A magyar fogathajtás története 10.
Juhász László
Egy csendes, halk szavú fogathajtó tűnt fel a nyolcvanas évek elején a hazai négyesfogathajtás versenyzői között. Pej színű, gyors, acélos, könnyű félvéreivel és temperamentumával kitűnően példázta az ember és a ló egységét, az Alföld paraszti fogatkultúrájának továbbélését.
Akik ez időben rendszeres érdeklődéssel figyelték a fogathajtó versenyeket, tudták, ha Juhász László jelent meg a pályán, érdemes volt őt különös figyelemmel kísérni. Juhász igen látványosan, lendületesen, nem keveset kockáztatva versenyzett. A maraton akadályokat centi közelséggel vette, az akadályhajtásnál pedig rendszeresen két keréken fordult a kocsijával. Látványos, határozott hajtóstílusa sok érdeklődőt vonzott a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt. Tudott, és mert is kockáztatni. Tehetsége, szorgalma, eredményei alapján 1981-től Várady kapitány bizalmat szavazott neki, ami alapján az első nemzetközi versenyén, 1982-ben az apeldoorni világbajnokságon csapatban ezüstérmes, egyéniben bronzérmes, az országos bajnokságon első lett. 1983-ban országos bajnokság 2. helyezettje, 1984-ben Szilvásváradon egyéniben és csapatban világbajnok, országos bajnok. 1986-ban Ascotban világbajnoki ezüstérmes, egyéni bronzérmes. 1988-ban Apeldoornban világbajnoki ezüstérmes csapatban, egyéniben 4. helyezett. 1990-ben Stockholmban világbajnoki bronzérmes csapattag, 1991-ben országos bajnok.
Emberségből is példát mutatva, 1985-ben a legjobb képességű utánpótláskorú lovaival segítette önálló sportpályafutását kezdő segédhajtóját, Kecskeméti Lászlót. Jelenleg is megbecsült, aktív versenyző, több rangos hazai és nemzetközi viadal győztese és helyezettje.
Azok közé tartozik, akik képességük, tudásuk, tapasztalataik átadásával segítik a magyar fogathajtást, mely alapja a mindenkori eredményeknek, sikereknek.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
