Van jövője a magyar díjlovaglásnak

Tények a magyar díjlovaglásról – a Díjlovagló Szakág összefoglalója

 

Az összefoglaló Dallos Gyula mesteredző kritikus hangvételű, a decemberi Pegazusban megjelent írása után született.

A regisztrált díjlovasok száma a kilencvenes évek óta megközelítőleg tízszeresére nőtt. Az 2013-as Magyar Bajnokságon a Nagy Díjban indulók száma többszöröse volt a kilencvenes években megszokott három indulónak.

Köztük Komjáthy György, Németh Gábor, Sámoly Zsófia, Szokola Csaba szintén fiatal kora óta lovagolta Nagy Díj szintig lovát, nem is említve az elmúlt években a nagydíjig szintén hazai lovasok által kiképzett lovakat, például a fajtájában egyedül álló shagya arab Pamírt vagy a magyar tenyésztésű Zümmögőt.

Zümmögő Kovács Ernő kiképzésének köszönhetően finn lovasával, Jojo AZ néven, a 2013-as felnőtt Európa Bajnokságon a 28. helyen végzett. Neki köszönhetően jelenleg a tenyésztési világranglistán a magyar tenyésztésű díjlovak megelőzik a többi szakágban versenyző hazai tenyésztésű lovakat.

A teljesség igénye nélkül felsorolhatnánk az elmúlt 15 évből, Ilyés Csabát, Kiss Biankát, Nébel Viktóriát, Szakolczay Kingát, akik maguk képezte lovaikkal Nagy Díj szinten versenyeztek. A lovaik nagy része szintén hazai tenyésztésű ló volt.

Műhelyek és edzők

A felsorolt sikerek sora nem ért véget a kilencvenes évekkel. Szerencsére díjlovaglásunk elmozdult a korábbi években megszokottól, és fiatal lovasaink a csapatversenyben már nem végeznek rendszeresen az utolsó helyen.

Egyéni versenyzőként pedig háromszor is sikerült azóta eredményhirdetésen részt vennie magyar junior lovasnak Európa-bajnokságon: Komáromi Anikónak és Bulyovszky Annának Pachl Péter tanítványaként és Sámoly Zsófiának Fritz Gaulhoffer irányítása mellett.

Felnőtt korosztályban Ács Róbert személyében Világkupa döntősünk is volt és ezzel még nem értünk végére a nemzetközi sikereknek. A legújabb öröm: Szokola Csaba rendelkezik már a szükséges két minősülésből eggyel a normandiai világjátékokra.

Fiataljaink teljesítménye felkeltette a lovassportban oly ritka szponzorok érdeklődését, és Németh József segítségének köszönhetően, a korábban „fénykornak” nevezett időszaktól eltérően, nem kell a szakág költségvetésének 90 százalékát arra költenünk, hogy a hazai lovasok megjelenhessenek Európa-bajnokságokon. Pár éve már póni korosztályú lovasokat is tudunk Európa-bajnokságokra küldeni, és külön öröm, hogy az idei évben póni-, junior- és fiatal lovas korosztályban induló nyolc lovasunk öt edző keze alól került ki.

Fiatal Lovak Világbajnokságának immár rendszeres résztvevői a magyar lovasok, sőt a múlt évben Komjáthy György saját tenyésztésű lovának tizedik helyével sporttörténelmet írt.

A legújabb siker: a 2013 decemberében a Frankfurter Halléban, a hagyományosan legnagyobb németországi fedett pályás versenyen az Ács Róbert és Szalay Nikolett páros nem csak bejutott a „Mester és Tanítványa” verseny döntőjébe, hanem a német párosok előtt jelentős százalékos előnnyel győzni tudott.

Bíráskodás

A Szakbizottság minden évben minden szakbizottsági tag egyetértésével jelöli ki a bírókat az „A”kategóriás versenyekre és Országos Bajnokságokra.

