Valahol mindhárom tábort megértem – mondja. De azt el kell fogadni, hogy a kutyának és a macskának nincs helye kint a természetben. A kijáró, és kóbor kutyák és macskák intenzíven és válogatás nélkül vadásznak – mindenre, ami mozog. Nem azért mert éhesek, hanem szórakozásból – hasonlóan, mint az ember. Sokan meglepődnének, ha látnák, hogy a kutyák falkába verődve milyen szervezetten ölnek és akár néhány órán belül is milyen nagy kártételre képesek.

Azt javaslom a gazdiknak, hogy ha a természetben járva mindenképpen szeretnék szabadjára engedni kedvencüket, feltétlenül legyen a kutyán távolról is jól látható nyakörv – például olyan narancssárga fényvisszaverő nyakörv, mint amit a vadászkutyák is viselnek. Hiszen ha a vadász azt látja, hogy a kutya ilyen nyakörvet visel, tudja, hogy a gazdája sem lehet messze. Viszont ha ez a vadász ugyanazt a kutyát rendszeresen egyedül, a gazdi nélkül látja, akkor jogosan feltételezi, hogy kóbor kutyáról van szó.

Érdemes tudni, hogy nem a vadász fegyvere az egyetlen veszélyforrás, ami a vadászterületeken leselkedik a szabadon csatangoló kutyákra, mert az ebek akár a vadőrök és vadászok szakszerűen és legálisan elhelyezett csapdáiba is belefuthatnak. Nem is beszélve a számos illegálisan kihelyezett és szigorúan tiltott, illegális, halált okozó (pl. medve) csapdákról. Az élvefogó csapdák által befogott kutyák gazdáit a vadőrök általában értesítik, ha tudják, ki a gazda, de nem szerencsés, ha erre többször is sor kerül.

Ha a gazda legjobb szándéka ellenére is kijár a kutya – mindannyian ismerünk négylábú Houdiniket –, érdemes megpróbálkozni ivartalanítással véget vetni a kórborlásnak. Már sok állatorvosi rendelőben rendelkezésre áll a modern laparoszkópos ivartalanítás, így ez már nem egy nagy műtét, csupán egy kis szösszenet a kutyusok életében. Végső esetben – ha minden kötél szakad – helyezhetünk koloncot a kutya nyakába. Ez a nyakörvről a kutya lába elé lógó jó 30 cm hosszú fadarab, ami akadályozza, zavarja a kutyát a mozgásban, így ellehetetleníti a vadászatot. Ha ilyen koloncot lát a vadász a kutya nyakában, az is életet menthet.

Bizonyos szempontból érthető a lovasok és a vadászok közti feszültség is, hiszen a vadász úgy gondolhatja, hogy a lovasok elriasztják a vadat, emiatt nem szívesen látják a lovasokat a vadászterületen.

Ennél azonban sokkal fontosabb probléma, hogy egy olyan területen, ahol nagyvadra vadásznak, a lovasok is veszélyben vannak. Nem azért, mert a vadász tévedésből őket lövi majd le – hiszen nem lőhet olyasmire, amiről nem tudja, hogy mi. Sokkal inkább azért, mert egy eltévedt golyó kárt tehet lóban, vagy lovasban. A nagyvadra való vadászat általában éjszaka zajlik, ekkor lovasok már jellemzően nem tartózkodnak az erdőben. Ha valakinek mégis a sötét erdőn keresztül visz az útja, saját és lova érdekében legyen jól látható: érdemes láthatósági mellényt, fényvisszaverő lófelszerelést használni, vagy akár egy kisebb, ledes fényforrást alkalmazni.

Tény, hogy vannak vadászok, akiknek nem való puska a kezébe. Vadásztársaim többsége azonban az állatokat és a természetet szerető és tisztelő, elhivatott szakember – mondta el a Lovasok.hu-nak dr. Túri Árpád.

Otthonomat népes kutyasereglettel osztom meg – kezdi a beszélgetést dr. Pallós Andrea. Van köztük erdélyi kopó, rottweiler, beagle, vizsla, mudi, drótszőrű tacskó és norwich terrier is. Norwich terriereket tenyésztek, és a MEOE Erdélyi Kopó Klub elnökségi tisztét is ellátom. Az általános állatorvosi diploma mellett lógyógyász specialista klinikus szakállatorvos diplomát szereztem. Majd mivel mindig is vonzott a természet, de nem akartam „bunkó városi puskás ember” lenni, a Soproni Egyetemen szereztem vadgazda mérnöki diplomát.

Kezdjük talán ott, hogy az éremnek több oldala van, és mindegyik tábor előszeretettel feledkezik meg a többi oldalról. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy állatorvosként, kutya- és lótartóként, valamint vadászként mindegyik oldalra rálátásom van.

Kezdjük talán a legtöbbek által támadott oldallal, a vadászokkal és a vadásztársaságokkal. A vadásztársaságoknak a vadászatból származnak bevételei – részben a trófeás vad kilövési díjából, részben pedig a vadhús értékesítéséből. (Megjegyzem, hogy ez a vadhús kerül az élelmiszerboltok polcaira, valamint a kutyatápokba is.) Kiadásuk viszont van bőven, mert bár a laikus külső szemlélő azt gondolhatja, hogy a vadállatok „csak úgy” vannak, bizony pénzébe kerülnek a vadásztársaságoknak. A vadásztársaságok költsége a vadkár, az etetőhelyek létesítése és karbantartása, a különböző vadfajok téli etetése, a vadföldek vetése, ahol az állatok szabadon legelhetnek. Ha tehát csak a rideg számokat nézzük, már nem mindegy, hogy mitől pusztul el egy vad.

