt a víztől, és minden szálán apró sókristályok csillognak. Csodálatos nyarak voltak ezek. A tengerparton, vele…mindig meséltem neki a tengerről, ő pedig rám szegezte okos, fekete szemeit, és türelmesen hallgatott. Nem is én meséltem neki. A tenger volt az. Ezek pedig nem az én meséim, a tenger meséi, és soha nem gondoltam volna, hogy ír nekünk egy sajátot. De írt…

Csupasz lábammal tartottam csak magamat Poseidon hátán, amire még egy pokrócot sem terítettem. Az aranyszínű akhal-teke mén hosszú, keskeny háta kényelmes volt, nyereg nélkül is. Ujjaim között lazán feszült a gumis szár, csődöröm pedig néha rágott egyet-egyet a zablán. Fekete patáival a gyér fűben lépkedett, ami a parthoz vezető úton nőtt. A járókelők szinte tudomást sem véve rólunk rohantak el mellettünk. Mindennapi jelenség voltunk már ebben a kis tengerparti városkában, Saint Moloban. Nem múlt el nap anélkül, hogy valaki ne látott volna engem Poseidon hátán a tengerparton lődörögni. Volt egy saját partszakaszunk. Nehéz volt megközelíteni, de mi minden nap áttörtettünk a hatalmas sziklákon, hogy az érintetlen tengerparton vágtázhassunk.

A parti szél feltámadt, ahogy leléptünk a fűről, és rálovagoltunk a partra. Felkapta világosszőke hajamat, Poseidon éjfekete sörényét, és kedvére játszott velük. Vádlimmal megszorítottam ménem csontos oldalát, és könnyed ügetésbe kezdtünk. A vízben gázoltunk, épp annyira, hogy lovam patája elmerüljön benne. Lelkesen odacsapta lábát a tengerbe, hogy az az én lábfejemet is lefröcskölje. Nevetve végigsimítottam a csődör hosszú, vékony nyakát, és gyorsabb tempóra ösztökéltem. Az ég egész halványkék volt, és teljesen felhőtlen, a nap szabadon sütött le a hófehér homokra, ami már biztosan meleg volt. A hullámok szelídek voltak, nagyon kellett figyelni, hogy lássunk bármi mozgást. Sirályok úsztak a vízfelszínen, és szokásuktól eltérően nagyon csöndesek voltak.

Hatalmas szirtek tornyosultak előttünk szilajul, megállj-t parancsolva az embereknek, de nem nekünk. Hagytam, hogy a szárak kicsússzanak az ujjaim közül, épphogy a végét fogtam, és előrehajtva Poseidont felugrottunk egy sziklára. Lovam gyakorlott léptekkel haladt felfelé a csúszós szirten, én pedig lábammal szorítva csúszós oldalát felemelkedtem, és nyaka fölé hajoltam. Ujjaimmal a szár végét felcsúsztattam, egészen a nyaka közepéig, ahol egy kis sörénnyel együtt megmarkoltam. Erős nyakára támaszkodva haladtunk felfelé, mígnem elértük a legmagasabb pontot. Ménem táncos léptekkel kereste a legjárhatóbb utat, és amint megtalálta egy fürge ugrással leérkezett rá. A kívülálló számára hajmeresztőnek tűnő mutatvány már hozzátartozott a mindennapjainkhoz, lovam pedig biztosabban lépdelt a csúszós sziklákon, mint a legképzettebb artista.

A szirt aljára érve nagyot csobbantunk a sekély tengerbe, majd gyorsan megragadva a szárakat enyhén előredőltem, sarkamat lovam oldalába mélyesztettem, és gyors galoppba kezdtünk a parton. Lába minden vágtaugráskor keresztezte a partot mosó hullámok útját, én pedig laza derékkal követtem ezeket a vágtaugrásokat. Poseidon kerek nyakkal rátámaszkodott a szárra, ahogy szokott, és engedelmesen galoppozott alattam. Sörénye, és az én hajam lobogott utánunk a szélben, ami arcomnak csapódott. Tengerkék szemeim szinte nevettek, szám pedig széles mosolyra húzódott, mint mindig, amikor a parton vágtáztunk. Éreztem, ahogy a sebesség, és a lendület átkarol, és tovább hajt engem, hogy folytassam a száguldást. De egyszer vége van a vad galoppnak. Amikor Poseidon nyakán fehér tajték kezdett képződni, rövidebbre fogtam a szárakat, és hátradőlve felvettem ügetésig, majd lépésig.

