Elhunyt a második világháború utáni korszak egyik legjelentősebb agrármérnök állatfotósa.
A legnagyobbak közül való, szerény, kötelességtudó, „alkotó” ember volt. A mezőgazdászok „lovas emberként” tartották számon, hiszen dolgozott abrakmesterként Alagon, ménápolóként a Dióspusztai Ménesben, és az FM Lótenyésztési Igazgatóságán is.
A legnagyobbak közül való volt. Ismerte, értette és rajongásig szerette a lovakat. A veleszületett rendet, fegyelmet és hűséget négylábú társai erősítették benne. Cikkek ezreiben, a tankönyvek sorában szerepel alkotása: A Ló. Látott és láttatott. Korrekt, élethű, szakmailag hibátlan képeiről akár küllemtant is lehet oktatni.
Az igazi szerelme a ló. 1969-től a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Tájékoztatási Főosztálya megbízásából fényképezett a lovak mellett szarvasmarhákat, juhokat, sertéseket és vadászati, vadgazdálkodási témákat, továbbá protokoll eseményeket is.
Fényképarchívumát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi. A mintegy 10.000 felvételt (fotónegatívok, és a hozzájuk tartozó nézőképek) tartalmazó anyag képeinek döntő többségét maga Hajba Nándor készítette 1945 és 2005 között. A nem saját felvételek vásárlás illetve ajándékozás útján kerültek az archívumba.
A képek mindegyike szorosan kötődik a mezőgazdasághoz, a magyar agrármúlthoz, azon belül is az állattenyésztéshez. A legtöbb fotó meghatározó jelentőségű tenyészállatokról – jórészt lovakról – készült. A fotók értékét tovább növelik azok a részletes, pontos, és szakszerű háttér-információk, amelyeket Hajba Nándor összegyűjtött.
Hajba Nándor a mai állatfotósok példaképe. Munkásságát legmagasabb lovas kitüntetéssel, a Széchenyi István Lovas Emlékéremmel, továbbá az Életfa Emlékérem ezüst fokozatával és a Honvédelemért kitüntetéssel ismerték el.
2013.04.25.
Forrás: Magyar Lovassport Szövetség
Frissítve: 2024.01.11.