Az, hogy a lovasok, vagy gyalogos túrázók csak ritkán látnak vadon élő állatokat, nem azt jelenti, hogy kevés a vad hazánkban. A tény az, hogy a nagyvad, az őz és főként a vaddisznó állomány túlszaporodott, természetes ellenségeik – például farkasok és medvék – nincsenek. Tény az is, hogy az apróvad száma drasztikusan csökken az utóbbi években, köszönhetően a sokszor nem megfelelő gazdálkodásnak, valamint a szabadon portyázó kutyák és macskák kártételének is.

Szintén keveset tudnak az emberek a vadászokról. A vadász nem egyenlő a puskás emberrel. Kevesen tudják, hogy a vadászat nem a gyilkolásról szól, az csak a legkisebb részlete egy folyamatnak. A vadászat arról szól, hogy kimész a lesre, leülsz és figyelsz, hallgatod a természetet. Ez egy fantasztikus dolog. Nem hazudnak azok a vadászok, akik azt mondják, hogy évek óta nem sütötték el a fegyverüket. De gondoljunk bele abba is, mennyivel szegényebb lenne a világ Fekete István, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond irodalmi művei, illetőleg Csergezán Pál festőnk alkotásai nélkül? Bizony, vadászok közül kerültek ki a nagy vadászfestők és természetírók.

Gyakran vetik a vadászok szemére, hogy miért nem fogják meg a vadászterületen kószáló kutyát, miért nem fogatják be gyepmesterrel, vagy fényképezik legalább le. A probléma ott kezdődik, hogy a legtöbb kutya nem megy oda egy idegen hívására (gyakran a gazdája hívására sem), ha helyette inkább az erdőben portyázhat, viszont pillanatok alatt eltűnik szem elől. Egy a szürkületben tőled több száz méternyire szaladó kutyáról pedig szinte lehetetlen értékelhető fotót készíteni.

Gyakori érv, hogy a kutya úgysem éri utol a vadat. A kártétel sajnos nem merül ki abban, hogy a kutya a vadat lefojtja. Az állat gyakran pusztán a stressztől is elpusztulhat, de tavasszal gyakori, hogy az állat elvetél, ezzel pedig a következő évi szaporulata kimarad. És itt még nem is ejtettünk szót a mezei nyúl és fácán szaporulatáról. A nyúlfiak vagy a röpképtelen csibék nagyon könnyű prédái a kóborló kutyáknak és macskáknak.

Nem az a jellemző, hogy ha a vadász kutyát lát az erdőben, ki is lövi azt. A vadászok között az elenyésző kisebbség az, aki kilövi a kutyákat. Ha csak az utóbbi időben a médiában megjelent eseteket sorra vesszük, látható, hogy elsősorban közepes- és nagytestű kutyákat lőttek ki. Egyrészt a kistestűekről és a kölyökkutyákról valóban tudható, hogy nem jelentenek olyan nagy veszélyt a vadállományra, másrészt ezeket könnyű befogni, míg a nagyobb ebeket nem – pedig ők valós veszélyt jelentenek a vadra. Ezért utóbbiak könnyebben áldozatul esnek. Szintén rontja a kutya esélyeit, ha a gazdája nem látható a közelben.

Vidéken gyakori, hogy a kutyák kijárnak a természetbe. Az az általános, hogy a vadászok ilyenkor figyelmeztetik a gazdikat, mivel faluhelyen jobban ismerik egymást az emberek.

Kutyatartóként tudom, hogy a kutya valóban jobban kifutja magát, ha szabadon mozoghat. De ha kikerül a gazdi látóköréből, vagy ha a gazdi nem tudja visszahívni, veszélybe kerülhet és veszélyes lehet másokra. Az ideális az lenne, ha lennének megfelelően kijelölt és körbekerített, megfelelően tágas, nagyméretű kutyafuttató helyek, ahol az ebek biztonságosan élvezhetik a természetet. Amíg ilyen helyek nem állnak rendelkezésre, a gazdik felelőssége, ha kutyáik bajba kerülnek, vagy veszélyt jelentenek másokra.

Állatorvosként és lótartóként szólok a kutyásokhoz, amikor azt javaslom, hogy a kutyáikat ne engedjék oda a lovakhoz. A ló menekülő állat, megijedhet, elrohanhat, lovasa leeshet, megsérülhet, ha út van a közelben, akár autó elé is kerülhetnek. Mindez akkor is megtörténhet, ha a kutya nem támadni akart, csak játékosan közeledett, egyszerűen mert ilyen a ló természete.

Ha a kutya esetleg a lóra támad, a lovat megharapja, súlyos sérüléseket is okozhat. Különösen a lovak lába van ilyenkor veszélyben. Nagyon nagy ilyen esetekben a tetanusz fertőzés veszélye, valamint az, hogy a ló inai súlyosan sérülnek. A ló hónapokra használhatatlanná válhat, vagy akár maradandó sérülést is szenvedhet.

Szeretném felhívni azonban a gazdik figyelmét arra is, hogy a lovakkal való találkozás a kutyáikra is veszélyt jelenthet. Minél kisebb egy kutya, annál kisebb az esélye, hogy túléli, ha megrúgja egy ló. Az összes érintett fél érdekét figyelembe véve jobb tehát az ilyen találkozásokat elkerülni.

A Pilisi Parkerdő Zrt., az Országos Magyar Vadászkamara, valamint az állatvédők megkezdték az egyeztetéseket, így hamarosan rendeződhet a helyzet, viszont valószínűleg az összes érintettnek kell majd bizonyos engedményeket tennie – zárta mondandóját dr. Pallós Andrea.

2014.01.18. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2024.09.11.
Fotó: Canva