Egyre többet hallani környezetvédelemről, állatjólétről, fenntarthatóságról. Etológiai szempontból is egyre inkább az állatok természetközeli, természetes közeget imitáló állattartási módjai a preferáltak. Hogy ez mit is jelent?

Amellett, hogy az állatokat meghatározott céllal – legyen az termelés, vagy rekreáció – munkára fogjuk, próbáljuk nekik megteremteni azt a tartástechnológiát, amiben leginkább az ősi igényeiket képesek kielégíteni. Hallottatok már az aktív istálló koncepcióról? Ez pont erről szól!

Korábbi cikkünkben az egyik legelterjedtebb lótartási formáról, a boxos tartásról olvashattatok. Most vegyünk nagy fordulatot és tekintsük át Tóthné Dr. Maros Katalin (etológus, egyetemi docens, SZIE) a lovak rendellenes viselkedésformáiról tartott előadása (Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés?, 2019.03.20., NAIK) által ihletett cikkben a Németországban nagyjából 20 éve kifejlesztett aktív istálló koncepciót.

Az előadás részeként megismerhettük a lovak leggyakoribb abnormális viselkedésformáit, melyeknek a kialakulása a nem-természetközeli tartástechnológia velejárója. Ezek sajnos olyan gyakori problémák, melyekkel már minden lovas találkozott, és akár komoly egészségügyi kockázatuk is lehet. Ilyenek a istállójárás, mikor a ló folyamatosan köröz a boxában. A szitálás, melyre a laikusok azt szokták mondani: “táncol a ló”. Ez utóbbi azonban tévedés – nem jó kedvéből származik a viselkedés, hanem csakúgy mint az előző mozdulatsor, a bezártságból, az elfolytásra kényszerülő mozgásigényből. Szintén közismertek az abnormális viselkedési formák orális megjelenései, mint a karórágás, nyelvnyújtogatás.

Jó tudatosítani: a lovak természetükből fakadóan napi 16-18 órát szeretnének táplálkozni lassú mozgásban, hisz legelő-vándorló állatról beszélünk. A boxos (vagy régebben gyakori állásos) lótartás így több szempontból is komoly frusztrációt okozhat hátasainkban.

Szerencsések azok a lovak, melyeket legelőn, futóistállóban tartanak vagy akiknek a tartója lépést tart az új trendekkel és átalakítja a lovardát paddock-paradise vagy aktív istálló rendszerűvé.

Az aktív istálló célja, hogy minél kisebb területen is képes legyen a lovak természetes mozgás-, szociális, és táplálkozási igényeit kielégíteni úgy, hogy lehetőleg a terület méretét tekintve elképzelhető legyen akár olyan gazdáknak is, akiknek nem áll rendelkezésre több hektár lótartásra.

Egy ilyen istállót úgy kell elképzelni, hogy áll egy nagy karámból, amiben az alábbi egységek kapnak helyet:

• Pihenő részleg (puha gumipadlóval és fedéllel)
• Szénázó, mely elég tágas ahhoz, hogy a rangsor alján lévő lovaknak is hozzáférhető legyen. Előre beállított időintervallumokra teszi hozzáférhetővé a tömegtakarmányt a lovak számára, ha nem szeretnénk ad libitum etetést. A lovaknak hangjelzést ad le, innen tudják, hogy kinyílt a szénázó.
• Abrakoló beállók, melyek teljesen automatizáltak: minden ló sörényében található egy chip, melyet a beálló leolvas, beengedi a lovat, majd a neki szánt abraktípust és -mennyiséget kiporciózza (tetszőlegesen beállítható bármire, számítógépről vezérelhető és nyomon követhető)
• Itató – fagyásmentes önitató
• Változatos talajú mozgástér pihenni, játszani

Ezeken kívül további elemeket lehet beépíteni, mint például összeszoktató karám új ló integrálására, karantén, sózó, vakarózó felületek.

Egy aktív istálló tervezésénél ügyelnek az elemek elhelyezésére, a cél, hogy a lovakat minél több mozgásra késztesse. Megfigyelések szerint 47%-al nőtt a vizsgált lovak aktivitása az ilyen istállókban! (Hoffmann et al., 2012)

Általános megfigyelés, hogy a lovak nyugodtabbak, a fiatal lovak tanulnak az idősebbektől, az idős lovak pedig aktívabbak maradnak.
Tekintsétek meg Tóthné Dr. Maros Katalin előadásának anyagát a témából >!

2019.04.18., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztősége
Frissítve: 2022.07.23.
Forrás: Tóthné Dr. Maros Katalin (Abnormális viselkedési formák és egy megoldás rájuk), www.aktivstall.de
Képek forrása:Canva