VIII. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság
A csúcson kell(ett) abbahagyni
6/6. rész
Nosztalgia. Fogat-nosztalgia:
„sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolgok után”: Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökének felkérésére 1971-ben Budapesten, nagy szakmai és közönségsikerrel rendezték az I. Négyesfogathajtó Európa-bajnokságot. 1981-ben az Eb „elhalt”.
Lázár Vilmos a Magyar Lovas Szövetség elnökének javaslatára négy évtized múltán a kontinensviadal újjáéledt. E jeles alkalomból az Európa-bajnokságok történéseire, magyar sikereire Dr. Várady Jenő és e korszak szakértő újságírói: Dávid Sándor, Róth Ferenc, Salánki Miklós Aranyúton című kitűnő könyve alapján emlékezünk. A hitelességet a sorozat lektora e nagy fogatidők tanúja, Salánki Miklós garantálja.
II. Négyesfogathajtó Eb, Windsor, 1973.
VI. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság, 1981., Zug – A csúcson kell(ett) abbahagyni
13 nemzet, 8 csapat, 39 hajtó
Aranyérmes Bárdos György és a magyar csapat: Bárdos, Muity Ferenc, Bálint Mihály
Várady-helyzetjelentés
Bárdos és Muity mellett a harmadik csapattagot, Bálint Mihályt változatlanul üldözte a balszerencse. A díjhajtó pályára vezető úton ostorhegyes lova lesántult. A maratonon kocsirúdjának a tengelye eltörött. Fel kellett adnia a versenyt. Csak akkor lehetett aranyérmes a magyar csapat, ha két „lábon maradt” versenyzője hibátlan pályát hajt a vasárnapi akadályhajtásban. Az ellenfelek a nyakunkon lógtak, érezni lehetett lovaik lihegését.
Muity Feri az előző napi nehéz hegyi terepen az akadályok között megerőltette mindkét karját, alig tudott fogni velük. Sőt: legjobb lova, a maratonhajtásban megerőltette a lábát. Kíméletből nem akarta befogni. Rengeteg csere-bere a fogatban. Végül maradt a legbiztosabbnak tűnő eredeti összeállítás.
Muity a rengeteg méregnyelés után felülhetett a bakra sötét, címeres válogatott öltözetében, mind az 55 kilójával, melybe a zsebkése és kulcsai is beleszámítottak. S már bömbölte is a hangszóró: „Naechste Fahrer, Ferenc Muity aus Ungarn, bitte zum Start fahren”.
Ferkó a fogattal már ment is a teniszlabdás akadályok között a vizes füvön. Négy intelligens ló. Elől Szondi csupa figyelem, Hullám vigyázva, mellette Bogár és Kalós „maguktól” tették a rudat, s vele a kocsit, hiszem Muity a fájós két kezével „csak” tartotta a gyeplőt. S a zuhogó esőben – hibátlant hajtott – emlékezik vissza Várady.
Megvan a csapatarany. Utolsónak – vezető helyen – Bárdos startolt, „úgyis hibátlant hajt”, s meg lesz a második arany is. Így történt! Este a magyar tévé és rádió bemondta: négyesfogat válogatottunk ismét megszerezte az Eb két aranyát. Salánki Miklós tudósításából még megtudjuk, hogy a maratonszakaszokat a svájciak büszkesége Auguste Dubey, a fogattörténelem első világbajnoka (Münster, 1972) tűzte ki a környező tanyatulajdonosok birtokán – és támogatásával. Olyannyira nehéz maratonpályát épített, hogy a startoló fogatoknak közel a negyedét kizárták. „Ez világbajnokság, nem pedig műkedvelő verseny.” (Dubey)
Dr. Várady Jenő az utolsó Eb-n versenybíró volt.
Briliáns statisztika
Utolsó EB! Illő tehát bizonyító erővel dokumentáltan, számokkal lezárni a magyar hajtósport érem-gazdag aranyútját. Várady elkészítette a lenyűgöző „végelszámolást”.
| Ország | arany | ezüst | bronz | Összesen |
| Magyarország | 10 | 3 | 2 | 15 |
| Svájc | 2 | 1 | – | 3 |
| Lengyelország | – | 3 | 3 | 6 |
| Nagy-Britannia | – | 2 | 4 | 6 |
| NSZK | – | 2 | 2 | 4 |
| Hollandia | – | 1 | – | 1 |
| Csehszlovákia | – | – | 1 | 1 |
A 36 éremből 15 , a 12 aranyból 10 a miénk!
