33 éve, 1981-ben, lovas körökben terjedt egy suttogó, kósza hír, hogy a hollandiai Gravenhagéban elhunyt egy idős magyar huszár, aki korábban megszállott hittel oktatta ülésbiztonságra, a „váll, a csípő és a sarok egyvonalban” alapszabályra az újraindított Spanyol Lovasiskola növendékeit és a mezőhegyesi csikósgyerekeket.
Hazslinszky-Krull Géza, Levade
A folytatás előtt tekintsünk a képre, és idézzük fel a levade kőbe vésett szabályát: „A hátulsó ízületek viselik a ló és lovas egész súlyát. A ló hátulsó ízületeiben annyira meghajlik, hogy csánkjai csaknem a földet érik. A ló eleje az alkarhoz húzott alszárakkal annyira emelkedik, hogy hátának vonala a talajjal mintegy 45 fokos szöget alkot. Ebben a helyzetben szoborszerűen kitart. A lovas felsőteste merőlegesen marad a földre.” Lovas-nosztalgiázásra is alkalmas pillanat!
… A komor ötvenes években is szerény, de kitűnő „házat vezető” Babszi néni (Ö. Nagyalásonyi Gyuláné, Foltényi Rafaella) közel 60 év távlatából is élénk emlékezettel idézi fel az egykori huszártiszt alakját: „A legkitűnőbb modorú ember volt, akit ismertem. Kéthetente „vasárnapi ebédvendég” volt orosházai házunknál. Mezőhegyesről átjőve, friss, bölcs lovas történetekkel szórakoztatta családunk megszállott férfi tagjait, és férfiasan bűbájos modorával engem is elvarázsolt. Szép órákat hozott a szomorú évekbe!..”
A közbülső állomások sűrítményei, örömei, bánatai között a mindig lóhoz kötött reménysugarak voltak a kivezető utak fogódzói számára.
- Ludovika, hadnagyi kinevezés (1920)
- Huszár főhadnagy (1923)
- Equitacio Nyíregyházán (1923-25)
- Örkénytábor, Lovagló és Hajtótanárképző Iskola (1926-29)
- Századosi előléptetés (1929)
- Bécs, „továbbképzés” a Spanyol Lovas-iskolában (1930)
- Örkénytábor, lovaglótanár, olimpiai keret, Spanyol Lovas-iskola indítás (1931-40)
- Budapest, lovas testőrtiszt (1940-44)
- Budavár Spanyol Lovasiskola, parancsnok (1940-43)
- Őrnagyi kinevezés (1941)
- Don-kanyar, huszárszázad parancsnok. MÉR Lovagkereszttel, hadiszalagon kardokkal kitüntetés (1942)
- Alezredes (1942)
- Budavári Lovas-testőrség parancsnoka (1943-44)
- “Nyilas-fogság”, a tűzharcos Palota-védelem parancsnokságáért (1944)
- Bábolna, méneskari parancsnok (1944)
- Szilsárkány. Az örkényi Lovagló és Hajtótanárképző Iskola parancsnoka (1945).
- Szovjet hadifogság (1945-48)
- Nyugállományba helyezés (1948)
- Lefokozás, kitelepítés Hortobágyra, sertésgondozás. (1952-53)
- Mezőhegyes, lovas-edző (1953-59)
- Hága (legális útlevéllel). „Királyi lovagló tanár”, szövetségi szakfelügyelő (1959-71)
- Nyugdíjas, a Holland Becsületrend kitüntetettje. (1971-81)
Ennyi egy példaértékű lovas szakember „dióhéjba gyömöszölt”, változatos életútja, akit a feledés homályából – talán – kiemel és életét élteti tovább egy kocsányos tölgyfa Karádon, a „jövőt-hívő” lovas-zarándokokat várva, Mondok József lovas-szövetségi alelnök vadászházánál.
Fotó: canva.com
