„Rabszolgaként dolgoztatják, kihasználják, megalázzák szerencsétlen lovakat az idióta emberek!” – a Lovasok.hu szerkesztőjeként nap mint nap tapasztalom, hogy a lóval kapcsolatos hírek, lovakról közölt fotók, videók kapcsán szinte mindig akad olyan lóbarát, aki sajnálni kezdi a szóban forgó jószágot és állatvédőkért kiált. Sokszor hamarabb, mint kellene.

Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan látják ezt, ezért megkértem Mészáros “mgy” Gyula natural horseman-t, ossza meg velem a véleményét:

A ló nem a mai felhasználásra lett teremtve!

Olyan még sosem volt, mint ami ma van! A ló sosem volt lovas iskolákban használva oly mértékben, mint ma és nem használták öncélúan, mint ma, így nem is versenyeztek velük annyit, mint ma! A ló más felhasználásra volt teremtve illetve más hozzáállású “felhasználásra”!

A lónak szabadon kell lennie – úgy a lovaglásban, mint a tartásban!

Elöljáróban: sosem azzal van baj, amit a lóval szeretnének csinálni, hanem azzal, ahogyan azt véghez viszik. Először is semmivel sem lenne baj, amit a lovakkal teszünk, amennyiben ezt úgy tesszük, ahogyan azt a faj viselkedési és képességi határai lehetővé teszik.

A lényeg, hogy hiszem, hogy a lovat a jó Isten társunknak és segítőnknek adta, amire abszolút alkalmas is. Egészen addig, ameddig nem lépjük át a kölcsönös megértés határát. Ez, pedig mindannyiszor megtörténik, amikor belehúznak a ló szájába zablával, belerúgnak vagy feszes vezetőszáron vezetik a lovakat. Igen még zablát is lehet használni, ugyanakkor azt látom, hogy azt ma 99%-ban nem használják jól!

A lényeg, hogy bármit teszünk a lóval a lónak abban szabadon kell lennie, ebből kifolyólag csak olyan feladat elé állíthatjuk, olyan munkába vonhatjuk be, olyan versenyen indulhatunk el, amely messze belül van a ló és ember kölcsönös megértési szintjén azaz kapcsolatának határain.

A lónak, a lassú, folyamatos, kapcsolatépítésen keresztül meg kell értenie, hogy egy adott helyzetben mi az ő megoldási lehetősége, „kiútja” és ebben ő szabadon cselekedhet, akkor abban ő nyugodtan fogja magát érezni, nyugodtan cselekszik (pl.: a villanytermelő ló). Ezért minden lónak szabadon, minden korlátozás (lekötés, kikötés, lecsatolás) nélkül kellene tudnia mozogni és jelezni a nyakával, a szájával, a farkával, hogy túl sok, amit vele csinálnak. Minden ilyen helyzet állatvédelmi probléma és teljes mértékben jogtalan! Ez a nyílt színi erőszak, amit a ma a versenyek többségén és a lovardákban látunk, betegesen, mint „normális” került be a köztudatba, amely napról napra romlik!

Ameddig a ló abban a feladatban szabadon van, amit vele végrehajtanak, addig azzal nincs probléma, figyelembe véve a ló faji tulajdonságait, amely szerint a ló a napja nagy részét állás-legelés-lépés-állás-legelés állapotban tölti, tehát ez neki a legfiziológiásabb. Ami ettől hosszú ideig lényegesen eltér az már nem tekinthető „normálisnak”. Ezért van az, hogy a ló a tökéletes társi szerepét lépésben végrehajtott szántás, vetés, kocsihúzásban tette. Illetve a katonaságban is lépésben haladt a menetoszlop ha csak tehette vagy legfeljebb ügetésben.

A gond akkor kezdődik, amikor magunkat, saját élvezeti elképzeléseinket, passziónkat, akaratunkat elé helyezzük kapcsolatunknak, azaz annak a konkrét helyzetnek, ahol a lovunkkal tartunk. Erre egy nagyon jó mondás: „A lóval sosem tehetjük azt amit szeretnénk, mert mindig azt kell megtegyük amit a helyzet megkíván!” Ha ezt betartjuk, akkor már nem jártunk rosszul!

