Stöckler Ingrid
Hazánk lovassportjának fejlődése abban is lemérhető, hogy egyre nagyobb számban vesznek részt fiatalok a lovasszakágak versenyein. Szívet melengető látvány a sok üde arc, a finom kezek, a még kötöttségmentes, elasztikusan hajlékony izom és testmozgás. Az új évezred kezdete arra inspirált, hogy feltétlenül egy sportpályafutásában most induló fiatal reménység bemutatásával indítsam rovatunkat.
Stöckler Ingrid tökéletesen megfelel ezen kívánalmaknak, sőt ráadásul a “mi gyermekünk”, hiszen első versenyzése pillanatától a Magyar Lovas Kör tagja. Személyes élményem, hogy 1999. márciusában Százhalombattán, díjugrató kupasorozatunk első fordulóján én adtam át neki különdíjunkat, mint a versenyszám legfiatalabb résztvevőjének. Az akkor még alig múlt 12 éves kislány két év elteltével szorgalmának, kitartásának, szüleinek és edzőjének köszönhetően hatalmas fejlődést és kiváló eredményeket ért el. Mindezekről kérdeztem őt szokásos napi 4- 5 órás edzése után.
1986. szeptember 29-én születtem Budapesten. Szüleim jóvoltából már öt évesen póniló-tulajdonossá válhattam. Harmonikus társkapcsolatunk egy életre megalapozta kötődésemet a lovakhoz. Első nagy lovam tanított meg igazán lovagolni 8 éves koromban. Az öreg szürke után egy sárga Moha nevű lóval kezdtem el a díjugratást. Smith Csilla oktatásának köszönhetően értem el sportpályafutásom első nagy pillanatához, mely egyúttal első sikerélményemet is jelentette. Mindez 1999 tavaszán történt Kovács Miklós tanyáján, az MLK kupasorozat versenyén, ahol a VI. lettem a mezőny legfiatalabbjaként.
ősztől már Ákos Ajtony vezetésével folytattam edzéseimet és hála neki a tavalyi évben elért sikereimért. Három saját lóval küzdöttem végig a versenyidényt. Siófokon, Debrecen-Pallagon, Létavértesen, Simonpusztán, Százhalombattán, Szolnokon szerepeltünk, illetve a Budapest Bajnokságon, és az év végén induló BLK válogató versenyein indultam kedvenceimmel a B2, B3 és A1 szintű versenyosztályokban. Létavértesen az Általános Iskolás Tanintézetek Országos Bajnokságán egyéni összetettben a III. helyen végeztem, míg a military versenyszám csapatbajnokságában csapattársammal, Lukács Edinával lettünk bronzérmesek, az őzike SE színeiben. Mohácson a Díjugrató Ifjúsági Országos Bajnokságon értünk el hasonló helyezést.
Azt, hogy eddig eljutottam szüleimnek és “atyai” edzőmnek, Ákos Ajtonynak, a tökéletes embernek és edzőnek köszönhetem. Naponta 4-5 órát edzem, melyet szünnapok beiktatása nélkül végzek. Mindezt természetesen csak iskolaidő után tehetem és így este nyolc óránál hamarabb nem tudom elkezdeni a tanulást, felkészülést a következő iskolanapra.
A XXII. kerületben megkaptam az “Év tanulója és sportolója” kormánykitüntetést, melyet a 2000. évben elért sporteredményeimért és az általános iskola mind hét évfolyamában megszerzett kitűnő tanulmányi eredményemért adományoztak. Idén fejezem be az általános iskolát, majd biológia szakos gimnáziumban folytatom a tanulást a végcélig, hogy állatorvos lehessek.
Eddigi rövid versenyzői múltam alapján elmondhatom, hogy a versenyek hangulata, a lovak elhelyezése és az elszállásolás ok minősége színvonalában – kiemelve Létavértest – számomra megfelelő volt. Ami viszont hiányos és fájó az a kezdő versenyzők díjazásának, és ezáltal sikerélményének a hiánya. Mi természetesen nem pénzdíjakban gondolkozunk, de a felnőttek mérhetetlen pénz és tárgyjutalom csillogása mellett – tisztelet a kivételnek – az ifiknek még sokszor szalag sem jut, vagy éppen a helyezéstől eltérő színű díjszalagot kapunk ami a maradékokból megmaradt. Ezzel együtt elmondhatom, hogy kapcsolatom lovaimmal minden fáradtságot, esetleges keserűbb élményt kárpótol.
Boldog érzés tölt el, mikor egy-egy verseny után a szeretteim, barátaim, sporttársaim, tanáraim, iskolatársaim, és sorolhatnám még a sok kedves embert csörögnek érdeklődő telefonok és kapom az őszinte gratulációkat vagy éppen a bíztató szavakat. Célom, hogy aranyjelvényes sportoló legyek, ami záloga, hogy pár éven belül eljuthassak az EB-re. Az álom természetesen egy olimpiai részvétel, ami függ attól, hogy egyáltalán képességem eléri-e majd ezt a szintet, másrészt találok-e olyan támogatókat, akik -lóanyagban, felkészítésben és sorolhatnám az ehhez szükséges feltételeket – biztosítanák az óriási pénzösszeget igénylő támogatást. Szüleim segítsége is véges, melyet csak egy bizonyos határig fogadhatok el. Nem egyedi ezen a téren a helyzetem, hiszen több alkalommal is találkozom olyan korombeli sporttársakkal, kiknek tehetsége és kitartása kifogástalan, de a lovassport komoly anyagi követelései gátat szabnak további pályafutásuknak.
Jelenlegi feladatomnak tekintem, hogy családom, edzőm és magam eddigi összehangolt erőfeszítéseinek köszönhetően elért biztató eredményeimet további kitartó kemény munkával fényesítsem.
Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva
