Döry József, a magyar lótenyésztés szaktekintélye

Több, mint 100 évvel ezelőtt, 1913 decemberében rövid sajtóhírt rögzítettek az Újdombóvári Krónikában: Meghalt Döry József nagybérlő, Újdombóvár helyettes bírája. Kezelő orvosa volt Budapestről dr. báró Korányi Sándor, valamint dr. Reisz József dombóvári orvos.

A korábbi magyar lótenyésztés Európa- sőt világhírű szaktekintélye, a sütvényi ménes alapító tulajdonosa, a szélsebes, acélkemény „magyar jukkernek” nevezett hátas- és kocsilovak kiképző tenyésztője, az orosz cár emlékezetes négyes-fogatainak exportőre, az Esterházy hitbizomány egykori legtekintélyesebb birtokbérlője – Döry József élt 72 évet.

Szakértelme, gyakorlati érzéke, következetes szorgalma, töretlen akarata és a „kozmaferenci” aranykorhoz ízesült szerencséje, ritka eredményű életművet eredményezett.

A félévezredes múltú Döry-nemzetség – döntően középnemesi rangon – az egyik legnépesebb magyar família, mely Sopron környékén eredezve (Dör, Jobaháza) leszármazottaiban ma is megtalálható Erdélytől, Magyarországon át Dél-Amerikáig.

Ennek jobaházi ága, Döry Lászlótól (1674-1720) honosodott Tolna vármegyében (Zomba) és a harmadik generáció, a 48/49-es szabadságharc után az Esterházy 400 ezer holdas hitbizomány új bérletakciójához – jó időben, jó helyen – elsőként csatlakozott. A kölcsönösen előnyös 20 éves bérlet, az 54 ezer holdas Dombóvár-környéki „hercegi” terület jó részét művelő Döry-rokonságnak is tisztes jövedelmet termelt, beleértve a – hadászat, közlekedés és mezőgazdasági művelés, valamint a mai kort is alapozó lovassport együttes igényén csúcsra járatott – korszerű lótenyésztést.

Az 1867-ben indított ménesgazdálkodást a két fivér, Döry József (1841-1913) Sütvényben és Vilmos (1843-1899) Felsőleperden, valamint unokatestvér, Döry Jenő (1850-1902) Tüskepusztán – egyenként 200 – 400 lóval művelte legintenzívebben.

Mint jeleztük, a 12.945 holdas (Dalmand, Csurgó, Sütvény, Homok, Nyerges, Gyulaj) főbérlő Döry József volt a legtekintélyesebb, s a megye 440-es adózólistáján a 10. helyezett. A mai lovasok számára is érdekes és kevéssé ismert tény, hogy Döry József 1874. február 7-én nőül vette a másik legendás magyar lótenyésztő – Geist Gáspár – leányát, Geist Máriát. (Így jobban értelmezhetjük a szakirodalomban néha megjelenő hírt, a Sütvény és Békés-Csákó közötti kitűnően hasznos tenyésztői és üzleti kapcsolatról.)

Döry Józsefről, Sütvényről, a hely szelleméről, a következetes lótenyésztői munkáról, a szigorról, a sikerekről sokat tudunk az írott és szájalt legendákból. Hézagosan ollózzunk most néhány idéző sort a „köznépnek” íródott tudósításokból.

Graf C.G. Wrangel (állatorvos, nemzetközi szakíró), 1894.

Dombóvár felé vesszük utunkat, ahol Magyarország egyik legnagyobb és legtekintélyesebb tenyésztőjét, Döry József urat keressük fel… A Döryek született lovasok. Szinte nem találni olyan családot, amely annyit tett volna a magyar lótenyésztésért és a lósportért, mint a Döryek. Az egyik nyeregben tűnik ki, a másik utolérhetetlen művész a bakon, a többiek pedig nagy teljesítményű lovak tenyésztésének szentelik életüket.

Döry József, akiről most szólunk a legszebb babérokat a tenyésztés területén szerezte… Valószínűleg Magyarországon nincs olyan tenyésztő, aki Döry Józseffel felvenné a versenyt jukkertenyésztésben… Nem szabad gyenge kezűnek lenni, ha valaki egy Döry négyes fogat gyeplőjét a kezébe akarja venni. Hiszen tele vannak vérrel, és korán hozzászoktak a gyors tempóhoz…”

Dombóvár és Vidéke, 1903. május 10.