Odadobtam neki a szárat, és menet közben leugrottam hátáról, egyenesen a forró, hófehér homokba. Talpam minden lépéskor mélyen elsüllyedt, a hullámok pedig meg-megcsapták bokámat. Poseidon a tengerben gázolt, fejét le-lehajtva a tengerbe szagolt, és amikor egy kis víz az orrába került, prüszkölve dobta fel fejét, és panaszkodva gyorsított fel mellettem. Lazán átfogtam a nyakán pihenő szárat a zabla alatt, épphogy vezetve lovamat. Meglátva a távolban egy, a tengertől távolabb eső sziklát, arra kormányoztam a csődört, aki vonakodva ugyan, de otthagyta a vizet, és követett. Lehuppantam a kőre, és elengedtem Poseidon szárait. Ő megállt mellettem, és fejét lehajtva beleszagolt a homokba.

– Akarod, hogy meséljek?- kérdeztem mosolyogva, és végigsimítottam homlokát.

Nagyot horkantott, és felemelte fejét.

– Akkor mesélek. Tudod kiről kaptad a nevedet, Poseidon? Nem? A tengerek istenéről. Minden kékség az ő uralma alatt áll, és ő te vagy. Vagyis részben. És van még egy dolog. Azt mondják, ő adta a lovakat az embereknek. Téged is. Tőle kaptalak, ezért hívnak így. A szekerét hatalmas halfarkú lovak húzzák…a víz alatt. De néha kiemelkednek, és olyankor hatalmas tengeri vihar söpör végig a parton.

Okos fekete szemei csillogtak, és elégedetten bólintott a kis történet végén. Úgy tűnik tetszett neki a dolog. Viszont úgy tűnik, ez az isten elkerüli Saint Molot. Évek óta nem volt itt vihar, a tenger mindig szelíden mossa a partokat. Az égre tekintettem, amin csupán egy-két bárányfelhő úszott, csigalassúsággal. Leszálltam a szikláról, és hanyatt feküdtem a meleg homokban. Végigsimítottam a fölém hajoló csődör puha orrát, majd lehunytam a szememet. Hallottam fél füllel, hogy begázol a vízbe, de nem féltettem. Évek óta ide járunk, volt már úgy, hogy egyedül ment be a vízbe. Mi történhetne? Észre sem vettem, és egy perc alatt álom telepedett a szememre. Nem bírtam engedni a homok, és a lágy parti szél csábításának, és mély álomba merültem.

Vízcseppek ébresztettek fel. Vízcseppek, amik szaporán potyogtak a testemre, egyre gyorsabban, és gyorsabban. Nagyokat pislogva nyitottam ki a szememet, ujjaimmal a hajamba túrtam, és felültem. Ruhám teljesen elázott, napbarnított bőrömön esőcseppek csillogtak, és folytak végig gyors egymásutánban. Teljesen átáztam, a hajam nedves, szőke kócként csüngött vállamon, és egész testemben reszkettem. A szél kegyetlen kihívás elé állította a szirtet, amin keresztül idejutottam Poseidon hátán…apropó, hol van Poseidon? Riadtan ugrottam fel a földről, és fejemet gyorsan kapkodva kerestem lovamat.

– Poseidon!- kiáltottam rekedt hangon a levegőbe.- Poseidon!

Halk, elfojtott nyerítést hallottam, a tenger irányából. Hunyorogva futottam a vízhez, ami fölött most borús viharfelhők gyülekeztek. A hullámok vadul csapdosták egymást, és a máskor halvány színben pompázó tenger most sötét volt, és sejtelmes. Egy apró, aranyszínű foltot pillantottam meg, egészen távol a parttól.

– Poseidon!- kiáltottam újra.

A folt válaszolt. Egész biztosan ő volt az. Meg kell mentenem! Egy gyors ugrással már a vízben is voltam. Lendületesen tempóztam, a viharos körülmények ellenére. Villámok cikáztak át az égen, némelyikük a tengerbe csapódott be, veszélyeztetve az életemet, de nagyokat csapva lábammal folytattam utamat ménem felé. Nem voltak szirtek, kiálló sziklák, amikben megkapaszkodhattam volna, csak magamra, és a kitartásomra számíthattam. A végtagjaim zsibbadni kezdtek a szokatlanul nagy erőkifejtéstől, de csak úsztam. A habok elhomályosították látásomat, nem egyszer a hullám belepte fejemet, így nem láttam tisztán, hova tartok, ám amikor kezem valami nagynak ütközött, tudtam, hogy megérkeztem.

Levegőért kapkodva megálltam, és kiemeltem fejemet a hullámok közül. Velem szemben ott úszott Poseidon is, riadtan nyerített nekem. Nyílván túl messze úszott, és itt érte a vihar. Elkaptam a hátán vergődő szárat, és felkapaszkodtam csúszós hátára. Megmarkoltam elázott sörényét, és sarkammal próbáltam előrehajtani. Egy ideig még össze-vissza csapkodott a félelemtől, de lenyugodott, és gyors tempóban úszni kezdett. Vékony, izmos lábaival keményen taposta a vizet, és hatalmasakat szuszogva indult a part felé. Én bizonytalanul csúszkáltam hátán, nem voltam biztos benne, hogy fent tudok maradni. A hosszú úszástól kimerülten tartottam magamat Poseidon hátán, maradék erőmmel a sörénybe kapaszkodva.

Egyre lejjebb, és lejjebb csúsztam, fejem újra meg újra a víz alá bükott. Prüszköltem az orrlyukaimon beáramló sós víztől, marta a szemeimet, és egyre kevésbé kapaszkodtam. Karom belecsavarodott a kantárszárba, és egy hatalmas hullám lesodort lovam hátáról. A sötét, zavaros tengerben fuldokoltam, a számon, és orrlyukaimon kiáramló buborékokon keresztül csak homályosan láttam a víz alatt. Néha sikerült a vízfelszín fölé löknöm magam, hogy vegyek egy nagy levegőt, de azonnal visszaestem tempózó lovam mellé. Azóta sem tudom, hogy vajon az oxigénhiány miatt volt-e, vagy tényleg volt ott valami, de…amikor egyszer-egyszer feljutottam a víz alól egy sötét foltot láttam. Minden alkalommal egyre tisztábban láttam, és hamarosan kikörvonalazódott előttem hat ló alakja, mögöttük egy szekérrel. A lovaknak hátsó lábaik helyén hosszú, pikkelyes halfarkuk nőtt, azzal hajtották magukat a vízfelszínen. A szekér egy hatalmas kagyló páncéljából készült, benne pedig egy fiatal, erős férfi állt.

Fekete szakálla lobogott a szélben, félmeztelen testén az esőcseppek ragyogtak, a tenger hullámai áztatták. Kezében vasvillát tartott, amit tengeri hínár font körbe. Tekintete szinte villámokat szórt, sötét haja összeborzolódott. A lovak hatalmas hullámokat csaptak, és ahogy közeledtek, villámok cikáztak át az égen. A lovak ahogy közeledtek, egyre mélyebbre süllyedtek a vízben, a mögöttük lévő szekérrel együtt. Lassan egészen eltűntek, de amikor újra a víz alá kerültem, még láttam, hogy elhajtanak. A paripák nagyokat csaptak farkukkal, a férfi pedig odaengedve a gyeplőt elhajtott. Megbabonázva figyeltem őket, majd újra megpróbáltam felküzdeni magamat, hogy levegőt kapjak. Ám amikor fejem előbukkant a víz alól, a viharnak nyoma sem volt. A felhők kezdtek szertefoszlani, a hullámok pedig lenyugodtak, és újra szelíden nyaldosták az arcomat. Nem akartak visszanyomni a mélybe.

Poseidon kiér a partra, és remegő lábakkal, fejét leeresztve kecmergett ki a vízből. A karomra csavarodott szár égetett, húzott, és nagyokat botladozva követtem Prüszköltem, vizet köhögtem fel, és alig álltam a lábamon. Kétségbeesetten próbáltam ménemet megállásra késztetni, de ő csak lépdelt tovább. Ingerülten a szárba rántottam, mire megállt. Karomat kiszabadítottam, és abban a percben már semmi nem tartott a lábamon. Fáradtan csuklottam össze a nedves homokban, a hullámok simogatták ráncos talpamat, Poseidon pedig zihálva hajolt fölém. Vizes testemhez hozzátapadt a homok, és újra nagyokat köhögtem. Felküzdöttem magam, és kezeim közé vettem lovam orrát. Fáradtan nézett rám, és nagyokat lihegett.

– Köszönöm, barátom- suttogtam.- Megmentetted az életemet.

Kék szemeimmel a lágyan hullámzó tengert fürkésztem, majd újra  Poseidonhoz fordultam.

– Úgy tűnik a tenger megírta a mi mesénket, egy kis túlvilági segítséggel.

Poseidon felhorkantott, én pedig fáradtan felnevettem. Minden jó, ha jó a vége ugyebár.

Kép: canva
Frissítve: 2024.03.14.

Hiba bejelentés