A téli, hóban való tereplovaglás a lovasélet egyik legkülönlegesebb élménye, ám az erdők csendje és a hóropogás varázsa hamar rémálommá válhat, ha a hideg átjárja a csontjainkat, vagy ha a felszerelés nem alkalmas a körülmények elviselésére.
A skandináv mondás, miszerint „nincs rossz idő, csak rossz ruházat”, a lovaglásra hatványozottan igaz, hiszen itt nemcsak a saját testünk melegen tartásáról, hanem a mozgásszabadság megőrzéséről és lovunk komfortjáról is gondoskodnunk kell egy időben! A sikeres téli túra kulcsa nem a legvastagabb kabátban, hanem az előre tervezésben és a stratégiában, pontosabban a réteges öltözködésben rejlik.
A lovas számára a legnagyobb ellenség a nedvesség és a szél, nem pedig önmagában a hideg. A ruházat alapjának, az úgynevezett aláöltözetnek ezért technikai anyagból, polárból vagy pl. gyapjúból kell lennie, amely elvezeti az izzadságot a bőrről és megtartja a hőt. A leggyakoribb hiba, amit a lovasok elkövetnek, a pamut pólók viselése: a pamut ugyanis magába szívja a nedvességet, és vizes borogatásként hűti a hátat, amint a tempó lassul.
A középső réteg feladata a hőszigetelés – erre a polárpulóverek vagy a gyapjú a legalkalmasabbak –, míg a külső rétegnek szél- és vízállónak, de lélegzőnek kell lennie. A tereplovaglás sajátossága, hogy a lovas combja és térde van leginkább kitéve a menetszélnek és a hidegnek, ezért a bélelt, softshell anyagú téli lovaglónadrágok vagy a nadrágra húzható vízhatlan rétegek elengedhetetlenek. Egyre népszerűbbek és rendkívül praktikusak a hosszú, a nyeregkápa mögé és a ló farára teríthető takarók is, amelyek alatt egy meleg levegőréteg alakul ki, védve a lovas lábát és a ló vesetáját is. Persze csak akkor, ha lovunk ezt eltűri!
A végtagok védelme külön fejezetet érdemel, hiszen a fém kengyel kiváló hővezetőként szó szerint “kiszívja” a meleget a csizmából. A szűk csizma a legnagyobb hiba: ha nincs hely a levegőnek keringeni, a lábujjak percek alatt elgémberednek. Érdemes egy számmal nagyobb, thermo béléses lovaglócsizmát választani, vagy bárányszőrös talpbetéttel és technikai zoknival kiegészíteni a felszerelést.A kezek védelménél a „rákolló” típusú vagy háromujjas kesztyűk a legjobbak, mert a szabadon lévő ujjak egymást melegítik, miközben a szárak kezelése még biztonságos marad.
A sisak alá mindenképpen ajánlott egy vékony, varrásmentes sapka vagy speciális fülvédő pánt, mivel a test hőleadásának jelentős része a fejen keresztül történik.
A ló felszerelésének is alkalmazkodnia kell a fagyos viszonyokhoz. A legfontosabb kiegészítő a vesetakaró, amely megvédi a ló hátizmait és veséjét a hideg széltől és a csapadéktól, különösen a bemelegítés és a levezetés során, vagy ha a ló nyírva van. A zabla előmelegítése szintén apró, de fontos gesztus: a jéghideg fém fájdalmat okozhat a ló szájában, ezért kantározás előtt kézzel, vagy zablamelegítő géllel hozzuk megfelelő hőmérsékletre. A paták védelme kritikus pont: ha a ló patkolt, a hókivető betétek használata kötelező a hógolyók képződésének megakadályozására, jeges terepen pedig a sarkak biztosítják a csúszásmentességet.
Végül, de nem utolsósorban, a téli túrázásnál a láthatóság életmentő lehet! A korai sötétedés, a köd vagy a sűrű hóesés miatt a lovasnak és a lónak is „világítania” kell. A fényvisszaverő mellények, a lóra szerelhető láthatósági lábvédők, takarók és a homlokszíjra rögzíthető lámpák nemcsak az autósok számára tesznek minket észrevehetővé, hanem vadászati szezonban az erdőjáróknak is jelzik, hogy nem vad, hanem lovas közeledik.
A megfelelően összeállított felszereléssel a téli tereplovaglás nem a túlélésről, hanem a természet csendes, fenséges arcának felfedezéséről szól majd.
2026.01.08.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