Végszó – helyett…
1981. Vége az Eb-aranykorszaknak! Sajnos. Nem csupán sikersorozatunk megszakadása, hanem a fogatsport fejlődését serkentő hatása okán is. Pedig a hat Eb közül az utolsón startolt a legtöbb nemzet, csapat és hajtó. Az érdeklődés nőttön nőtt. Az Európa-bajnokság csúcson volt. Ekkortól már a világbajnokságokra összpontosíthatott a fogatszakma.
1982. Tjerd Velstra és Hollandia a vb-dobogó legfelső fokán.
1984. A felülmúlhatatlan aranyesőt hozó szilvásváradi világbajnokság Juhász László és csapatunk Juhász, Bárdos György, Fülöp Sándor elsöprő győzelmével. A „Várady-lendület” még tart! Juhásszal együtt az Európa-bajnokságon is edződött sikeremberek – Bárdos, Fülöp, Papp, Muity, Bálint, Fintha – húzzák, tolják a szekeret. Aztán az arany nagyon messze gurul. Kereken háromszor hét szűk esztendő következik – 2004-ig.
Kecskeméten Lázár Zoltán és a magyar csapat nyeri a világbajnokságot.
Az EB történelmet – feltehetően – Lázár Zoltán és Dobrovitz József írja tovább.
Végigkísértem e sikersorozatot is. (A budapesti I. Vadászati Világkiállítás és az I. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság sajtófőnöke voltam. Fogatbíróként kapaszkodtam Bárdos és Muity versenyfogatán. Közvetlen közelről csodálhattam a szárkezelés művészetét, a hét élőlény harmóniáját. Osztoztam örömben és kudarcban. Láttam az összefogást és a gáncsoskodást. Megtapasztaltam az újpesti gimnáziumom tanára Babits Mihály szavainak igazát: „Lovak nélkül élni lehet – de nem érdemes!” Eltűnődöm!
Vajon a jövő Európa-bajnokságain feltűnik valaha is olyan – vagy legalább hasonló – sikeres „hajtózseni” – újonc mint Fülöp Sándor (Budapest, 1971), Bárdos György (Sopot, 1975), vagy Muity Ferenc (Donaueschingen, 1977), Bálint Mihály (Zug, 1981)? Reménykedjünk. A helyzetet látva sajnos ez is csupán nosztalgia: „sóvárgás, vágyakozás távoli elveszett, elmúlt dolgok után.” Örülnék, ha nem lenne igiazam!
2013.09.02., Szerző: Dr. Fehér Károly
Kommunikációs igazgató, Magyar Lovassport Szövetség
Bárdos és a Hetvenhármas
Két egyéni (Kecskemét, 1978, Windsor, 1980) és három csapat-világbajnoki (Apeldoorn, 1976; Kecskemét 1978; Szilvásvárad 1984) cím, három egyéni (Donaueschingen, 1977; Haras du Pin, 1979; Zug, 1981) és
négy csapat Európa-bajnok aranyérem – Bárdos György sok egyéb rangos eredménye mellett.
Fogatos életének meghatározó lova A Hetvenhármas (73 Favory XX-12, szürke lipicai mén. született: 1970. Tenyésztője a Szilvásváradi Ménes); három Eb- és két Vb aranyérem kivívása fűződik a nevéhez.
Konvi öt, Favory és Jankó 4-4 hasonló trófeával „dicsekedhet”. És mégis – Bárdosnak a Hetvenhármas ugyanolyan felejthetetlen élményeket adó érték, mint Abonyinak a Nicsevo.
„Tizenhét évig hajtottam. Tizenhat küzdelmes év minden harcában együtt voltunk Ő meg Én. Sok közös vonás volt bennünk. Néha úgy éreztem mintha én magam mennék, magamat láttam ott elől, a kocsi előtt. Igazi lelki társak voltunk. Kemény ló volt, tudott küzdeni, mint az oroszlán. Vagy még jobban. Rendkívül intelligens, okos állat volt. Mindig, mindent tudott. 1980-an Windsorban versenyeztem vele utoljára. Ott a második világbajnoki címemhez segített.”
Dávid Sándor
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.09.