Dr. Mándi Barnabás a 2012-es hortobágyi Országos Díjlovagló Bajnokságon elmondott beszédén kívül, amióta a nemzetközi bíráskodástól visszavonult, itthon nem vállal szerepet, Szűcs-Gáspár Kinga az idei évben visszamondta felkérését, nemzetközi szerep vállalásáról nincs tudomása a Szakbizottságnak. Hansághy Péter viszont bírált hazai versenyen.

Sajnos nem sikerül lovasainkat meggyőzni, hogy a nyerget a bírói székre cseréljék, ezért igen nehéz olyan új bírókat kinevelni, akik már bizonyítottak versenyzőként is. A szabályoknak megfelelő képesítéssel rendelkező hazai bíróink – kettő kivételével – mind még dr. Mándi Barnabásnál szerezték meg jelenlegi vagy korábbi bírói minősítésüket.

A Pegazus újság decemberi számában olvasható Stephen Clarke a londoni Olimpia főbírójának nyílt levele, amiből egyértelműen kiderül, hogy a díjlovaglás bírók nélkül egyelőre elképzelhetetlen.

A szakbizottság szerény lehetőségeihez képest minden évben támogatja a bírók továbbképzését, amit külföldi szakemberek végeznek. Eddig nem sikerült újabb, a hagyományostól eltérő bíráskodási módszert találni, és a díjlovaglásban is igaz – mint minden pontozásos sportban -, hogy a bírókat arra lehet képezni, hogy egyformán gondolkozzanak, de arra nem, hogy mindig egyforma pontot adjanak. Hiszen – ahogy Stephen Clarke írja – akkor elég volna egyetlen bírót felkérni, ha nem vagyunk kíváncsiak a többiek véleményére.

Sportdiplomácia

A 2013-as kaposvári Világkupa elmaradása minden hazai díjlovasnak fáj. Sajnos a felajánlott szakbizottsági támogatás is kevés volt, hogy kompenzálni tudja a kevés számú nevező miatt beállt költségvetési hiányt. De elmondhatjuk, hogy sportdiplomáciai siker, hogy jövőre Magyarország rendezheti a Duna Bohémia Kupa döntőjét vagy, hogy több bírónk is folyamatosan külföldi versenyeken bírál (Franyó Barbara és Hillier Orsolya).

Végszó

A jelenlegi Díjlovagló Szakbizottság tagjai nem csak névleg, hanem valóban is képviselik a hazai díjlovas élet minden szegmensét, legyen az versenyrendező, lovas, edző, utánpótlás lovas vagy élversenyző.

Tagjai: Vági László elnök, Dallos Zsófia – lovasok, Hafner Dóra – versenyrendezők, Hillier Orsolya – bírók, Komjáthy György – tenyésztők, Nagyházi Júlia – kommunikáció, Pachl Péter – edzőtovábbképzés és utánpótlás ügyeinek képviselője.

Van jövője a magyar díjlovaglásnak!

A Díjlovagló Szakbizottság mindig készségesen fogadta a jobbító javaslatokat és azokat, ha arra alkalmasak voltak, azonnal beépítette a szakág életébe. Szembe kell néznünk azonban azzal a ténnyel, hogy nagy valószínűséggel a díjlovas sport nem jut többé olyan lehetőséghez, hogy egyetlen lovas is állami támogatással nemzetközi mércével is számottevő lóhoz jusson (főleg úgy, hogy az már fel legyen készítve a legmagasabb szintre), illetve annak versenyeztetését is magára vállalja a magyar állam. Érthető, hogy azok, akik ennek a világnak haszonélvezői voltak, ezt ideális állapotnak érezhették, de a világ, mind társadalmi, mind gazdasági szempontból megváltozott.

Nekünk, a szakma sorsát szívünkön viselőknek éppen ezért még szorosabban össze kell fognunk, hogy immáron védőburok nélkül is talpon tudjunk maradni.

Ami nem változott viszont az elmúlt időkben sem: a lovak és azok szerelmesei, a lovat és idomítást szerető díjlovasok. Az ő összefogásukból viszont lehet, hogy nem csak egy legenda születhet, hanem sok.

 

2014.01.07.
Forrás: dijlovaglas.lovasszovetseg.hu
Frissítve: 2023.06.28.
Fotók: Canva

Hozzászólások