Tartástechnológia

Ne próbáljuk beleélni magunkat a ló tökéletes szervezetébe!  A lényeg, hogy olyan mértékben kell nekünk ellátni őket, amilyen mértékben korlátozzuk táplálékhoz jutásukat, mozgásukat és társasági igényüket.

Egy lóról egyszer -50 fokos hidegben csináltak egy hőkamerás fényképet, amelyen a lónak az orrlyuka, illetve a talpai látszódtak, ami azt jelenti, hogy olyan a szigetelése, amilyennel talán a legjobb szigetelésű épületek lassan bírni fognak. Nekünk egy a feladatunk, hogy a lófaji sajátosságainak és hasznosításának megfelelően tartsuk és takarmányozzuk.

Ideálisnak mondható el, ha a lovakat legelőn, több lóval együtt tudjuk tartani, ahol naponta 21-22 órát tudnak legelni, megtalálják a vizet, a szükséges ásványi anyagokat. Ugyanakkor meg volt és van a helye az állásnak is, amennyiben a ló naponta 8-14 órát megy kocsiban, dolgozik lépésben. Így aztán bármely istállózott tartás csak akkor megengedett, ha a ló a napjának a többségét kint tudja tölteni, mint a természetben. Egyébként sok kárt okozhatunk!

A legnagyobb bajt itt is az okozza, ha a lóra a saját városi elképzelésünk, életünk, hő és időjárás érzetünk szerint gondolunk és eszerint cselekszünk velük. Ennek eredménye ami csak idő kérdése, magas állatorvosi számlák.

A ló „használatának” a legjobb értékmérője az állatorvosi számlák! Nálunk ez évek óta a szükséges vakcinázási és féregtelenítési költségekre korlátozódik, de ehhez az kell, hogy a lovaink egész éven át legelőn vannak, és köszönik jól érzik magukat a fríztől, a magyar sportlovon át a 21 éves telivérig.

Összefoglalva

A lóval mindent lehet, ha ő szerintük cselekszünk, akár tartás, akár „munka-használat” szempontjából.

„Használat” – munka

Ló társlénynek teremtett állatfaj, akit „bármire” lehet „használni” ameddig az nem lépi túl a személy, és a ló kapcsolatának aktuális szintjét az adott megmérettetés, feladat, munka, vagy teszt tükrében.

Tartás

A ló mai nap is ugyanazokkal a faji adottságokkal, tulajdonságokkal bír, mint több ezer évvel ezelőtt. A tartásának mindig harmóniában kell lenni a napi feladatokkal. Amit ehhez tudni kell, hogy a ló egy társas lény, aki egész nap alacsony intenzitású folyamatos mozgást végez a szabadban, esőben, hóban, szélben.

Továbbá a ló komfort zónája plusz 5 fok körül van, amely 15-20 fokkal alacsonyabb az emberénél. Jól bír minden időjárási tényezőt. Sosem fogunk tudni úgy érezni, mint ők az  időjárás terén, ezért mindig tegyünk ő szerintük és sose saját emberi elképzeléseink szerint!

Összefoglaló üzenetem:

A ló, mint az ember tesztere – a ló helye a mai emberi társadalomban: 

Hiszem, hogy a lónak napjainkra sokkal magasztosabb szerepe van a mai ember életében, mint amire használjuk őket. Ami a becsapós, és ami örök vitát fog képezni a lovasok között, hogy mi a helyes és helytelen, hogy a ló akármit tegyünk is vele, mindig igyekezni fog azt megtenni ösztönei miatt, ezért érezheti mindenki, hogy igaza van. Ennek alapját az képezi, hogy a ló mindig a biztonságára és kényelmére fog törekedni, de ez nem azt jelenti, hogy amit teszünk vele, az a leg”lószerűbb”, sőt többnyire nem az! A lovat ezért tudjuk úgy is használni, mint egy hús-vér sporteszköz vagy egy olyan lény, amely a mi saját lényünknek, személyiségünknek a folyamatos, hibátlan, hű tesztere! Én abban hiszek, hogy ezért van itt számunkra ma a ló!

Sok szeretettel: Mészáros Gyula