„Előkelő vendége volt a múlt héten Dombóvárnak. Herceg Esterházy Miklós, mint hitbizományi birtokos Dombóvár környékén lévő birtokainak megtekintése céljából öt napig tartózkodott Dombóváron… Néhány perccel a vonat érkezése előtt több mint 100 főre menő fogadó bizottság kiment a peronra. Amint a vonat berobogott, hatalmas éljen kiáltással fogadták a herceget, akinek sejtelme sem volt, hogy ilyen ünnepélyes fogadtatásban fogják részesíteni…

A vonulást a bandérium nyitotta meg, utána következett a város kocsija. A második kocsiban ült a herceg, mellette Nagy István főszolgabíró, utána következett a hosszú kocsisor… A legtöbb nép a diadalkaputól  Döry József házáig (mai Aranysziget Idősek Otthona) terjedő részen volt… (A kúriában az összes bérlő jelenlétében) Döry József köszöntötte a herceget… Szűk családi körben ebéd következett és délután 2 órakor már kocsira ült a herceg, hogy a pusztákon tartandó szemléjét megkezdje.

A birtokok szemléje péntek estig tartott. A herceg minden nap kihajtott egy-egy pusztára és estére visszatért (a vendéglátó) Döry József házába…”

Tolnamegyei Közlöny, 1903. november 26.

„Az a hír járta be a lapokat, hogy Döry József világhírű ménesét a bérlet lejártával feloszlatja, csupán egy kis töredékét tartja meg, melyet Nyerges pusztára helyez át. Ezen hírre vonatkozóan most arról értesültünk, hogy a kitűnő ménes feloszlatását az állam megakadályozni akarván, azt a kincstár előreláthatólag át fogja venni és tovább fogja kezelni. E célból egy bizottság már megkezdte a tárgyalást a hercegi uradalommal.”

Dombóvári Hírlap, 1922. március 26.

„Régi idők, régi emberek… A régi kúriák ideje bizony lejárt. Az ódon, boltíves kastélyok lakói elköltöztek már szebb hazába. Vége a nagy ivászatoknak, a három napos disznótoroknak. Nem pipázgat már a nagybajuszú, hétszilvafás nemes a régi kandalló mellett! Nem néz ki az örök-friss nagyasszony a téli száncsilingelésre. – Ugyan jön-e vendég?

Az utolsó nemesi kúria Dombóváron a Döry-kúria volt. Az utolsó lakója jobaházi Döry József. Ki ne emlékeznék még az alacsony, komoly tekintetű emberre, aki egyike volt a megye legtisztesebb embereinek… Háza az igazi kúriák képét mutatta. A nagyszámú cselédség illedelmesen köszöntötte már kora reggel a nagyasszonyt, aki mindenre maga ügyelt fel… Józsi úr az istállóba ment már jókora reggel. Nézegette gyönyörű lovait, amiknek párja hét határban sem volt. Különösen egykori versenylovai voltak híresek. Mondják, hogy Ferenc József király is megdicsérte őket, amikor Döry József kocsiján hajtott.

Büszke volt erre az uraság, de még büszkébb Buzsáki Laci bácsi, aki a Döryeknek egyik leghívebb embere volt. Legtovább hajtott a gumirádlival minden délelőtt Nyerges felé a „szenes úton”… Mérei bácsi is kedvelt embere volt Döry Józsefnek… (S) az öreg Szilák Endre, ki a lovakat szokta patkolni. Ritka jó kovács volt… De a legkedvesebb embere a Döry kúriának Szinger állatorvos volt… Bécsben szerzett állatorvosi oklevelet… Döry Józsi, a nagyasszony és az öreg Szinger bácsi emléke sokáig fennmarad még.”

Döry József és Geist Mária hamvait őrzi az ősi zombai sírkápolna, emléküket a pallérozott, értéktisztelő magyar lovas-társadalom, a lokálpatrióta tolnai „tükék” és a még meglévő, omladozóan szomorkodó Sütvénypuszta

Dombóvár, 2013. szeptember Váczi Ernő

Hozzászólások