A Lovasok.hu csapata a hétvége során felkerekedett, és elindult a messzi vidékre, hogy maga mögött hagyja a főváros minden zaját. A cél nem más, mint a festői Bükk, azon belül Bükkszentkereszt- Fehérkőlápa Turistaház és Étterem, ami egyben a szálláshelyünk, és a hétvége záró napján nem más, mint a Szilvásváradon található Állami Ménesgazdaság.
Miskolcot elhagyva a Bükk csodálatos látványa tárult elénk, megcsapott minket az erdő szele, a friss levegő. Már majdnem delet ütött az óra mikor elértük Bükkszentkeresztet, a hegyi bekötő utat, s végül magát a Fehérkőlápa Turistaházat.
Érkezésünkkor meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi turista keresi fel ezt a helyet, és fogyasztja el a helyben készült ebédeket. A hely Tulajdonosa, Tóth István készségesen vezetett be minket a fogadóba.
A fogadó hagyományőrző hangulatával ellentétben álló modern szobák kiosztása után nem tétlenkedtünk tovább, elindultunk felfedezni a környéket, hiszen látnivalókból nem szűkölködik. A vendégháztól alig 150m-re található a Szent István forrás. Meglepetésül szolgált, hogy maga a forrás látja el a fogadót is vízzel. A hely tulajdonosa utólag elmondta, hogy a tudatosság jegyében alakítottak ki „szürke vízrendszert”, ami összegyűjti a zuhanyzó-mosdó vizét, és az táplálja toalett tartályát. „Luxus, hogy az értékes tiszta vizet használjuk el erre a célra”, és ezzel a gondolatmenettel, teljes mértékben egyetértünk.
A fogadótól, amely nem mellesleg az O2 sétaút mentén helyezkedik el, viszonylag közel, maximum 1-2 órás járásra található:
- Boldog asszony kövek,
- Lilafüredi kalandpark,
- maga a libegő hegyállomása,
- Léllek kő forrás,
- Diósgyőri Vár,
- Nagy Lajos király emlékmű,
- Ló fő tisztás,
- Hajnalka forrás,
- Gulicska tető-kilátó,
- Fehér kő kilátó.
Akik a hosszú táv szerelmesei, vagy több napos kikapcsolódást tervzenek, nincs min keseregni, a Macskalyuk 8,2km, a Latorvár 15,7km, Vízfő 16,7km távolságra található.
Mi a Fehérkő kilátó felé vettük az irányt, mivel borúra állt az idő, rövidebb távval kezdtünk. A séta felénél eleredt az eső, ám szerencsénkre nem áztunk el, hiszen az erdő magas koronája védelmet nyújtott. A kilátás páratlan, ahogy maga a környezet is. A helyszín tökéletes feltételeket állít a lovasok számára. Széles, közepesen puha talaj, hosszú-hosszú szakaszokon, melyeknek mintegy központjában ott áll a Turistaház.
Órákig tudtuk volna csendben élvezni az elénk táruló völgyeket, a magas dombokat, az eső halk kopogását, az erdő lágy neszét, viszont éhségünk távozásra buzdított.
A fogadóban helyet foglaltunk egy kézzel készült, festett míves asztalnál. István meglátva bennünket jelezte, hogy ha gondoljuk, fogyasszunk el vele egy szarvas gulyást. Erre nem tudtunk nemet mondani. Nem tartom magam egy nagy ínyencnek, de ilyen finomat rég ettem, és nagyon sok étterem megirigyelhetné azt a házi kenyeret, amit helyben sütnek, és melegen szolgálnak fel.
Ahogy elfogyasztottuk ételünket, a nap ismét felszálló ágba állt, így nem tétováztunk tovább, ismét felkerekedtünk, hogy a Gulicska tető segítségével meglessük a magas Tátrát. Útközben feltöltöttük ivóvíz készletünket a Hajnalka forrásnál, és 20 perc erdei túra után elértük a séta végét, ahol ismét egy gyönyörű látkép tárult elénk. Sajnos az eső utáni felszálló pára miatt a látótávolság nem volt elegendő a Tátrához, de csalódásra nem volt okunk. Itt elidőztünk úgy egy órát, és bepótoltuk azt, amit a Fehérkő kilátónál elmulasztottunk, távolba merengtünk és gyönyörködtünk.
Késő délután visszaindultunk a Fehérkőlápa Turistaházba, ahol a csend vette át az uralmat. Tisztálkodás után, jól eső fáradtság érzettel kiültünk a kerthelyiségbe, ahol részben átbeszéltük a nap történéseit, eseményeit illetve készítettünk a helyről pár fotót. A szálláshely emeletén található rengeteg könyv szemezgetésére, vagy a polc alján található tárasjátékokra nem maradt már energiánk.
Este, a vacsora során István csatlakozott a köreinkbe, ahol jó hangulatú, végtelenül barátságos, családias beszélgetésben találtuk magunkat. Elmesélte a hely történetét, maga az épület kialakítását, hogy mindez, miképp jött létre. Szóba került a rugalmas nyitvatartás, a csapatépítő események, a tömeges pihenési lehetőség egy nagyobb csapattal.
Elmondta, hogy építés alatt áll a lovas istálló, illetve egy külön lovas szállás azon négylábú szerelmeseknek, akik megpihennének az átutazásuk során, vagy csak szeretnének az Alföld szépségétől elrugaszkodni, és lóháton bejárni a Bükköt. Azért tervez külön panziót, mert szeretné elkerülni, az allergiás látogatók rossz érzetét. Mivel e tervhez a környék olyan útvonalakkal illetve adottságokkal rendelkezik, amihez minden adva van, örömmel fogadtuk, hogy egy ilyen barátságos, hangulatos, és nem utolsó sorban tiszta levegőjű környezetben szeretne hozzájárulni a ló és lovasa pihenésének. Szeretne olyan túraútvonalakat létrehozni, ahol emberrel nem találkozik a lovas, vagy csak nagyon csekély rá az esély, hiszen a környék minden zugát részletesen ismeri. Mivel későre járt az idő, illedelmesen elköszöntünk, és nyugovóra tértünk, a szobáinkban.
Reggel rántottával, házi kenyérrel, fonott kaláccsal, illetve házi lekvárral vártak minket. Ismételten meg kell jegyezzem, fenomenális az étel. Nem hittem, hogy egy egyszerű rántotta ilyen is lehet. A kávé elfogyasztása után bepakoltunk a kocsiba. Illedelmesen elköszöntünk, és útnak eredtünk. Visszanéztem még a vendégházra és kicsit úgy éreztem, egy darab most itt marad belőlem.
Összefoglalva, aki szeretné a környéket felfedezni, és tényleg el akar szakadni a rohanó világ zajától egy kis időre, keresse fel bátran a helyet. Az itt tartózkodásunk alatt egyszersem néztem rá a telefonomra, a második túra előtt a szobámban is hagytam, nem foglalkoztam semmi mással, csak a hely hangulatával, a réteken található növények sokaságával, az erdő ölelésével, annak minden zajával. Elhatároztuk, hogy ide még visszajövünk ősszel a levelek hullásakor, illetve télen, egy havasabb napon.
2021.06.09. Lovasok.hu
Frissítve: 2022.09.22.
